Vasárnapi Ujság – 1881
1881-10-09 / 41. szám - A svéd trónörökös pár 41. szám / Arczképek, Külföldiek - II. Oszkár Svéd- és Norvégország királya 41. szám / Arczképek, Külföldiek - A svéd király és trónörökös pár (II. Oszkár király és a trónörökös pár arczképével) -rs. 643. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az elmi katasztrófa. A Csingelhegy leomlása. A leomlott hegyrészek 41. szám / Időszerü illusztrácziók - Az iskolák felvonulása a belga királyi pár előtt. (Verhas I.-től) 41. szám / Műtárgyak - Balaton táján. (Mészöly Gézától) 41. szám / Műtárgyak - Honvédtábor. Korrajz 1848-ból (Greguss Imrétől) 41. szám / Műtárgyak - Kurucz. (Greguss Imrétől). 41. szám / Műtárgyak - Mátyás király tudósai és művészei körében. (Than Mórtól) 41. szám / Műtárgyak - Skariatin orosz tábornok siremléke a segesvári csatatéren 41. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - A segesvári csata térképe 1849 julius 31-én 41. szám / Térképek
644 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 39. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM. ben nagy mértékben tudta megnyerni népe tiszteletét és szeretetét. 1829. jan. 11-én született s mint I. Oszkár minden gyermeke, ő is kiválóan gondos nevelésben részesült. Ellenállhatatlan benső vágytól ösztönöztetve, a tengerészetet választó élete pályájául s még apja életében beállt a hadi tengerészetbe, mint hadapród. A legnagyobb kedvvel és szorgalommal feküdt neki a nehéz pálya tanulmányainak, szenvedte súlyos fáradalmait s úgy haladt végig a legalsóbb rangfokozatokon, mint akármely szegény ember gyermeke. Nem született mindjárt tábornoknak, tengernagynak, mint más uralkodók fiai, kik már bölcsőjükben nyugalmazott generálisok, hanem ugy kellett fölküzdenie magát fokról-fokra, izzasztó próbatétek és fogas vizsgák árán s midőn a tengerésztiszti vizsgát kitűnő sikerrel letevé, nem lőt több, mint egyszerű hadnagy. Ekkor nagyobb útra indult az «Eugenie» nevű hajón a Földközi-tengerre, gyarapítván ismereteit, szerezvén tapasztalatokat s teljesen beleélvén magát a tengerész - életbe. Ettől kezdve évről-évre részt vett a legkülönfélébb expedicziókban, részint mint hajóparancsnok, részint mint nagyobb svéd-norvég hajórajok zászlókapitánya. Csak ezután lett tengernagy s az egyesült hadihajóhad főnöke. Többet töltött egy negyedszázadnál tengerészi szolgálatban, mely alatt nem csak hajóparancsnoki fényes tehetségeit sikerült bebizonyítania, de a hajóhadi tisztség és legénység szeretetét is annyira megnyeré, hogy az valóságos rajongássá vált iránta s az egész nép szeretetét birta már, midőn testvérbátyjának XV. Károlynak, I. Oszkár első fiának Malmöben rövid betegség után bekövetkezett halálával a trónt elfoglalás a «királyi biztosítást», a mint a svéd alkotmány a király esküjét az alkotmányra nevezi, megtevé. Letevé és megtartá az esküt s valódi első fia lett nemzetének, ki nemcsak politikailag svéd király, de értelemben is a leglelkesebb svéd hazafi, buzgó munkása népe boldogulásának, s kiválóan szereplő előmozdítója nemzete kultur-törekvéseinek. Mert tudni való, hogy II. Oszkár király író és költő, ki nemzete irodalmát, a nemzet nyelvét nagy szeretettel miveli. Ha nem áll is a svéd parnasszus legtetején, annyi bizonyos, hogy a ma élő svéd írók és költők sorában az elsők közé tartozik s egyik legelőkelőbb és leghivatottabb képviselője kettős országa mai irodalmának. Már atyja, I. Oszkár is jelentékeny művészi és irodalmi értéket árult el. Nemcsak hogy számos és pedig értékes zeneszerzeményt, s ezek közt egy elég sikerült operát tett közzé, de mint író is több értekezéssel szerepelt. A népnevelésről, a büntetésről és fogházakról stb. szóló tanulmányai helyet vívtak ki számára a legjobb svéd publiczisták sorában. Még termékenyebb és még több oldalú volt legidősb fia, XV. Károly, ki mint költő, katonai szakíró, festő és kartográf is szerepelt. Még trónörökös korában több költői munkát adott ki, «Föster bröderna» («Bajtársak», 1848), «Heidi», «Gylfes datter» (1852), «En viginga saga» (1855) czimek alatt, s két gyűjteményt észak ősmultjából vett tárgyú költeményekkel. S még mint király is örömest foglalkozott irodalmi munkákkal s álnév alatt vagy névtelenül nem egy becses czikket szolgáltatott a svéd hírlapoknak. A Bernadotte királyi család tagjai közül azonban a valódi költő, a legtehetségesebb író II. Oszkár, a mostani király. A svéd akadémia előtt egyszer, az ötvenes évek elején, egy kötet költemény jelent meg «Ursvenska Flottans minnen» («A svéd hajóhad emlékeiből») czim alatt, mely annyira megnyerte az irodalmi körök tetszését, hogy a kitűzött pályadíjat odaítélték ismeretlen szerzőjének. A szerző nem jelentkezett. Csak később derült ki, hogy a tehetséges szerző nem más, mint az akkor még csak husz egynehány éves— királyfi. Az ifjú tengerésztiszt ez emlékeket bajtársainak ajánlá szeretete és hálája jeléül; mert — mondja az előszóban — «az ifjú legboldogabb, gondoktól mentes napjai ott virradtak rá a végtelen habok fölött s a fölkelő napot nem takará el irigy föld; ott születtek meg a tengeren az ifjus legszebb álmai s onnan vevék táplálékukat a szabad hullámok fölött lebegő üde világból; az ifjú legdrágább barátság kötelékei ott szövődtek a tajtékzó haboktól vert hajó bordái közt, a háromnyelvű lobogó vígan lengő vászna alatt. E költemények többnyire Svédország tengerészeti történetének híres férfiait és nagy eseményeit énekelik meg jelentékeny költői erővel, nagy formatökéllyel, emelkedett hangon s nem csak arról tesznek bizonyságot, hogy a királyfi mennyire szerette választott pályáját, s mennyire tudott lelkesülni a hősök emlékén, de arról is, hogy a lángoló hazaszeretetnek mily nemes heve tölti el kebelét s mily komoly, férfias lélek lakik benne. Az ősmondabeli szkaldok szigorú szelleme tűnik e költeményekből elénk, felüdítve a sós tengerhabok pezsgő leheletétől. Valódi mesteri kézzel ihlett művészi ecsettel festi bennök a költő a tenger nagyszerű tüneményeit s a tengerész élet vész- és viszontagságteljes eseményeit. Némelyike e költeményeknek a svéd tengerészek kedvencz dala lett s ott énekelik a hajó fedélzetén a ringó hullámok fölött, mint nálunk a népdalt, mely szájról-szájra kel. E gyűjteményre nemsokára ujabb következett «Nyl och Gammalt» («Újdonságok és régiségek») czim alatt lyrai és epikai tartalommal, újra föltüntetve a herczeg valódi költői erét. E költemények némelyikéhez zenét szereztek s most szerte éneklik Skandináviában. Mély érzés és emelkedett szellem lengi át e költeményeket. A sziv legbensőbb érzelmeit versekbe szedni s nyilvánosság elé bocsátani, szerelmi turbékolással tölteni be a levegőt egy fejedelmi költőnek nem oly könnyű, mint más halandónak, mert annak sok az, a mi nem szabad, sok az, a mi feszélyezi. Ezt a hurt tehát itt csak ritkán és gyöngéden találjuk érintve. De érdekes tárgyat talál ő azért eleget, legtöbbet a nemzeti életre vonatkozót, ami hazafias lelkét lángra gyújtja, valamint a természetre vonatkozót, kevés embernek nyilván alkalma a természetet annyiféle elragadó változataiban ismerhetni, mint nyílt a királyi költőnek. S ott vannak a szép, a jó, a nemes, az igaz ideáljai, mind megannyi meritő forrása egy igazán költői léleknek. Több szép ballada, románcz, sikerült alkalmi költemény is előfordul e kötetben, ugy szintén mély vallásos érzületről s mély bölcsészeti szemléletről tanúskodó énekek. A legismertebbek és legelterjedtebbek «A svéd gárda dala», «Egy ének», «A rigó panasza» , «Húsvéti zsoltár», «Hárfahangok», «A rágalom», «Isten hozzád», «Ablakomból», «Haza» stb. czímnek. Mint drámaíró is kísérletet tett Oszkár király. Több színdarabja előadásra is került Stockholmban álnév alatt, de nem valami kiváló sikerrel. Rendkivüli tetszésben részesült azonban «XII. Károly, mint király, harczos és ember» czimü monográfiája,mely ritka szorgalommal s nagy szeretettel van irva. Trónra lépte óta Oszkár király mit sem közölt, vagy legalább nem neve alatt, mert mint mondá, «egy uralkodó fejedelem komoly gondjai, kinek két korona nyomja fejét, csak kevés időt engednek költői merengésre». De múzsája e közel tiz évi időszak alatt sem maradt egészen meddő. Midőn az upsalai egyetem, — melynek a király is növendéke volt s melyen letevé a kolesszettudori szigorlatot s még legidősb fiával, Gusztávval is gyakran megjelent az előadásokon, — 1877 őszén megülé négyszázados jubileumát: megjelent egy zenekisérettel ellátott cantate-alaku költemény, «Emlékezés Upsalára» czimmel, mely ez alkalommal előadatott s melynek szerzője maga a király. E cantate bele került a «Költemények és naplólevelek» czimü gyűjteménybe is, mely a királyi költő jóváhagyásával látott napvilágot. Ugyancsak neki tulajdonították egy-két év előtt «Deux détroits. Quelques réflexions sur la phase actuelle de la question d'Orient» czim alatt megjelent politikai munkát is, mely ugy tartalmával, mint elegáns irályával s a tárgy szellemes fejtegetésével méltán keltett feltűnést egész Európa politikai köreiben. Oszkár 1857-ben kelt egybe mostani nejével, Zsófia nassaui herczegnővel, ki méltán osztozik férjével népe szeretetében, tiszteletében. E fenkölt lelkű fejedelmi nő volt első nevelője 1858. jun. 16-án született legidősb fiuknak, Oszkár Gusztáv Adolfnak, kinek menyegzője Viktória bádeni herczegnővel a mult szept. hó 20-án ment végbe Karlsruhéban. A trónörököst szülei tizenegy éves korában a Beskow-féle magán nevelő-intézetbe adták, azzal a szoros utasítással, hogy születésére semmi tekintettel ne legyenek, neveljék úgy, mint más ember fiát, hogy kortársaival szabadon érintkezvén tanuljon önállóságot és emberismeretet. Később magán nevelőkre, leginkább kitűnő katonatisztekre bízták előképzését a katonai pályára. 1875-ben tiszti vizsgát s alhadnagyi a herczeg letevő a ranggal lépett a Swea-testőrezredbe, mint szolgálattevő tiszt. 1876-ban az érettségi vizsga letétele után az upsalai egyetemre ment, honnan két év múlva visszakerülvén, mint főhadnagy a dragonyos testőrezredbe osztatott be, megismerkedendő a lovassági fegyvernemmel is, melyhez, mint kitűnő lovas, nagy előszeretettel viseltetik. 1878-ban hosszabb útra indult. Megfordult Londonban, Párisban, Rómában, Konstantinápolyban, Bécsben, Karlsruhéban. Hazatérve, katonai szolgálat és egyetemi tanulmányok között oszlott meg ideje. 1879-ben lett kapitány s ez év elején őrnagy. Ez utóbbi évek nagy befolyással voltak jellemére. A kezdetben félénk, elfogult gyermekből önérzetes ifjú lett, de aki szerény, egyszerű modorával kellemes benyomást tesz mindenütt. Komoly és hallgatag, aki nem örömest ereszkedik érdektelen beszélgetésbe, de szívesen kezd olyan társalgást, melyből okulást meríthet s eszméket cserélhet, sőt szellemes társaságban a vidám tréfától sem idegen. A katonai szolgálatot kitűnően ismeri és pontosan végzi minden részleteiben. Testileg is megerősödött és kifejlett, noha gyermekkorában vézna, beteges volt, s rövidlátása ma is feszélyezi. Arcza kifejező, sötét szemeiből értelem s olykor merengő komolyság sugárzik. Egészben kellemes, megnyerő jelenség s hazája szép reménynyel tekint reája. Neje, Viktória herczegnő 1862-ben született. Atyja Frigyes badeni nagyherczeg, anyja Lujza Mária Erzsébet, Vilmos német császár leánya. Eddigi egész életét a legbensőbb családi körben töltés rendkívül bájos és kellemes leánynak mondják. A menyegző, mint említők, mult hó 20-án ment végbe Karlsruhéban, a menyasszony szüleinek palotájában, egyszerre a nagyherczegi