Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-13 / 33. szám - Adatok Petőfi gyermekkorából (képekkel). Kéry Gyula 547. oldal / Élet- és jellemrajzok
548 Jóságos, mosolygó arczczal tette kezét kisfia vállára, s úgy lépett a szobába. A fiát én akkor 9—10 évesnek néztem. Gyönge, vékonycsontú kis barna fiú volt, csinos, szabályos arczczal és göndör sötét hajjal. Petrovicsné nagyon kérte Kovácsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára, akit csak nagy őrizettel bírt eddig fölnevelni. Határozottan emlékszem — később anyám is gyakran emlegette, — mikor Petrovicsné elmondta, hogy nem csodálja a fia gyöngeségét, hiszen hét hónapos volt, mikor a világra jött. A bába szalvétába kötve megmérte, s akkor csak másfél fontot nyomott. Aztán egy öreg parasztasszony tanácsára úgy fürösztötték, hogy a langyos vízbe kevés spirituszt is öntöttek. Igy erősítgették, hogy megmaradjon. Petrovicsné még arra kérte Kovácsaynét, hogy fiának ozsonnára is adjon kávét.* De erről ne szóljanak az urának, ezt majd ő fogja megfizetni . .. Később gyakran találkoztunk ott Petrovicsnéval, aki — amikor csak tehette — átjött Kecskemétre, s meglátogatta a fiát, akit nagyon, nagyon szeretett. Kovácsayné is szerette a kis Sándort, kedvezett is neki, mert szelíd, jó gyermek volt nemcsak otthon, hanem az iskolában is. Az iskolaépület még most is ugyanaz. Nem változott rajta semmi, legfeljebb az, hogy a fala akkor fehér volt, most pedig sárgára van meszelve. Még a régi padok is ott vannak, amelyekben mi tanultunk.» . . . Ez maradt meg Kovácsay Júlia emlékezetében. Kétségtelen, hogy a fejlődő gyermek lelkére a legmélyebb hatást Bhúz Erzsébet után Schifferdecker Dániel, a tanító gyakorolta, aki három éven át oktatója volt. Schifferdecker — mint egykori tanítványai beszélték Lauko lelkésznek, — rendkívül szigorú, de rendszerető, egyeneslelki magyar ember volt, noha neve német hangzású. 1817-től 1830-ig működött Kecskeméten. Tanítványairól rendes katalógust vezetett latin nyelven s ebbe tette megjegyzéseit a rendetlen gyermekekre. Petrovics Sándor nevéhez három éven át soha sem irt megrovást. E katalógust most is kegyelettel őrzi a kecskeméti evangélikus lelkész. Az ő szívességéből fotografáltattam le a katalógus első, 1828-ról szóló lapját . Megörökíttettem pedig fényképen az említett lapot azért, mert aki Petőfi írását ismeri, az első pillanatra észreveszi , mennyire hasonlítanak Petőfi vonásai az öreg tanítóéihoz, aki oly módon oktatta tanítványait az írás mesterségére, hogy az első sorban ő írta le a betűket vagy mondatokat, amiket aztán a következő sorokban híven utánozni igyekeztek a gyermekek. Ez adatokat gyűjtöttem Kecskeméten azon időből, midőn Petőfi az ottani kis evangelikus iskola növendéke volt. [&ry Gyula A RUTÉNEK KÖZÖTT. Az a nyomorúság, melybe a keleti Kárpátok lejtőin lakó rutén nép jutott, az utóbbi években különösen felkeltette a közfigyelmet. A munkácsi görög katholikus püspök, Firczák Gyula elnöklete alatt, főleg az érdekelt vidékek országos képviselőiből bizottság is alakult, amely feladatául tűzte ki e szegény, hazafias nép sorsán javítani. A ruténség nyomorúságának fő oka a galicziai bevándorláson kívül a szerencsétlen birtokviszonyokban és abban rejlik, hogy a föld népe a közvetítők zsarolásainak teljesen ki volt szolgáltatva. Igy fejlettek aztán oda a viszonyok, hogy a nép munkássága mellett is eladósodott, roszabb években még burgonya- és zabtermése is kifogyott annyira, hogy tavasz felé nem volt mit ennie s nem egy közülök a folytonos koplalásból eredő bajoknak esett áldozatul. A korcsmáros, üzérkedő szatócs, a vállalkozó meggazdagodott, a szegény nép pedig az éhenhalás és kétségbeesés közt élte le napjait. Kivándorlásra is a rutének közül csak az aránylag vagyonos gondolhatott. A munkácsi püspök elnöklete alatt alakult bizottság kifejtette s a miniszterekhez intézett emlékirataiban elmondotta mindezeket, ezenkívül azonban orvoslási módokat is hozott javaslatba. Kérte az állami iskolák szaporítását és az oktatás ingyenessé tételét; a halinaszövés fejlesztését, a kosárfonás és faszerszámok gyártásának meghonosítását, a galicziai bevándorlás megszorítását, ezenkívül könnyítéseket az adózás és regále-bérbeadás körül. A feladatok főrésze a földművelési kormány hatáskörébe esett és tényleg Darányi miniszter sokat is tett a ruténségért. Tetemes területeket vett bérbe a munkácsi Schönborn-féle uradalomtól s ezeket részben közvetlenül adta olcsón bérbe a szegény népnek, részben pedig a kiosztott innthali növendékmarha nyári legelője gyanánt értékesíti. Ezek az u. n. havasok dús legelőterületek, melyek bő táplálékot adnak száz meg száz marhának s kiinduló pontjai lesznek a magyar havasi gazdálkodásnak, mely tej, vaj- és sajtkészítésben áll s mint Tirolban és Svájczban tapasztalható, bő jövedelmet nyújthat majd a ruténségnek is. Ezeket a havasokat látogatta meg legutóbb Darányi földművelési miniszter s járta be részben lóháton. Még pedig — mint érdekes lesz megemlíteni, a miniszter útjának egy darabja épen összeesett azzal, a melyet a hagyomány szerint egykor Piákóczi Ferencz is használt a havasokon való átkelése alkalmával. Kíséretében voltak Hagara Viktor beregi, Török József gróf ungi főispán, Pirkner János állattenyésztési főfelügyelő, Egan Ede miniszteri megbízott, — akinek kezében van a ruténség mezőgazdasági újjáteremtésére irányuló intézkedések végrehajtása letéve; — továbbá ott voltak Majláth József és Széchenyi Imre grófok. A nép derék hazafias görög kath. papjainak vezetése mellett sereglett össze annak a miniszternek üdvözlésére, a kitől annyit vár s a kinek már eddig is annyit köszönhet. Egyik képünk a Hrapicka Jamán, vagy Névtelen havason lefolyt fogadtatást mutatja, a mint Jackovics bukóczi plébános üdvözli a minisztert. Mögötte áll a nép sűrű sorokban. A nyugovóra hajló nap megaranyozva hegyet és völgyet, elfeledhetetlenül szép és változatos kilátást engedett Ung, Máramaros és a távol Galiczia bérczei felé. Másik képünk a verchovinai küldöttséget tünteti fel, a mint a Firczák havason, lelkészei vezetése alatt tiszteleg a miniszter előtt. Végül bemutatjuk az innthali gulyáról felvett fénykép mását is. Ez a szép gulya, melyet a földmivelési miniszter a bereg- és máramarosmegyei hegyvidéki földmivelők részére Tirolból hozatott, fog a rutének havasi gazdaságának alapjául szolgálni. Berghammer J. fényképe után. BEREG- ÉS MÁRAMAROSMEGYEI RUTÉN KÜLDÖTTSÉGEK DARÁNYI IGNÁCZ FÖLDMIVELÉSI MINISZTER ELŐTT A «NÉVTELEN» HAVASON. * Abban az időben a kávé, főkép ozsonnára, kivétel számba ment, s czukor nélkül itták. Petőfi — valószínűen megszokásból — később is czukor nélkül itta a kávét. * Petrovics Sándor nevét — mint az a fakszimilén is látható — utóbb húzta alá valaki plajbásszal. A neve után levő két kereszt is a későbbi időkről való.