Vasas, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

BÚCSÚ HEGYI GYULÁTÓL A Farkasréti temetőiben december 22-én több százan vettek búcsút az életének 81. évében elhunyt­ Hegyi Gyulától, az MTST, majd a Magyar Labdarúgó Szövet­ség egykori elnökétől. A ravatalnál régi sport­társak, volt és jelenlegi sport­vezetők, az egyesületek képviselői, barátok állta­k dísz­­őrséget. A megjelent barátok, hozzátartozóik és harcos­társak előtt először Borovszky Ambrus, a vasasszakszer­vezet elnöke vett búcsút az MSZMP Budapesti Bizottsá­ga, a vasasszakszervezet, a barátok és a család nevében Buda István államtitkár, az OTSH elnöke a sportvezetés és a Magyar Olimpiai Bizottság nevében búcsúzott. A koporsót több százan kísérték el a sírhelyig, végül az Internacionálé hangjai mellett helyezték örök nyu­galomra a vasmunkásból lett kiváló sportvezetőt. Hegyi Gyula a munkásmozgalomhoz vezető utat 1917- ben találta meg, amikor fiatal vasesztergályosként tagja lett a Vas- és Fémmunkás Szövetségnek. Ettől kezdve egy percre sem tért le a maga választotta útról: élete végéig a munkásmozgalom cselekvő harcosa volt A Tanácsköztársaság védelmében, mint vasas vörös­­katona, küzdött az intervenciós csapatok ellen. A mun­káshatalom leverése után a szakszervezeti munkában találta meg az­t a lehetőséget, amellyel küzdeni lehetett a munkás­társakért. Több vasasüzemben vezető mozgalmi tisztséget töltött be. Emlékezetes az a sztrájk, amelyet 1924-ben a Hof­­fh­er-gyár főbizalmijaiként szervezett. A sztrájk szervezése miatt elhelyezkedni nem tudott — átmenetileg külföldre kényszerült. Hazatérése után a szövetségből kivált esztergályosok titkárává választot­ták, majd az újra egyesülés után beválasztották a szak­­szervezet központi vezetőségébe. Hegyi Gyula 1931-ben került a vas- és fémmunkások Sportklubjának, a Vasas SC labdarúgó szakosztályának élére, s ettől az évtől tagja lett a kommunista pártnak. Irányítása alatt a szervezett, osztályöntudatos munkások csapata, a Vasas, kitűnően szerepelt. A kortársak jól emlékeznek arra, hogy a Vasas egy-egy mérkőzése — a nyíltan fasizálódó országban — nem egyszerű sportese­mény vetít, hanem politikai demonstráció is. Nagy sze­mélyes sikerének is számít, hogy 1942-ben meg tudta akadályozni az akkori MLSZ tervét, a Vasas felosztását. A felszabadulás után a szakszervezet titkára lett. Eb­ben a tisztségben sokat segített a sportklub újjászerve­zésében. Hamarosan az ország legmagasabb sportveze­tői beosztásába került. 1948-tól az OSH, majd az OTSB, az MTSM, illetve MTST elnökeként tevékenykedett, rendkívül eredményesen. Nevét különösen 1952-ben, a számunkra oly dicsőséges helsinki olimpia idején ismerte meg az egész világ sport­­közvéleménye. Később, a hatvanas évek elejétől, már mint nyugdíjas, az MLSZ elnöke, egyben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke volt. Hegyi Gyula munkásmozgalmi és sportvezetői tevé­kenységéért sok magas kitüntetést kapott: többek­­kö­zött a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, a Munka Vörös­­Zászló Érdemrendjét. A magyar munkásmozgalom, a vasasszakszervezet tag­sága, a sportolók és szurkolók hatalmas tábora meg­rendülten búcsúzik Hegyi Gyulától, a vasmunkásból lett politikustól és sportvezetőtől. Búcsúzunk, de emlékét megőrizzük! Felavatták Teszársz Kálmán síremlékét December 27-én ünnepé­lyesen felavatták — a rá­koskeresztúri temetőben — Teszársz Kálmán forradal­már tanítónak, a Népszava Tőke és munka rovata szer­kesztőjének, a szervezett pedagógusmozgalom ki­emelkedő egyéniségének a síremlékét. Az ünnepségen a vasas­szakszervezet központi ve­zetőségét Borovszky Amb­rus elnök képviselte. Te­szársz Kálmán édesapja —, Teszársz Károly szakszer­vezetünk megalapítója — s, mint a szaktanács elnöke, segítette a Pedagógus Szak­­szervezet megalakítását is. A Pedagógus Szakszerve­zet elnöksége nevében Pa­taki Ti­borné áléinak mél­tatta Teszársz Kálmán munkásságát, aki a század­előn kezdeményezője volt a szocialista tanítói szakszer­vezet létrehozásának. A magyarországi tanítók szakszervezetének alakuló ülése — 1918. december 30- án — alelnökké választotta. A felszabadulás után halá­láig a mozgalom tevékeny részese volt. December 28-án emlék­ülést tartottak a szakszer­vezet megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. Az emlékülésen részt vettek a vasasszakszervezet képvi­selői is. Napirenden: a munkaerőgazdálkodás A Csepel Vas- és Fémmű­vek tröszti szakszervezeti ta­nácsa megtárgyalta a munka­erőgazdálkodás tapasztalatait. Megállapította: a tröszt politi­kai és gazdasági vezetése meg­különböztetett figyelemmel kí­séri a munkaerőgazdálkodás hatékonyságát és a munk­aerő­­helyzetből fakadó gondok fel­oldását. E téren az egyik leg­fontosabb feladatok egyike a munkaerő megtartása. Így például a szakképzettségnek megfelelő munkakörben való alkalmazás, a munkaszerve­zettség hatásfokának növelése, az emberekkel való érdemi törődés. A másik fontos terület az ösztönzési rendszer. A tapasz­talatok alapján megállapítot­ták: a munka szerinti valós differenciálás a termékenység­re ösztönzően hat, s némi ja­vulás van a teljesítménybére­zésben foglalkoztatott munká­sok számarányában. Az anyagi ösztönzők mellett a testület nagy fontosságot tulajdonít a szociálpolitikai helyzet jobbá tételére és az er­kölcsi elismerések javítására is. A tszb a feladatok között határozta meg: a létszám-meg­takarítást eredményező mű­szaki intézkedések hatékony­ságának emelését; a termelé­kenységi és minőségi mutatók — jobb bérezési rendszerek alkalmazásával való — javí­tását; a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételei­nek fejlesztését; a kilépések valódi okainak elemzését. VASilS Szakszervezetünk vezetőinek üzemlátogatásai Csenterics Sándor alelnök a Budapesti Hőerőmű Vállalat­nál tett látogatást. Megtekin­tette az angyalföldi, kelenföl­di, kispesti, kőbányai, újpesti erőmű­ egységeket, ezek szociá­­lis és kulturális létesítménye­it. A látogatások során szo­cialista brigádokkal és az erő­műegységek vezetőivel folyta­tott beszélgetést. A délután folyamán vszl ülésen vett részt. Szabó Piroska, alelnök a Lanvpart ZIM salgótarjáni gyárába látogatott. A gyár ve­zetőivel folytatott megbeszé­lést, megtekintette az üzemet, majd aktíva értekezleten ta­lálkozott a bizal­­r­akk­al, szo­cialista brigádvezetőkkel és a nőfelel­ősökk­el. Farkas Lajos­né titkár a GELKA-nál tett látogatása során a vezetői megbeszélést követően meglátogatta az új­palotai és­ a pesterzsébeti szervizeket, majd aktíva érte­kezleten tájékoztatást adott a szakszervezet előtt álló fel­adatokról, illetve válaszolt a felvetett kérdésekre. A Videotonban az 1979-es év gazdasági feladatairól tár­gyalt a vállalat vezetőivel, majd a vszb tagjaival, akti­vistákkal. A megbeszéléseket követően látogatást tett a TV gyárban. A Cserkúti Mezőgép Vállalatnál tájékoztatta a ve­zetés a gazdasági és szakszer­­vezeti munkáról, a soron kö­­vetkező feladatokról, majd aktíva értekezleten válaszolt kérdésekre és tájékoztatást adott az aktuális szakszerve­zeti feladatokról. Az Állami Pénzverőnél meglátogatta az üzemet, aktíva értekezleten találkozott a szakszervezeti bizalmiakkal, ahol a vállala­tot érintő titkársági határozat végrehajtásával kapcsolatos teendőket beszélték meg. Ezt követően a vállalat vezetőivel beszélgetett. Koltai Endre titkár az Új­pesti Gépelemgyárba látoga­tott, ahol a vállalat vezetői tájékoztatást adtak a gazda­sági és politikai munka ered­ményeiről és feladatairól. Megtekintette az üzemeket, majd szakszervezeti napot tartott A Ganz Műszer Művek Gö­döllői Árammérőgyárában a vállalat és a gyár vezetői ad­tak tájékoztatást a végzett munkáról, majd meglátogat­ta a munkahelyeket. Ezt kö­vetően ifjúsági parlamenten vett részt Titkársági ülések 1978. december 18-i ülésén a téra A titkárság a javaslatot titkárság javaslatot tárgyait több módosítással kiegészítet­­teg 1979 első félévi ülésrend­­be. Szervezeti élet A LAMP­ART Zománcipari Művekben a vszb megtárgyal­ta a vállalat munkaerő-gaz­dálkodásának tapasztalatait. A testület felhívta a vállalat és a gyárak vezetőinek figyelmét arra, hogy a jövőben tervsze­rűbben foglalkozzanak a mun­kaerőhelyzet alakulásával. Ugyanakkor igényli, hogy a gyári szakszervezeti bizottsá­gok észrevételeit, javaslatait tartsák napirenden, és a gaz­dasági vezetőkkel együtt gon­doskodjanak a megfelelő vá­laszokról, intézkedésekről. ★ A Magyar Kábel Művekben a pártbizottság és a szakszer­vezeti tanács együttes ülésén tárgyalta meg a rekonstruk­ciós program időarányos tel­jesítéséről és az 1979. évi fel­adatokról szóló jelentést. Meg­­állapították, hogy a gépi be­ruházás a tervezett ütemnek megfelelően alakul, azonban az építőipari munkálatoknál je­lentős lemaradás van — főleg Budapesten és Szegeden. A pillanatnyi helyzet veszélyez­teti a berendezések tervszerű üzembe helyezését, ezért az eddigieknél hatékonyabb meg­oldások szükségesek. Az együttes ülésen úgy határoz­tak, hogy a rekonstrukció helyzetét munkásgyűléseken kell a dolgozókkal megismer­tetni. ★ A Magyar Villamos Művek Tröszt Szakszervezeti Bizott­sága a VTTÉV vállalatnál tar­tott kihelyezett ülést és meg­vitatta a helyi vszb beszámo­lóját a vezető, irányító, segí­tő és ellenőrző munkájáról. A testület megállapította, hogy a valós helyzetről átfogó ké­pet kapott, és ennek alapján a vszb ilyetén munkáját jónak ítélték meg. A vszb a tevé­kenység további javítására feladatokat ajánlott a szak­­szervezeti bizottság számára. ★ A Csepel Vas- és Fémmű­vekben megrendezték a szak­­szervezeti bizalmiak és bizal­mi helyettesek vetélkedőjét. A selejtezőkön több mint ezeröt­­százan vettek részt. A ver­senyzők többsége felkészülten vett részt a vetélkedőn, ezál­tal is gyarapítva mozgalmi is­mereteit. A verseny igazi ered­ménye a szakszervezeti mun­kában fog kamatozni: sok-sok bizalmi pontosabb tudásra tett szert saját jog- és hatásköré­nek értelmezésében, az ebből fakadó tennivalókban. ★ A Telefongyárban a vszb határozata alapján a nagycsa­ládos és gyermeküket egyedül nevelő szülők részére — a szociális helyzettől függően differenciálva — karácsonyi segélyt adtak. A törzsgyárban a segélyek összege 46 ezer fo­rint volt. ★ A Pest megyei SZMT is­kolán tanuló társadalmi mun­kavédelmi felügyelők meglá­togatták a Csepel Autógyárat. Ennek során megismerkedtek a helyi munkavédelmi tevé­kenységgel, majd tapasztalat­­cserére került sor. A SZOT kulturális, agitá­­ciós és propaganda osztálya, és a Kórusok Országos Ta­nácsa a nagy múlttal és em­lékezetes hagyományokkal rendelkező munkásénekkari mozgalom utánpótlásának elő­segítése céljából pályázatot hirdet üzemi ifjúmunkás énekkarok alakítására. A pályázaton részt vehet bármely iparvállalat, amely az MSZMP művelődéspolitikai határozatában és a közműve­lődési törvényben megfogal­mazott célokat amatőr ének­kar létrehozásával és működ­tetésével is szolgálni kívánja. A pályázat feltételei: A megalakuló énekkar lehe­tőleg 40 tagú legyen, akiknek többsége 25 év alatti fiatal. Arra kell törekedni, hogy az énekkar tagjainak nagyobb része a működtető vállalat fizikai dolgozóinak, illetve azok hozzátartozóinak köréből kerüljön ki. Kívánatos, hogy az énekkarban az adott vál­lalat utánpótlási bázisát ké­pező szakmunkásképző intézet tanulói is részt vegyenek. Az eredményhirdetés után a pályázati felhívás nyomán alakult és működő valameny­nyi üzemi ifjúmunkás énekkar 20—20 ezer forintos, a mű­vészeti és közösségi munká­ban legjobbnak ítélt ének­karok pedig további 20 ezer forintos működési támogatás­ban részesülnek. A pályázatban résztvevő énekkarokat szakzsűri fogja meghallgatni, művészi és kö­zösségi tevékenységüket elbí­rálni. Az eredményhirdetésre 1980 nyarán, a Szombathelyen rendezendő munkásdalos ta­lálkozó keretében tartott szemlén kerül sor, amelyre a legjobbnak ítélt énekkarok meghívást kapnak. Mindazok az ifjúmunkás énekkarok, amelyek a jelen pályázati felhívás nyomán ala­kultak meg és az elbíráláson részt kívánnak venni, ezt a szándékukat 1979. szeptember 30-ig írásban jelentsék be a KÓTA Titkárságának. (1051. Budapest, Vörösmarty tér 1.) A SZOT és a KÖTA felkéri az ágazati szakszervezeteket, az SZMTK-ket, SZBT-t, a me­gyei kórusszervezeteket, nyújt­sanak szervezeti és szakmai segítséget azoknak a vállala­toknak és azok énekkarainak, amelyek a pályázatban részt­­vesznek. PÁ­LYÁZAT 1979. JANUÁR Száznegyvenezer előfizető Címben talán szokatlan, hogy csak egy szám szerepel­jen. Úgy gondoljuk azonban, hogy a lényeget tömören kife­jezi: a lapzárta időpontjáig annyian fizettek elő lapunk idei évfolyamára. S a szám láttán joggal állapíthatjuk meg: sikeres volt az előfize­tésgyűjtő akció. Köszönjük azoknak a szakszervezeti tes­tületeknek és tisztségviselők­nek, köszönjük azoknak a bi­zalmiaknak, akik a Vasas új­ság agitátorai voltak és sze­mélyes ráhatásukkal is előse­gítették a lap olvasótáborá­nak gyarapítását. Üdvözöljük régi és új ol­vasóinkat, s kérjük, fogadják szeretettel lapunkat. A szer­kesztőség a maga részéről tu­dása legjavát nyújtja azért, hogy a lap be tudja tölteni alapvető hivatását, élő, eleven összekötő kapocs legyen a szakszervezet vezető testületei és a tagság között. Ahhoz, hogy ennek a követelmény­nek mind teljesebben meg tudjunk felelni társadalmi se­gítőtársakra is szükség , van, most már nemcsak a terjesz­tésben, hanem a mondanivaló kialakításában is. Ezért to­vábbra is várjuk a tisztségvi­selők, a bizalmiak, az olva­sók véleményét, bíráló és se­gítőkész ítéleteit, tudósításo­kat, kérdéseket és így tovább. Ígéretünkhöz híven folytat­juk a csoportjukban 100 szá­zalékot elérő bizalmi elvtár­sak nevének nyilvánosságra hozatalát. Forgácsoló Szerszámipari Vállalat: Wagner Márta. Gagarin Hőerőmű Válla­lat: Kiss Béla, Szam­ák Jó­zsef, Dupcsák Sándorné, Ko­vács Sándor, Sebestyén Jó­zsef, Z­solt L­ászlóné, Csizik Zoltán, Geng Margit, Füleki Gyula, Tengely Sándorné, Hajnal Andor és Balatoni József­né. Gyár és Gépszerelő Válla­lat: Gyémánt István, (Sze­ged). Ipari Szerelvény és Gép­gyár: Szalai István, Molnár Imre, Szőke Veronika, Nagy Jánosné és Teker Ferenc. Kohó és Gépipari Tervező Vállalat: Farkas István. Kismotor- és Gépgyár: Lé­nán Attiláné, Schwäger Mi­hály, Ravasz Imre, Homoki László, Makkai Ferenc, Nagy Istvánné, Tóth Gábor, Tanai István, Spiller András, Vizi Géza, Tichi Nándor és Stumpf István (központ). Sí­pos János, Csizmánk János­né, Csider Árpád és Zentai Miklós (1. sz. gyár) Sáfrány Sándorné, Balogh Kálmán, Borka József és Ternyei Ist­ván (2-es sz. gyár), Nagy Er­zsébet, Panyi Lászlóné, Ge­cse János, Póta Istvánné, Kispál Mátyásné, Póta Ist­ván és Pozsa Imre (Mezőkö­vesd), Csizmadia Károly, Varga Zoltán, Fenyvesi Pál, Polánysz­ey József és Hor­váth Lászlóné (4-es sz. gyár­egység), Anteil Tamásné, György Sándor, Sámán And­­rásné, Balatoni Lászlóné, Fenyves Ferenc és Tóth György (Baja). Kohászati Alapanyagelő­készítő Közös Vállalat: Ádám László, Horoczk Imréné, Ko­­czán Balázsné, Torkos La­josné, Seffer Dezső, Beren­­csi István, Mihalik Józsefné, Tatar András, Szilágyi Já­nos, Barkó Sándor, Búza Bertalanná, Lengyel József és Csáki Gyula (miskolci gyáregység). Márki Endréné, (Borsodi Ércelőkészítő). Lampart Zománcipari Mű­vek: Tóth Károlyné, Bak Sándor, Nagy József, Boloz­­nik Józsefné, Kakucs Albert, Borbély Imréné, Berecki Zol­tán, Pásztor István, Kun La­jos, Mendzsák János, Bakó Istvánná, Kovács László, Be­rente György és Gyenge Sán­dor (Kecskemét), Zakus Jó­zsefné, Kiss Istvánná, Fodor Tibor, Ferencz Zoltánná, Nagy Gyuláné, Szabó István­ná, Osgyám Istvánná, Batta Jánosné, Bablene Ferencné, Deák Ferencné, Dombai Jó­zsefné, Sándor Rozália, Ho­­ravecz Tibor, Belinyák Lász­lóné, Gyöngyösi Lászlóné Márton Béla és Miskolczi Lászlóné (Salgótarjáni gyár). Lenin Kohászati Művek: Nagy Antal, Csóvás Jánosné, Vaszilkó István, Russ­­novszky Ferencé, Tokár Ru­dolf, Marherii Gáborné, Kucskár Julianna, Kovács László, Soos József, Molnár Imre, Takács Jánosné, Lauf Tibor, Szikszai Károly, Lip­­pai József, Bérenc Sándor, Tari Győzőné, Borostyán Fe­renc, Vajkovszki Sándor, Bartók László, Lázár József, Katona Lászlóné, Misánszk László, Illés János, Bencsik Gáspár, Baptisz Theodorosz, Belley József, Kiss Béla, Orosz József, Szilvási József, B. Kiss József, Berényi And­rásné, Bellus Csaba, Elek József, Barta Mátyásné, Ke­lemen János, Kormos Ferenc, Jászfalvi László, Hicsó Fe­renc, Bunda Andor, Csáti Lajos, Nagy László, Kiss András, Kánya János, Hudák István, Siropaki Vatula, Csontos Gyula, Salamon Zol­tán, Szövördi Józsefné, Szo­­boszlai Györgyné, Huszti Endre, Zolnai Istvánné, Sze­gő Ferenc, Szarvas Béla, Öt­vös Róbert, Kozsil Emil, Gé­­gény István, Szepesi Béla, Detvai Lajos, Hajzsó István, Tóth László, Szászi Jánosné, Szűcs József, György Imre, Marton János, Győri József, Váradi Géza, Ignácz János, Édes Péter, Bodnár Ferenc­né, Ficsor János, Kolossai Já­nos, Molnár Ferencnét Timkó Béla, Gulyás István, Misinkó László, Bejó Mór László, Plósz János, Berták János, Naboznyi Béla, Üveges Ba­lázs, Berták Béla, Varga Ist­ván, Kornyitás József, Vá­radi Dezső, Kasalyák József, Póta László. Április 4. Gépipari Művek örményei: Barta Mátyás. Budapesti Vegyipari Gép­gyár: Schriffert Lászlóné, Sztanó Istvánné, Linka Má­ria. DÉDÁSZ Üzemigazgató­ság: Csáki Imre, Földi Jó­zsefné, Berényi Istvánné, Vigh János, Genczler József, Váci Józsefné,­­Szekszárdi. Höhm János, Kertész József és Tóth István (Siófok). Finomszerelvénygyár Eger: Majoros Jánosné, Papp Má­tyásné, Lóczi Károlyné, Kiss István, Generál Erzsébet, Kecskeméti Zoltán, Valaska Guláné, Lóczi Károlyné és Bukta Ferencné. MIGÉRT: Taskó Lászlóné, Belánszky Istvánné, Csen­­gery Károlyné, Mlinárcsik Sándorné. Magnezitipari Művek: Gyug Béláné. Magyar Vagon és Gépgyár: Horváth Vendel és Vesze­­lovszki Jánosné.

Next