Vasárnapi Ujság – 1870
1870-10-09 / 41. szám - Munkácsy Mihály 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Munkácsy Mihály (arczkép) K-r 517. oldal / Élet- és jellemrajzok - Bitsch vára Elzaszban 41. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Bazeilles falu égése Sedan mellett 41. szám / Történelmi képek - Porosz uhlánusok egy ardenni majorb. 41. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Ujdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 8 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Opprick Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. A ki az utolsó időkben hírlapot olvasott, rögtön tudni fogja, hogy Munkácsy Mihály „magyar festész." Ez nála tulajdonságot jelent, mint a külföldiek is elismerik, mert művein oly kiváló a népies jelleg, hogy nemzetisége benne rejlik rajzoniában és ecseteiben. Hogy pedig a művészetben és irodalomban nemcsak frázis a „nemzeti," azt mindenki tudja, aki ismeri például Petőfi lyráját, vagy ismeri Murillo és a németalföldi művészek életképeit, melyeken a spanyol és flamand nép van bemutatva teljes, eredeti vonásaival. Most, midőn a harczok és diplomáczia szereplőiről szeret beszélni egész világ, jól esik nekünk művészi kis világunkból oly tehetséget és oly művet bemutatni, melyekről sokat beszél a külföld. E fiatal festőt gyorsan szárnyaira emelte a hírnév, s nagy Németország művészi köreiben alig van valaki, ki ne ismerné; sőt napirenden volt neve pár hó előtt Párisban is, midőn a lapunk mai száma mellett látható képéért arany éremmel tüntette ki a művészetek akadémiája. A sikernek, melyet szorgalma és tanulmánya eddig elért, az elismerésnek, melyet eddig oly nagy körben kivívott, annál is nagyobb jelentősége van, mert még fiatal, és hosszú pálya áll előtte, a folytonos emelkedés föltételeivel. Munkácsy 1844-ben született Munkácson. Szülőhelyétől vette föl nevét is, mert atyjától a Lieb nevet örökölte. Atyja kincstári tisztviselő volt, ki azonban korán elhunyt; őt követte az anya is, s a zsenge gyermek nagybátyjánál, Röck Istvánnál találta meg a szülői gondosságot. De ifjú évei nem voltak nyugodtak, s tehetségére akkori környezete nem volt semmi befolyással. A festészet iránti hajlam nem külbehatások nyomán fejlődött ki benne; elrejtve szunnyadt annak csirája, s mint az életteljes mag, később kipattant hüvelyéből. Munkácsy Mihály: A 48—49-diki mozgalmak után nagybátyja elvesztette ügyvédi oklevelét, s többé nem gondoskodhatott rokonáról oly mértékben, mint szerette volna. A gyermek ifjúról úgy kellett gondoskodni, hogy ha egyedül és támasz nélkül marad is, szembe nézhessen a mindennapi élet esélyeivel. „Miska, mesterséget kell tanulnod." És Miska asztalos lett, s Békés-Csabán deszkákat gyalult. Talán még maga sem hitte, hogy az a czeruza-vonás, mellyel megjelöli a deszka elvágási helyét, egy új életpálya első feladatából való. A durva vörös festék, melybe a vonalzó zsinórt áztatta, volt az első szín, mellyel festett. De volt itt is valami, ami egyszerre megragadta. A jó alföldi nép számára sok tulipános ládát kell készíteni! Ezeket szerette legjobban mesterségében, s nemsokára ő festette az egész műhelyben a legszebb tulipánokat és koszorúkat. Hogy még szebbet fessen, tanulgatta a rajzolást is, és nemsokára jobban szerette a rajzont és krétát, mint a gyalut és fürészt. Később Aradra ment mesterséget folytatni, s itt már érezte, hogy hivatása elvonja eddigi pályájától. Tett erről említést nagybátyjának is, de ellenkezésre talált, mert a művészet sovány kenyér, s nagybátyja kételkedett, hogy Miska öccséből más legyen szobafestőnél. Mindazonáltal Munkácsy szakított (1861-ben) pályájával, s Gyulára menve, Szamosi Elek festőtől tanulni kezdett. De nem találkozott semmi buzdítással. Nagybátyja határozottan kijelentette, mikép roszul tett, hogy a tisztességes mesterséget abban hagyta. Egyedül Szamosi biztatta. De végre a gondos nagybátya is megadta magát. Munkácsy ugyanis arra kérte egyszer, hogy engedje magát lerajzoltatni. A nagybátyja azt mondta: „Szivesen, mert magad is meg fogsz győződni, hogy semmire sem vagy képes." A fiatal rajzoló hosszabb ideig rajzolta az arczképét, míg végre elkészült. Nagybátyja meg volt lepetve: „És csakugyan én vagyok. Ha már ennyire vagy, Isten neki!" És többé nem szólt ellent. Munkácsy még rövid ideig tanult Szamosi mellett, 1863-ban pedig Pestre jött. Itt csakhamar megismerkedett Thánnal és Ligetivel, kik mindketten fölismerték tehetségét, gyámolították és oktatták.Kezdetben történelmi vázlatokat készített, de mind Thán, mind Ligeti hamar fölismerték, hogy tehetsége és megfigyelő érzéke inkább a népéleti vonásokra utalják. Ezek tanácsa folytán festett aztán életképeket, 8 első műve, mely a képzőművészeti társulat kiállításában közszemlére volt téve: „A regélő huszár." Meg kell itt említeni azon buzgalmat, melylyel Ligeti Antal (a muzeum képtár- MUNKÁCSY MIHÁLY.