Vasárnapi Ujság – 1875

1875-09-05 / 36. szám - Magyar fürdők: III. Ránk-Herlein (ábrával) x 569. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

570 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 38. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 19. hasós izű. Kétségtelen, hogy mint a ránki ás­ványvizek általában, ugy a szökőforrás vize is konyhasót tartalmaz, melynek ize azonban szén­sav jelenlétében ennek csipőssége által lepleztetik. Midőn pedig a vázolt tünemény múlóban van, az oszlop magassága gyorsan kisebbedik, s egyszerre a csőbe visszatér; ezután még néhány­szor vastag vízsugár rohan fel, de erővesztetten mindinkább kisebbedő magasságra, ugy hogy végtére a viz tükre a csőbe visszavonul oly mély­ségre, mint milyen magasságú volt a megbámult vízoszlop. A víz kiszökése a szerint, mint annak tartama hosszabban vagy rövidebben tartott, rö­videbb vagy hosszabb idő múlva ismétlődik. Egy nap közönségesen két kiszökés észlelhető, még pedig az egyik nappal, míg a másik éjszaka. Minthogy a rank-berleini artois-i kút vizé­nek kiszökése félbeszakad, azt a közvélemény azonnal a geysirekkel hasonlította össze, külö­nösen összehasonlították pedig azt a leginkább ismert geysirrel, mely Islandban Blafell hegy lábánál van. Annak vize ugyanis időszakonként néhányszor felszökik egészen 16 ölnyi magas­ságig, s néhány percz múlva nyugalom követ­kezik. Ha azonban a geysirek természetét a rank­herleini félbeszakadó vizszökéssel összehasonlít­juk, azt találjuk, hogy a kettő között a kiszökés időszak­asságán kivül semmi hasonlóság nincs. ~ o A geysirek tűzhányó talajon keletkeznek, hol a felületről jövő víz oly nagy mélységre jut, hogy forró lávával találkozik, s a nagy nyomás alatt szertelenül, közönséges forrpontja felett megme­legszik. Az ekként megmelegedett víz azután a p­o­o­geysh­ek nyílása és medenczéje felé tör, hol a nagy nyomástól megszabadulva, forró gőzzé lesz, s a nyílásnál levő vizet szintén forrásba hozza, minélfogva a geysirek kitörésénél a magas hő­mérsék és a vízgőzök feszülése lényeges szerepet játszik. Tyndall ily módon dolgozdájában igen csinos kis geysireket szokott csinálni. A rank­herleini artois-i kútnál azonban a kiszökő víz hőmérséke 7 °-kal emelkedik ugyan, s körülbe­lül 21 °-a lesz, de ez egészben oly csekély, hogy a vízoszlop képzésénél elenyésző semmiség; azután ezen hőemelkedést talán a víz felszökése és aláhullása okozataként tekinthetjük, mennyi­ben ezen tünemény egyrészről a víz és a cső, továbbá a víz és a levegő részecskéi, nemkü­lönben a vízrészecskék között nagy súrlódás­sal van egybekötve, mi meleg­ kifejléssel jár. Ezen meleg­ kifejlés elegendőnek látszik nemcsak arra, hogy a víz részecskéinek permetévé szét­esésekor a hőmérsékcsökkenést ellensúlyozza, hanem arra is, hogy néhány foknyi hőmérsék­emelkedést eredményezzen. A kút vascsövé­nek delejességét nagy valószínűséggel szintén a súrlódásból származtathatjuk; a­mint ugyanis a vízsugár nagy gyorsasággal azon keresztül szökik, alkalmasint villamosság fejlődik ki, mi azután a vas delej­ességére vezet. A ránk-herleini kút vízszökéseinek félbe­szakadásait inkább a félbeszakadó forrásokhoz lehet hasonlítani, s azok megfejtését oly módon kísérlem meg, mint ezt az utóbbiakra nézve Elisée Réclus-nek „La Terre" munkája I. köte­tében feljegyezve találom. A földrétegekben különböző okok folytán kiöblösödések, mélye­dések és üregek képződhetnek, melyek azok egyenes haladását megváltoztatják. A mellékelt ábra olyan kiöblösödést (a) mutat, melytől két­szer meggörbült menet (b és c) vezet el, s vegyük fel, hogy a fúrt kútnak (d) vége a má­sodik görbületnél (c) van. H­a a víz a képződött földalatti öbölben vagy medenczében egészen f felszínig áll, akkor b meneten keresztül c-ig eljut, s ad kútban emelkedni kezd; a mint pedig az a jr-ig ér, akkor a kut csövén keresztül az erőtani nyo­másnak megfelelő magasságra kiszökik. A . . . kiszökés mindaddig tart, mig a földalatti me­denczébe annyi víz foly, mennyi a kut csövén keresztülmegy; amint azonban a medenczéhez az odafolyás valamely okból megszakad, ottan a viz felszine (7-től f-ig, majd ennél alább, például egészen e-ig fog esni, midőn a kiszökésnek szük­ségképen félbe kell szakadni, s a kútban a víz felszine mélyen alászáll. A medenczéből ekkor nincs elf­olyás, minélfogva a hozzáfolyó víznek fel kell halmozódni, s a kiszökés ily módon idő­szakonkint ismétlődik. Hogy azonban mi legyen azon tényező, mely a víz odafolyását időszakia­san megszakítja, annak megfejtésére elegendő adataim nincsenek. Fel lehetne venni, hogy talán időnként rögtön nagy mennyiségű szénsav kép­ződik, s ez okozza a víz kiszökését. Az ezen lég , . t . létrejövésekor kifejlődő erő az, mi a kissingeni artois-i kútnál a sósviz kiszökését fenntartja; hogy azonban ilynemű hatány a ránk-herleini félbeszakadó vízesésnél működőben van-e, meg­>­z Ö fejtendő kérdés. A leirt viz-szökés Ránk-N­erlein nagy neve­zetessége, s mint félbeszakadó artois- i kút kiváló a maga nemében. Kívánjuk, hogy minél tovább tartson, s minél később jusson a westphaliai Bullerborn-forrás sorsára, melynek vize négy óránként szökött ki a talajból, mig végtére a X­­III-dik évszáz elején egyszerű folytonos forrássá lett. Péld. ha az a és c között levő kőzet idővel elmállik, a kiszökés időszakiassága szük­ségképen el fog tűnni. Ránk-Herleinnak szökőkútja mindig sok vendéget fog oda vonzani, a látogatók száma azonban mindenesetre szaporodnék, ha azok jó szobákban pihenve, vagy csinos parkban sétálva, nemkülönben tisztességesen ellátott vendéglőben i­s időzve, várakozhatnának. Ezen feltételek egyéb­iránt olyanok, melyeket nemcsak a mulató ven­dégek, hanem azok is megkívánnak, kik üdülés és gyógyulás végett keresik fel Ránk-Herleint, sőt ezekre nézve még fontosabbak azok, mint­hogy hosszasabban időznek itten. Bánk-Herlein távol esik nemcsak a nagy­világtól, de még az országos forgalom központjától is, vidéke nem kellemes, környéke pedig nem gazdag, minél­fogva nincs kilátás, hogy elsőrangú fürdőhel­lyé legyen, de ha található volna benne minden tekintetben jó ellátás és elegendő szórakozás, Abaúj és Zemplén, nemkülönben a többi közen­fekvő megyékből szívesebben és többen menné­nek oda, mint jelenleg, s mindenesetre minden évben lenne ottan annyi látogató, hogy a bele­fektetett tőke elég jól jövedelmezne. A gyógycsarnok még csak megjárja, s a felső épülettel is valahogyan ki lehetne békülni, de a többi épületek — úgy a kincstáré, mint a magánosaké — nem a mai korba valók. A kincstárnak kellene jó példával előlmenni az alsó ház lerontásával, s helyébe tágas és jó fogadó építésével. A­mi pedig a magánosok építkezését illeti, erre alkalmasint kedvező hatással lesz a kilátásba helyezett közegészség­ügyi törvény, mely a fürdőkben új építkezések­nél husz évi adómentességet biztosít. Azonban a fürdőknél még intézkedni kellene a kisebb királyi haszonvételek oly rendezéséről is, hogy a fürdőbeli vendéglős ne legyen kénytelen azok bérlőjének borát, ki esetleg a falubeli csapláros, árulni, hanem a megfelelő bérösszeg lefizetése mellett szabad kéz adassék neki. Ezen fürdőhely környékén kiránduló­helyek nem lévén, a park és az erdő a legnagyobb gon­dot igényli. A mostoha talaj nem engedi ugyan, hogy a tölgyek mind szépek legyenek, s lomb­jaik a nap hevét eléggé visszatartsák; az eddigi utakat azonban mindenesetre jobb karba kel­lene helyezni, nemkülönben új utak vágása elkerülhetetlen, míg a fák között a kopasz föl­det be lehetne gyepesíteni, hogy a behatás a szemre kellemesebb, s átalában a séta vonzóbb és üdítőbb legyen. 400 holdnyi erdőség áll ren­delkezésre, mit kellően fölhasználva, Rank-Herlein-nak, mint fürdőnek értéke rendkivül emelkednék. A fürdő közepén levő sétatérből pedig csinos virágos­kertet lehetne alakítani. Az említett szükségekhez kell sorolnunk még a gondoskodást elegendő édes­vízről, oda­vezetés vagy kútfúrás által, továbbá az ásvány­források pontos elemzését, s végül a fürdői felügyelőség függetlenítését az uradalmi igaz­gatóság alól. Jelenleg a fürdői felügyelőség a sóvári uradalmi igazgatóság alatt áll, de ez, mint halljuk, legközelebb megszűnvén, a besz­terczebányai igazgatóság alá fog kerülni; e mellett a felügyelőség keze kötve van, s a­­fürdő felett nem az rendelkezik, ki ennek szük­ségeit egészen közelről legjobban ismerheti, hanem távollevő férfiak intézkednek, közönsé­gesen azon elvből indulva ki, „minél keve­sebbet költeni, s minél többet bevenni". Ránk-N­erlein százezerekre menő befektetést igé­nyel, s csak ekkor lehet onnét helyesen jöve­delmet várni, felügyelősége pedig közvetlenül az ügyőrség alatt álljon, a fürdő szükségeire átalán­nyal ellátva, utólagos számadás mellett. Így lehetne Bánk-Herleinból valami. Hallottuk, hogy a kincstár ezen fürdőhelyt el akarná adni. Ez ellen nem lehet kifogás, ha az olyan tulajdonos kezébe kerülne, ki a meg­levő hiányokon segíteni képes. X­­ IV. Herkules-fürdő". A „Magyar fürdők" sorozatához még egy levéllel járulunk, mely a Kárpátok fürdői után egy egészen déli fürdőt ismertetvén, talán szin­tén nem lesz érdektelen. Mehádia, a polgárosított határőrvidéken, különben is oly fontos pont a magyar királyság területén, melyet érdemes lesz (s nem is lesz ártalmas) állandó figyelemmel kí­sérni Magyarországnak és a magyar közönség­nek. Az alábbi töredéket lapunk egyik barátjá­nak fürdői leveléből közöljük a mint következik. Már maga az ut, mely a Herkules-fürdőbe vezet, szépségekben annyira gazdag, hogy meg­érdemli e kirándulást. A dunai ut különösen Báziástól s még lejebb, oly szép lapja a termé­szet vadregényes könyvének, mely egyenesen a lélekhez szól. A hegyek közé szorított Duna medre, mintegy megfékezett hatalom, méltó­ságos pompájában elragadó látvány, s a minden lépten-nyomon elzártnak s a szirteken a hajótö­rés veszélyével fenyegetőnek látszó út a kétség és a remény érzelmeivel tölti el annak keblét, ki ez után először halad végig. Orsovánál, ha Mehádia Herkules-fürdője a czélunk, ki kell szállani s kocsin tenni meg a többi utat. Kocsi mindig elég van s igy az ember a Cserna-völgy változatos vonalán kényelmesen halad a Herkules-fürdőbe. A Dunánál megkezdődött hegylánczolat megfordított irányban tovább halad, s az össze­szorított völgy között a Cserna lassú moraja, az erdei madarak kellemes hangja ringatja áb­rándokba. Körülbelül 3—4 órai ut után a Cser­na-völgy kezd kitágulni s egy kis kanyarulásnál előttünk látjuk azt a kies völgykatlant, melynek mélyében a pompás paloták, a keleties fényű bazár, a szép gyógyterem, a festői park kelle­mesen hirdetik, hogy a Herkules-fürdőben va­gyunk. A Herkules-fürdő a régi időben„ad aim­as Herculisacras" történelmi szempontból is nevezetes. Hányszor loboghattak e helyen a régi római légiók győzelmes zászlói, s az ötödik vagyis csernai légió még Traján idejében, Dáezia fény­korában, e helyen tartá több alkalommal főhadi­szállását. Majdnem 300 esztendeig változó had­járatok színhelye volt a Herkules-fürdő, de an­­nyi viszontagság után végre kibontakozva az elmúlt idők véres háborúiból, újra átadatott rendeltetésének: nem öl, hanem gyógyít. A vé­res eseményeket a hosszú idők sora lemosta a sziklákról s a béke építő szorgalma palotákká hordta össze ama köveket, melyeket a nemzeti­ségi harczok korszakában római, török, magyar, osztrák s oly sokféle vér áztatott. Mint minden fürdőnek, úgy Mehádiának is megvan a maga természetes, úgynevezett házi jellege. Míg más gyógyforrásoknál szigorú házi­rend uralkodik, a Herkules-fürdőben inkább mulatva épülhet fel a beteg. A fürdőket rende­sen már reggeli órakor kezdik használni, s a fürdőkbe vezető folyosókon mindenféle fürdői costume-mel találkozik az ember, s a beburkolt alakokban alig ismered fel legjobb barátodat is.

Next