Vasárnapi Ujság – 1882
1882-03-26 / 13. szám - Keresztessy József 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Keresztessy József (arczképpel) Vajda János 193. oldal / Élet- és jellemrajzok - A délszláv harcztérről: A fölkelők ulloki állásának ostroma, február 27-én 13. szám / Időszerü illusztrácziók - A délszláv harcztérről: Herczegovinai fölkelők csatározása az osztrák előörsökkel 13. szám / Időszerü illusztrácziók - A gyulafehérvári arany evangelium (Codex aureus) első nagy czimképe 13. szám / Műtárgyak - A könyvkiállítás kalauzából: Temesvári Pelbart barát «Sermones pomerii de sanctis» czimű munkájának czimképe 13. szám / Műtárgyak - Gyermekkórházban 13. szám / Népviselet, genreképek - A román király uj kastélya és vadászlaka Sinajában 13. szám / Táj- és uti képek, épületrajzok, Külföldiek - A magyar emigráczió pénzjegyeiből: Amerikai dollár 1852-ből 13. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez - Az országos könyvkiállitás kalauzából: Mátyás király czimere. (Thuróczy krónikájából) 13. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez - Az országos könyvkiállitás kalauzából: Thuróczy krónikájának kezdő vignetteje 13. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez - Az országos könyvkiállitás kalauzából: Tinódy krónikájának zárvignetteje 13. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez
Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és egész évre 12 frt ,,CÍT,XT,„T ,,O;„ egész évre 8 frt »mTMc„mnTMoinir f egész évre 6 frt Külföldi előfizetésekhez a postailag . . . I 7., Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG: . . , i Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: „ . .... POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I félévre — 6 » 1 félévre — 4 • félévre— 3» meghatározott viteldíj is csatolandó. 13-ik szám 1882. BUDAPEST, MÁRCZIUS 26. XXIX. évfolyam. KERESZTESSY JÓZSEF: Ha már e század dereka oly gazdagon termette nálunk a különféle elsőrendű képességeket és pedig a legmagasabb műnemekben, és e szerint nem volna épen kétségbeejtő, ha — Deák adomája szerint — csak épen «mák nem termett», vagyis, ha egynémely mivelési ágak rosszabbul fizettek volna is, — de az már csak még se volna rendes és bizony sokkal több volna a «mák hiányánál», ha abban a szakmában, mely kiválóképen a mi mesterségünk — volt, legalább valamikor, és igazság szerint még most is annak kellene lenni — a vívás művészetében a többi népek mögött elmaradtunk volna. Ha szerénységünk tiltakoznék is ellene, de már ugy van, hogy ki vagyunk kiáltva — az ezer éves és még egy legközelebbi múlt eléggé csattanós példái nyomán — par excellence katonai, mi több, «lovagias» népnek — és nem ritka eset, hogy ezt a díszmelléknevet még ellenségeink — egy-egy Szkobelev — is megadják ... Ennélfogva tehát bizony úgy illenék, hogy e téren, sőt tán kiválókép e téren se engednek oda másoknak az elsőséget. És hogy ezt megtartottuk, ecce homo ! — ime az ember, akinek ebben legtöbb része van, aki ezt negyven év óta minden nap kész volt bebizonyítani és be is bizonyította kézzelfoghatólag és voltakép érezhetőleg mindazoknak, akik ebben kételkedtek és messze földről ide zarándokoltak, megtudni, hogy egy szál kardra ki hát a legény Európában ? Mi, akik az ő szerénységét ismerjük, tudjuk, hogy ő ezt szóval soha sem mondta, de ami ennél sokkal nyomósabb és többet érő körülmény, megcselekedte, hogy őt a legjobb vívómesternek nemcsak, de — a mi több — legjobb vivónak is tartsuk. Mert amint lehet valaki a legjobb orvos vagy jogtanár, azért mégis fölötte áll az, aki legelső a gyógyítás gyakorlatában, a legjelesebb hadi akadémiai tanárnál nagyobb a diadalmas hadvezér: akként a vivás művészetében is lehet valaki ügyes vítanár, anélkül, hogy olyan mérvben kitűnő vivó is volna. Ő azonban mind a kettőben bizonyítékait adta annak, hogy az ismert mennyiségek közül nem múlta fölül senki. Mint a vivás tanára oly tanítványokat képezett, akik legyőztek más híres vívómestereket. Voltaképen ebben már benne volt az ő diadala is mindig, mert kétségtelen, hogy ő, kit egyetlen legjobb tanítványa sem volt képes utolérni, mint vívó is magasan fölötte állt a tanítványai által legyőzötteknek. De ahol ő maga mérkőzött is össze egyegy magában bizakodó vándormesterrel, mindig ő maradt a győztes. A dolog természetéből folyólag e mérkőzések igen ritkák, mert egy az, hogy alig van szakma, melynek mesterei — és méltán — oly féltékenyek volnának hírnevükre, mint a vívás tanárai; más az, hogy egy ily mérkőzés alig alkalmas arra, hogy biztos tanúságát szolgáltassa egyik vagy másik fölényének. Sokkal helyesebb eligazodásul szolgálhat az illető mester egész működésének pályája, és az azon elért siker. Neki például voltak kitűnő vetélytársai, de iskolája fölényét lassankint bebizonyította ama legékesebben szóló eredmény, hogy az ő tanítványai komoly és iskolai mérkőzésekben többnyire legyőzték a vetélytársak éítermeiben tanulókat. Az ország leghíresebb vívói az ő iskolájából kerültek ki. És rendesen minden időben volt neki egy-egy, néha több — tüneményszerűn kiváló tanítványa. Ilyen volt a 60-as évek körül Papp László, később Szemző István, Gencsi, majd a mindezeknél jelesb kisbaári Kis Ferencz, aki már mesternek is irt- KERESZTESSY JÓZSEF. Ellinger fényképe után.