Vasas, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1979. JANUÁR ÁRA: 1 FORINT Együtt, egymásért kell cselekednünk Ülésezett a központi vezetőség Az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokat tűzte napirendre a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége december 19-én tartott ülésén. A tanácskozáson részt vett Duschek Lajosné és Vas János SZOT-titkár, valamint Rabi Béla kohó- és gépipari államtitkár. Jó előkészítés Koltai Endre, a szakszervezet titkára beszámolója elején leszögezte: nem könnyű évet zárnak a vasas-üzemek és a következő sem lesz könnyebb. A népgazdaság egyensúlyi helyzetéről szólva elmondotta, hogy az export — elsősorban a nem rubel elszámolású export — kevesebb, az import pedig több lett a tervezettnél, a beruházások meghaladták az előirányzatot, a készletezés aránytalanul nőtt 1978-ban. Az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata az egyensúlyi helyzet további romlásának megakadályozását tűzte ki célul. Ezért 1979-ben minden tevékenységet a népgazdasági egyensúly javításának kell alárendelni. Ennek elősegítése érdekében változások léptek érvénybe a gazdasági szabályozásban is, melyek már ismertek. Hatásaikra várható, hogy a vállalatok sokkal ésszerűbb gazdálkodásra, takarékosságra, hatékonyabb munkára és jobb üzletpolitikára törekszenek. A szakszervezet az elmúlt hónapokban igyekezett segítségeit adná a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőinek felkészítéséhez. Kétszer vsat titkári értekezleten, más alkalommal a szocpolfelelősökkel és a szociális igazgatókkal vitatták meg a változásokat. Tanfolyamokat szerveztünk a közgazdasági titkároknak és módszertani útmutatókat adtunk ki, valamint a szakszervezeti napok is az előkészítést segítették. A szakszervezeti tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden vállalati probléma forrása a gazdasági szabályozók szigorodása. Belső okok is közrejátszanak ebben, és tény, hogy a változások most jobban kiélezik a gazdálkodás gyengeségeit. Az is tény azonban, hogy a nagy rubel-exportot bonyolító vállalatok kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Közös álláspont A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a szakszervezet vezetése már többször tárgyalta a vállalatok 1979. évi terveit és a szabályozók várható hatását. E tárgyalások során közös álláspontot alakítottak ki több fontos kérdésben. Megállapították azt is, hogy a gépipari vállalatok tervének feszültsége legtöbbször pesszimizmusból fakad, a vállalatok kevés nyereséget, illetve nem elegendő nagyságú fejlesztési és részesedési alapot terveznek. A vállalatok negyedrésze például 3 százalék alatti, ötödrésze pedig 5 százalék vagy annál több nominálbér-fejlesztést irányzott elő. A legnagyobb részük 3—5 százalék között tervez. A minisztérium és a szakszervezet vezetése egyetértett abban is, hogy a feladatok megvalósítása érdekében először minden vállalatnak cselekednie kell és csak ezt követően, ha nem ér el munkájával arányos eredményeket, igényelheti ügyének rendezését. Ennek az elvnek az erősítése érdekében szükséges már most eldönteni, hogy a nehéz helyzetbe kerülő vállalatok mikor kérhetnek egyedi elbírálást. A feladatok megvalósítása szempontjából meghatározó a vállalati tervek megvitatása a dolgozókkal. Ezt tartjuk a szakszervezeti szervek következő hetekben érvényes legfontosabb politikai munkájának, feladatának — mondotta a titkár, majd így folytatta: — A vezetők döntő többsége fegyelmezetten tudomásul vette a nehezebb helyzetet, ugyanakkor még ma is megfordul egyes fejekben, „hátha nem is lesz ez az év olyan következetes és szigorú”. — Politikai, mozgósító tevékenységünkkel hatni akarunk a vezetőkre, cselekvésre akarjuk ösztönözni a dolgozókat, a szinte minden vállalat területén megtalálható tartalékok, erőforrások feltárására. Elsősorban a közgazdasági, gazdálkodási, munkaügyi, vezetői, műszaki fejlesztési munkaterületek tartalékait akarjuk hasznosítani. A dolgozók most ismerik meg, milyen körülmények között, mit kell teljesíteniük az előttük álló évben. A dolgozók nagy tömege várhatóan elfogadja és megérti a feladatokat. Nyilvánvaló azonban, hogy ahol a bérfejlesztés az átlag alatt marad, nem hagyják szó nélkül. Ilyen helyen nincs mit tenni, őszintén, nyíltan meg kell magyarázni, miért alakultak így a dolgok, és hogyan lehet és kicli javulást elérni. Azonban nem elég csak magyarázni, megértetni, cselekvésre is ösztönözni kell. A megoldást a magunk érdekében, magunknak kell keresnünk. Cselekvésre ösztönözni A munkaversenyről szólva a szakszervezet titkára elmondta, hogy változatlan az az elv, mely szerint a munkaverseny a munkaköri kötelességet meghaladó tevékenység, amelynek javítása érdekében konkrét célokat kell kitűzni és azokat az egyéni lehetőségekre lebontani. A versenyvállalásokat továbbra is célszerű a takarékosságra összpontosítani, hiszen a gépiparban nagy az anyaghányad. Fontos a tőkés importanyagokkal való takarékosság is, mert ez legalább olyan eredményes lehet, mint az export növelése. Koltai Endre ezután szólt a műszaki, közgazdasági értelmiség fokozódó feladatairól is, majd kiemelten foglalkozott a kollektív szerződések sorra kerülő módosításával, kiegészítésével, és felhívta a figyelmet a szerződésekben foglaltak mindenkori, pontos betartására. Rabi Béla államtitkár felszólalásában kiemelte, hogy a kohászat és a gépipar tisztes eredménnyel zárta az esztendőit, a tervpontok nagy részét teljesítették a vállalatok. A kohászat termelése folyóáron számítva mintegy 14 százalékkal nőtt, a rubelexport némileg elmaradt, a tőkés kivitel előirányzata csaknem teljesült. Nem alakult ilyen kedvezően a hatékonyság és a vállalati nyereség. Megfelelő értékű, 8—8,5 százalékos volt az átlagbér-növekedés. A gépipar mintegy 8 százalékkal növelte termelését, exportjában — különösen a tőkés elszámolású kivitelben — lemaradás mutatkozik. Tovább nőtt a termelékenység, a vállalatok csökkenő létszámmal teljesítették a terveket. A nemzetközi színvonalhoz viszonyítva azonban a termelékenység még mindig jelentős lemaradást mutat. Bár a terv színvonaltartást írt elő, a beruházások a gépiparban mégis jelentősen nőttek, akárcsak a készletek. Az elmúlt évben romlott a termelés ütemessége. Az első félévben a vállalatok export, kötelezettségeiknek még egyharmadát sem teljesítették és hasonló képet mutatnak a belföldi szállítások is. Ilyen módon a továbbiakban nem lehet dolgozni — hangsúlyozta az államtitkár —, mert nyilvánvaló, hogy az ütemesség hiánya miatt a második félévben erősebb a munkatempó és jelentősen nő a túlórák száma. Fegyelem minden területen kitért a szerződéses fegyelem kérdésére is. Mint mondta, nyilvánvalóan azért is nőtt a vállalati készlet sok helyen, mert a termelési biztonságra törekednek és a kooperációs fegyelem lazulása nem ad biztosítékot az ütemes alkatrész, beszerzésre. Ebből eredően a vállalatok a készletek növelése mellett a vertikum bővítésére is kényszerülnek: ha csak lehet, miniden alkatrészt, félgyártmányt maguk készítenek. Az államtitkár szavai szerint a vállalatvezetők többsége már megértette a népgazdasági gondokat és az ebből eredő feladatokat. Az év első heteiben pedig mindenkivel minden munkahelyen meg kell értetni, hogy hosszabb ideig tartó, nagyon kemény és tervszerű munkával, a szigorúbb gazdasági feltételekhez rugalmasan alkalmazikodva kell dolgozni, hogy megőrizhessük eddig elért társadalmi, gazdasági és életszínvonal-politikai vívmányainkat. Ehhez természetesen javítani kell a vezetői munka színvonalát is. Ennek értelmében a minisztérium is sokkal szigorúbban fogja segíteni és ösztönözni a vállalatokat, és ahol ennek ellenére sem tudnak megfelelni a mai követelményeknek, a felügyeleti szerv beavatkozik. A vitában a felszólalók ■többsége megerősítette a szakszervezet titkára és az államtitkár által elmondottakat. Többen beszámoltak saját vállalatuk 1978-as termelési és gazdálkodási eredményeiről és vázolták az új év lehetőségeit. Kovács József a következő hetekben sorra kerülő együttes ülések szerepét taglalta, majd a Villamos Művek vállalatainak eltérő érdekeltttsági rendszeréről beszélt. Mint mondotta, az erőművek — és egyben a népgazdaság — érdeke, hogy az ország takarékosan bánjon a villamos energiával, ugyanakkor az áramszolgáltató vállalatok eredményeit az fokozhatja, ha minél több energiát adnak el. Ez az érdekkülönbség sok gondot okoz. Utalt arra, hogy az elmúlt évben nem járt kellő eredménnyel az energiatakarékosság. 1978-ban a villamosenergia-felhasználás 8,9 százalékkal nőtt, ezen belül a lakossági fogyasztás 12 százalékkal emelkedett. Pedig — mondotta — egy százaléknyi energiamegtakarítás olajértékben számítva mintegy 9 millió dollár kiadástól mentesíthetné az országot. Kovács Sándor hangsúlyozta, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének stabilizálása érdekében több évig tartó tervszerű, következetes munkára kell felkészülni. Egri Józsefné elismerően szólt az idei tervelőkészítő munkáról. Eredményesebbnek értékelte az igazgatók mostani minisztériumi eligazítását. Helyeselte, hogy a minisztérium is megköveteli, hogy a tervelőkészítésbe vonják be a társadalmi szerveket. Hozzászólása többi részében saját vállalatának tervikészítési gyakorlatát ismertette, majd a káderutánpótlásról beszélt. Vas János, a SZOT titkára kiemelte, hogy erősíteni kell a gazdasági vezetők és a műszaki-közgazdasági értelmiség körében végzett szakszervezeti munkát. A vezetőkben és az üzemi értelmiségben fokozni kell a meggyőződést, hogy ha akarják, képesek lesznek a változtatásra. A változtatásra pedig igen nagy szükség van. A vállalati szintű módosítások kidolgozása, a termékszerkezet, a technológia korszerűsítése, a műszakiközgazdasági értelmiség feladatai. A változtatásra szükség van A vállalatvezetőknek előre látniuk kell, hogy milyen változás várható a bérezésben, a jutalmak terén, érzékenyebben kell reagálniuk a külső körülményekre és a termelést, a gazdálkodást a lehető leggyorsabban azokhoz igazítani. Ugyanakkor a bizalmiaknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a következő időszakban kevesebb jutalmat, bért lehet elosztani. Érdemi munkájaikhoz máginkább szükséges a felkészülés, annak megítélése, hogy ezt a kevesebbet kik érdemlik meg leginkább. A SZOT titkára felhívta a szakszervezeti vezetés figyelmét a kollektív szerződések betartására, a szociális tervek teljesítésének fontosságára és azok folyamatos ellenőrzésére. Hangsúlyozta, hogy a következő időszakban tovább kell erősíteni az érdekvédelmet, a dolgozók sérelmeit minél gyorsabban orvosolni, ügyes-bajos dolgaikban hatékony segítséget kell nyújtani. A vitában elhangzottakat Koltai Endre titkár összegezte, majd a központi vezetőség felhívást fogadott el, amelyben az 1979. évi tervek megvalósításáért fordul a kohászat, a gépipar és a villamosenergia-ipari dolgozóihoz. A központi vezetőség ezt követően Farkas Lajosné titkár előterjesztésében megvitatta a nőpolitikai határozat eddigi tapasztalatait, majd egyéb ügyeket tárgyait. Felhívás ELVTÁRSAK! SZAKTÁRSAK! A vasasszakszervezet központi vezetősége, a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari miniszter felhívással fordul a kohászat, a gépipar és villamosenergiaipar dolgozóihoz AZ 1979. ÉVI TERVEINK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT. Társadalmi céljaink elérése, népgazdasági feladataink végrehajtása, az életszínvonal évtizedes vívmányainak megszilárdítása, további fejlődésünk feltételeinek megalapozása mindannyiunktól azt igényli, hogy egyéni tehetségünk mind teljesebb kibontakoztatásával, személyes felelősségünk tudatában az eddigieknél még következetesebben végezzük mindennapi munkánkat. Korunk parancsolt igénye, hogy induljunk harcba a GAZDÁLKODÁS MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEINEK TELJESÍTÉSÉÉRT. Gyorsítsuk a korszerű termékek gyártását, növeljük a jól értékesíthető termékek arányát, takarékoskodjunk az anyaggal, az energiával, érdekünk és feladatunk a tőkés import lehetséges kiváltása, a veszteségidők csökkentésével növeljük a hasznos munkaidőalapot, dolgozzunk fegyelmezetten. Az ország joggal várja tőlünk, hogy teljesítsük 1979. évi feladatainkat. EGYÜTT, EGYMÁSÉRT KELL CSELEKEDNÜNK! Ennek érdekében kérjük, hogy a MUNKÁSOK nagyobb kezdeményezőkészséggel, a mindennapi munkáért vállalt személyes felelősséggel oldják meg munkahelyi feladataikat. Annak a munkásnak legyen rangja, tekintélye és magasabb keresete, aki élen jár a munkavégzésben, a közösség érdekében tisztességgel helytáll. A SZELLEMI DOLGOZÓK tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket a termelés műszaki-technológiai-közgazdasági feltételeinek még jobbá tételéért. Alakítsanak ki szorosabb alkotó együttműködést a munkásokkal, különösen az újítómozgalomban és a komplex brigádok szervezésében. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK munkájában a jó kezdeményezések, a jó brigádmárka, az egy brigád—egy hasznos újítás , a többgépes munkamódszer, a második szakma elsajátítása — váljanak általánossá. A brigádok fogjanak össze, az élenjáróik, a tapasztaltabbak segítsék az újakat, példamutatásukkal állandóan formálják kis közösségüket, környezetüket A GAZDASÁGI ÉS SZAKSZERVEZETI VEZETŐK tudatosságán, irányítói és vezetői tevékenységén múlik, hogy a vállalat kollektívája a folyamatos és fegyelmezett munkával szolgálja a népgazdaság érdekeit. Döntéseikben támaszkodjanak a dolgozók tapasztalataira, véleményére, kezdeményezéseire. Teremtsék meg a feltételeit a dolgozó kollektíva szocialista munkaversenyben kifejezésre jutó cselekvésének. Ezek legfőbb feladataink. Megvalósításuk kétségtelen nem könnyű, de összefogva képesek vagyunk arra, hogy közösen meghatározott céljainkat maradéktalanul teljesítsük. VASAS SZAKSZERVEZET KÖZPONTI VEZETŐSÉGE DR. SIMON PÁL SOLTÉSZ ISTVÁN nehézipari kohó- és gépipari miniszter miniszter Az első munkanapon A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében új típusú kazánokat gyártanak