Vasárnapi Ujság – 1869
1869-05-23 / 21. szám - Lator Gábor 21. szám / Arczképek, Hazaiak - Lator Gábor (arczkép) E. 281. oldal / Élet- és jellemrajzok - A lipcsei zsib-vásártér szombaton 21. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - A lipcsei zsibvásártér üzletnapon 21. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Legyező-pálmaerdő Afrikában 21. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
21-ik szám Tizenhatodik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi l'jsarc és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Az 1869. ápril 20-kára egybehívott képviselőházban mindenik párt azon jelesei közül, kiket a mult országgyűlés alatt örömmel szemléltünk a törvényhozás padjain, számosan hiányzanak. Némelyeket saját akaratuk birt visszavonulásra; legtöbben a pártok összeütközésének s ellenpártjaik győzelmének lettek áldozatai.A haza szolgálatából nem léptek ki s más téren pótolják, a mit itt, akarva vagy akaratlanul, elmulasztanak. Egypár üres helyet azonban — a halál vágott. A veszteség itt fájdalmasabb, mert örökös és visszahozhatlan. Ily hiány az, melyet Ugocsa egyik kerülete jeles képviselőjének, Lator Gábornak halála után < érezünk. Férfias arcza hű mására, melyet ezennel, emlékezete megnyitásául olvasóinknak is bemutatunk, nem nézhetünk sóhaj nélkül, s mind, akik ismerik nemes jellemét, önzetlen hazafiságát és széles ismereteit, fájdalommal fogják tekinteni e tiszta, nyugodt arczvonásokat, keveselni fogják azt a rövid 44 évet, mennyit neki engedett a végzet. Ö pedig e kevés idő alatt is sokat munkált, sokat tett, sokat használt. Multis ille bonis fiebilis occidit... 1824. év ápril 21-én született Szöllös-Végardón, Ugocsamegyében. Atyja Lator Imre, anyja Balog Mária, gondos házi nevelés után a vidéki tanodáknak már akkor is mintaképébe, a máramaros-szigeti helv. hitv. lyceumba küldék. Az osztályában is mindig első ifjú magasra repülő szellemének már itt is sok jelét adá. Az ő szépirodalmi művei, bár tulajdonkép csak kísérletek még, indították meg az 1843-ban alakult olvasó- s önképző-egylet irodalmi munkásságát, s a jelige: „Simulni a kor józan szelleméhez" — ugy látszik, határozott befolyással volt irányára. Beszéde, melyet az első magyar földgömb felmutatásakor tartott, már ez irányt világosan jelzé. 1845-ben tette le az ügyvédi vizsgát, (1824-1869.) miután a juratos éveket Pozsonyban tölté el, oly sikerrel, minőt várni méltán lehetett. Azon fáklyásmenet alkalmával, melylyel Wesselényi Miklós iránti tiszteletét mutatta ki az ifjúság, ő volt a szónok, s az akkori szenvedélyes hang közepett benső gyönyörrel olvashatjuk az érzelmek árjának felszínére emelkedni képes ifjú higgadt szónoklatát. Ilyen volt utóbb is, a reformeszmék előharczosaként tiszteltetve, hol páratlan népszerűségre tett szert, megyéjében; ilyen maradt egész éltében. Lángoló hazafiság, nem üres frázisok közé burkolva, hanem a józan tapasztalás higgadtságával mérsékelve. Az 1848-diki események őt is magukkal ragadák. 1849.májusáig mint önkénytes közlegény szolgált az erdélyi hadseregben. A dézsi futás után, mint a Szatmár, Máramaros, Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok megyék védelmi bizottmányának tollvivőjét látjuk, majd pár hónapi bujdosás után visszatért családja körébe, elfojtva keblében a bánatot a közös anya gyásza felett. • Tett ott, hol tenni lehetett. E korban, midőn a tevékenység majd minden tere el volt zárva a hazafiságtól, fordult figyelme az egyházi térre, s ugy 1849-ben , mint 1855-ben egyházmegyei tanácsbiróvá választatván, páratlan buzgalommal áldozta idejét egyházának. 1860-ban ő is katonai bíróság elé idézteték a patens-ügy miatt, s még ugyanazon évben felé fordult a közbizalom, a segédgondnoki diszes székre emelni őt. ő, mert „nevek villámhárítójára" volt szükség, visszavonult, s az igy megválasztott gr Teleki Sándort az ő példátlan szerénysége, ragyogó szónoklattal igtatta be székébe. A megye 1860. decz. 19-én egyhangúlag első alispánná választotta. A verőfényes napok azonban hamar elmultak, s ismét visszavonult családi körébe. De azért ezentúli élete is inkább nyilvánosnak, mint elvonultnak volt nevezhető, mert a bizalom és népszerűség seregestől vezérlé hozzá azokat, kiknek tanácsra s útbaigazításra volt szükségök, s a laka előtt elhaladó idegen könnyen azt gondolható vala a megyeházának. Egyhangúlag választatott meg az 1865/8-ki országgyűlésre is képviselőül. Hazafias érzelmei, melyek óvatossággal párosultak, a Deák Ferencz zászlója alá vonált. Itt is maradt meg mindvégig, bár megtartva önállóságát a pártfegyelem fölött. Konferencziákban , osztályokban gyakran szólott, határozott nyíltsággal, az erős meggyőződés hangján, pártja nézetei ellen is, ha kelle, s nem egyszer szavazott nyilvánosan is máskép. A nyilvános ülésekben ritkán, de mindig a tárgyhoz és tárgyról beszélt, annál többet dolgozott a bizottságokban és osztályokban. Így vívta ki LATOR GÁBOR.