Vasas, 1961 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja EXÍV ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA 60 FILLÉR 1961. JANUÁR ★ 1961 *1961 *1961 *1961 *1961 *1961 *1961 *1961*1961*1961 Új esztendő? Új tervek, remények ... Éppen ezért érdemes ilyenkor feltenni az immár hagyományos kérdést: — Ki mit vár az 1961-es esztendőtől? Jó néhány emberrel beszélgettünk és csokorba gyűjtöttük a legjellegzetesebb válaszokat. Íme... Makri Gyula, a Lőrinci Hengermű üzemfőnöke: — Minden jó, ha a vége jó. Ezt tartja egy régi közmondás. Én ezt megváltoztatnám, minden jó, ha a kezdet jó. Márpedig nálunk, Lőrincen jól kezdődött az 1961-es esztendő. Az ilyenkor szokásos karbantartási munkálatokat január 3-án, reggel 9 órára kellett volna befejeznünk, mi azonban már hajnali 5 órakor, tehát a tervezettnél négy órával hamarabb megkezdhettük a termelőmunkát. Igaz, korán hozzá kell látnunk idei tervünk megvalósításához. Ez ugyanis négyezer tonnával magasabb, mint az előző esztendőben. Idén kedvezőbb körülmények között termelhetnek embereink, mint 1960- ban. Új berendezést létesítettünk, s ezután kohászainknak nem kell kézzel a lemezhez nyúlniuk. Természetes a megnövekedett mennyiségű lemezt, csak akkor gyárthatjuk le, ha Sztálinvárosból megfelelő anyagot kapunk. Megígérték a sztálinvárosiak, bízunk benne, hogy így is lesz... és hogy mire számítok én egyénileg? Úgy érzem, 1960-ban jó munkát végeztünk és ez hamarosan kifejeződik a nyereségrészesedésünkben is. Huszonegy nap alapra számítok. Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok? Világot szeretek látni 1961- ben. Két társasutazáson veszek részt. Tavasszal Bécsbe, nyáron pedig Moszkvába utazom. Sallay Attila, a Vácuumtechnikai Gépgyár gyalusa: — 18 eszten- Idős vagyok. Élet- s pályám elején tartok. Pioker Jáci bácsi mellett tanultam a szakmát... Természetesen még nem tudok annyit, amennyit szeretnék. Az 1961 a tanulás esztendeje lesz. Itt a gyárban és az iskolában is. Szeretnék leérettségizni. A tanulásnak egyelőre akadálya, hogy két műszakban vagyok, de bízom benne, hogy ez is megoldódik. Egyszer ugyan már abbahagytam a tanulást, de most elszántabb leszek, mert tudom, hogy ma már egy fiatal szakmunkás nem dolgozhat eredményesen széles látókör nélkül. Lesz időm azonban a szórakozásra is. Szeretek táncolni. Sok fiatal társammal ellentétben nem az oly sok helyen divatos vad rock and roll-t kedvelem, hanem a tangót ... Idén sokat járok majd a Józsefvárosi Művelődési ház táncklubjába. Kiss György, a TRANSZVILL anyagbeszerzési osztály vezetője: — Mit várhatok én 1961- től? Természetes, hogy jobb és több anyagot. Tavaly ugyanis nem egyszer csak zökkenőkkel termelhettünk. Sok mindent ígértek nekünk, visszaigazolt anyagokat, árukat is és végül nem kaptunk semmit, vagy csak nagyon későn. Például Sztálinváros 1960-ban, december 23-án és 31-én szállított anyagot nekünk. Vajon, mit gondoltak, miként tudtuk azt felhasználni még tavaly! Sztálinváros most is tartozik nekünk 20 tonna 3-as középlemezzel. Idén megnövekedtek a feladataink és valamennyit csak úgy tudjuk megoldani, ha a gyártó vállalatok tartják magukat a határidőkhöz. Tudom, hogy ez az esztendő sem lesz mentes a gondtól, de azért azt szeretném, hogy kevsebb lenne, mint tavaly. Pásztor Sándor, a Csavarárugyár személyzeti osztályának munkaerőgazdálkodási előadója: — Sokat gondolkoztam azon, hogy mit hoz számomra ez az esztendő. Lehet, hogy nyugdíjba megyek. Idén leszek 61 esztendős. Mégis, nehezen tudom rászánni magam arra, hogy itthagyjam a gyárat. Nemcsak a munka miatt, hanem azért sem, mert itt emberséges, közvetlen, családi hangulatban élek. Ha nyugdíjba is vonulnék, akkor sem szakadnék el a Csavarárugyártól. Azt tervezem, hogy havonta egy-egy hétre mindig bejövök. Nem lehet egyszerűen kiszállni az élet lüktetéséből. Otthon mindig a rajztáblára vetnék egy-két újítást, azután bejönnék és itt a gyárban a gyakorlatban is megkonstruálnám. Eddig már tíz vagy tizenöt újítást dolgoztam ki. Jelenleg is dolgozom kettőn-hármon. Az egyik egykézi művelet teljes automatizálását jelentheti, a másik pedig a csavarhorbolás jelentős meggyorsítását. Pollás Ferenc, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Szakszervezeti Bizottságának titkára: — 1961-ben nagyobb feladatok várnak a minisztériumra, különösen az exportterv teljesítése terén. Mi, a szakszervezeti munkával minden erőnkkel szeretnénk segíteni. Többek között a szakmai képzéssel, így például tíz előadásból álló üzemgazdasági tanfolyamot szervezünk kiváló előadók közreműködésével, s KGM vezetői, egyetemi tanárok és docensek tartanak majd előadásokat. Szakmai tapasztalatcseréket is rendezünk, már azelőtt is kezdeményeztünk hasonlókat, azonban sajnos, a legutóbbi időben nem fordítottunk erre kellő gondot. Most ismét felújítjuk ezt a hasznos gyakorlatot, főleg azért, hogy a munkások ne a fizikai erejükkel, hanem a technika segítségével növeljék a termelést. Együttműködve a vasasszakszervezettel már februárban széleskörű tapasztalatcserét szervezünk. Újítás lesz 1961-ben az, hogy a KGM dolgozói patronálják majd a szocialista brigádokat. Azt szeretnénk, ha az üzemi vezetők is követnék ezt a példát. Kéri László, a Központi Szerszámgyár esztergályosa: — Békét... elsősorban nyugalmimat remélek az új esztendőtől az egész világon. Nem kétséges, hogy mi, a jó szándékú emberek közös erőfeszítéssel megóvjuk a békét. Ehhez megfelelő erővel is rendelkezünk, hogy erősek vagyunk, ezt még ellenségeink se nagyon vonják kétségbe. És itt a gyárban? Ez az év a takarékosság esztendeje. Megértjük, hogy szükséges a normafelülvizsgálás. Sokat beszélgettünk mostanában erről, és a Dózsa-brigádban, amelynek én is tagja vagyok, mindenkinek ez a véleménye. 1960-ban a mi brigádunk jó néhányszor az élen végzett. Azt hiszem, hogy a normarendezés után is így lesz. Szerszámkészítők dolgoznak a mi brigádunkban, valamennyit közös szándék vezérli. Nem hiszem, hogy csalódást okozunk a gyár vezetőinek. És mire számítok egyénileg? Rákospalotán kis házam van. A főépülethez még egy-két kisebb helyiséget szeretnék. Schön János, az Alumíniumgyár művezetője: — Új ötéves terv kezdődik. Ez ránk is komolyabb feladatot v ró, új gépeket, berendezéseket kapunk és új gyártmányokkal jelenünk meg az áruházakban, üzletekben, remélhetőleg a vásárlóközönség megelégedésére. Többféle új ház- tartási cikket készítünk. Az J előtt csak négy- és hatliteres ■ kuktaf őzöket gyártottunk.. . Most rátérünk a két és félli-■ teres főzőkre is, ezek a kisebb családok háztartását könnyítik majd meg. Ezenkívül műszaki osztályunkon többféle új cikk és áru gyártásának előkészítése folyik, ezek közül valószínűleg idén több megjelenik majd az üzletekben. Mi mindent elkövetünk, hogy gyártmányaink minőségileg és mennyiségileg is felülmúlják a tavalyi szintet. Egyéni terveim? Tavaly a Balatonon nyaraltunk, jól lenne idén is elutazni valahova, még nem beszéltük meg otthon, hogy hol töltjük a szabadságot. Talán hegyvidéken. Jó a változatosság. Komolyabb gondot jelent számomra a lakáskérdés, lányom családjával lakunk együtt. Négy unokával egy lakásban, kissé bajos. Kérelmemet már régóta benyújtottam a XIII. ker. Tanácshoz, sajnos, mindezideig pusztán ígéretet kaptunk. Számomra az lenne a legnagyobb öröm ebben az esztendőben, ha a lakáskérdésünk megoldódna. Csányi József, a GANZ— MÁVAG vagonosztályának üzemvezetője: — 1960. december 28-án fejeztük be a tervet. Idén legalább egy héttel előbb szeretnénk. Tavaly még a dicselesítésben a kezdet kezdetén tartottunk. Gondot okozott a megfelelő típus kialakítása, sokat próbálkoztunk gyakran váltogat Készül a hazai gyártmányú, 50 MW teljesítményű hidrogénhűtéses turbogenerátor Interjút kértünk Marton János elvtárstól, a Klement Gottwald Villamossági Gyár helyettes főtechnológusától. Ismertesse a közeljövő hazai energiatermelésének — mint hallottuk — kedvezőbb kilátásait és a fejlődés okait. — Gyárunk szerkesztő technológusai, mérnökei hathónapos tanulmányi látogatást tettek a leningrádi Elektroszila Gyárban és nem tértek vissza üres kézzel. Tervdokumentációt hoztak magukkal, amelynek alapján megkezdhettük hazánkban is az új 50 MW teljesítményű hidrogénhűtéses turbógenerátor gyártását, azaz gyártmányfejlesztési programunk során rátérhettünk a fokozottabb hűtésű turbók gyártására. — Hol tart az előkészület, mikorra várhatók az új gépegységek? — A gyártás előkészítése befejeződött. A hazai anyagok rendelkezésre állanak, az importanyag pedig az év első hónapjaiban várható. Az első félévben elkészítjük, a másodikban elvégezzük a prototípussal kapcsolatos próbatermi méréseket. Természetesen e feladat nagy erőfeszítést kíván gyárunk egész kollektívájától, mert teljesen új rendszerű konstrukcióval állunk szemben, amely sok, itt még nem alkalmazott új technológiát kíván. — Mi a fejlettebb típus előnye? — A korszerűbb villamosenergia-ellátás szükségszerűvé teszi, hogy gépeink a legkorszerűbbek legyenek. Ezért vált szükségessé a gyártmányfejlesztést a turbógenerátorokra koncentrálni. Egyébként az új típusnál az egy kW teljesítményre vonatkoztatott anyagfelhasználás és munkaidőráfordítás kedvezőbb, mint a léghűtéses turbógenerátoroknál. — Hová kerülnek az első modern gépek? — Az oroszlányi és a dunamenti erőműbe, de szeretnénk e gyártmányt exportálni is — mondotta végezetül Marton János. A leningrádi Elektroszila-gyár által gyártott hidrogénhűtéses turbógenerátor. Ennek alapján készül a hazai első 50 MW teljesítményű rokona. Szószervezetünk valamennyi tagjának és minden olvasónak, sikerekben gazdag új esztendőt, eredményei jó munkát, jó erőt, egészséget Lírán a fatak szakszervezet elnökeécsette egymást a kétség és öröm. Nem volt könnyű feladat a motorvonatok átadása. Ezen azonban már túl vagyunk. A munka ritmusa sem volt elég egyenletes 1960-ban. Az első második és harmadik negyedévben nyugodtan bevallhatjuk, bizony elég gyengén álltunk. A negyedik negyedév lendülete húzott ki bennünket a kátyúból. Idén nem fordulhat elő ugyanez. Már most megfelelő előkészületeket kell tennünk, hogy a termelés egyenletesebbé váljon. Egyéni tervet is kidolgoztam. Autót szeretnék vásárolni. Trabantot, a sorszámot már megkaptam. 689-es, no, persze, ha már a rendszámtábla is meglenne, az jobb lenne. Néhányan azt tervezzük itt a Ganz—MÁVAG-ban, hogy nyáron közös túrára indulunk. Az irány: a csehszlovák Tátra és a Német Demokratikus Köztársaság. „CSAK EGY EMBER?" Brüsszelben a Grand Place fényözön, autóáradért étt tömeg. Itt járt-kelt és a nagy napilapok, hirdetéseit olvasta Jacques Vervoerens munkanélküli. Munkanélküli Nem szakszervezeti tag. Hat hónapja abból élt, amit az asszony keresett és amit Jacques az üdvhadsereg menhelyéből hazahozott. A gyár, ahol dolgozott, hatalmas üzem. A kongói nyersanyagokból termelt. Amikor bekövetkezett a kongói fordulat, az igazgatóság a bizonytalan helyzetre hivatkozva elbocsájtotta többezred magával Jacquest is. És a kormány hasonlóképpen cselekedett. Kiadta a takarékossági rendeletet. Eyskens miniszterelnök úr azzal indokolta, hogy az ország rossz gazdasági helyzetbe került. Belgium elvesztette azt a hatalmas jövedelmező forrást, amit 1960 június 1-ig Belga-Kongónak, azóta Kongói Köztársaságnak hívnak. A törvényes kormány megdöntésére a középkor landsknechtjeit megszégyenítő rablóbanda és méltó vezérük, Mobutu „ezredes” úr pénzelésére temérdek anyagi eszközre volt szükség. Eyskens a pénzt pusztán „takarékosságból” a dolgozók zsebéből akarta kivenni. Súlyosan tévedett. A belga munkások nem fogadták el a takarékossági rendeletet és sztrájkba léptek. Ezer és ezer munkás indult Brüsszelbe a kormánypalota elé. Jacques régi üzemének kapujában csatlakozott a tüntető menethez. Valaki egy táblát nyomott a markába. „Vive la Republique!” — Éljen a köztársaság! — A belga államhatalom jól tartott, jól fizetett, gondtalan pribékjei szemében ez a legnagyobb bűnnel egyenlő. A munkás ne merészeljen köztársaságot éltetni a királyságban. Brüsszel határában lovasrendőrök törtek a tömegre. Zsipaták csattogtak a kövezeten. Az ejtőernyősök rövid sorozatot lőttek a levegőbe. — Nem vagyunk Kongóban, hagyjatok békén! Nem fizetünk egy vasat se, — zúgta a sokszázezres tüntető tömeg. Áttörte az első rendőrkordont és a miniszterelnökségi palota felé özönlött. Jacques magasra emelte tábláját és a belga főváros egyik sugárútján néhány lépésre a nácizmus áldozatainak emlékművétől vágtató rendőrezred esett neki a tüntetőknek. A kő véres lett, a rendőrök, mint a megvadult szörnyetegek, kivont éles kardjukkal vagdalkoztak. ... És késő este a Szent Györgyről elnevezett brüszszeli kórházban egy síró fiatalasszonynak átadtak egy kis csomagot, egy nadrág, egy zakó, fehérnemű, egy pár kopott cipő és két belga frank. Ennyit hagyott maga után Jacques Vervoeens ... az éjszakai sajtókonferencián az elegáns Eyskens, Aki tulajdonképpen az igazi gyilkos, mert ő engedte meg a rendőrségnek a fegyverhasználatot, szánakozva mondta: „Csak egy ember halt meg, uraim.” A. I.