Vasárnapi Ujság – 1869

1869-11-21 / 47. szám - Tarczy Lajos 47. szám / Arczképek, Hazaiak - Tarczy Lajos (arczkép). Eötvös Lajos 641. oldal / Élet- és jellemrajzok - Bocca di Cattaro 47. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Tatár kávéház 47. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Tatár uri-lak 47. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Eckert-féle vizemelő szélkerék 47. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonság­ok elcjfl­t: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. 'W­SHF' Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. éa Nassenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. A dunántuli reformált magyarságnak fő és egyetlen művelődési helye volt a mult század vége óta, sőt jórészben még most is az, a pápai ref. főtanoda. Márton István, az iskola tulajdonképi alapitója és lelke, ott adta elő e században magyar nyelven legelő­ször a hittant és bölcsészetet, mignem arról letiltották; Stettner (később Zádor) György ez iskolában tanította 1832-től 1848-ig oly kitűnően a jogi tudományokat; Kerkapoly Károly ezen kollégium tanszékéről lépett ama tekintélyes állomásokra, a­miket most elfoglal. Bocsor István ott adta elő évtizedek óta, most már 7 kötetben megjelent, Magyaror­szág történetét, s végre Tarczy Lajos ott hangoztatta magyar földön legelsőben a hégeli böl­csészet elveit, mígnem a termé­szettani kathedrán a kor szín­vonalán álló fizikai ismereteit tárta föl az ifjúság előtt. E tanárok egyik legjelesb­jét, Tarczy Lajost mutatjuk be ez alkalommal e lap olvasóinak. Annyival méltóbb ezt tennünk, mert Tarczyban a pápai főtano­dának majdnem második alapí­tóját tekinthetjük, a­ki 35 évi szakadatlan tanárkodása alatt új, virágzó­ korszakot alkotott e tanoda életében. Ez idő óta nem lehet érinteni ez iskola kül- és bel­életét, szellemi és anyagi mozgalmait, gyarapo­dását a­nélkül, hogy egyszers­mind Tarczy nevét is ne emlí­tenők.­­ De hosszú bevezetés és di­cséret helyett álljanak itt tanú­bizonyság gyanánt életadatai. Tarczy Lajos Komáromme­gyében Hetényen született, 1807. deczemb. 6-án, középsorsu tisztes szülőktől; tanulmányait az 5-dik gymn. osztályig Heté­nyen a ref. lelkésznél, azontúl Révkomárom­ban és Pápán végezte kitü­nő sikerrel, s még le sem tette hittani vizsgáit, midőn már 1829-ben nyilvános tanitó volt a logikából, 1830—31-ben pedig segédtanár a mathezis­ből. Tanitói foglalkozása mellett senior, mely hivatal már azon időben is nagy felelős­ T­arczy Lajos­­ séggel volt egybekötve, s főiskolai könyv­tárnok volt. E megbízatások végeztével ment, mint tanárjelölt 183 </2- ben a bécsi egyetemre fizikai s mathematikai tanulmányok végett, s itt érte azon megtiszteltetés, hogy 1832. nyarán a Márton István halálával megürült bölcsészet- és természettani tanszékre meg­választotta a dunántúli ref. egyházkerület. Ekkor — meg akarván felelni a belé helye­zett bizalomnak és várakozásnak — a berlini egyetemet kereste fel, s ott két féléven ke­resztül készült az elébe szabott tudomány­ágakra, mi­közben nagyobb utazást is tett Németországban, s meglátogatta egyebek közt a greifswaldi, göttingeni, giesseni, mar­burgi és würzburgi akadémiákat is. Hazatérvén s elfoglalván 1833. novemb. 4-én kathedráját, — azonnal a főtanoda re­formjához fogott s annak állapotait minden oldalról javitani igyekezett. Nagyrészben az ő munkássága folytán létesült 1838-ban a főiskola kebelében egy kitűnő nyomda, mely­nek termékei a főváros kitűnőbb nyomtatvá­nyaival vetélkedtek; az ő ösztönzésére szüle­tett meg 1840-ben az ifjúsági „képzőtársulat", melynek mindaddig elnöke is volt, mignem irodalmi s egyéb foglalkozásai minden üres idejét igénybe nem vették. E társulat meg­alapításában és tovább fejlesztésében nagy segélyére voltak Jókai, Petőfi, Kerkapoly Károly, Orlai Petrich stb. Ő vitte be hosszas küzdés után e tanodába a testgyakor­lát, mely magyar földön egyike a legrégiebbeknek s nagyság tekintetében prof. iskoláinkét még most is aligha múlják fölül. Ezenkivül gazdasági min­taiskolát is akart szervezni (s néhány évig elő is adta a gaz­daságtant), de ez aztán csak terv maradt. Segitette megsze­rezni ama gyönyörű telket, melyen a tanoda uj épülete, testgyakorlása stb. áll, és az építés gondjaiból is tetemes rész jutott ki számára. Azt említenem sem kell, hogy a természettani muzeumot — mint szakmájába vágót — az iskola pénzerejéhez mérve, elég szépen felszerelte, s abba több érdekes régiséget is, mint p. o. Sajnovics János magyar je­zsuitának azon távcsövét, mely­lyel 1770-ben a legelső észak­sarki expediczióban részt vett, megszerezte. E mellett a város életében s a szegényebb tanulók iránti kész segélyben mara­dandó érdemei vannak. Petőfi is nem egyszer említi leveleiben a jó Tarczy tanárt, ki neki Pápán megélhetési módot szer­zett. E közben 1846-ban meghívta a pozsonyi ágost. hitv. lyceum természettan tanárául, 1852-ben pedig megkínálták a soproni kerü­leti tanfelügyelőséggel, de egyik ajánlatot sem fogadta el. Amazt nem, mivel Pápát nem akarta odahagyni, emezt pedig a kéz miatt, mely neki felajánlotta. TARCZY LAJOS.

Next