Vasárnapi Ujság – 1867
1867-01-13 / 2. szám - Panos Koroneos 2. szám / Arczképek, Külföldiek - Panos Koroneos görög fölkelő vezér (arczkép) 13. oldal / Élet- és jellemrajzok - Róma utczáiból: A Nerva-forum romjai 2. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Tengeri látkép 2. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Tizennegyedik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. S* Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai ljdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többször; gta ásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Hamburg és Altonában: Haasensein és Vogler. — M.Frankfurtban : Jaeger könyvkereskedése. — Bécsben : Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Hónapok óta egymást érik a harczi hirek Konstantinápolyból és Athénből. A törökök és görögök Kandia szigetén nyilt csatában állanak egymás ellen s változó szerencsével, hol az egyik, hol a másik fél hirdeti győzelmeit. Ha e küzdelem csak az eddigi szűk térre maradna szorítkozva, akkor ezen harcz sem volna egyéb helyi érdekű eseménynél, mely csak a legközelebb érdeklett népekre vetne fényt vagy árnyékot. Azonban igen számos jel, s különösen az európai nagyhatalmak e térre irányzott élénk figyelme azt tanusitja, hogy ezen egyelőre csak helyi fontosságú harcz a török katonaság s a görög fölkelők között megelőzője ama régóta ijesztgető rémnek, az u. n. keleti kérdésnek, melynek tárgya az európai török birodalom végleges rendezése, s melynek megfejtésével az összes alsó-dunai népek, s valószinüleg nagy mértékben Magyarország jövő sorsának eldűlése is szoros összeköttetésben áll. Politikai lapjaink méltó figyelemmel kisérik amaz események fokonkénti fejlődését. E helyen is némi adattal kívánunk szolgálni e harczok történetéhez, midőn az azokban szereplő egyik fő egyéniséggel ismertetjük meg az olvasót. Tudvalevő dolog, hogy Törökország birtokához tartozott a mostani Görögország is, mely azonban hosszú szabadságharcz után a török iga alól felszabadulván, mintegy 35 év óta önálló, független királyságot képez. Azonban még több nevezetes sziget maradt továbbra is a török uralom alatt, melyek keresztyén lakossága azóta folyvást megujuló felkeléseket kisért meg oly czélból, hogy a török hatalom alól megszabadulván, a görög királysághoz, mint anyaországához csatoltassék. E török-görög szigetek között a legnevezetesebb Kandia vagy régi nevén Kréta, hol most hónapok óta szakadatlan folyik a függetlenségi harcz. Az onnan érkező hírek ugyan gyakran egymást czáfolják, de azon Panos Koroneos, görög fölkelő vezér. tényt tagadni nem lehet, hogy a Mustafa basa vezérlete alatt álló török seregnek a fölkelő csapatokat megfékeznie mindeddig nem sikerült, sőt hogy ez utóbbiak nemcsak sokszor vívtak sikeresen a törökök ellen, hanem ugy látszik, bizonyos terv és szabályozott rendszer szerint, teljesen fegyelmezve s szakértően vezérelve intézik támadásaikat. A görög fölkelők ezen szakavatott, intéző vezére, a mozgalom lelke nem más, mint egy tanult, tapasztalt, régi katona, Görögország azelőtti hadügyminisztere, Pauos Koroneos tüzérezredes,—akinek arczképét itt közöljük. Amit e férfiú élettörténetéből megtudhattunk, mindössze abból áll, hogy 1815. táján Cerigo (hajdan Cythera) szigetén született. A katonai pályára lépvén, a tüzérséghez állott s Otto görög király uralkodása alatt tüzér-alezredesi rangra emelkedett. Mondják, hogy már ez időben egy ideig a hadügyminisztérium egyik osztályfőnöke s a görög tüzérség főparancsnoka is volt. Később Otto királynak egyik legfőbb ellene volt. Mi okozta e változását? nem tudhatni, de az bizonyos, hogy a bajor származású Otto királynak elkeseredettebb ellensége nem volt, mint Koroneos. Az 1861. évi katonai összeesküvésbe is belekeveredvén, Nauplia várában ő is fogságba került. Midőn később e vár katonai őrsége is föllázadt, több fogolytársával őt is kiszabadították s a fölkelő csapatok Koroneost választották meg egyik vezérükül, mint helyparancsnokot. A naupliai katonai lázadás 1862. febr. 13-ától ápril 20-ig tartott s a fölkelők legyőzetésével végződött. E csatázások alkalmával márcz. 13-án Koroneos is kétszeri megsebesülése után a királyi sereg által elfogatott. Sőt midőn a király május 12-én átalános amnesztiát hirdetett a fölkelésben résztvetteknek, akkor Koroneos és néhány főtársa azok közé tartozott, a kikre amaz amnesztia ki nem terjesztetett, Ö újabb államfogságba került. Azonban ezalatt Otto királynak is ütött végórája. A görög trónt örökre elhagyni kényszerülvén, a görög nemzet a fiatal dán kir. herczeget, Györgyöt, választotta királyának. Nem sokára ez esemény után már a görög nemzetgyűlésben találjuk Ivoroneost, mint Athén főváros egyik választott képviselőjét, hol igen első rangú szerepet játszott. 1863. jun. 17-én a hadügyminiszteri tárczát nyerte el, mit azonban ezúttal, a belviszályok folytán, nem sokáig tarthatott meg. 1864-ben Georgios király újra hadügyminiszterré nevezte ki, de az sem tartott egy hónapnál tovább. Később az athéni nemzetőrség parancsnoka lett, melynek alapos szervezése körül nagy érdeme van. A mult évben beutazta Sveiczot és Bajorország egy részét, hogy az itteni katona. PANOS K 010 NEOS.