Vasas, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) célok eléréshez magasabbra kell emelni a mércét minden területen. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzete a tervezettnél kedve­zőtlenebbül alakult, amint az ismert az elvtársak előtt. Az ebből eredő terheket lényegé­ben teljes mértékben a költ­ségvetés viselte. A kívánatos és szükséges egyensúly vissza­állítása ma már halaszthatat­lan követelmény. Ehhez vi­szont az szükséges, hogy a nemzeti jövedelmet a reális­nak ítélhető maximum mér­tékéig 30—32%-kal növeljük, a belső felhasználás viszont csak 23—25%-kal emelkedjen. Ily módon a nemzeti jövedelem­növekmény egy rész­ét az egyensúly helyreállítására kell fordítanunk. Az V. ötéves tervünk ilyen körülmények között is dina­mikus gazdaságnövekedést, töretlen fejlődést és az élet­­színvonal emelésének további foly­tatását irányozza elő. A következő öt évben nép­gazdaságunk, különösen a fel­dolgozóiparnak több és érté­kesebb kohászati termékekre lesz szüksége. Vaskohászatunk alapvető és elsődleges felada­ta ezért a belföldi igények ki­elégítése mennyiségben, mi­nőségben és választékban egy­aránt. Maradéktalanul eleget kell tenni a szovjet alap­anyag- és energia­import többlet ellentételezéséből adó­dó követelményeknek is. Erő­feszítéseket kell tenni továb­bá, hogy a lehetőségekhez ké­pest a tőkés fizetési mérleg javításából a kohászat is meg­felelő részt vállaljon. Az igényeknek megfelelően az acéltermelést 4,5 millió ton­nára, a hengerelt áru terme­lést pedig 3,2—3,3 millió ton­nára kell emelni létszámnöve­lés nélkül. Folytatni kell a termékszerkezet átalakítását a magasabb értékű termékek gyártásának gyorsabb ütemű növelésével. A fejlesztéseket a ko­rmány­­zati döntéseknek megfelelően a tervezett határidőn belül a le­hető leggyorsabban és az elő­irányzott költségkeretek be­tartásával kell végrehajtani. Az üzemben levő berendezé­sek kapacitásának kihasználá­sát is fokozni kell. Az V. ötéves népgazdasági terv előirányzatai különösen magas követelményeket tá­masztanak a gépiparral szem­ben elsősorban a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájárulás, az export fokozása, az ener­gia, nyers- és alapanyag im­port ellentételezése, a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javítása tekintetében. Ahhoz, hogy a gépipar ezek­nek a fokozott követelmé­nyeknek megfeleljen, termelé­sét kevesebb létszámmal, alig növekvő anyagfelhasználással és takarékos beruházási lehe­tőségek mellett évente átlago­san hét százalékkal, exportját pedig tíz százalékkal kell nö­velni. A gépipari export nagyság­rendjét tekintve, a következő években is meghatározó lesz a rubel-viszonylatú export. Ezt támasztják alá KGST-orszá­­gokkal lefolytatott tervegyez­tetések eredményei és a rész­ben már megkötött hosszúle­járatú árucsereforgalmi meg­állapodások. Ezek szerint je­lentősen bővülnek kapcsolata­ink és szélesedik együttműkö­désünk mindenekelőtt a Szov­jetunióval és a többi szocialis­ta országgal is. Tervünk reali­tásának ez a legfőbb bázisa. A tőkés fizetési mérleg egyensúlyának javítása szem­pontjából a gépipar kiemelke­dő feladata a nem rubel el­számolási export több mint kétszeresére emelése, olyan körülmények között, amikor a tőkés világpiacon tapasztalha­tó válság miatt nehezebbé vált a gépipari termékek el­helyezése. A gépiparnak jelentős a kö­telezettsége a belföldi piaci igények kielégítésében is, kü­lönösen a lakosság tartós fo­gyasztási cikkekkel való ellá­tásának további javításában. Egész népgazdaságunk fejlő­dését befolyásolja, hogyan va­lósul­t meg vállalatainknál az intenzív gazdálkodás követel­ményeinek fokozottabb érvé­nyesülése, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások koncentrá­lása, milyen mértékben növek­szik a termelékenység, meny­nyire válik szervezettebbé a munka. A siker biztosítéka a jó kezdet. Az időtényező sze­repe rendkívül fontos. Ezért most minden figyelmet az 1976. évi vállalati tervek jó előkészítésére és végrehajtásá­ra kell összpontosítani. Kedves Elvtársak! Az 1976. évi népgazdasági terv meghatározza ágazataink­­kal szemben támasztott kö­vetelményeket. A napokban ezért utasításban szólítottuk fel a vállalati vezetőket, hogy vizsgálják felül éves tervüket és azt igazítsák a pártunk és kormányunk által meghatáro­zott követelményekhez. A munkához tájékoztató irány­elvet adtunk ki, megfogalmaz­tuk a konkrét elvárásokat is. Elrendeltük továbbá, hogy a terv végrehajtásának biztosí­tására teendő konkrét intéz­kedéseket foglalják KOMP­LEX intézkedési tervbe és tár­gyalják meg az üzemi párt­­szervezettel, szakszervezettel és az üzemi demokrácia arra hivatott fórumain. Kértük, hogy a tervek végrehajtását a részfeladatok üzemi-, mű­hely szintig való lebontással is folyamatos ellenőrzéssel biztosítsák. A legfontosabb teendőkkel kapcsolatban a minisztérium kidolgozta az 1976. évi konk­rét cselekvési programját, amit a közeli napokban a vál­lalatoknak is megküldünk. A vállalati tervek felülvizsgála­tának eredményéről február 15-ig tájékoztatást kérünk minden vállalattól. A vállala­tok terveit zsűrizzük. A zsű­rik állásfoglalásainak figye­lembevételével kell a végleges vállalati terveket elkészíteni. Kérem a Tisztelt Központi Vezetőséget és Önökön keresz­tül a szakszervezet minden szervezetét és aktivitását, hogy élve sajátos eszközeik­kel és lehetőségeikkel, vegye­nek részt a vállalati tervek kialakításában. Segítsék, hogy minden szinten az össztársa­dalmi­ érdekek elsődlegessége érvényesüljön. Kedves Elvtársak! Már a kongresszusi felszóla­lásomban is említettem, hogy tervfeladatainkat a piaci vi­szonyokhoz való rugalmas al­kalmazkodással, a nemzetközi színvonalnak megfelelő olyan termékek gyártásának erőtel­jes növelésével kell megvaló­sítanunk, amelyek minden pi­acon gazdaságosan értékesít­hetők. Ahhoz, hogy a ver­senyképes termékek gyártása az átlagosnál jóval dinamiku­sabban növekedjék, a tervben meghatározott erőforrásokat ezekre a területekre kell kon­centrálnunk. Az elavult gaz­daságtalan termelést pedig vissza kell szorítanunk, illet­ve fokozatosan meg kell szün­tetnünk. A minisztérium kidolgozta a szelektív fejlesztést és a gaz­daságos termékszerkezet ki­alakításának legfőbb elveit, kritériumrendszerét és a ki­emelt szelektív fejlesztési cé­lokat. Ennek megfelelően olyan termelési- és exportszerkeze­tet alapvetően befolyásoló ki­emelt fejlesztéseket tervezünk végrehajtani, melyek lehetővé teszik a fényforrások, a vá­kuumtechnikai gépek, a köz­úti jármű-részegységek, a számítástechnikai eszközök, továbbá az olaj- és gázveze­tékekhez szükséges automati­ka-, telemechanikai hírközlő­­rendszerek termelésének meg­gyorsítását, dinamikus növelé­sét. Ugyancsak fejlesztendő terület a szerszámgépek, tele­fonközpontok és átviteltechni­kai berendezések, orvosi mű­szerek, energetikai, vegyipari gépek és berendezések gyár­tása. A hazai igények jobb kielé­gítése és a tőkés import he­lyettesítése céljából fejleszt­jük a kábel- és vezetékek, a villamosszerelési anyagok, a gördülőcsapágyak és az elekt­ronikus alkatrészek gyártását. A dinamikus fejlesztésre ki­jelölt termékcsoportok jórészé­nél már hagyományokkal ren­delkezünk. Ezek a termékek magasan kvalifikált munkát tartalmaznak, gyártásukban hazai anyag- és alkatrészbázi­sokra, illetve szocialista alkat­részimportra építhetünk. E területeken technológiai re­konstrukcióval is megvalósít­ható a termelési kapacitások bővítése és minden feltétel adott az így létrejövő kapaci­tások hosszú távú, gazdaságos kihasználására. Majd a pénzügyi feltételek biztosítása céljából az év ele­jétől — az ágazat egészére meghatározott támogatások és elvonások­­ keretében — a pénzügyi szervek egyetértésé-­­vel differenciált szabályozást valósítunk meg. Ennek lé­nyege: a kiemelt feladatok megvalósításában részvevő egyes vállalatoknak kedvez­ményeket nyújtunk, más terü­leteken az átlagosnál nagyobb mértékű elvonást alkalma­zunk, illetve kisebb mértékű támogatást adunk. Hangsúlyoznom kell azon­ban, hogy pozitív szelekciót csak negatív szelekcióval együttesen lehet végrehajtani. Ezzel kapcsolatban egyes gyártási tevékenységek vissza­fejlesztésére, illetve megszün­tetésére már korábban szület­tek döntések. Most a végre­hajtáson van a sor. Foglalkozunk a gépiparban eg­yes területeken tapasztalha­tó párhuzamos gyártás kérdésé­vel is. Ezzel kapcsolatos fel­mérésünk befejezés előtt áll. Ennek alapján a harmadik ne­gyedév végéig kialakítjuk az ésszerű koncentrációra, vagy műszaki,, gazdasági megfon­tolások figyelembevételével, a gyártás megszüntetésére vo­natkozó javaslatainkat. Fontosnak tartjuk­, hogy megfelelő ellátási felelősség mellett kellő megalapozottság­gal kerüljön sor a termékek gyártásának megszüntetésére vagy csökkentésére. Vállala­tainknak ezeket tervszerűen és úgy kell végrehajtaniuk, hogy az ellátásban zavarok még átmenetileg se jelentkez­zenek. A szelektív fejlesztés téma­körébe tartozik a gazdaságta­lanul működő korszerűtlen te­lephelyek megszüntetése is. Ezzel kapcsolatban a konkrét cselekvési program kidolgozá­sa érdekében megvizsgáltuk vállalataink budapesti telep­helyeit. E telephelyek jelentős része még távolról sem felel meg a szocialista munkahelyi követelményeknek. Ezért az ilyenek nagyobb hányadának — mintegy 260 kohászati- és gépipari telephelynek — a fel­számolását 1980-ig vállalata­ink feladatává tesszük. Számolunk azzal, hogy ezek az intézkedések helyenként, szűkebb társadalmi feszültsé­geket is okozhatnak. Ember­séges végrehajtásuktól még­sem tekinthetünk el, mert ez­zel össztársadalmi feszültséget oldunk fel. Az elkerülhetetle­nül szükséges döntések végre­hajtásához nélkülözhetetlen, hogy a párt- és a szakszerve­zet, a KISZ-szervezet minde­nütt nyújtson megfelelő poli­tikai támogatást a gazdasági vezetésnek. Kérem, hogy Önök is adjanak hathatós segítséget a minisztériumnak és a válla­latoknak e nehéz feladat vég­rehajtásához. Kedves Elvtársak! A hatékonyság növelésé­nek igen fontos tényezője az eddigieknél jobb gazdálkodás a legértékesebb termelő erő­vel, a dolgozó emberrel. Eb­ből következik, hogy a munka­erőgazdálkodásban tartós ja­vulást kell elérnünk, olyan gyakorlatot bevezetnünk, amely folyamatosan képes a változó igényeket kielégíteni. Az új szabályozó rendszer egyes elemei is erre ösztönzik a vállalatokat. Ez azonban nem elég e kérdésben a köz­ponti akaratnak is fokozottab­ban kell érvényesülnie. A fővárosban létrejött mun­kaerőhelyzet feszültségeinek csökkentése a szolgáltató tevé­kenység javítása érdekében még ebben az évben el kell érni, hogy a budapesti telep­helyeken foglalkoztatottak száma másfél százalékkal csökkenjen. Az elmúlt években nem megfelelően alakult a vállala­tok­ belső foglalkoztatási struk­túrája sem, ennek felülvizsgá­lata és megváltoztatása sür­gős feladat. Számos vállalat­nál a munkáslétszám stagná­lása illetve csökkenése mellett az alkalmazottak létszáma nagy mértékben növekedett. A kormány január 1-én a vállalatoknál adminisztratív ügyviteli és egyes irányítási területeken létszámfelvételi zárlatot rendelt el az alkalma­zotti, elsősorban az admi­nisztratív létszám további nö­vekedésének megakadályozá­sára. A vállalatoktól elvárjuk, hogy konkrét intézkedéseket tegyenek a felesleges, párhu­zamos munkák megszünteté­sére és az alkalmazotti lét­szám csökkentésére. A mun­kás- és alkalmazotti létszám aránynál már ebben az évben 2%-os javulást kell elérni. Ezt a feladatot is az éves tervbe kell beállítani. Gyakran tapasztalható vál­lalataink jelentős részénél túlszervezettség is, aminek következtében jelentősen nö­vekedett a vezetők száma. Sok esetben csoport vagy osz­tályszinten elvégezhető fel­adatokat főosztályi szervezet­ben látnak el. Egyes vállala­toknál, intézményeknél pedig nem ritka a három-négy be­osztottal működő főosztályi szervezet. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása és a nagy ter­melékenységű gépek és be­rendezések kapacitásának jobb kihasználása érdekében a munkásokat a korszerűtlen gépekről át kell csoportosíta­ni több műszak beállításával a korszerűekre. Vállalatainkat arra utasítjuk, hogy 1976-ban­­ a nagy hatékonyságú gépeik kihasználását és a műszakki­használást növeljék. Ezt vál­lalati anyagi ösztönzéssel is elő kell segíteni. Egyidejűleg a nullára leírt állóeszközök arányát a selejtezés erőteljes növelésével még ez évben csökkenteni kell. Válllalataiiak úgyszólván mindegyike munkaerőhiányra panaszkodik. Kétségtelen, hogy egyes kohászati, valamint la­katos és forgácsoló szakmák­ban, továbbá nehéz fizikai te­rületeken a segédmunkások­nál tényleges munkaerőhiány van. Közösen meg kell talál­nunk annak a módját, hogy az utánpótlás gondjait meg­szüntessük. Mindezek mellett azonban hangsúlyozni kell, hogy a ren­delkezésre álló­ munkaidő ki­használásában jelentősek a tartalékok. A normában dol­gozók aránya 1970-ben 41,8% volt, azóta nemhogy növeke­dett volna, hanem — bár kü­lönböző kormányhatározatok születtek a növelésre — a­ IV. ötéves tervben 39,7 százalék­ra csokiként. A vállalatoknak meg kell tervezni és intézked­ni kell, hogy a teljesítmény­követelmények alapján dolgo­zó munkások száma 1976-ban növekedjen. A teljesítmény­követelmé­nyek, a munkanormák is fel­lazultak az elmúlt időszakban. Ez a munkafegyelem lazulását is nagy mértékben előidézi. Kedves Elvtársak! A veszteségidő okainak fel­tárása, elemzése és az ezt követő hatékony intézkedés elemi feltétele a munkafegye­lem javításának, az egészsé­ges munkahelyi légkörnek. Megértésre és támogatásra persze csak akkor számíthat a vállalatok vezetősége, ha a folyamatos munka feltételeit megteremti, a szükséges intéz­kedések lényegét, célját és ér­telmét kellő időben megbeszé­li a dolgozókkal, segítségüket, javaslataikat kéri és azt fel is használja. Az 1976. évi népgazdasági terv fokozott anyag- és ener­giatakarékosságot ír elő. A vállalatoknak a fajlagos anyagfelhasználás csökkenté­sét gyártmány- és gyártásfej-­ lesztéssel, a tőkés viszonylatú importanyagok kiváltásával, a hulladékok és elfekvő anya­gok szervezett formában való kezelésével és hasznosításával kell biztosítani. A készlet­­gazdálkodás javítása érdeké­ben vállalatainknál a készle­tek forgási sebességét 1976- ban az előző időszakhoz ké­pest 6—7%-kal meg kell gyor­sítani. Az önköltségcsökkentés, a takarékosság előmozdításával kapcsolatban az újítómozga­lom erőteljes fejlődésére szá­mítunk, az újítók sok ezres táborának hasznos javaslatait várjuk. Kedves Elvtársak! A szocialista munkaver­senynek, a szocialista brigád­mozgalomnak sem lehet eb­ben az időszakban más célja, mint az előbbiekben jelzett vállalati feladatok előmozdí­tása. Úgy látjuk, hogy e fel­adatok megoldásában munká­soknak, mérnököknek, közgaz­dászoknak szorosan együtt kell működniük. A munka­­verseny-mozgalomban is te­hát komplexitásra, az össze­ (Folytatás a 3. oldalon) Borovszky Ambrus, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg a központi vezetőség ülését Egy kis véleménycsere, a beszámolót hallgatva Székházunk dísztermében ülésezett a központi vezetőség VASAS 1976. JANUÁR

Next