Vasárnapi Ujság – 1890
1890-03-02 / 9. szám - Petőfi Sándor: 1848 143. oldal / Költemények - Petőfi Sándor: A conservativok 143. oldal / Költemények - Petőfi Sándor: Álmodva 143. oldal / Költemények - Petőfi Sándor: Golyók sivitnak; kardok csengenek 143. oldal / Költemények - Petőfi nehány ismeretlen költem.1848-ból 143. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
144 VASÁRNAPI UJSÁGr. 10. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. mélyen, mint Grünwald, mert nem is kutathatta, miután bizalmas iratai, melyek lelke mélyébe engednek tekinteni, csak most váltak ismeretessé. A negyvenes évek nagy küzdelmeiben Grünwald előtt mindig Széchenyi áll, vele foglalkozik, de elismeri, hogy mellette másoknak is nagy szerep jutott, s ezekről még egy később következő könyvet igér, mely teljessé tegye «Az új Magyarország» képét. Grünwald nagy szerencsének tartja Magyarországra nézve, hogy gr. Széchenyi a külföldön tanult, ott telt meg lelke a reform-eszmékkel, mert ha az itthoni politikai műveltséggel — úgynevezett táblabírói műveltséggel — bír, akkor a Magyarországon élő eszmékkel lehetetlen lett volna újjáteremteni Magyarországot. — Széchenyit az író minden viszonyában, minden útjában, cselekedetében naplója jegyzeteivel kiséri. Abba bizalmasan fölirta Széchenyi gondolatait, érzéseit, aggodalmait, kétségeit, így megvilágítva egy megdöbbentő, tragikus alak, akkor is, mikor ünneplik, mikor családi életében boldog. Lelke mindig nyughatatlan, kételkedő, fájó. E nagy szellem fölött ott lebeg a felhő, mely aztán később ráborul. A naplók lélektanilag vezetik be a döblingi katasztrófát. Talán épen izgatott lelke, feldúlt idegrendszere ösztönözték oly tevékenységre, hogy megnyugvást keressen ? Grünwald éles ítélettel dolgozta föl a Széchenyire vonatkozó adatokat, epp ily éles szemmel vizsgálja a közállapotokat, a negyvenes évek politikai fejlődésének irányait, és sok homályos kérdést derít föl. Magasra kiemeli ezekből Széchenyi alakját és mesterileg állítja elénk, egész közelségben azt a férfit, kinek legfőbb törekvése, hogy nemzetének használjon. Gazdag tanulságot nyújt e könyv ismeretekben és hazafias szellemben. A Széchenyi és Kossuth közti viszonnyal foglalkozó rész a mű egyik legszebb, legmagvasabb helye. Grünwald nem látja e két szellem közt azt az egymásra törő ellentétet, melyet sokan — még a legújabbi időkben is — annyira hangoztatnak és Széchenyit úgy tüntetik föl, mint a kinek lelki egyensúlyát a szabadságharcz törte volna össze. Hogy lelkén már rágódott az idegbetegség, naplói bizonyítják, melyekben az öngyilkosság gondolata akárhányszor előfordul, még akkor is, mikor a szerelem boldogítja. Grünwald azt mondja: „Végre meg kell szűnnie a nemzet tudatában annak a felfogásnak, mely Széchenyit és Kossuthot szembeállítja egymással, mintha az egyiknek dicsősége kizárná a másikét, az egyik csak a másik rovására lehetne nagy, s a ki az egyiket magasztalja, csorbítja a másik dicsőségét. Soha két ember dicsősége annyira egy forrásból nem eredt s annyira elválaszthatatlanul egybeforrva nem volt, mint a Széchenyié és Kossuthé. Az egyik életének sikere a másikétől függött s nem képzelhető egymás nélkül. Kossuth nem tehetett volna oly nagy hatást nemzete szellemére, ha az új politikai világnézet terjesztésében Széchenyi, a nagy úr, meg nem előzi. Széchenyi eszméit nem lehetett megvalósítani Kossuth nélkül... Széchenyié a kezdet, Kossuthé a befejezés dicsősége. Esetek tartalma egy volt: Széchenyi a Kossuth kezdete, Kossuth a Széchenyi folytatása.» A becses munka sok kiváló irói tulajdonnal, politikai belátással és eszmegazdagsággal is dicsekszik. Nagy figyelemre tarthat számot. A könyv 529 oldalt tartalmaz és ára 4 frt. «A magyar nemzet története, regényes rajzokban» 3-dik kötete került ki sajtó alól, a Franklintársulat kiadásában. Jókai műve. Első kötetét még a mai generáczió, mint ifjú nép olvasta lelkesedéssel, a második kötet csak évek múlva következett, s most végre elkészült a harmadik kötet is, mely az új kor eseményeit beszéli el, a szatmári békekötéstől kezdve a kibékülésig. Mint az előbbi kötetek, úgy a harmadik is egyes képekben a nagy költő tollának egész fényével és hevével rajzolja le a kimagasló eseményeket, a nemzet jó és rossz napjait. Negyvenhárom fejezet foglalja össze az eseményeket, melyek e kötetben még a törökökkel vivott utolsó csatával kezdődnek ; aztán Mária Terézia és II. József mozgalmas kora következik, a magyar jakobinusok, a nemesi fölkelés, a reform korszak. Az 1848. márcz. 15-iki eseményekről Jókai akkori czikkeit nyomatta le, mert — mint mondja — ma sem írhatná meg másképen. A szabadságharczot több fejezetben írja le a ragyogó toll. A későbbi események «A multakra vetett fátyol» és «Magyarország van» czim alá vannak foglalva. A képekkel is díszített kötet ára 2 írt. A «Budapesti Szemle» márciusi kötetének gazdag tartalmát Ballagi Mórnak az akadémián tartott «Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola» czimü értekezése nyitja meg; e tartalmas polémia, mely a nyelvújítást és magyar irodalmi nyelvet védelmezi erélyesen a támadások ellen s elitéli, hogy a tanárok e harczot már bevitték az iskolába, ahol a magyar nyelv szókészletét bírálják, kárhoztatják, ugyanakkor pedig az ifjúság a magyar irodalom és költészet remekeit oly művekből tanulja, mint követendő példákat, melyek szintén a megtámadott szókészletből merítenek. Kívánatos, hogy Ballagi felszólalását széles körben elolvassák. Török Aurél folytatja ezután dolgozatát «A mai emberbúvárlatról», Marczali Henrik pedig «A német birodalom megalapításáról» ír. Imre Sándor harmadik közleményt ad «A középkori magyar irodalom stíljéről», s e tanulmányban — régi irodalmi műveink nyomán, — feltünteti a magyar irodalmi nyelv fejlődését. Pauer Imrétől «Az ethikai determinismus elmélete» czimü bölcsészeti közlemény olvasható. Napiérdekü kérdést fejteget Schwarz Felix: «Valutánk szabályozását» valamint az utána következő czikk : «A görög háború» x—y-tól, a görög nyelv tanítása mellett és a középiskolákban tervezett ujabb experimentumok ellen törvén lándzsát. A szépirodalmi közlemények közt találjuk Degré Alajosnak a Kisfaludy-társaság nagygyűlésén, felovasott «Az utolsó jurátus» czimű elbeszélését, s Endrődi Sándor «Diadal» cz. költeményét, továbbá Leopardi olasz költő egy versét Radó Antal fordításában. A kötetet kiválón érdekessé teszi Petőfinek eddig ismeretlen néhány költeménye, 1848-ból, melyekről fentebb szólunk. — A «Budapesti Szemle» tartalmát Schlauch püspök beszédeinek, Alvincy «A Saharában» czimű könyvének, Szász Károly «Uti tárcza» költeménykötetének, Bartha B. «Irányelvek a kath. egyház autonomiája részére» röpiratának ismertetése fejezi be. Előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Az utolsó szerelem, Ohnet György két kötetes regénye, mely a jeles franczia író egyik legszebb műve, foglalja el a Singer és Wolfner «Egyetemes regénytárában» a legutóbb megjelent két kötetet. Ára piros vászonkötésben 1 frt. A Kalotaszegi varrottas album ötödik füzete kilencz színes mintalappal hagyta el a sajtót. Ismét szép hímzések hű másolatait közli, melyeket Pentsy József és Szentgyörgyi Lajos bánffy-hunyadi tanítók eredeti hímzések után adnak, utasításokkal és leírásokkal, ugy, hogy könnyű utánuk dolgozni. Régi magyar motívumok, sajátos eredetiség különbözteti meg a kalotaszegi varrottas hímzéseit, annyira, hogy azok külföldön is feltűnést okoztak. A vállalat az E. M. K. E., valamint a Gyarmathy Zsigmondné Ernó erkölcsi támogatása mellett indult meg, s a közoktatási minisztérium, iparművészeti és néprajzi becsénél fogva, az elemi, továbbá a felső nép- és polgári leányiskoláknak, felsőbb leányiskoláknak, tanítónő-képezdéknek és női ipariskoláknak legalább egy-egy példány megszerzését legmelegebben ajánlja. A teljes mű előfizetési ára (20 füzetre) 12 frt, tiz füzetre 6 frt, öt füzetre 3 frt. A szép színes nyomás a budapesti Deutsch-féle míintézet dicséretére válik. Az «Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben» czimü diszmü osztrák részéből a negyedik kötet tndult meg, a 102-ik füzettel, melyben Karinthia és Krajna leírása kezdődik. A Magas Tauern vidékét M. Egger Alajos, Közép-Karinthiát Hartmann Vincze, Alsó-Karinthiát báró Jabornegg Márk jellemzi. Mindhárom czikket György Aladár fordította. Willreider és Russ rajzolták az illusztrácziókat. Folyóiratok. A Századok februári füzete közli gr. Szécsen Antalnak a történelmi társulat közgyűlésén tartott megnyitó beszédét Mátyás királyról. Thaly Kálmán befejezi érdekes leírását «Konstantinápolyi ujabb kutatások a Rákóczi - emigráczió korából» czim alatt. Komáromy András ismerteti Báthory István országbíró végrendeletét. Óváry Lipót a nápolyi anjoui regesta-könyvekről ir. Történeti irodalmi művek, ismertetések és vegyes közlemények egészítik ki a füzet tartalmát. — A Természettudományi Közlöny a közérdekű rendes rovatokon kívül három nagyobb közleményt ad februári számában. Dr. Hutyra Ferencz befejezi fejtegetését a baktériumokról. Dr. Horváth Gézától «A permetező készülékek a kertészet szolgálatában» (6 képpel) czímű dolgozat olvasható ; Heller Ágost pedig a tavaly elhunyt James Prescott Joul életrajzát közli, arczképpel.—Az Archaeologiai Értesítő új füzetében Rakovszky Ferencz, Téglás Gábor, Kuzsinszky Bálint, Kövér Béla közölnek czikkeket az újabb ásatásokról ; Czobor Béla pedig az uralkodóház magyar fegyvereiről ad előterjesztést, stb. — A Nemzetgazdasági Szemle februári füzete Székely Ferencztől, Braun Sándortól, dr. Vizneker Antaltól közöl közérdekű dolgozatokat. A «Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv» ujabb, harmadik évfolyamára hirdetnek előfizetést dr. Jekelffalussy József akad. tag és dr. Vargha Gyula. Az évkönyv a legújabb s közvetlenül az eredeti forrásokból merített hazai és külföldi hivatalos adatok alapján fogja ismertetni a közgazdasági, társadalmi és állami élet minden nyilvánulását. Tárgyalja tehát a népesedési, egészségügyi, gazdasági, kereskedelmi, művelődési, közlekedési, hadügyi, sat. állapotokat, még pedig nem csupán táblázatos előadásban, hanem szerves feldolgozásban. Az évkönyv márczius végén jelenik meg, előfizetési ára 3 frt, mely a szerkesztőség czimére (VI. Teréz körút 34. sz.) küldendő. Az akadémia új pályázatai: Az akadémia két új pályázatot hirdet most először. Az egyik a Péczelydíj, melyre azelőtt történeti drámák pályáztak utólagosan. Most regények pályázhatnak, még pedig 1888/89-ben megjelent történelmi tárgyúak, vagy hátterüek, másodsorban magyar társadalmi regények, akár önállóan, akár folyóiratban vagy lapban jelentek meg. A beküldés vagy bejelentés határideje 1890. junius 15-ike, a dij 1000 frt aranyban. A másik dijra, a Rózsay József-félére a harmadik osztály hirdet nyilt pályázatot, valamely önállóan kidolgozandó fontosabb orvostudományi kérdés tervvázlatát kívánva. A tervek 1890 április 1-éig nyújtandók be az akadémia főtitkáránál. A munkával megbízandó pályázónak 1892 febr. végéig kell elkészülnie dolgozatával. A jutalom 500 frt. Uj zenemű. A pestmegyei bálon nagy tetszést aratott «Pestmegyei Csárdás» és «Vera-Lengyelke» díszes kiállításban, a czimlapokon Roskovics, Margitay és Innocent festők rajzaival, nyomtatásban is megjelent. Szerzője Zseny József pestvármegyei aljegyző. A csárdás gróf Szapáry Istvánné Ráday Borbála grófnőnek, a lengyelke nemeskéri Kiss Pálné Szapáry Vera grófnőnek van ajánlva. Ara 1 — 1 frt. Kapható úgy a fővárosi, mint a vidéki zeneműkereskedésekben. Nemzeti színház. Február 21-ikén egy németből fordított vígjáték került színre a nemzeti színházban «A vadorzók» czim alatt. A bécsi Burg-szinházban nagy hatást tett, sokszor adták, szerzője azonban ma sem leplezte le magát. A német színpadok sikerének ajánló levelével jutott el hozzánk Festetich Andor fordításában. Nálunk nem volt meg az a hatása, ami Bécsben. Nálunk nem mint eredeti darabot vették, hanem mint fordított darabot összehasonlítottak a franczia vígjátékokkal, melyekben több a lelemény, elmésség és pezsgő szellem. «A vadorzó» czim olyan emberekre vonatkozik, kik rendszeresen üldözik a szép asszonyokat és leányokat, s a szerelem valódi sport náluk. Három ilyen példányt mutat be a vígjáték, köztük Sorau Fülöpöt (Náday), ki elvált nejétől és évek óta mit sem tud se feleségéről, se leányáról. Ezek azonban végre megjelennek és Sorau két pajtása az asszonyra és a leányra is kiveti hálóját. Sorau, a vadorzók mestere azonban elérzékenyül, megszólal benne a szív. A vígjáték bonyodalma azonban nem e helyzetből keletkezik. Egy vénlegényt az elvált nő úgy mutat be egykori férjének, mint második férjét, s akiről az előbbi, erőltetett félreértés következtében, azt hiszi, hogy valami uralkodó herczeg. Ennek az epizódnak legalább az a mentsége van, hogy eléggé mulatságos. Van elég sok alak a vígjátékban, akik nehézkesen mozognak. A történet vége az, hogy Soran ismét elveszi elvált feleségét, leányát pedig egy szintén megtért vadorzó. Náday, Vízvári és Benedek derültség közt játszták a vadorzókat. Helvey Laura, Csillag Teréz, Újházi is kivették részüket a dicséretes előadásból. A népszínházban febr. 22-én «lírák és Piroska» czímű franczia bohózatot játszották először. Szerzői Meilhac, Halévy és Millaud, kik sok mulattató dolgot vittek már a színpadra, minden esetre ügyesebben, mint «Pirók és Piroskát», mely nem igen tetszett, a miben része van a vontatott előadásnak is. A darab alapeszméje az, hogy két iker gyermeket, kik lelenczházból valók, egyszerre több apa is keres, s kettő már meg van győződve, hogy az övé, mikor megjön a harmadik, egy vörös ember, aki aztán az igazi apa. Az előadásban Hegyi Arankát (Piroska) illeti meg a legtöbb elismerés. Kiállítás Ligeti műveiből. A műcsarnokban nagy érdekű kiállítás nyílt meg Ligeti műveiből. Több mint négyszáz festmény, vázlat, tanulmány, aquarell-kép, rajz van együtt. Ligeti termékenységét, művészi erejének bőségét, motívumainak gazdagságát itt ismerhetni meg igazán. Ifjabb korától kezdve élete utolsó idejéig terjednek e vázlatok és rajzok, a fejlődés korától az alkotások hosszú korszakán végig. Ligeti könnyűséggel és biztossággal vetette vászonra vázlatait, s kész képek már ezek is, mutatva az öntudatos és finom érzékű művészt, mely rögtön tisztában van magával. A közvetlenség frissesége, a művészies érzék klasszicitása legegyszerűbb vázlatán is elárulja a mestert. Találunk egy pár másolatot is, többi közt Markó után, kinek oly méltó tanítványa lett. A tanulmányok közt vannak figurális képek, olasz vagy ma-