Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-13 / 33. szám - Nagy Mór: A három indián (Lenau költeménye) 555. oldal / Költemények
34. SZÁM., 1899. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 555 az Akadémia által megdicsért szakműve is: «Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához.» 1874-ben Nagy-Várad képviselőül választotta, s az országgyűlésen a balközép párt tagja volt. 1875-ben és 1878-ban is Nagy-Várad küldte az országgyűlésre. Ez utóbbi választáson későbbi minisztere, Szilágyi Dezső volt ellenjelöltje. A következő országgyűlésre Ugocsa megyének nagy-szőllősi választókerülete küldötte föl s e kerületet képviselte 1887-ig. A magán- és társas életben, a törvényhozás termében is mindvégig szerény, egyszerű, komoly ember volt; egyszerűség, világosság és higgadtság jellemezte szónoklatait is. Teljes meggyőződéssel szolgálta pártja elveit, de ellenfeleivel soha sem tűzött össze élesen. A nyolczvanas években a törvényhozási munkálatok egész sorával bízatott meg. A perrendtartási novella (1881. évi LIX. t.-czikk), s a végrehajtási törvény (1881. évi LX. t.-czikk) Teleszky munkája. Sokoldalú teendői 1877 nyarán arra inditották, hogy Budapestre költözzék. Ügyvédi irodáját ide tette át; a mellett a jogászegyesületnek egyik vezérférfia lett. 1888-ban az igazságügyminiszteriumban államtitkárrá neveztetett ki, s az öröklési jogról szóló, tőle származott törvényjavaslatot márebben a minőségében képviselte az országgyűlésen. Hivatali működésében munkaszeretet, pontosság és igazságosság jellemezte. 1893-ban betegeskedése miatt lemondott az államtitkárságról, 1897-ben pedig már képviselői mandátumot sem vállalt. A mozgalmasabb közélettől visszavonult, de a kisbirtokosok földhitelintézetének vezérigazgatóságát elfogadta. Bár beteges volt, midőn ez állásra lépett, még sem volt soha egyetlen irat vagy levél sem e nagy forgalmú intézetben, mely az ő kezén át ne ment volna. A folyó év tavaszán azonban már oly gyöngének érezte magát, hogy a vezérigazgatóságról is leköszönt. E nyár elején Koritniczára ment egészségének helyreállítása végett, de régóta aggasztó betegsége ott is csak súlyosbodott. Végre augusztus 5-én elhúnyt, nagy hézagot hagyván maga után nemcsak a jogtudomány terén, hanem családja s számos barátja és tisztelője szívében is. Holttestét Budapestre szállították s itt helyezték örök nyugalomra. Dr. K. E. A három indián, Lenau költeménye. Csattog az ég viharzó haragja, Óriási tölgyeket hasgatva, Túlharsogva a Niagarát, Lángostorként le-lecsap villáma A bőszülten tajtékzó dagályra, Hogy siessen bukni hamarább. Indiánok állanak a parton, S hallgatják, hogy ver a hab a marton, Hogyan zúg az erdő sóhaja. Osz az egyik, de fölemelt fővel Daczol még a rohanó idővel; Mellette áll két derék fia. Rátekint az agg most két fiára, És szemében a bú éjszakája Sötétebb lesz, mint a fellegek, És haragvóbb villám gyúl ki abban, Mint milyen a felhőkből kirobban, S háborgó szivét igy nyitja meg : «Átok a fehérre ! minden nyomra, Mely övék , tengerre és folyamra Mely hordozta e koldusokat! Átok, átok a vezető szélre, Ezer átok minden szikla-élre, Mely nem törte meg hajóikat! A hajókon egyre jőnek, jőnek, Partjainkra mérges nyillal lőnek, Pusztulás, rom jelzi jöttüket. Kifosztottak mindenünkből minket, De meghagyják mély gyűlöletünket, Jöjjetek, haljunk meg gyermekek !» Így beszélt az öreg a fiúknak, Erre tűzből csónakot faragnak És a vízre szállanak vele, Dobják majd az evezőket messze, És egymással összeölelkezve Mennek, gyászdalt énekelve, le, Dörög az ég, dörög egyfolytában, Villám röpköd a csolnak nyomában, Rikoltanak a vészmadarak, És a három férfi, eltökélve, Dallal rohan a dübörgő mélybe — Most sodorja le a zuhatag. Regénytárunk mai számában «Hires szerelmesek» czim alatt hosszabb czikksorozatot kezdünk meg. Az olvasó közönség részéről érdeklődéssel fogadott «Hires asszonyok» czimű közleményekben a történelem nevezetes női szereplőiből mutattunk be egy érdekes sorozatot. Most pedig a világtörténelemben megörökített kiváló férfiaknak, uralkodóknak, hadvezéreknek, költőknek és művészeknek híressé vált szerelmi történeteit adjuk ugyanazon szerzőtől, ki e közleményekben is a legújabb kutatások eredményeit használta fel. A Magyar Iparművészet, az iparművészeti társulat képes folyóirata, júliusi füzetében ismét sok érdekes közleménnyel jelent meg. Fittler Kamil és Györgyi Kálmán szerkesztők minden füzet számára jól gondoskodnak tanulságos czikkekről és az iparművészeti mozgalmakról is tájékoztatnak. Az új füzet első czikke «A régi hazai ornamentika» czimen vitatkozás, melyben Huszka József, a magyar díszítő stil buzgó nyomozója válaszol Hampel Józsefnek az előző számban megjelent czikkére, s erősíti, hogy a háziipar, a faragás, hímzés, suba-díszítés megőrizte a magyar díszítés motívumát, amiben Hampel kételkedik s előbb be akarja várni, míg összegyűl hazánk népeinek tárgyi ethnográfiája. Rózsa Miklós a modern német iparművészetről értekezik. Gy. K. mutatványt és rajzokat közöl Kabók Imrének a magyar zsinórkészítésről sajtó alatt levő művéből. Három plakát-pályázatról is kapunk értesítést és a versenyben nyertes vagy jobb rajzok képét. A művészetet tehát nálunk is igénybe veszik a hirdetések fokozására, ami haladás, de a plakát szövegének magyarságára is figyelhetnének, mert a legszebb plakáton is nagyon bántó az ilyen magyarság: «Használati utasítás minden üveghez lesz mellékelve». Külföldi közlemények, rövid értesítések egészítik ki a füzetet, melynek kiállítása díszes, képei tiszták. A társulat tagjai ingyen kapják a folyóiratot. Előfizetési ára egész évre 10 korona. Az Athenaeum Olvasótárában a legújabb kötet Szabad pálya czimű társadalmi regényt írta Werner É., németből fordította Schmidt Árpád. A szocziálista eszmék harczai közé illeszti az író a regények elmaradhatatlan szerelmi történetét. Egy óriási vashámor tulajdonosa s egy fiatal szocziálista mérnök képviselik a gyárat és szocziálismust, s belátják, hogy mindeniknek kölcsönösen engedni kell, és szabad pályára van szükség. Az ellentéteket egyelőre a szerelem oldja meg, mert a szocziálista vezér egy arisztokrata lányt, egy polgár lányt pedig egy gróf vesz nőül. A regény három kötet s ára csinos kötésben 1 frt 50 kr. Az Olcsó Könyvtár új, olcsóbb sorozata rendre megjelenteti az érdemes vállalat régebben megjelent füzeteit, a réginél jóval olcsóbb áron. A most megjelentek közt vannak: Krasevszky-nek, a népszerű lengyel regényírónak híres műve « Utána» (701—702. sz.), egy földesúr és párleány szerelmi történetének tragédiája. Kónyi Manó a következő füzetben (703—704. sz.) Deák Ferencz 1861-diki országgyűléstől elfogadott két föliratát közli. Szigligeti népszínműve, a «Csikós» (705—707. szám) következik, ezután Sandeau Gyula «Örökség» czimű beszélye (708—710. sz.) Sand György a maga idejében hires regénye «Indiana» (721—724. sz.) és Francis Mary regénye «Molly mama» (738—40. sz.) képviselik a franczia elbeszélő irodalmat. A spanyol Echegaray nálunk is sikert aratott drámája «A nagy Galeotto» olvasmánynak is lebilincselő. Becses kötet Pascal «Gondolatai», mely a XVII. század nagy gondolkodóját állítja elénk. «Beust és Andrássy 1810 és 1871-ben» czimen Kónyi Manó nagyon érdekes politikai essayban jellemzi a két kiváló államférfiút. Imre Sándor «A középkori magyar irodalom stíljáról» értekezik (719—720. szám), Gyulai Pál pedig Arany Jánosról irt akadémiai emlékbeszédét közli. Barsi József könyve « Utazás ismeretlen állomás felé» (726 — 30. sz.) a szabadságharczunk után következett idők érdekes korrajza. Dumas vígjátéka tA Saint-Cyri kisasszonyok». Csiky Gergely elbeszélése «A tokoli uraság két lánya» és Szász Károly tanulmánya Horatius-ról TELESZKY ISTVÁN. Ellinger fényképe után' IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lenauből. Dr. Nagy Mór II. Kolozsvár, 1899. Ritka ez a termékenység, mely Nagy Mór költői működését jellemzi. Nem tudjuk, mióta áldoz a múzsáknak, de nyilvánosságra ezelőtt csak tíz évvel bocsátotta első kötetét. Azóta ez a tizenegyedik mű, illetőleg költemény-kötet, melyet kiadott. Nagy Mórtól, mint eredeti költőtől, nem lehet elvitatni a tehetséget, vannak költői gondolatai,verselése pedig komoly lelkiismeretességről tanúskodik, de verseiből sokszor hiányzik a költőiesség. Ugyanezt lehet mondani fordításairól is. Lelkiismeretes munkák ezek, látszik a gond és szeretet, melyet reájuk fordított, az eredetinek hangját, színét azonban nem adják vissza eléggé. De azért nem mondhatjuk, hogy Nagy Mór Lenau költeményeinek fordításával hiábavaló munkát végzett. Lenaunak ez az átültetése is nyereség irodalmunkra. Kötetéből álljon itt a következő mutatvány :