Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-12 / 37. szám - Ellenőrizhetjük-e az időjárást? Sámi Lajos 583. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Színvakság 583. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
584 erősen fog kiemelni, s az egész festménynek, amely saját szemlencséinek sárga szine miatt sárgás szinezetben tűnik föl, kékes árnyalást fogadni, mert ő csak ekkor látja festményét a maga természetes szineiben. Ily kékes képeket gyakran láthatunk oly festőktől, kik már hatvanadik életévüket átlépték, s Liebreich Mulready képeit hozza fel például, ki — amint mondják — későbbi festményeinek majd kivétel nélkül violakék színezetet adott. E képek gondos megfigyelése azonnal megmutatja, hogy azok az említett híres angol festő szemlencséinek megsárgulása következtében jöttek létre oly színezettel. Ez állítás helyes voltáról akkor is könnyen meggyőződhetünk, ha egy ily képet sárga üvegen át szemlélünk, mert ilyenkor a szemgyengeség folytán előállt modorosság eltűnik s a kép maga természetes szineiben áll előttünk. VASARNAPI UJSÁG. 37. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 12. Pusztai csárda. Minden gyermek elcsodálkozik rajta, mikor először észreveszi, hogy a lónak van annyi esze, a mennyi ahhoz kell, hogy megitélhesse: vajon hazafelé haladnak-e gazdájával, vagy távolodnak az otthontól. Hát még mennyire bámul akkor, mikor látja, hogy a ló minden helyet jól ismer, ahol gazdája otthon érzi magát. Mint a talyigás koldus szamara tudja, hogy minden ház előtt meg kell állni az alamizsnák elvételének okáért: épen úgy tudja a borivó ember lova, hogy korcsmát a faluban, csárdát a pusztán elkerülni nem volna természetes dolog. Meglehet, a szegény lovak azt gondolják, hogy a gazda irántuk való gondoskodásból tart pihenőt: hadd igyanak egyet a kútnál, pihenjenek és harapjanak egy keveset az állás alatt, hanem a korcsmárosok és korcsmárosnék már jól tudják, hogy a gazda maga is szomjas és a kőnyakú üvegek közül egyet-kettőt üresen hagy, mielőtt tovább indulna. Ha történetesen társra talál, természetesen még tovább is ott felejti magát az X-es lábú hosszú asztal mellett. Ha a lovak el vannak fáradva s az üres kocsit is nehezen vontatják, milyen jól esik a gazdának, hogy lelkiismeretét elaltathatja ilyeténképen: „Szegény páva dögök! csak nem nyúzhatom meg hazáig! Be kell térnem, hadd fújják ki magukat egy kissé s azután pihent erővel még előbb haza érek, mint különben." — Hát még ha fergeteg közeledik! No, akkor meg már épen embertelen állatkínzás volna a szegény lovakat a viharban ütni-verni: zivatar elől menekülni kell a legelső csárdába, mert a felhőből ugyan soha ki nem olvashatni, mit várhatni tőle: csendes esőt-e vagy jégzáport? Ott a csárda, várd el a végét s majd meglátod. Nem hiába, hogy költői tárgy a pusztai csárda, melyet a költők (kivált Petőfi után) és festők egyaránt szeretnek; de hasznos valami is az alföldön és minden terjedelmes pusztán Magyarországon ! Enni ugyan nem kapsz benne semmit, — de hát minek is ? Avagy nem azért teremtette isten a tarisznyát, hogy abba (ha diák ember vagy) édes anyád sült ludat, vagy kövesztett sonkát helyheztessen, avagy pedig (ha földmives ember vagy) feleséged egy kis hagymát, sajtot és kenyeret tegyen számodra. Bezzeg meg is járod, akár diák vagy, akár földmives, ha a csárdára számitasz eledel dolgában. A csárdás, a mint az udvaron leugrol és megszólitod, épen nem biztat, hogy kaphatsz valami harapnivalót, s a csárdásné, ha ad valamit, csak irgalomból adja, mert tudja, hogy ő nem szakácsné ; neki nem tiszte ételekkel traktálozni; ő csak csárdásné, a ki a „karczos"-ból minden időben szívesen szolgál. Nem is éhet elverni, hanem szomját eloltani törekszik az a nagy karimás kalapu bácsi is, aki azon a kocsin ül s három lovát a csárda felé biztatja. Hiszem, hogy nem is fog meccsalatkozni. © . Különben nem lesz egészen egyedül. Egy ember épen most megy be a pitvarajtónál; a vármegye katonája (vagy ha nem az, hát más!) pedig itt künn beszélget a kútnál egy tóttal, ki a vályú végére ülve piheni ki fáradalmait. Majd mindjárt bemennek ám ezek is, mihelyt egy kis neszt hallanak. A kocsis gazda majd fizet, mint a köles; a lovas ember mulat; az a pitvar felé járó pedig iszik, mint a kefekötő, a tót atyafi pedig majd nevet rajta s engedi, hogy olykor-olykor őt is megitassák. Úgy tesz, mintha erőtetni kellene, hanem (tudni való!) csak politikából és illemből. Az is meglehet, hogy majd nótába is keverednek; sőt ha épen jól összeillő lesz a négyes kompánia s akad valami czimbalom vagy cziteraféle szerszám: táncz is lehet a vége. Ez már így megy rendesen. A csárdai élet mind egyforma széles Magyarországon, s ha valaki kételkedik abban, amit most megírtam, tegyen ugy, mint a mesebeli gyermek, a ki meg akarta várni, míg a viz lefoly a folyón, hogy száraz lábbal mehessen át, várja meg az olvasó is, mig ezek az atyafiak mind bemennek a csárdába, tekintsen be maga is utánok s meg fog győződni róla saját szemeivel, hogy a ki egy csárdát látott, sok csárdát látott, sőt tán valamennyit ismeri. —r. — s. Egyveleg. . ' A példa vonz. Webb kapitány, aki közelebbről átúszta a Csatornát, egészen divatba hozta Angolországban a nagyobbszerű úszásokat. Igy közelebbről egy úszómester fiatal, 14 éves leánya, Miss Beck vithr egy óra és öt percz alatt Londonból Greenwichig úszott, ami jó öt angol mérföldnyi távolság. Ugyancsak Webb kapitány nagyszerű úszására vonatkozólag azt írja a párisi „Figaro", hogy az egész nem nagy mesterség volt és teknősbéka-olaj segélyével bárki megteheti. Az említett lap különben attól fél, hogy Webb hőstette nagyon föl fogja ébreszteni az úszásutáni vágyat s vállalkozó szellemüekké teszi az embereket a vízen, a minek az lesz a következése, hogy a vizbe faltak száma évről évre növekedni fog s ezért az erkölcsi felelősség Webb kapitányra fog hárulni. • Ceylon őslakói nagyon eredeti emberek lehetnek. Hartshorne a múlt héten a „British Association"-nak Bristolban tartott ülésén egy értekezésben a többek közt azt mondta róluk, hogy a sziget belsejének roppant erdőségeiben elrejtve élnek s majom és más állatok húsával táplálkoznak, melyeket nyilakkal ejtenek el. Számlálni nem tudnak és a színeket sem tudják egymástól megkülönböztetni; sohasem mosdanak s elholt barátaik szellemeinek áldozatokat szoktak felajánlani; sohasem nevetnek, s azt hiszik, hogy haláluk után ördögökké lesznek. Valószínűleg e nép az egyetlen barbár törzs, mely árja nyelven beszél. .• Siam konzervatívjei között roppant ingerültség uralkodik mostanában, mert valaki megszüntetni javasolta azt a régi törvényt, mely szerint a férjnek joga van feleségét zálogba tenni vagy szerencsejátékon eljátszani. .• Új elmélet a napfoltokról. A nap foltjait gondos észlelés tárgyává tette Lucknow-ban (Kelet-India) egy csillagász, ki azokat egy 40 láb hosszú távcső és a színképelemző (spectroscop) segélyével hosszasan vizsgálván, határozottan kijelenti, hogy ama terjedelmes foltok nem egyebek, mint óriási lovas és gyalog hadseregek, vasúti vonatok, gőzgépek és gőzhajók, mely utóbbiak kereskedelmi és hadi czélokra szolgálnak, természetesen kísértetve az általuk kibocsátott nagy füsttömegektől is. A kisebb foltok meg omnibuszok, bérkocsik és magán fogatok felső részei a felibök vont ernyőkkel, továbbá fekete selyemesernyők, melyeket a gyalog menők hordoznak stb. Mindezek bizonyos meghatározott irányban mozognak előre s ugy tűnnek föl, mintha alsó részökkel a nap felületére volnának fölakgatva. A tudós indiai csillagász e nagyszerű felfedezését a londoni „Graphic" jutatta Európa tudomására. PUSZTAI CSÁRDA. (Frigyes rajza.)