Vasárnapi Ujság – 1887
1887-09-11 / 37. szám - I. Ferencz József 37. szám / Arczképek, Hazaiak - Dr. Morell Mackenzie 37. szám / Arczképek, Külföldiek. - Ejub khán az afghán trónkövetelő 37. szám / Arczképek, Külföldiek. - A király Magyarországon (arczképpel) 603. oldal / Élet- és jellemrajzok - A hadgyakorlatokról: Előőrsön. - A király a nép között. - Hidverés a király és a vezérkar jelenlétében 37. szám / Időszerü illusztrácziók - Képek az osztrák-magyar hadseregből: Szekerészet. Műszaki csapat. Utászat. - A vezérkar. Dragonyos. - Tábori tüzérség. - Német gyalogság. - Honvédhuszár. Egészségügyi csapat. Német honvéd. Honvéd sebesült-hordozó. - Huszár. Vadásztiszt. Vadász. - Ulánus. Egy magyar ezred zenekara. - Német gyalogos. Vadász. Vártüzér. Magyar baka 37. szám / Időszerü illusztrácziók - A király dolgozó-szobája 37. szám / Táj- és úti képek., Hazaiak. - A m. kir. honvédsátortábor Nyitrán 37. szám / Táj- és úti képek., Hazaiak. - A veszprémi vár 37. szám / Táj- és úti képek., Hazaiak. - Nyitra a XVII. században 37. szám / Táj- és úti képek., Hazaiak.
37-DIK SZÁM. 1887. BUDAPEST, SZEPTEMBER 11. XXXIV. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ egész évre 12 frt / félévre _ 6 « Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG / egész évre 8 frt \ félévre ... « Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: \ / egész évre 6 frt * ~ * \ félévre ... 3 . Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó A KIRÁLY MAGYARORSZÁGON. HÓNAP 4-ike óta vendégéül tiszteli királyát a magyar haza. Vagy mondjuk inkább, itthon van a király, mert leghűbb, legszeretőbb népe között, ahol minden hajlék, minden szív az övé, nem lehet idegen a magyar király. A mondott napon indult el Bécsből ő felsége, hogy jelen legyen a nyitrai hadgyakorlaton, mely után a hasonló gyakorlatoknak egész sora következik az ország különböző pontjain: Csáktornyán, Terebesen, Déván és a román határon, végül Kolozsvárott. Csaknem teljes egy hónapig tartja szemleutját a legfőbb hadúr katonáinak harczképessége és gyakorlottsága fölött. Minden esztendőben szoktak tartatni kisebbnagyobb hadgyakorlatok, a melyeket ő felsége is megszemlél. Az ideit azonban mégis nagyobb fontosságúnak tartják sokan. Sem az előtt, sem újabban nem történt soha, hogy nagyobb hadgyakorlatok színteréül Erdély választatott volna. Ez az első eset, hogy itt is hadcsapatokat vonnak össze s maga az uralkodó is jelen lesz. Tény, hogy az idei hadgyakorlatok, melyeknek a magyar korona birodalma a színtere, föltűnő nagy számmal folynak ez idén , hogy több milliójába kerülnek a pénzügyi bajokkal úgy is nagyban küzködő államnak, a mi bizonnyal elkerültetnék, ha e gyakorlatok mellőzhetetlen szükségéről meg nem győződtek volna a legmagasabb körök. Nem csoda, ha fölmerül a vélemény, hogy itt már nem is a szokásos hadgyakorlatokkal van dolgunk a szónak szoros értelmében, de — ha nem is épen hadikészületről — legalább annak bebizonyításáról, hogy támadni senkit nem akarunk, de minden képzelhető támadással harczra készen állunk, s ha csak fegyverrel lehetne érvényt szerezni jogainknak, érdekeinknek, nos akkor, hát attól sem riadunk vissza, hogy a mérlegbe vessük azt a fegyvert. Nem lehet azt tagadni, hogy az európai helyzet ez idő szerint fölötte bonyolódott s hogy egyfelől Oroszország terjeszkedési tervei, másfelől a német-franczia viszály által az államokra fölerőszakolt fegyverkezési őrült verseny előbb-utóbb a fegyverek összemérésére kénytelen vezetni bennünket is valakivel, hacsak azt nem akarjuk, hogy akár az éjszaki kolosszus elnyeljen, mint a kenyér lágyát, mely a rágó fog alatt még nem is ropog, akár pedig hogy népünk, mint a túl nehéz pánczélba öltözött lovag, magában is összeroskadjon a vállaira nehezedő fegyverteher alatt. De ha a helyzet évről-évre mind kevesebb és kevesebb kilátást látszik nyújtani a békés kibontakozásra, nem természetes-e, hogy olykor-olykor megsuhintsuk azt a kardot, mely talán egy élethalál-harczot lesz hivatva eldönteni s megmegtapogassuk, váljon éles-e még? Sokszor hallottuk zokhangon említeni, hogy Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya elsősorban katona s polgári ruhában alig is látható. Ha valami, épen a mai helyzet miazt megfoghatóvá teszi, mondhatnók a természetesség színében tünteti föl. Titkos sejtelem látszik élni mai napság minden szívben, hogy nem lehet már fölötte messze a fegyveres komoly próbálkozások ideje s hogy különösen Magyarországnak kell készen lenni rá, miszerint kimutassa harczi erényeit, melyeknek hazája megszerzését és közel egy ezredéven át föntartását köszönheti. Érezni látszott azt már a múlt országgyűlés is, amikor a közös hadsereg és honvédség mellé megszavazta még a népfölkelést is, arra kötelezvén minden épkézláb fiát föl a 42-ik évig,hogy veszedelem esetén a haza és a trón oltalmára zászló alá sorakozzék. Sokba, nagyon sokba kerül e készület, az tagadhatatlan. Annyiba azonban talán mégsem kerül, mint amennyibe egy háború, hát még egy elvesztett háború kerülhetne. Pedig neves és mélyre látó politikusok is osztoznak abban a véleményben, hogy maga a népfölkelés megszavazása által is elkerültük már egy nagy háború veszélyét, s nem lehetetlen, hogy az ő felsége , I. FERENCZ JÓZSEF.