Vasárnapi Ujság – 1870

1870-09-11 / 37. szám - Trochu tábornok 37. szám / Arczképek, Külföldiek - Páris hadparancsnoka (Trochu arczképe) V. J. 465. oldal / Élet- és jellemrajzok - Erődítési munkálatok Párisban éjjel 37. szám / Történelmi képek - Franczia csapatok bevonulása Metz várába aug. 14. 37. szám / Történelmi képek - Párisi szabad csapatok 37. szám / Történelmi képek - A metzi csaták térképe 37. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok - Páris és környékének tervrajza 37. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok

Előfizetési feltételek : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Qp^ Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. A franczia nemzeti dráma rohamléptek­ben közeledik a végkifejlődéshez. Az esemé­nyek oly gyorsan váltakoznak, hogy azokkal egy képes hetilap még akkor is alig tart­hatna lépést, ha a viharos hullámzás közben fölmerült nevezetességek s főszereplők arcz­képeit egy enesen papirra és azonnal az olva­sóhoz táviratozhatná. A főszereplők már kezdenek elesni, el­bukni, jele, hogy a katasztrófa közelit. íme Napoleon fogva, Palikao lebukva, — s e sze­rint must számunkban kifejezett sejtelmünk, hogy ő csak egy futó pillanat embere, hamar valósult. — De Failly s a ne­mes Mac Mahon (egy szept. 5-ki távirat szerint) sebeikben meghalva! Úgy látszik, a jelen háború nem egy, hanem több egymás­sal kapcsolatban álló drámá­nak lánczolatát fogja képezni. Az első szakasz, melynek fő­hőse III. Napoleon, már be­végződött, és pedig olyképen, hogy a­ki az utóbbi két évtized eseményei folytán már két­kedni kezde a földi igazság­szolgáltatásban, a sedani ka­tasztrófa hírét véve, megille­tődve kiálthat föl, hogy­ mégis csak van igazság a földön! Nem dicső halál, de minden eddigi sikerének nimbuszát el­boritó lemosdatlan gyalázat, erkölcsi teljes megsemmisülés a világ és önmaga előtt — a legrettentőbb büntetés érte el azt, ki ezelőtt husz évvel meg­buktatta a franczia köztársa­ságot, s most is, személye ér­dekét helyezve a haza fölé, e miatt nemzetére beláthatóan végű veszélyt, ínséget zuditott! Mert most már világosodni kezd a homály, mely eddig a franczia hadműködés balságá­nak okait födte azok szemei előtt, kik a nemes franczia nem­zettel rokonszenvezvén, a kezdet műveletei­ben némi tervszerűséget véltek látni, holott az nem volt egyéb, mint az erkölcsileg rot­hadt császárság megmerevitő lidércz-nyo­mása. Az eddigi hadjárat átka ama bűnös Páris hadparancs­n­ok­a. kiindulás volt, mely első és fő szempontul a császárság és nem a haza megmentését tűzte maga elé. Mert ama népvándorlásszerű ha­dakkal szemben, melyek háromszor , sőt négyszeresen multák fölül a francziák véd­erejét, világos, hogy csak a fölfegyverzett nép küzdhette volna le a másik fölfegyver­zett népet. Azonban a császárság készebb volt a gyűlölt idegennek rabjává, szolgájává lenni, mint saját népével a szabadságot meg­osztani! Ekként a császárság, mint fő­hős meg­buktával a drámai cyclus első szakasza vé­get ért. Uj hős lépett a színpadra: a franczia nép! És most kezdődik a második szakasz. Mi vége lesz ennek? Jó vagy rosz, rövid vagy hosszú lesz-e a küzdelem? — eziránt még egybevetésekbe bocsátkozni is szerfö­lött nehéz. Bizonyos csak az, hogy a helyzet szörnyű nehéz, s aggasztólag baljós kiné­zésű, elannyira, hogy bármi nagy legyen is hitünk az uj hősnek, a köztársaság örökifjú eszméjének csodatévő erejében, és ha annak végleges diadalában perczig sem kétkedünk is, de másfelől meg kell engednünk, hogy a bűnös előd által elkövetett szörnyű hibák csak hosszú és rendkívüli küzdelmek folytán tehetők jóvá. A kérdés az, váljon marad-e elég ideje a köztársaságnak még jókor helyrehozni a mulasztást, a nép fölfegyverzését ? A sáska­sokaságával győző ellenség aka­dálytalanul közeleg a főváros felé, hogy a szokatlan diadal­tól részeg hadával elfojtsa még csírájában a hősöket és vértanu­kat termő veszélyes magot, s el­fojtsa ott a szabadság eszméjét. Ha Páris legalább hat hé­tig birna ellentállni a felé tó­duló tam­erláni tömegeknek, s ez alatt az ország déli részében tekintélyes haderő szerveztet­nék, mely az ez idő alatt meg­fogy­andó ostromló hadnak há­tába kerülhetne és had mű­ködési vonalát háborgatná, ta­lán még igy megmenekülhetne az elnyomatás borzasztó ve­szélyétől. De hogy ez lehetséges-e, ezt legfölebb azok tudhatják és remélhetik, a­kiket az új kormány e feladat kivitelével megbízott, tudniillik: a honvé­delmi bizottmány és annak el­nöke Trochy tábornok, kinek arczképét ezennel bemutatjuk, azon óhajtással, vajha, mire soraink világot látnak, az ese­mények által túl ne szárnyal­tassunk, vagyis hogy a derék tábornok helyét a párisi fő­parancsnokságban ne valamely csúcsos sisakú egyén foglalja el. Rövid életiratát már a fran­cziák rágalmazásában buzgó német lapok is azzal kezdik, hogy jelleme szeplőtelen, s hogy elveit illetőleg orleanista, a­mi tán csak annyit jelent, hogy nem volt barátja a III. Napoleoni bonapartismusnak. TROCHU TÁBORNOK.

Next