Vasárnapi Ujság – 1871
1871-11-19 / 47. szám - Gróf Andrássy Gyula 47. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Andrássy Gyula (arczkép) 585. oldal / Élet- és jellemrajzok - A honvéd-táborból. Frigyes rajza 47. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Meszelő asszonyok a pesti Deák-téren 47. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Chicagói romok 47. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Tizennyolczadik évfolyam 47-ik szám Pest, november 19-én 1871 Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. P&ST" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. ^S © Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Brcsben: Oppelich Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Gróf Andrássy Gyulának a magyar miniszterelnöki állásból a közös külügyminiszterségre átlépése oly esemény, mely nemcsak hazánkat és Ausztriát közvetlenül érdekli, hanem egész Európára nézve nagy jelentőségű. Gróf Beust, ki öt évvel ezelőtt lépett arra a helyre, melyet most oly váratlanul kell elhagynia, kétségkívül nagy átalakulások eszközlője s nagy események hordozója volt a monarchiában. Az absolut korszakból a jelenlegi alkotmányosra való átmenetben, az osztrák tartományok s a magyar korona országai között 1867-ben keresztül vitt kiegyenlítésben, melynek következménye a magyar alkotmány helyreállítása s a csaknem husz évi alkotmányszünet után nagy fénnyel végbement koronázás volt, tagadhatlanul nagy része volt ez idegen országból importált államférfiúnak, ki az uralkodóház és a birodalom érdekeinek a Magyarország érdekeivel ugyanazonosságát csakhamar átlátva, a kiegyenlítés parancsoló szükségességét fölismerve, összes tehetségeit és tevékenységét annak végrehajtására forditotta. Sem ideje, sem helye hosszabb visszapillantást tenni itt s most Beust gróf diplomácziai pályájára; a szerepre, melyet mint közös külügyminiszter, az állásra, melyet különösen a porosz-franczia háborúban elfoglalt. A legközelebbi események pedig, melyek végre bukását idézték elő, a lajthántuli alkotmány - viszály , a cseh követelések, Hohenwarth gróf kiegyenlítési tervei s azok meghiúsulása, mind sokkal ujabb dolgok még sele róf Andrássy Gyula. vénebb emlékezetben vannak, mintsem szükség volna huzamosabban időznünk rajtok. Mikép követte Hohenwarth bukását ellenesen, gróf Beusté is, mikép történik, hogy ennek helyébe azon férfiú lép, ki ugyanazon politikát támogatta, melyet lelépő előde: oly rejtély, melynek teljes földerítését a történelemre kell biznunk. Bizonyos, hogy Beust gróf elbocsáttatását a fejedelmi kegy annyi nyilatkozata kiséri s az oly simán és kegyteljesen történik, mint bukó nagyságé alig valaha, s hogy személyével épen nem bukik a politika, melynek csak imént sikerült fényes diadalt vivnia ki. — Gróf Andrássy Gyula lép helyébe, ki négy éven át mint magyar miniszterelnök, s már előbb is a kiegyenlítési alkudozások vezetésénél magas politikai s diplomácziai képességének annyi bizonyítékát adta, hogy bátran elmondhatjuk, miszerint Ausztria kormányának élén századok óta nem állt hatalmas szellemű egyéniség, mint az, aki ma lép ez annyi vihartól rongált, s még annyi vésztől fenyegetett hajó kormányrúdja mellé. És tegyük hozzá, oly férfiú, ki a politikai és diplomácziai képességet oly tiszta jellemmel és kétségbevonhatlan hazafisággal párosítja, melyet még ellenfelei is hangosan elismernek, mely elismerésnek maga Kossuth Lajos is épen e napokban találta alkalomszerűnek kifejezést adni. Gr. Andrássy Gyula eddigi életének számtalanszor leírt, s e hazában mindenki által ismert adatait ismételni merőben feleslegesnek tartjuk. Hogy Magyarország legrégibb s legelőkelőbb családjai egyikéből származott, hogy egészen fiatal korában kitűnt már ritka tehetségei által, hogy 1847-ben (huszonhárom évvel) országgyűlési követ, 1848-ban főispán, 1849-ben a forradalmi kormánynak a portánál rendkívüli követe, s mindjárt reá száműzött volt, hogy hazájába visszatérve az 1860-ban neki a Vay-kormány által fölajánlott főispánságot visszautasítva, az 1861-diki országgyűlés alsóházában foglalt helyet, s az alkotmánykövetelő felirati vitában a legszellemdúsabb és legjelentékenyebb beszédek