Vasárnapi Ujság – 1883

1883-09-16 / 37. szám - Erkel Sándor 37. szám / Arczképek, Hazaiak - Paulay Ede 37. szám / Arczképek, Hazaiak - A nemzeti szinház igazgatói (két arczképpel) 593. oldal / Élet és jellemrajzok - Madagaszkar uj királynője 37. szám / Időszerű illusztrácziók - A jávai katasztrófa szinhelye: A Szunda-szoros Anger felől tekintve 37. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - A jávai katasztrófa szinhelye: A Szunda-szoros keleti partja; szigetei s Anger kikötője Jávában 37. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - A jávai katasztrófa szinhelye: Krakatoa sziget a Szunda-szorosban a vulkáni kitörések központja 37. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Pálmák és draczéna (11 kép) 37. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - «Jolán» czimü regényhez (22 kép) 37. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez

BUDAPEST, SZEPTEMBER 16. 37-ik szám 1883. előfizetési feltételek : VASÁRNAPI ÚJSÁG és­­ egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I félévre — 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : I egész évre 8 frt l­­ félévre— 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : I egész évre 6 frt \ félévre — 3 « XXX. évfolyam Külföldi előfizetésekhez a postaiig meghatározott viteldíj is csatoland . A NEMZETI SZÍNHÁZ IGAZGATÓI: ÖZELEDIK az idő, hogy a nemzeti színház, mely 1837-ben történt megnyitása óta a színművészet két fő­ ágát, a drámát és operát, összes alfajaikkal egyesítette magában, a főváros magyar közönségének rohamos szaporo­dása s művészi igényeinek szintoly gyors növe­kedése következtében kétfelé váljék s az opera az ősi házból saját díszes palotájába költözzék.­­ Évről-évre, napról-napra láttuk emelkedni a sugár­uton e diszes palotát, mely ma már nem­csak fedél alatt áll, hanem belsejében is készen van építkezési része s úgy­szólván csak díszí­tése és belső rendezése befejezetlen még, bár e részben is sok történt már. Első rendű művé­szeink, szobrászok és festők, vetekedve működ­nek közre, hogy az opera hajlékát minél hívo­gatóbbá s minél díszesebbé tegyék, a mint azt a haladó kor izlése­s igényei megkívánják, hogy vetekedhessék Páris, Bécs, Berlin fényes opera­házaival. Operánk, mint jól staffirozott meny­asszony, szép kelengyéjével fog — talán már a jövő évben — beleköltözni. Találóbb lesz a hasonlat, ha azt mondjuk, hogy opera és dráma, mint 47 évig együtt élt házasok, most már válni készülnek. Annyi ideig csak megvoltak együtt, pedig bizony házaséletük eddig sem volt felhőtlen s vihartalan. Eleinte kivált nehezen tudtak összeférkőzni, mi régibb emberek még vissza tudunk emlékezni a viszá­lyokra, melyek a házastársaknak már ugy­szól­ván mézes heteit megzavarták. Az opera, mint egy nagyralátó uj asszony, mindjárt oly fenhé­jázó igényekkel kezdett föllépni, melyek sokkal túlhaladták a kezdő háztartás korlátolt anyagi tehetségeit. Az akkori iDrimadonna, Schodelné, kinek hatalmas pártfogói voltak, nem egy nehéz órát s gondtölt és et szerzett az intendánsoknak, kik a dráma — mint férj — előjogait szerették volna védelmezni, a kikapó s uralomra vágyó menyecske — az opera — ellenében. Volt idő, mikor a viszály ugy elmérgesedett, hogy majd­nem válással fenyegetőzött. Volt idő, mikor az opera annyira felülkerekedett, hogy bársony­ban és aranyos csipkékben járt s a szegény dráma szerényen húzta meg magát rongyaiban s örült, ha egy-egy morzsa esett neki a dús asztalt tartó feleség asztaláról, kit czifra és uralkodó lakájok szolgáltak ki, mig ő csak a maga emberségére volt utalva. És volt idő ismét, mikor a pompázó opera nem tudta meg­keresni a maga szükségét s a daróczban járó szegény dráma keresett reá is. A házaspár aztán lassan-lassan csak össze­törődött, s apróbb perpatvarokat leszámítva, milyenek a legjobb házastársak közt is fordul­nak elő, ismét csak megfértek egymással, s a mostani elválásra készülődéseket már nem a­d PAULAY EDE, ERKEL SÁNDOR.

Next