Vasárnapi Ujság – 1869
1869-08-01 / 31. szám - Lesseps Ferdinánd 31. szám / Arczképek, Külföldiek - Lesseps Ferdinánd (arczkép) S. L. 421. oldal / Élet- és jellemrajzok - Beszterczebányai vár. Myskovszky V. 31. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Javitott velocipédek (2 rajz) 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Harcz a tengeri oroszlánokkal 31. szám / Vegyes tárgyuak - Vadászat kormoránokra 31. szám / Vegyes tárgyuak
Előfizetési feltételek : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok egcyfitt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupan Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Oupan Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik.—Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Berstben: Opprick Alajos, Wollzeile Nro. 22. és lnnsmatrin és Vogler Wollzeile Nro. 9— Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. A békésebbik, de szintén felette nagy fontosságú „keleti kérdés" megoldása, t. i. a suezi tengeri csatorna teljes bevégzése és megnyitása, mely a kereskedelmi s átalában a müvelt világot épen oly lázas izgatottságban tartotta eddig, mint az a „másik" az európai politikát és diplomácziát, óriás léptekkel közeledik végleges megvalósulásához. Az az átalános érdekeltség, mellyel e nagyszerű vállalat mozzanatait úgyszólván az egész czivilizált emberiség kisérte, eléggé bizonyítja annak világra szóló fontosságát. E csatorna megnyitása uj lendületet fog adni a keleti kereskedésnek. Az utolsó kapavágással, mely e csatornát megnyitja, 600 millió ember egyszerre, mintegy varázsütésre 2200 mérfölddel jön közelebb hozzánk. Mily fölszámithatatlan nyeresége lesz abból Európának! S alig van állam, a mely a suezi csatornából nagyobb hasznot volna képes meríteni, mint Magyarország és Ausztria, ha t. i. tengerészetünk és alkalmas vasúti összeköttetéseink volnának. Két legjelentékenyebb kereskedelmi ut, mely nyugatot kelettel köti össze, épen hazánkon megy keresztül. Ez utak pedig a csatorna megnyitásával világfontosságra fognak emelkedni, és így alkalmat nyújtanak arra, hogy a világkereskedelem terén mi is tevékeny szerepet vihessünk. A suezi csatorna erre úgy szólva kényszeríteni fog, ha nem akarunk az életről végkép lemondani. A suezi csatornának, ez óriás műnek tervezőjét s fáradhatatlan megteremtőjét, Lesseps Ferdinándot mutatjuk be ez alkalommal, kit praktikus föltaláló esze s tervei kivitelében tanúsított lankadatlan erélye korunk előhaladásának egyik legtiszteletreméltóbb bajnokává emelt. Lesseps Ferdinánd 1805-ben, nov. 19-én született Versaillesban. Atyja kitűnő diplomata volt a maga idejében s a franczia kormány ügyvivőjeként működött Marokkóban, Cadixban, Egyiptomban, Livornoban, későbben Korfuban, Philadelphiában, Syriában s utoljára Tunisban, hol az 1830-diki algíri franczia expeditió sikerülhetését nagy mértékben segítette elő. Lesseps Ferdinánd maga is a diplomácziai pályára neveltetett s hazáját, mint konzul, egymásután szolgálta Kairóban, Rotterdamban, Malagában és Barcelonában. Az utóbbi helyen, mikor a várost 1842-ben a spanyol felkelés alkalmával ostromolták s a későbben bekövetkezett események alatt is, különösen kitüntette magát. Kedvezőtlen és felette kényes helyzetében igen czélszerű intézkedésekkel gondoskodott honfitársai biztonságáról. Sőt nem egy életveszéllyel fenyegetett spanyolnak is nyujtott franczia államhajókon a menekvésre alkalmat. Egy szóval, mindent elkövetett, hogy e népes és iparűző városról a nagyobb szerencsétlenséget elháríthassa. Mig ellenei azzal vádolták, hogy tevékenységét Espartero kormányzósága ellen irányozza, addig őt az idegen kormányok elismerő kitüntetésekkel halmozták el. A franczia kormány főkonzullá nevezte ki s továbbra is meghagyta Barcelonában. Az 1848-iki februári forradalom után a köztársasági kormány franczia követe volt Madridban. 1849-ben pedig a franczia köztársaság rendkívüli küldetésben Rómába, Mazzini köztársasági kormányához küldé, hogy ott közbenjárása által Mazzini és a pápa között egyességet eszközöljön , még pedig oly módon, ahogy azt az alkotmányozó nemzeti gyűlés óhajtotta. De a szabadelvű Lesseps a római köztársaság embereit és viszonyait kedvezőbb színben látta, mint küldői szerették volna, és így kiesett a franczia kormány kegyéből. Néhány évvel azután, 1854-ben, visszament Egyiptomba, hol az akkori alkirállyal, Said pasával, igen bizalmas barátságba lépett. Itt érlelődött meg agyában óriási tervének eszméje, s a tengeri csatorna tervezetét fejedelmi barátjának is bemutatá. Az öreg alkirály tetszését e nagyszerű terv azonnal megnyerte. Az eszmének rá nézve, sok ingere volt. A gondolat, hogy a régi Pharaókkal, kik szintén több izben megkísértették e csatorna épitését, versenyre kelhet; a remény, hogy nevével oly müvet hagy hátra, mely örökös leend,s a kilátás, hogy ezáltal is szabadabbá teheti magát s utódait az európai befolyástól, annyira eltörték az alkirály lelkét, hogy tüstént aláírta az engedélyt. Hanem ezzel sok bajt is szerzett magának. Tiltakozások egész özönével borították el öt