Vasas, 1957 (62. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-22 / 1. szám
A Magyar Vas- és Fémipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja 65. ÉVFOLYAM, 1. SZ. Túlzások nélkül — de következetesen A vas- és fémipari üzemek szervezett dolgozóinak kívánságára több évi szünet után újra megjelentetjük szakszervezetünk lapját. Az első szám megjelenése — 1892 — óta eltelt 65 év alatt sokszor kellett a lapnak nehéz küzdelmet vívni létéért, az elnyomók kegyetlenkedéseivel, önkényével és támadásaival szemben. Sajnos, az is előfordult, hogy megalkuvók kezébe kerülve tért el a lap a munkásosztály érdekeinek védelmétől. Mindezek ellenére a néphez mindig hű, szervezett vasipari dolgozók, a legnehezebb körülmények között sem adták fel a harcot. Mindent elkövettek, hogy a Vasas lap az igazság szócsöve legyen. Ezeket a szaktársainkat tekintjük példaképeinknek. A nagy vasas család hagyományainak megfelelően a magyar vas- és fémiparbecsületes dolgozói őszinte harcosai és építői a szocializmusnak. Kellően tudjuk értékelni és becsülni az elmúlt évek hibáit messze túlhaladó eredményeinket. A kapitalizmus igájából nem olyan régen szabadultunk ki, hogy elfelejtettük volna százszor elátkozott gyötrelmeit. Nem akad olyan becsületes szaktársunk, aki ne ítélné el az 1956 októbereiben kirobbant ellenforradalmi támadást, aki a kapitalizmust visszakívánná, aki ne harcolna azok ellen, akik azt vissza szeretnék állítani. Forradalmi --új kormányunk és az MSZMP szembefordulva az ellenforradalmi — reakciós — támadásokkal, dolgozó népünk érdekében a szocializmus építésén fáradozik. Ezt minden józanul gondolkodó vasas helyesli és támogatja. Szervezeti és cselekvési önállóságunk jogán — túlzások nélkül, de következetesen — bátran és őszintén felemeljük szavunkat a bárhol jelentkező hibák és hiányosságok ellen, a dolgozók jogainak, helyes kívánságainak valóra váltásáért. Ugyanezt kérjük munkánkkal kapcsolatban minden szaktársunktól, minden jóakarónktól. Tudjuk, hogy országunk mai nehéz gazdasági helyzetében sokszor ki kell állnunk úgynevezett népszerűtlen feladatokért, de éppen a dolgozók egyetemes érdekében szembefordulunk a demagógokkal, a csak követelőzőkkel Azt akarjuk, hogy a Vasas a magyar vas- és fémipari dolgozók által írt és olvasott lap legyen. Tájékoztassa az üzemek szervezett és szervezetlen dolgozóit szakszervezetünk munkájáról, harcairól, eredményeiről. Foglalkozzon a dolgozók mindennapi életével és munkájával kapcsolatos gondokkal, eredményekkel, örömökkel. Minden szervezett vasas , munkás, mérnök, adminisztratív dolgozó— számára lehetőséget adunk, hogy a lap hasábjain kifejthesse a szocializmus építését, a békét, a dolgozók valóságos érdekeit szolgáló nézeteit, javaslatait, és nem utolsósorban bírálatait akár a szakszervezeti, akár az államvezetés kérdéseiben. Mindent elkövetünk, hogy szakszervezetünk lapja is hozzájáruljon hazánk felemelkedéséért folytatott munkánk eredményességéhez. Természetesen elsősorban a szakszervezetünkhöz tartozó szakmák problémáival foglalkozunk, de soha nem hagyjuk figyelmen kívül egész népünk és más nemzetek dolgozóinak egyetemes érdekeit.- ÁTLAGOSAN 10 SZÁZALÉKOS EMELÉSSEL rendeződik az adminisztratív dolgozók bére Az adminisztratív dolgozók hosszú idő óta fennálló jogos sérelme rövidesen orvoslást nyer. A forradalmi munkásparaszt Kormány a szakszervezetek javaslatára határozatot hozott az adminisztrrtív állománycsoportban levő dolgozók bérének rendezésére. A határozat szerint az említett állománycsoportban dolgozók alapbérét 1957. június 1-i hatállyal rendezni kell. Ugyanakkor a régi elavult nomenklatúra helyett egy korszerű munkaköri csoportokra osztott nomenklatúrát kell bevezetni. Az új nomenklatúra lehetővé fogja ternni az egyes munkakörök között a helyes feszültségi sorrend kialakítását, ugyanakkor tekintetbe vesni a magasabb iskolai, az egyetemi és főiskolai végzettséget. Ennek megfelelően a közgazdászokat, jogászokat, üzemgazdászokat magasabb fokozatba kell besorolni. Az új nomenklatúra szerint az adminisztratív dolgozók legalacsonyabb munkabére például a kartonkezelőknél 800 forint lesz, még ügyintézőket 1900 forintig terjedő bérhatárba lehet besorolni. A bérrendezés során az eddigi rendszeres és esetenkénti prémium összeg jelentős részét a dolgozóknál alapbéresíteni kell, ezen felül minisztériumi szinten átlagosan mintegy 10 százalékos béremelést kell végrehajtani. A bérrendezésről szóló határozat alapján a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Vasas Szakszervezettel egyetértés- ben Végrehajtási Utasításban fogja a vállalatok részére szabályozni a bérrendezés végrehajtásának módját. A határozat szerint a bérrendezést a vállalatnak, az üzemi bizottsággal egyetértésben kell végrehajtania. Ennek következtében komoly feladat hárul üzemi bizottságainkra, hogy a vállalat rendelkezésére bocsátott keretösszeget a kiadott irányelveknek megfelelően használják fel. Üzemi bizottságaink ebbe a munkába vonják be a bérbizottságot, az adminisztratív dolgozók megbízottait, az egyes osztályok szakszervezeti bizalmiait és gondos előkészítés alapján tegyék meg javaslatukat az új besorolásokra. A besorolások elkészítésénél mindenkor vegyék figyelembe az egyes dolgozók szakképzettségét, szakmai gyakorlatát, szorgalmát. Az a körülmény, hogy az új besorolások érvénybe lépésének az üzemi bizottsággal egyetértésben, kell történnie, azt jelenti, hogy az üzemi bizottság hozzájárulása nélkül a vállalat az új besorolásokat nem léptetheti életbe. Természetes, hogy az üzemi bizottságnak a fent körülírt joga kötelezettségekkel is jár és a maga részéről maximális segítséget kell nyújtani a vállalatnak a legmegfelelőbb feszültségi sorrend kialakításában. A vállalat a határozat értelmében köteles a dolgozókat új besorolásukról írásban értesíteni. Szakszervezetünk, amikor javaslatot tett az adminisztratív dolgozók bérének rendezésére a kormánynak, természetszerűleg figyelembe vette a népgazdaság érdekeit, az ország teherbíró képességét. A munkás-paraszt forradalmi kormány ezek alapján méltányolva a jogos kérést —, mint már más esetekben is most is — a dolgozók érdekeinek megfelelően orvosolta ezt a régen húzódó sérelmet. ................— * — A különböző igénybevételnek megfelelő munka- és védőruhákat gyártsanak Az anyagok helyes megválasztása mellett gondosan kell a ruhákat elkészíteni, hogy egyrészt megfelelő méretűek és szabásúak legyenek, másrészt az egyes munkakörök sajátosságainak megfelelő helyi erősítéssel legyenek el Munkaruha és védőruha juttatás időszerű kérdései Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság területén végzett munka szükségessé teszi, hogy az ott foglalkoztatott dolgozók megfelelő munka- vagy védőruhával rendelkezzenek. Igen lényeges különbség van a munka- és védőruha meghatározásánál. A munkaruhát egy bizonyos meghatározott időre juttatni lehet, a védőruhát pedig a szükségletnek megfelelően biztosítani kell a dolgozók részére. A dolgozók munka- és védőruha juttatását a Munka Törvénykönyve 85. és 86. §-a szabályozza. Az elmúlt évek során e törvények (de különösen a munkaruhát szabályozó törvény) alkalmazása nem a dolgozók megelégedésére lett végrehajtva. Szakszervezetünk már évekkel ezelőtt javasolta, hogy a munkaruha juttatás, megállapítását üzemi szinten kell biztosítani, azonban a SZOT és az állami szervek elvetették ezt a véleményünk szerint leghelyesebb megoldást és helyette érvénybe került egy olyan munka- és védőruha juttatást szabályozó rendelkezés (KGM vonalon az 5400/1955. KGM.), mely országos szinten határozza meg a munka- és védőruha ellátást. Az igen sokféle üzemre és ahelyi viszonyokból adódó munkaköri sajátosságokra nincs tekintettel a rendelet. Az üzemeknek mereven ragaszkodtak kellett a végrehajtási utasításhoz még abban az esetben is, ha ez nem volt eredményesen alkalmazható. Nem kevés azoknak az üzemeknek a száma sem, ahol viszont igen lazán kezelték a juttatásokat, például az Ikarus-gyárban bundák voltak hosszú ideig indokolatlanul egyes dolgozóknál. Mindkét jelenség igen nagy elégedetlenséget váltott ki. Egyrészt a rendelet merev alkalmazása miatt nem részesült juttatásban olyan dolgozó, akinek a munköje esetleg nem szerepelt a jegyzékben, de kimerítette az idevonatkozó törvényben foglaltakat. Másrészt a rendelkezés liberális alkalmazása is elégedetlenséget szított, de ezen túl elősegítette egyes vállalatoknál a munkaerő vándorlást is. Már régen időszerűvé vált a Az üzemek különbözősége és a munkakörök sokfélesége miatt nem tartható fenn az országos szinten megállapított munkaköri meghatározással ellátott juttatások jegyzéke, a benne foglalt kihordási időkkel. A fenti idézet munkatörvények módosítása nélkül is megoldható ez a kérdés a dolgozók bevonásával és így azok megelégedését eredményezik. A jogos igények kielégítésére kell törekedni, a MT. 35., 86. §-a betartása mellett. A védőruha biztosítása csak bizonyos rendezésre szorul, de a munkaruha juttatást alapjaiban kell megváltoztatni. A munkaruha juttatás szükségességét és azok kihordási idejének megállapítását az üzemekre kell bízni. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a helyi viszonyokat és a körülményeket elengedhetetlenül figyelembe kell venni. Más körülmények állnak fenn csak az esztergályos munkakört kiragadva — egy műszergyár esztergályosánál, vagy egy mozdonygyár esztergályosánál még abban az esetbe is, ha mindketten egy méter csúcstávnál nagyobb padom dolgoznak. A munkaruha szükséglet reális anyagi fedezetét biztosítani kell. Az eddig felhasznált keretösszeg nem minden dolgozók ezen jogos panaszának rendezése , a reális igények kielégítése. Népgazdaságunk egyik legújabb szervének hatásköréhez a Munkaügyi Minisztériumhoz tartozik ennek a kérdésnek megoldása. vállalatnál fogadható el, mert ahol eddig is lazán kezelték a munkaruha juttatást, azok ismét előnybe kerülnének. A pénzügyi fedezetet a Munka Törvénykönyvben rögzített elvek alapján megállapított munkaruha szükségletnek megfelelően kell biztosítani, mely iparáganként változó kell, hogy legyen. A munkaruha juttatás helytelen megállapítása mellett igen sok panasz merült fel a munkaruha minőségének romlása miatt is. A munkaruha gyártásnál figyelembe kell venni a dolgozók véleményét. Egyes munkakörökben megfelelő a ritkább szövésű, könnyebb anyag, mert a munka természete nem kíván nagy ellenállást igénylő munkaruhát. Vannak azonban olyan mukakörök, ahol nagyfokú szennyeződés miatti gyakori ruhatisztítás, vagy a munka természete miatt nagyfokú ruhaelhasználódás okvetlen indokolttá teszi az olyan anyag előállítását, mely legjobban megfelel ezeknek a követelményeknek. Az anyagok ilyen megválasztása, ha látszólag nagyobb kiadást is jelent, azok tartóssága folytán végső fokon nagyobb megtakarítást ereményez, mint a ráfordított többletkiadás. A munkaruha elosztást bízzuk az üzemekre Gyermekeinkért... az atomháború ellen Anya vagyok. .. Egy 3 éves kislány és egy 14 éves fiú anyja. Nézhetem-e, nézhetjük-e tétlenül mi anyák, hogy a háborút akarók kicsiny, de rendkívül veszedelmes csoportja, a pusztítás szolgálatába akarja állítani az atomkutatás eredményeit. Olyan fegyverek gyártására akarják felhasználni, amely elől nincs menekvés, amelylyel tömegesen ölnék meg gyermekeinket. Most, amikor velem együtt minden anya készül a gyermeknapra, most különösen érzem, hogy tennünk kell valamit, hogy tiltakoznunk kell, a bestiális gyilkosok aljas törekvései ellen, gyermekeink életének megvédéséért! Ahogy elnézem gyermekeim boldog, gondtalan játszadozását, a csillogó gyermekszemeket, ujjongásukat egyegy érdekes látnivaló, vagy új játék láttán, akaratlanul is elém tolulnak azok a rémképek, hogy mi lenne, ha a békét akaró emberek törekvése nem sikerülne... Hiába az anya vágya, hogy megvédje gyermekeit az élet kisebb-nagyobb viszontagságaival szemben, hiába a legnagyobb erőfeszítés, minden anyai kedveskedés, minden vágy, hoott sohase tűnjön le a boldog mosoly gyermekeinek arcáról, ha a veszedelmet, amely atom- és hidrogénbomba képében felénk közeledik, nem tudjuk elhárítani ... Ezért súlyos és nagy a mi felelősségünk, ha tétlenül nézzük, ha nem ismerjük fel, ha nem fogunk össze az atomveszedelem elhárítására. Mi, magyar anyák, össze kell, hogy fogjunk, a világ összes asszonyaival és fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat egy új, minden eddiginél borzalmasabb háború ellen. Most kell ezt tennünk, amíg nem késő... Mert ha ezt elmulasztjuk, egész életünk fáradozását, legnagyobb kincsünket, gyermekeinket dobjuk áldozatul. Láthatjuk, hogy amit e háborús uszítók tesznek, nem tréfa, hiszen milliók tiltakozása ellenére is, végrehajtottak atombomba-robbantást éppen a napokban, a Csendesóceán egyik szigetén. Olvashatjuk, hallhatjuk, hogy világhírű tudósok hazánkban és más szocialista és kapitalista államokban is erélyesen tiltakoznak az atomkísérletek ellen és követelik annak betiltását. Ezek a tudósok számíthatnak arra, hogy minden anya támogatja törekvéseiket. De most már úgy érzem, hogy nem elég, ha csak támogatjuk, nekünk anyáknak vezetőjévé kell válnunk ennek a harcnak. Nekünk, anyáknak kell — a világ bármely pontján élünk is — a háborúra spekulálók kezéből kicsavarnunk ezt a veszedelmes fegyvert, még mielőtt a felhasználására sor kerülhetne és öldöklés helyett, az emberiség hasznára, a békés építőmunka és gyógyítás szolgálatába állítani. Ha összefogunk és igazán akarjuk, akkor a sokmillió anya összefogása célt ér. Akkor, de csak akkor, ha ez az öldöklő fegyver ártalmatlanná lesz téve, csak akkor nézhetünk gyermekeink szemébe bátran, hogy mindent megtettünk értük, ami anyai kötelességünk... Bokor Pálné műszaki rajzoló, Kontakta-gyár készítve, mert tartósságuk így növelhető. Az eddigi gyakorlatból kiindulva szélesebb körben kell a különleges formaigényeknek eleget tenni, mert ez is befolyásolja a balesetek és az ipari megbetegedések megelőzését. A munka sajátosságainak megfelelően kell készíteni: kétrészes munkaruhát — külön munkanadrágot — egybeszabott munkaruhát — melles nadrágot — munkaköpenyt— zseb nélküli, sima munkaruhát és köpenyt, stb. A ruhaféleségek mellett a legnagyobb gondosságra kell törekedni a lábbelik készítése és juttatása terén is. A lábbeli ellátásnál ugyancsak a legmegfelelőbb formát és a takarékosságot kell szem előtt tartani annál is inkább, mert azok nyersanyaga nagyrészt import cikk. Helyesnek tartanánk a lábbelik készítésénél, hogy legyenek tekintettel a női és a férfi dolgozókra és a különböző munkákra. Például a vasanyag mozgatók részére balesetelhárítás céljából acélbetétes orrú bakancsokat gyártsanak. A megfelelő minőség és forma betartását kötelezővé kell tenni nemcsak a juttatott, hanem a kereskedelem részére bocsátott ruha és egyéb cikkeknél is. A későbbi időben, népgazdaságunk kellő megerősödése után helyesnek tartanánk munkaruha beszerzési hitelakció bevezetését, mely a juttatásokon túlmenően segítené a dolgozók munkaruhával való ellátását. Munkavédelmi osztály