Vasas, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
r így talán mégse! Szélesedik az fizetni demokrácia — értesültünk az Akkumulátorgyár „kezdeményezéséről”: létrehozták a szocialista brigádvezetők tanácsát „Az üzemiszt az új testület hatáskörébe utalja a szocialista brigádban dolgozók gazdasági és politikai feladatainak meghatározását, s végrehajtását. A testület dolgozza ki a szocialista cím elnyerésének gyári feltételeit” stb. — így szól az információnk. Az új módszer szerint ez a fórum hivatott értékelni a vállalásokat, javaslatot tenni a jutalmazásokra, az érdemtelenektől a cím megvonására ... Érdekes, mintha már olvastunk volna ehhez hasonlót. Méghozzá a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének 1031/1967. (X. 12.) számú határozatában, amely leszögezi: „a munkaverseny irányítását ... vállalati szinten az igazgató és a vállalat szakszervezeti szerve (szakszervezeti tanács, illetve szakszervezeti bizottság) együttesen végzi”. Ugyancsak az ő joguk és kötelességük a brigádmozgalommal kapcsolatban mindennemű értékelő tevékenység — értelemszerűen is, de a jogszabály szerint is. Ne higgye senki, hogy az újabb testületek létrehozása az üzemi demokrácia növelésének útja. A demokráciát nem „csinálni”, hanem gyakorolni kell — de főleg nem olyan módon, hogy az arra hivatott, demokratikusan kialakított és megválasztott szerv (ez esetben az üzemi szt) „átpasszolja” a kötelességét i s. A Központi Vezetőség ülésén: az ij gazdaságirányítási rendszer bevezetése Szakszervezetünk központi vezetősége december 22-én — a XXV. kongresszus óta először — ülést tartott, amelynek napirendjén több fontos kérdés szerepelt. Referátumában Nemeslavi Tivadar főtitkár elemezte az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésének tapasztalatait és a szakszervezet előtt álló feladatokat, majd vitára bocsátotta a szocialista munkaverseny-mozgalom 1968—70. évi irányelveit. E napirendi pont keretén belül értékelték Kocsis József és Szili Géza miniszterhelyettesek a KGM, illetve a villamosenergia-ipar 1967. évi eredményeit és ismertették az 1968-as terveket és tennivalókat. A központi vezetőség az írásban előterjesztett anyagok és a referátumok megvitatása után egyhangúlag elfogadta szakszervezetünk 1968. évi munkaprogramját és költségvetését. — Szakszervezetünk az új gazdaságirányítási rendszer előkészítését kezdettől fogva rendkívül fontos politikai kérdésként kezelte — mondotta Nemeslaki Tivadar főtitkár. — A gazdasági reform szükségszerű eszköze a szocializmus építésének, s az eredményes végrehajtás alapot biztosít az életszínvonal további emeléséhez. Ennek megfelelően szakszervezetünk minden erejével támogatja az új gazdaságirányítási rendszer előkészítését és torzításmentes megvalósítását. A felkészülés idején jelentősen fejlődött és hatékonyabbá vált a szakszervezeti munka. Alkalmazkodva az ipari struktúra alakulásához és a megnövekedett feladatokhoz, végrehajtottuk a megfelelő szervezeti változtatásokat. Az átszervezések lezárását követően hozzáfogtunk a XXV. kongresszus alaphatározatainak megvalósításához. Szakszervezetünk részt vett minden olyan intézkedés előkészítésében és kidolgozásában, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit számottevően befolyásolja. Csak a legfontosabbakra utalva: A Munka Törvénykönyve és a végrehajtási utasítás véleményezése, a kollektív szerződések előkészítése, a dolgozók anyagi érdekeltségére vonatkozó határozatok feldolgozása és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatok meghatározása. Szakszervezetünk foglalkozott a munkaidőcsökkentés lehetőségeinek kutatásával és a folyamatos ár- és minőségellenőrzés biztosításával. Az agitációs- és propagandamunkánk eredményesen szolgálta az új gazdasági mechanizmus lényegének és szükségességének széles körű magyarázatát. A gazdasági vezetés és a szakszervezet kapcsolatának erősítése és az együttműködés elvi alapjainak tisztázása, döntően fontos a további munka szempontjából. Ehhez nyújtanak jelentős segítséget a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari miniszterrel kötött együttműködési szerződések. A felkészülés mind az iparban, mind a szakszervezetben megfelelő, de a gazdasági reform bevezetése után jelentkező problémákra, az új úton járás nehézségeire fel kell készülni. Propagandamunkánkban az eddiginél fokozottabban kell hangsúlyozni, hogy a reform sikere az élet- és munkakörülmények javulása elsősorban a termelési-gazdasági célok eredményes megoldásától függ. A termelési kérdéseket továbbra is a szakszervezeti munka középpontjában kívánjuk tartani, mivel nemcsak az igazságos elosztásért, hanem az elosztásra kerülő javak megteremtéséért is felelősséggel tartozunk. A szocialista munkaverseny-mozgalom szervezése — amelynek 1968—70. évi irányelveit jóváhagyta a Központi Vezetőség — ideológiai és gazdasági szempontból rendkívül jelentős feladat. Az irányelvek a harmadik ötéves terv maradéktalan megvalósítását tűzik célul, kiemelve a minőségi követelmények teljesítésének fontosságát. A szocialista munkaverseny-mozgalom teljes kibontakoztatása bizonyos szemléleti változást igényel. A jelenlegi gyakorlat szerint a szervezés többnyire a vállalások rögzítésével befejeződik. A jövőben a gazdasági vezetésnek és a szakszervezetnek jobban kell törekednie a vállalások teljesítéséhez szükséges optimális feltételek biztosítására. Az érdekvédelmi funkció a jövőben átfogó feladatot jelent, amelynek ellátásához a szakszervezet rendelkezik a megfelelő jogokkal. Kétségtelen, hogy az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek egyeztetése a gazdaságirányítás új rendszerében bonyolultabbá válik. A vitás kérdések eldöntésénél mindig azt kell figyelembe venni, hogy mi szolgálja jobban a nagyobb kollektívák és végsősoron a néphatalom érdekeit. Az érdekvédelmi munka szempontjából különösen fontos a megfelelő kollektív szerződések kialakítása. Az elmúlt időszakban a legtöbb üzem széles körű vitára bocsátotta tervezetét, amelynek során a dolgozók sok javaslatot, észrevételt tettek. Általános tapasztalat, hogy a szerződéseik továbbra is biztosítják a szociális ellátottság jelenlegi színvonalát. 1968-ban az érdekvédelem középpontjába a kollektív szerződések betartása feletti őrködést kell állítani, ami nem zárja ki, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján esetleges módosításokat is javasoljanak a szakszervezeti szervek. A szakszervezetnek a meggyőzés eszközeivel és az üzemi demokrácia szélesítésével törekednie kell a dolgozó tömegekben rejlő energiák felszabadítására, ami a gazdasági reform megvalósításának alapvető feltétele. Szilárd meggyőződésünk, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének kedvező hatása fokozatosan érezhető lesz társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben — hangsúlyozta végezetül Nemes- Sásd elvtárs. — A kohó- és gépipar 1967-ben a tervezetten felül 2,2 milliárd forint értékű terméket állított elő — jelentette be Kocsis József miniszterhelyettes. — Exporttervét mindkét ágazat túlteljesítette, bár a gépiparnak a tőkésországokba irányuló kivitele elmaradt a tervezettől. Népgazdasági szempontból különösen jelentős a kohászat 10 százalékos exportterv-túlteljesítése. Fokozott figyelmet fordítottak a belkereskedelem ellátásra is. A terven felül gyártott 700 millió forint értékű áru között van például ötezer villanybojler, 20 ezer olajkályha, 1300 motorkerékpár és 300 tonna zománcedény. A termelési feladatok túlteljesítése és a termelékenység 2,1 százalékos emelkedése átlagosan biztosítja mindkét ágazaton belül a nyereségrészesedés tavalyi szintjét A kohászatban átlagosan 20—24 napi, a gépiparban 17 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedés várható. A vállalatok eltérő szinten ugyan, de megfelelően felkészültek az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. (Az iparág problémáival részletesen foglalkozik Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter lapunkban közölt nyilatkozata.) A ICGM-vállalatok november közepén 74 százalékos export- és 72 százalékos belföldi rendelésállománnyal rendelkeztek. Miután az anyagellátás kielégítő és a termelés emelkedik, a foglalkoztatottság általános színvonalában nem lesz változás, sőt átlagosan néhány ezer fős létszámnövekedés várható. — A villamosenergia-ipar a nehézségek ellenére teljesítette éves tervét — mondotta bevezetőjében Szili Géza miniszterhelyettes. — A fogyasztók igényeinek, kielégítésével párhuzamosan előrehaladt a villamostóvezeték-rendszer építése is. 1963- ban a 2,8 milliárd forintos beruházási keret felét hálózatépítés céljaira fordítják. Fokozott ütemben készül a szovjet—magyar kooperációs távvezeték, amely villamosenergia-importunk biztosítása szempontjából nagyon fontos. Kiemelt feladat: a tűzkárt szenvedett Dunamenti Hőerőmű építése, ahol rövidesen sor kerül az első 150 megawattos gépegység bekapcsolására. Jelentős eredmény, hogy a hálózati szerelés 74 millió forint értékű túlteljesítését többletlétszám igénybevétele nélkül érték el. A tervek teljesítését jelentősen segítette a széles körben kibontakozó munkaverseny és szocialista brigádmozgalom. Némi javulás tapasztalható az üzemi balesetek alakulásában. A három napon túl gyógyuló sérülések száma (1000 dolgozóhoz viszonyítva) 1966—67-ben 18,4-ről 16,3-ra, a kiesett munkanapok száma 422-ről 385-re csökkent. Az iparágon belül 1966-ban 15, 1967-ben 13 halálos baleset fordult elő. A munkavédelem és balesetelhárítás érdekében a jövőben sokat kell még tenni, s ez a feladat a szakszervezetre is fontos tennivalókat hárít. A villamosenergia-ipar is felkészült az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére és a növekvő energiaigények kielégítésére. A tervek szerint 1968-ban — importtal együtt — 15,3 milliárd kilowattóra villamos energiát bocsát a fogyasztók rendelkezésére. Baranyai Géza VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM,ÁRA 60 FILLÉR 1968. JANUÁR A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének lapja százötvenezren Kotroczó István fotói A tartalomból: Interjú Brüsszelben Kik azok a fejesek? Otthonuk: a munkásszállás Új sorozat: Az üzemszervezések