Vasárnapi Ujság – 1921
1921-12-25 / 24. szám - Sonkoly Béla: Éji vers 288. oldal / Költemények - A szerelem és Lewisham úr. Regény. Irta H. G. Wells. Fordította Tonelli Sándor 288. oldal / Regények, elbeszélések
288 EJ1 VERS. Nyugalmunk óhaj csak, Tetteink sóhaj csak, Az ember nem is él, Az ember meghal csak, Mosolyunk csak csillan, Az élők rohannak, Sóhajunk elillan, Halandók szaladnak, De jaj, a könnyeink De jaj, a halottak, Kútjának csöppje ring, Azok itt maradnak. Sonkoly Béla. Perczeink rohannak, Napjaink szaladnak, De jaj, az éveink, Azok itt maradnak, ki tanította neked ezeket a rettenetes meséket, a miket ma éjjel elmondottál? úgy Szinte félálmából rezzent vissza az asszony, vánszorgott ki ajkán fáradt, agyon= virrasztott hangon szürke, egyszerű felvilágosításképen a szó : — A matrózok trapezunti csapszéke, a hol tánczos=leány voltam, mielőtt hozzád kerültem, oh Nagyúr ... A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (V.ge.) Irta H. G. Wells. Fordította Tonelli Sándor. A földszint és az első emelet bútorzat*lanul ki volt adva s ezeknek a bére nagyjából fedezte a házbért. Ghafferyék a souter=raint és a második emeletet használták. A második emeleten volt még egy hálószoba, amelyet az első emeleti lakók használtak, azt ő és Ethel foglalhatják el s ebbe a szobába még egy régi asztalkát is beállíthatnak olyan dolgai számára, melyeket otthon kell elvégezni. Ethel írógépét a souterrain ebédlőben helyezheti el. Chafferynénak és Ethelnek kell végezni a konyhai és házi dolgokat, mihelyt pedig lehet, minthogy az albérleti rendszer nem fért össze Lewishamnak hivatásával járó büszkeségével, igyekeznek megszabadulni a bérlettől, mely őket leköti és valami kisebb és kevésbbé külvárosi lakást vesznek ki. Ha ezt úgy hajtják végre, hogy semmiféle czímet nem hagynak vissza, nem kell tartaniuk többé a tékozló Chaffery visszatérésétől. Chafferynénak sűrűn hangoztatott és fellengzős elismerése Lewisham jósága fölött csak részben enyhítette Lewishamnak filozofikus keserűségre irányuló hajlandóságát. A gyakorlati kérdéseket pedig gyakori kitérések szakították félbe, Chafferyt illetőleg, hogy mit követhetett el, tova mehetett és hogy esetleg nem talál-e visszatérni. Mikor végre Chafferyné hevesen és könnyek között összecsókolva és megdicsérve mind a kettőjüket, — „jó és drága mondotta nekik, — eltávozott, gyermekek", Lewishamék visszatértek a nappali szobájukba. Lewishamné arczocskája boldogságtól ragyogott. lom — Igazi kincs vagy, — mondotta és juta* gyanánt a karját tárta ki Lewisham felé. — Tudtam már, de ma este még jobban megszerettelek. Drágám! drágám! Másnap Lewisham sokkal jobban el volt foglalva, semhogy Lagune-nal érintkezhetett volna, következő reggel azonban felkereste a lelki jelenségek kutatóját, ki a Hesperus korrektúráinak az átnézésével volt elfoglalva. Mindazonáltal barátságosan fogadta a fiatal embert, abban a feltevésben, hogy a már régen kilátásba helyezett kérdések bírták az eljövetelre. Nyilvánvalóan semmit sem tudott Lewisham házasságáról. Leodisham az ügyét némileg nyersen adta elő. — Chaffery az elmúlt szombaton járt itt, — mondta Lagune. — Ön mindig bizonyos gyanút táplált irányában. Van valami alapja? — Leghelyesebb, ha ezt elolvassa. — mondta Lewisham, gúnyos mosolyát elnyomva s átadta Lagunenak Chaffery levelét. Időről időre a kis emberkét nézte, hogy a levélnek a személyére vonatkozó részéhez ért-e már, többi idejét pedig azzal töltötte, hogy az irigylésre méltó dolgozószobai berendezést vegye szemügyre. Bizonyos, hogy annak a nagyfülű fiúnak is ilyenforma lehet a berendezése. Mikor Lagune a saját személyét jellemző részhez ért, a legfurcsább módon fújt egyet, de más jelet nem adott. — A bankárjaim! — mondta végre. Csodálkozástól tágra nyílt szemében túlzott nyájassággal nézett Lewishamra. — Mit gondol az esetről? — kérdezte.— Megbolondult Chaffery talán? Legutóbb nehány kísérletet hajtottunk végre, mely nagy szellemi túlfeszültséggel járt. Ő, én és egy hölgy. Hipnotikus . . . — Én a csekk-füzetemet nézném meg az ön helyében. Lagune néhány kulcsot szedett elő és megkereste a csekk füzetét. Végigfutotta az ellenőrz? lapokat. — Ugy látom, itt nincs semmi baj és átadta a füzetet Lewishamnak. — Hm. — mondta Lewisham. Azt hiszem, itt . . . Rendben van ez ? Visszaadta a füzetet Lagunenak, egy olyan helyen felnyitva, ahol a csekk az ellenőrző lappal együtt ki volt vágva. Lagune kezével végigsimította a homlokát és zavartan nézett maga elé. — Nem értem, — mondotta. Lewisham még sohasem hallott hipnotikus utót szuggeszcziókról és hitetlenül állott. — Nem érti ? — kérdezte. — Micsoda értelmetlenség! — Nem értem, — ismételte Lagune. Néhány másodperczig Lewisham másra sem volt képes, minthogy ostoba módon a kérdését ismételje. Azután rácsapott a másik oldal ellenőrző szelvényére. — Hát nézzen ide! Látja ezt az ellenőrző szelvényt ? — Természetesen. — felelte Lagune. — El tudja olvasni ezt a számot? — Ötezerkétszázhetvenkilencz. — Helyes ... És ezt a másikat ? — Ötezerkétszáznyolczvanegy. — Úgy van . . . Hol van az ötezerkétszáz nyolczvanas ? Látszott, hogy Lagune kényelmetlenül kezdi érezni magát. — Biztos, hogy ő nem ... — mondotta. — Ön azt olvassa ki, hogy a csekk, az ellenőrző szelvény, amelyet én nem tudok meglátni . . . ? — Hiányzik, — mondta Lewisham kitörő haraggal. — Az bizonyos, — mondta Lagune és az ctán a kényelmetlen kifejezés erősödött. — Nincs kifogása, ha behívom a szobalányomat, hogy meggyőződjem . . . ? Lewishamnak nem volt kifogása és ugyanaz a leány, aki szellemidézés alkalmával bebocsájtotta őt, megjelent. Mikor bizonyságát szolgáltatta a jelenlétének, megint távozott. Mikor a Lagune háta mögötti ajtón elhagyta a szobát, tekintete a Lewishaméval találkozott. Felhúzta a szemöldökét, lebiggyesztette az ajkát és sokatmondó kifejezéssel mérte végig Lagunet. — Félek, — mondta Lagune, — hogy gyalázatosan bántak velem. Chafferynak kétségtelenül van érzékfeletti tehetsége.. . kétségtelenül, de attól félek . . . nagyon félek, hogy a kísérlet által neki nyújtott alkalommal visszaélt. Mindez ... és a sértései . . . nagyon érzékenyen érintenek. Többet nem mondott. Lewisham felállt. — Lesz megint szerencsém önhöz ? — kérdezte Lagune teljes udvariassággal. Lewisham csodálkozással tapasztalta, hogy szánakozik rajta. — Rendkívüli adományokkal felruházott ember volt, — mondta Lagune. Teljesen megbíztam benne . . . Utóbbi időben meglehetősen nagy egyenleg állt javamra a bankban. Hogy miként tudhatta meg, képtelen vagyok megmagyarázni, ha csak fel nem tételezem, hogy ez a rendkívüli tehetségének a segítségével történt. Mikor Lewisham újból felkereste Lagunet, értesült Chaffery gonosztettének a részleteiről és arról a kiegészítő körülményről, hogy a „hölgy" is eltűnt. — Mindenesetre szerencsés körülmény, — jegyezte meg önző módon. — Akkor valószínű, hogy Chaffery nem kerül vissza. Egy pillanatig a „hölgyet" igyekezett elképzelni. Sokkal erősebben, mint bármikor azelőtt, érezte élettapasztalatának szűk terjedelmét és képzeletének korlátoltságát.. . Tehát a szürke hajú és csonka becsületű embereknek is vannak érzelmeik. Talán még izzanak is!... Visszatért a tényekre. Chaf fery hipnotizált állapotban rábírta Lagunet, hogy egy üres csekkre írja rá az auto grammját. — A különös az. — magyarázta Lagune.— A megnyitási ünnep. A gyermekek ebéd közben. A NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT-EGYESÜLET ÁLTAL A WE KERLE-TELEPEN LÉTESÍTETT NAPKÖZI OTTHON MEGNYITÁSA.