Vasárnapi Ujság – 1880
1880-09-05 / 36. szám - Éjszak-Amerika elnökjelöltjei. (Hancock és Garfield arczképével). -rs 590. oldal / Élet- és jellemrajzok - Petőfi Sándor kiadatlan költeményeiből: Kuruttyó 590. oldal / Költemények
I.-S VASARN API UJSAG. gelésével nemcsak a nemzetgyűlés tagjainak, hanem a jelenlevő nagy közönségnek is megnyerte rokonszenvét. Valahányszor a csarnokba lépett, valahányszor fölállott, hogy szóljon, mindannyiszor lelkes éljenzésekkel üdvözölték s ülésről ülésre növekedett iránta a rokonszenv, míg végre a 36-ik szavazásnál, minden tiltakozása daczára, — melyet azonban Hoar elnök egyszerűen visszautasított,— a konvenczió tagjainak többsége a republikánus párt elnökjelöltjévé választotta, mely választás azonban Conkling indítványára egyhangúvá tétetett. Garfield 1831. nov. 19-én Orangeban, Clevelandhoz közel, Ohio államban született. Szülei egy kis ültetvénynek voltak tulajdonosai. Atyja azonban már 1833-ban elhunyt s özvegyének, a nagyobb gyermekeivel közösen művelt kis farm nagyon szük jövedelmén kívül, nem maradt egyebe. James a legifjabb, mikor akkorára nőtt, hogy megbízhatta, szintén kénytelen volt megfogni a kapa nyelét és az eLe szarvát s verejtékével mivelni örökét. De már akkor is arra gondolt, hogy szellemét kiképezi s ezt a «barefooted boy» (mezítlábas fiú) megfeszített munkával, nagy takarékosság és szorgalom mellett, el is érte. Vallási tekintetben a campbellitákhoz csatlakozott, vagyis Campbell ama követőihez, kiknek nincsenek körülirt vallási dogmáik, s a felebaráti szeretetet és embertársaik iránti jóindulatot tartják tetteik szabályozójának. Megélhetését mindenféle tudományszakokból adott leczkeórákkal biztosította, mi mellett még szorgalmasan tanulta a jogot és a közgazdaságot. 1857/8-ban vett először élénkebb részt a politikai mozgalmakban, a midőn is hatásos szónoknak bizonyult s már 1859-ben beválasztották Ohio államtanácsába. A polgárháború kitörésekor Garfield, mint őrnagy, az unió seregébe lépett s ott nagy óvatossága és vitézsége által vonta magára a figyelmet. A Chickamauga mellett vívott véres ütközetben tanúsított bátorságáért vezérőrnaggyá nevezték ki. 1862 óta, midőn kilépett a hadseregből, mivel tényleges katona a kongresszus tagja nem lehet, kilenczszer választotta meg egymásután ugyanazon kerület a kongresszus képviselőházába, melyben, Blainenek szövetségi tanácsossá lett megválasztatása után, a republikánus pártnak vezére lett. Politikai pályáján mindig körültekintő, óvatos, de egyúttal erélyes pártvezérnek és politikusnak bizonyult. A fontos pénzkérdésekben mindenkor a bölcs és becsületes finánczpolitikának volt szószólója. 1868-ban az amerikai pénzügyekről tartott beszédet az Egyesült Államok minden külföldi képviselőjének és ügynökének megküldték s Angliában oly tetszésre talált a beszéd, hogy szerzőjét a londoni Cobden-klub tiszteletbeli tagjának választotta. 1867-ben Garfield Európát is meglátogatta. A június 22-én Cincinnatiban összegyűlt demokraták konvencziójának nem volt szüksége 36 szavazásra, hogy az elnökjelölt felállításához szükséges abszolút szavazattöbbség kikerüljön. Már a második szavazásnál a szavazatok kétharmada Hancock Winfield Scott tábornok mellett nyilatkozott. Hancock a polgárháború idején egyik legjelesebb tábornoka volt az északiak hadseregének. Ő volt hőse a Gettysbourg melletti véres ütközetnek, mely Pensylvánia virágzó államát megmente az invázió iszonyaitól és pusztításaitól. Hancock 1824. febr. 14-én született Montgomery Countyban, Pensylvánia államban. Katonai nevelésben részesült West-Pointben. Nagyatyja és atyja is katona volt s mind a kettő szerepet játszott a függetlenségi és az 1812-ki háborúban. Egyik ősének neve ott áll a függetlenségi okmány alatt is. Ő maga részt vett a mexikói háborúban is s mint hadnagy viézül harczolt a Contreras és Cherubusco melletti csatákban. 1855-től 1861-ig kvártélymester volt Kalifornia déli kerületében. A polgárháború alatt sok kitüntetésre tette magát érdemessé vitézségével, de a háború után is, mint a katonai közigazgatás számos ágazatának kitűnő ismerője, sok jó szolgálatot tett hazájának s tiszteltté tette nevét. A demokrata pártnak ama mérsékelt árnyalatához tartozik, mely az uniónak nem ellensége s az egyes államok szélesebb autonómiáját nem kivánja odáig fejleszteni, ahol már a szövetség fölbontásától is tartani lehetne. Egyebekben is mérsékelt álláspontot foglal el s katona létére nem tért el azon elvétől soha, hogy béke időn a katonai hatalom alája legyen rendelve a polgári tekintélynek. Tagadhatatlan, hogy mind a két párt kitűnő választást csinált. Mind a két jelölt híven szolgálta hazáját háborúban, békében egyaránt, s nagy mértékben kiérdemelte polgártársai tiszteletét. Hancock, mint professzionátus katona, hadi dolgokban természetesen messze felülmúlja Garfieldet, ki csak a Lincoln által fegyverre szólított önkénytesek közt lett katonává s ott emelkedett magas katonai rangra; de Garfieldnek tagadhatatlanul több politikai tapasztalata és nagyobb államférfiúi képzettsége van, mint ellenjelöltjének. Garfield törvényhozói működése elegendő biztosítékot nyújt, hogy Hayesnek üdvös reformpolitikáját folytatni fogja, míg a tájékozatlanabb Hancock könnyen válhatnék játékszerré az unió-ellenes, szakadásra is hajlandó demokraták kezében. Ehhez járul, hogy Garfield az eddigi egészséges finánczpolitikát bizonyára fenn fogja tartani, míg egy demokrata elnök mellett könnyen jutna diadalra az a pénzügyi rendszer, mely a déliek ama papírpénzét, melyet a polgárháború folytatására bocsátottak volt ki, kötelező államadósságnak jelentené ki. Magánélete mind a két jelöltnek mocsoktalan és tiszta, s a mérkőzés a két párt között valószínűleg kemény lesz s eredménye egész valószínűséggel ma még alig volna megjósolható. II. 35. SZÁM. 1880. xxvii. ÉVFOLYAM. Petőfi ifjúkori kiadatlan költeményeiből. Kuruttya. I. «Hogy fejedre pusztaságot hozzon Isten átka, csalfa, bűnös asszony, Aki által oly sötét gyalázat Vonta éjbe a Kuruttya-házat. Hittem asszony esküvő szavának, De hiszek már inkább karcsú nádnak, Hogy kerengő forgószél viharja Lenge szálát földre nem csavarja. Szüzességed a manó elhordta, Nem köllesz már, hirtelen rosz borda ! Nem köllesz, maradj magadra, s engem Vagy látsz többé vagy sem életemben.» Dörg Kuruttyó süllőt, kalapácsot És szöget, mit izzadván kovácsolt, Hány a sátor minden szögletébe, S nagy szitokkal ajakán kilépe. Útnak indul, ugy ragadja lába, Hogy fejér ló sem jutna nyomába ; Sír az asszony, a szegény ártatlan. Messze a férj bujdos már távolban. II. Barna csapszékben Kuruttya Ül sötéten, Űzni vágyván szíve kínját, Bor kezében. S korty után korty, hajh, de kínja Végtelen hív, Semmikép sem szabadulhat Tőle a szív. S jó toborzó víg legények Czifra serge, S énekelnek sarkantyúsok Összeverve : «Jöszte, pajtás, közénk, csapj föl Katonának, Szép szolgálni a királynak Es hazának, Életünk vidor, mosolygó, Szép halálunk, Ha riadtán trombitának Harczra szállunk. Itt a markunk, csapj belé, jel Katonának, Szép szolgálni a királynak És hazának!» Sűzi ének, táncz Kuruttyó Nagy bánatját. A garadra önt néhányszor, S — parolát ád. III. Zajos órák mámora Hogyha szétellebben, Dúl a régi fájdalom Annál dühösebben. Nyugszik a táncz, hallgat a víg zeneszó, És burában újra sorvad Kuruttyó. Tarka, foltos fegyvere Bajt virít a rozsda, S fényesítni oly nehéz Az isten átkozta. «Hejh, jobb volna most koholni vasszeget, Vagy heverve nyújtózkodni zug megett!» Nézd, Kuruttyó, nézd ki jő Látogatni téged? Isten engem, oly alak, Mint a feleséged. Ő az, ő az ártatlan férjhagyta nő, Karján mosolyg nyájas barna csecsemő. «Ez Kuruttyó-ivadék!» Mond a kisded apja, És a rajkót és a nőt kebelére kapja, S vége nélkül, hossza nélkül pityereg, Jókat kaczag rajta víg ujonczsereg. (Pápa, III 1. márcz. ia.) Petőfi. Petőfi e költeményét a következő levél kíséretében vettük : Tisztelt szerkesztő úr! Akik Petőfi múzsája iránt érdeklődnek, szívesen veendik «Kuruttyó» czimű ifjúkori tréfás balladája közlését. Szeberényi után Gyulai Pál, Zilahy Károly, s legújabban Aldor Imre (a «K. Családi Lapok» f. évi 31-dik számában) azt állítja, hogy «Kuruttyó» «nyomtalanul eltűnt», elveszett. Ez állítás téves. Petőfi Sándor több kéziratával együtt birtokomban van a «Kuruttyó» is. Petőfi, — ha nem tévedek, — 1841. évi őszszel Pozsonyon át Sopron és Pápa felé vándorolván, mely utóbbi kollégiumában aztán egy iskolai évet töltött, Pozsonyban több napon át kedves vendégem volt s baráti emlékül egy füzet versét adta nekem, egykor aszódi lak, aztán selmeczi iskolatársának. A füzetke 10 odrét alakú, czime : «Lanc versei» s áll 19 beirott lapból, végén következő tartalomjegyzékkel : «Búcsú. — Jan. 21. 1840. Galgapartihoz. — Gréc. Máj. 1. 1840. Kuruttya. — Pápa. Mart. 10. 1841. Örök bú. — Duna Vecse. Ápr. 24. 1841. Zivatar. — D. Vecse. Máj. 8. 1841. Újság. — Vadas. Máj. 10. 1841. Változás. — Vadas. Máj. 23. 1841. Csal. — D. Vecse. Máj. 17. 1841. Vendég. — D. Vecse. Jun. 5. 1841.