Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2 VASAS Önálló és közismert szakszervezeti álláspontokat A főtitkári referátum több megközelítésben is foglalkozott a soron következő MSZMP-kongresszus, illetve a SZOT- és a vasaskongreszszus előkészítésének tennivalóival. Hangsúlyozta, hogy az eltelt időszak eredményeinek és gondjainak alapos elemzésére támaszkodva ki kell alakítanunk szakszervezetünk álláspontját a különböző társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekről, mert csak ez lehet a megnyugtató alap távlati feladataink meghatározásához. A kongresszusokra való felkészülés — különösen a gazdaságpolitikai kérdéseket tekintve — számunkra nem valamiféle új elvek és tézisek kidolgozását, hanem az érvényes párthatározatok, állami és szakszervezeti állásfoglalások következetes végrehajtását jelenti. A tétel egyszerű: minél jobban sikerül az ilyen értelmű „előkészítő munka”, annál kevesebb lesz a kongresszusokon a vitatott kérdés. Számunkra pedig az a fontos, hogy közös munkánk gyümölcseként sokasodjanak az eredmények és ritkuljanak a gondok. A 1974. JANUÁR Erőnk a szervettségben, a tagság tenni akarásában rejlik (Folytatás az 1. oldalról) Mai munkát végzők, a nők és a több műszakban dolgozók. Szakszervezetünk tapasztalatai is igazolják, hogy a dolgozók körében nagyon kedvező fogadtatásra találtak a bérintézkedések és az év során született egyéb szociálpolitikai döntések. Az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalásában foglalt hosszabb távú feladatok végrehajtása ugyancsak megkezdődött. Szakszervezetünk is tevékeny részt vállal például a szabályozórendszer módosításának és a szakmai bértáblázat kidolgozásának előkészítésében. Jelez a termelékenység érzékeny mutatója Az előttünk álló esztendő főbb feladatainak alapvető tartalmáról szólva Méhes Lajos kiemelte az 1974. évi népgazdasági terv végrehajtását, az MSZMP KB tavaly novemberi határozatának gyakorlati érvényesítését, az V. ötéves terv előkészületeit, az MSZMP XI. kongresszusára, illetve a magyar szakszervezetek és szakszervezetünk következő kongresszusára való felkészülést. Az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a figyelemre méltó eredmények ellenére is csak a végrehajtás kezdeteinél tartunk. A népgazdaság 1974. évi tervénél figyelembe kell vennünk a világgazdaságot jellemző új tényezőket is, például a kiéleződő energiaválságot, a tőkésvilág pénzügyi zavarai következtében növekvő inflációt és az ártendenciák alakulását. Mindezek hatásával — noha áttételesen —, de számolnunk kell népgazdasági és ágazati szinten egyaránt, s ezért elsősorban külgazdasági tevékenységünket kell megfelelően alakítanunk. A főtitkár külön is foglalkozott a népgazdaság 1973-ban kialakult szocialista külkereskedelmi aktívumával,kifejtette szakszervezetünk ezzel kapcsolatos álláspontját és célravezető intézkedéseket javasolt a szükséges arányok megteremtése érdekében. Kétségtelen, hogy a jövő szempontjából kiemelt feladatunk a termékszerkezet korszerűsítése és a gazdaságosság javítása. Az e célokat szolgáló erőfeszítéseket 1974- ben fokozni kell minden vállalatnál. A kongresszuson már elmondottakat most csak megerősíthetjük. A termékszerkezet korszerűsítését és a gazdaságosság javítását föltétlenül gyorsítani kell, mert még ma is sok a bizonytalankodás és a várakozás, aminek következtében növekszik az elmaradás és a ráfizetés. Természetesen a technika, a technológia és a termékszerkezet átalakítására vonatkozó döntések alkalmával az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a dolgozókra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat. Szinte mindig elmondjuk, de most hatványozottan igaz, hogy az 1974. évi gazdasági feladatok eredményes végrehajtása lényegesen nagyobb erőfeszítéseket követel a tavalyinál mindannyiunktól. A nemzetközi piacokon élesedő verseny elodázhatatlan szükségszerűséggé teszi a hatékonyság intenzív fejlesztését, amelynek elsődleges feltétele a munkatermelékenység fokozott ütemű növelése. 1972-ben ágazataink értékelésekor azt jelenthetük, hogy a termelés emelkedését száz százalékig a termelékenység növelésével fedezték. Jelenleg nem mondhatjuk ugyanezt. Az 1973. gazdasági év adatait vizsgálva kitűnik, hogy a többlettermelést folyó áron számítva kb. 70, összehasonlító áron kalkulálva kb. 50—55 százalékban hoztuk a termelékenység emeléséből. Az okokat minden iparágban, minden vállalatnál és minden munkahelyen külön is vizsgálni kell, de néhány általános tennivalóra külön felhívjuk a figyelmet. Csak tőmondatokban: törekedni kell a munka- és üzemszervezés továbbfejlesztésére, a rejtett tartalékok feltárására és hasznosítására, a DH munkarendszer további elterjesztésére és tartalmának, eredményességének javítására; a magasabb hatékonysági követelmények érdekében törekedni kell a vállalatok korszerűbb szervezeti kereteinek megteremtésére, az észszerűbb létszámgazdálkodásra; szorgalmazni kell a szocialista munkaverseny-mozgalom erőteljes fejlesztését; jobban kell törődni a művezetők és a szocialista brigádvezetők tevékenységével, munkájuk segítségével; középpontba kell helyezni az újítómozgalom felkarolását, amelyhez nagy segítséget nyújt majd az év elején sorra kerülő kohó-, gép- és villamosenergia-ipari művezetők országos tanácskozása. A bérpolitika színe és fonákja Méhes elvtárs a bér- és jövedelempolitika tennivalóival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy 1974-ben nem következik valamiféle új szakasz, hanem változatlanul elsődleges kötelességünk az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalásának következetes végrehajtása. És a fő hangsúly a következetességen van. Az elmúlt évben jelentős lépést tettünk a szakmunkások és a betanított munkások, a nők és a nehéz körülmények között dolgozók besorolási bérarányainak javítása terén. Így például a szakmunkások, és a betanított, illetve segédmunkások közötti alapbérarányok a gépiparban 1,5, a kohászatban 4,7 százalékkal javultak a szakmunkások javára. Ez egyértelműen tükrözi, hogy a tavaly március elsején életbe lépett bérintézkedések a határozat szerint valósultak meg. Fel kell figyelnünk viszont arra, hogy azóta egyes vállalatoknál a béreket és kereseteket alakító egyéb intézkedések következtében az arányok ismét a munkáskeresetek rovására romlanak. A fenti megállapítással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy csak jelekről és nem bizonyított tényekről beszélhetünk, ugyanis a jelenlegi statisztikák ebből a szempontból nem szolgálnak megbízható forrásul. Noha vitatható az összehasonlítás helyessége, mégis megemlítjük, hogy a munkások napi keresetének I—III. negyedévi alakulását 1972—1973. között összevetve kitűnik: 25 vállalatnál a munkások napi keresetének fejlődése 8 százalék alatt maradt, sőt 8 vállalatnál még az 5 százalékot sem érte el. Annak ellenére, hogy a kötelező négy-, illetve nyolcszázalékos alapbéremelést végrehajtottak. Az alkalmazottak és a munkások keresetnövekedésének alakulását összehasonlítva kitűnik, hogy sok helyütt a vállalati eszközök felhasználása során relatíve nagyobb rész jutott az alkalmazotti területekre. A bérarányok alakulásáról általános és végleges véleményt csak majd az éves tényszámok birtokában mondhatunk, de az említett jelenségekre feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet, s mind a vállalati szakszervezeti szerveknek, mind központi vezetőségünknek alapos elemzésre építve kell foglalkoznia ezzel a nagyon fontos kérdéssel. A bérpolitikai kérdéseket tárgyaló KV-ülés napirendjére kerülő témák közül kettőt már említettünk. De a szakmai bértáblázat kidolgozásával és a KB novemberi határozatának következetes végrehajtásával kapcsolatos tennivalókon kívül foglalkoznunk kell majd például a középtávú bérpolitikai koncepciók kialakításának helyzetével és feladataival. Álláspontunk változatlan. A távlati bérpolitikai koncepciók kialakítása szükséges, s több vállalat helyes gyakorlata bizonyítja, hogy végrehajtható. Ezt hangsúlyoznunk kell, ugyanis a vállalatok jelentős része egyelőre csak éves feladatterveket dolgoz ki, és a középtávú bérpolitikai koncepciók kialakítását nem tartja reálisnak. A kérdést tovább kell vizsgálnunk, majd a megoldás érdekében egyértelmű, világos és szakszervezeti szerveink számára egységesen kötelező állásfoglalást kell hoznunk. Hasonló értelemben kell döntenünk az alapbérek és mozgóbérek arányainak alakulását szabályozó szakszervezeti álláspontról is. Egyes vállalatoknál az összes kifizetett bérek 10—15 százalékát a mozgóbérek teszik ki, amelyből a dolgozók egyes rétegei alapkeresetük 40—50 százalékának erejéig részesülnek, mások viszont nem jutnak ilyen címen külön jövedelemhez. Közismert, hogy az úgynevezett fekete túlóráknak is az említett mozgóbérhányad jelenti a pénzügyi alapját. Szakszervezetünk változatlanul azért száll síkra, hogy az éves bérfejlesztések alkalmával növeljék az alapbéreket és csökkentsék a mozgóbérek nagyságát. Ezen a téren viszont évek óta nem tudunk előrelépni. Vizsgálni kell tehát, hogy ebben a tekintetben mi gátolja a végrehajtást és szükséges újból meghatározni a célt és a célravezető intézkedések módszereit is. Értékelnünk kell a kísérleti jelleggel bevezetett bértömeg-gazdálkodás tapasztalatait is, hogy javaslatot tehessünk a bérszabályozás további tennivalóira. Tallózás a gazdasági feladatok között Méhes Lajos számos tényt és adatot felsorakoztatva foglalkozott a kohó-, gép- és villamosenergia-ipar 1974. évi és az V. ötéves terv időszakára vonatkozó feladataival. Egyebek között említette, hogy a kohászat 1975-re eléri a 3,66 millió tonnás acéltermelést, ami megfelel a negyedik ötéves terv előirányzatainak. Ez szükséges is, hiszen a kohászatnak a távlati program szerint 1980- ban 4,5, 1985-ben pedig 5 millió tonna acélt kell adnia. A gépipar előtt álló feladatok közül kiemelte a hatékonyság növelését, egy fokozottabb ütemű technológiairekonstrukció végrehajtását, amely szükséges ahhoz, hogy az iparág továbbra is teljesíthesse fontos népgazdasági kötelezettségeit. A villamos energia iránti igények növekedésének üteme az előzetes számítások szerint az ötödik ötéves terv időszakában is meghaladja az évi 8 százalékot, ami a tervidőszak utolsó évében mintegy 31 milliárd KWh villamosenergia-értékesítést jelent. Az iparág legdinamikusabban fejlődő tevékenysége a hálózatépítés lesz, s változatlanul fontos az erőművi kapacitás fejlesztése, amelyből kiemelkedik a Dunamenti Hőerőmű építése és a Tiszai Erőmű bővítése. A gazdasági tevékenység segítése mellet szakszervezetünknek változatlanul kiemelt gondot kell fordítania a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó, ütemes javítására. A KGM-mel és a NIM-mel közösen javasolni fogjuk a vállalatoknak, hogy végezzék el a komplex tervek végrehajtásának minősítését és dolgozzanak ki hasonló, átfogó és tartalmas programokat az ötödik ötéves terv időszakára is. Kongresszusi felkészülés programjában tehát első helyen kell szerepelnie azoknak a tennivalóknak, amelyek az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalásának végrehajtását, illetve az ötödik ötéves terv előkészítését szolgálják. A főtitkár számos példával bizonyította az 1971-es és az 1975-ben sorra kerülő szakszervezeti kongresszusok általános körülményei és konkrét feladatai közötti megegyező és eltérő vonásokat. Egyebek között említette, hogy több olyan kérdés van, amely — részben a tapasztalatok hiánya, részben egyéb és fontosabb téma miatt — az előző kongresszuson nem kaphatott még megfelelő hangsúlyt, de a következő alkalommal már középpontba kerülhet. Példaként említette az üzemi demokrácia helyzetét, a szakszervezetek ideológiai-politikai tömegmunkájának tennivalóit és a mozgalom munkastílusát. Az üzemi szintű és az országos beszámolók, javaslatok elkészítésekor az említett kérdéseket és még jó néhány hasonló nagyságrendű témát kiemelt figyelemmel kell kísérni. Természetesen szükséges, hogy elnökségünk a kongresszus alapos előkészítése érdekében időben közrebocsásson megfelelő vitaanyagot. Ebben helyet kell kapnia — többek között — a párt-, az állami és társadalmi szervek közötti munkamegosztás továbbfejlesztését célzó tennivalóknak, mert az együttműködés ma még gyakran esetleges, nem tisztázott a pontos felelősség, s ez esetenként zavart okoz a végrehajtásban és a tömegek véleményének alakulásában is. A jövőben növelnünk kell — az arányokat és a színvonalat tekintve is — a szakszervezetek önálló állásfoglalásainak mennyiségét és minőségét, mégpedig úgy, hogy mind az előkészítésben, mind pedig a végrehajtásban jobban támaszkodjunk tagságunkra, az általunk képviselt dolgozó tömegekre. Ma még gyakran olyan helyzet alakul ki, hogy a szakszervezetek által képviselt dolgozók lényegében nem is tudnak arról, milyen álláspontot képviselünk valamely kérdésben, mit teszünk a tagság érdekében, a gondok megoldásáért. Nem titok, hogy sokszor az állami szervek sem a dolgozók véleményeként fogadják a szakszervezetek állásfoglalását, hanem jó esetben úgy, mint egyik hivatal a másikét. Az állam ereje abban van, hogy megfelelő gazdasági, pénzügyi és egyéb hatalmi eszközökkel rendelkezik, hogy az apparátusában szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek, hogy rendeletekkel és utasításokkal vezet, irányít. A szakszervezet ereje viszont a szervezettségében van, ami megköveteli, hogy álláspontját mindenkor a dolgozókkal együtt alakítsa ki, és a megvalósításért folyó harcot a tagság erejére és tenniakarására támaszkodva folytassa. Az üzemi demokrácia még mindig csak lehetőség A kongresszusi előkészületek során és a kongresszusok napirendjének keretében is kiemelten kell foglalkoznunk az üzemi demokrácia fejlesztésének ügyével. Eddigi erőfeszítéseink eredményeit megbecsüljük, de nem tagadjuk, és nem is akarjuk tagadni gondjainkat. Az igazság az, hogy a demokratizmus jelenlegi gyakorlata nem elégíti ki a dolgozókat, de a szakszervezeti tisztségviselőket és a gazdasági vezetők jó részét sem. Mindenki érzi, hogy ezen a területen nincs minden rendben. Igaz, az okokat gyakran másként látjuk, ám a lényeg, hogy az üzemi demokrácia jelenlegi helyzetével lényegében senki sem elégedett. Javasoljuk, hogy központi vezetőségünk önálló napirendként tárgyalja meg az üzemi demokrácia helyzetét és továbbfejlesztésének tennivalóit. Már a bizalmiakkal folytatott országos tanácskozás keretében törekednünk kell annak vizsgálatára, hogy a bizalmiak jobb bevonásával miként lehet az úgynevezett közvetett demokrácia gyakorlatát tartalmasabbá és eredményesebbé tenni. A következő vasaskongresszuson elmélyülten kell foglalkoznunk a kulturális, ideológiai és politikai nevelőmunka időszerű kérdéseivel is. Egy sor negatív tapasztalatot az 1972 decemberében tartott központi vezetőségi ülésen szóvá tettünk. Ezek közé tartozott az erkölcsi-politikai nevelőmunka és az anyagi érdekeltség egészséges arányainak eltorzulása a mindennapos irányító tevékenységben, a szocialista elvek esetenkénti háttérbe szorítása a pillanatnyi előnyökért, vagy például a csoportérdekek népgazdasági érdekeik fölé emelése. Mindezek káros hatása esetenként a kispolgári tendenciák erősödésében, máskor a szocialista perspektívák halványulásában, a közös ügyeink iránti közömbösség és érdektelenség terjedésében nyilvánul meg. A kongresszusi felkészülés során pontosan ezért nagy figyelmet kell fordítanunk ideológiai-politikai tevékenységünk hatékonyabbá tételére. Hasonlóan fontos kötelességünk a szakszervezeti munkastílus továbbfejlesztése. Csupán egyetlen példa. Már szinte az élet minden területére vonatkozóan határozataink, szerződéseink, vagy írásos megállapodásaink vannak, de nem szabad elfelejteni, hogy a szakszervezeti munka egésze, sőt a szocialista társadalom működése nem nélkülözheti a dolgozók öntevékenységét és kezdeményezéseinek sokaságát, ami pedig nem tud mindig a szabályzatokhoz igazodni. A tömegekkel képtelenség alaposan megismertetni a rengeteg határozatot, vagy az üzemek közötti szerződések sokaságát és folytathatnánk a felsorolást. Gondolkodnunk kell valamiféle egyszerűsítésen, hogy a dolgozók számára is egyszerű, világos és tömör állásfoglalásaink, határozataink legyenek. Természetesen továbbra is szükség van részletes kollektív szerződésekre, munkaverseny-, törzsgárda- vagy újítási szabályzatokra, de mindezeket — képletesen szólva — „tömegfogyasztásra” alkalmassá kell tenni. Egyebek között a vezető és irányító munkánk minőségi kritériumává kell tenni, hogy az a testületi döntés, jelentés, vagy határozat a jó, amelyet a dolgozó tömegek azonnal megértenek és követni tudnak. A KV személyi döntései A főtitkári beszámolót követő vitában 12 hozzászólás hangzott el. A központi vezetőség tagjai elfogadták és jóváhagyták az előterjesztéseket, s a végrehajtáshoz nagyon sok gyakorlati tapasztalattal és konkrét javaslattal igyekeztek segítséget nyújtani. A központi vezetőség végezetül személyi kérdésekről döntött. Eperjesi István elvtársat, a szervezési és káderosztály vezetőjét, érdemei elismerése mellett , beosztásából felmentette, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium felkérésének eleget téve átvegye a KGM személyzeti és oktatási főosztályának vezetését. Szakszervezetünk szervezési és káderosztályának vezetésével Hidasi (korábban Hrdlicska) Lajos elvtársat bízta meg, aki szakszervezetünk régi munkatársa, és az elmúlt évben fejezte be az SZKP politikai főiskoláján folytatott tanulmányait. B. G. A vita egyik hozzászólója, Karácsonyi János, a SZIM VSZT titkára.