Vasas, 1983 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xc. 1. SZÁM 1983. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT ÉVFOLYAM, A KÖZPONTI VEZETŐSÉG JAVASOLJA Kommunista műszak a nyugdíjasokért Nyolcvanéves a szövetség Nyolcvan esztendővel ezelőtt bátor, elkötelezett elődeink, az egység és az összefogás társadalmi erejének felismerése jegyében határozták el, hogy szövetséggé szervezik a különböző vasas szakmai szakszervezeteket. Az egység és az összefogás mai feladataink teljesítésének is alapvető záloga. Központi vezetőségünk e szellemben határozta meg a nyolcvan évvel ezelőtti események felidézését, megünneplését. A megemlékezéseken túl gazdasági céljaink elérésének megvalósulását, a szakszervezet tagjaival való törődést állította az elkövetkezendő időszak középpontjába. A központi vezetőség ezért azt javasolta, hogy az év első kommunista műszakját — a gyárakban, üzemekben, intézetekben — az évforduló jegyében szervezzék meg, s a gazdasági feladatok teljesítésével a kommunista műszak napján megtermelt forintokkal járuljanak hozzá a nyugdíjas szaktársak életkörülményeinek javításához. A ma dolgozó ember e cselekedettel tiszteleghet emberséggel az elődök és közvetlen elődeink helytállása, áldozatvállalása előtt. A Ganz-MÁVAG, a Magyar Hajó- és Darugyár, az Ikarus, a Kismotor- és Gépgyár kollektívája és sorolhatnánk a többi vasasüzem dolgozóit, akik megértve és elfogadva napjainkban is az elődök tiszteletének e megnyilvánulását, önzetlen segítőkészségüket ajánlják a márciusi kommunista műszakokon nyugdíjas szaktársaik javára. „EGYSÉGES ÖSSZEFOGÁS!” A legfontosabb: következetesen képviselni választóinkat HERCZEG KÁROLY FŐTITKÁR BESZÁMOLÓJA Szakszervezetünk tavalyi munkájáról, az idei munkatervről és a költségvetésről tárgyalt 1982. december 14-i ülésén központi vezetőségünk. A munkaterv végrehajtásáról és a következő időszak feladatairól Herczeg Károly főtitkár tartott szóbeli beszámolót, amelyben összegezte az elvégzett munkát, részletesen és átfogóan elemezte, értékelte az elért eredményeket, a gondokat és a további tennivalókat. Beszámolójából az alábbiakat idézzük fel: „Munkánk középpontjában az elmúlt évben gazdasági alapjaink erősítését és ezzel párhuzamosan az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka színvonalának emelését állítottuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a szakszervezeti mozgalom , így mi, vasasok is tagságunk ügyét csak úgy tudjuk igazán szolgálni, ha munkánkkal hatékonyan hozzájárulunk politikai, gazdasági rendszerünk erősítéséhez, következetesen képviseljük választóink, a bérből és fizetésből élők érdekeit. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a vállalatok egy része a korábbiakban megszokottnál rugalmasabban, kezdeményezőbben igyekezett alkalmazkodni a szinte napról napra változó körülményekhez. A dolgozók túlnyomó többsége is tudomásul vette, megértette a változások szükségességét, és tevékenyen részt vállalt a megnövekedett feladatok teljesítéséből. Ebben nem kis szerepe volt szakszervezeti tisztségviselőink munkájának. Gazdasági céljaink eléréséhez nagyon fontos a belső önismeret. Meggyőződéssel valljuk, hogy iparágainkban, vállalatainknál felelősségteljes munka folyik. Maieredményünk azonban kevés a ránk nehezedő külső körülmények ellensúlyozásához, kivédéséhez. Azzal is tisztában vagyunk, hogy munkánk nem hibamentes. Gondjainkat pedig nem oldja meg helyettünk senki. Ezért arra törekedtünk, hogy feltárjuk a gazdálkodásban meglévő gyenge pontokat, azokat, amelyek a külső körülmények mellett fokozzák nehézségeinket. Ennek során megállapítottuk, hogy továbbra sem kielégítő a termékek és a munkavégzés minősége. Lazaságok tapasztalhatók a kooperációs és szállítási szerződések teljesítésében, a vállalatok együttműködésében. A szükségesnél lassabb az előrehaladás a versenyképes árualapok megteremtésében. Rendkívül alacsony ágazatainkban a fontosabb alapüzemi gépek és berendezések kapacitás-kihasználása. Nem lehetünk elégedettek a munka- és munkahelyszervezéssel és a készletgazdálkodás színvonalával sem. Vállalataink piackutató és kereskedelmi munkájának javításában is vannak még tennivalók. Lassú az előrehaladás az alacsony hatékonyságú és gazdaságtalan termelés visszaszorításában. Ezért megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztunk a nehéz helyzetbe került, alaphiányos és veszteséges vállalatokkal. Szorgalmaztuk a működés feltételeit biztosító vállalati, esetenkénti központi intézkedések megtételét. Úgy ítéljük meg, hogy ezeknek a vállalatoknak a nehéz helyzetből való kikerüléséhez döntő mértékben saját erejükre kell támaszkodniuk. Nem hagyhattuk munkánkban figyelmen kívül a nehéz helyzetbe került vaskohászatot, az ott dolgozó közel 80 ezer ember sorsát. Kezdeményeztük a helyzet megoldását elősegítő központi beavatkozásokat, a szükséges vállalati intézkedéseket, a kohászat korábban kidolgozott távlati fejlesztésének áttekintését, felülvizsgálatát. Mert végső soron a fejlesztés a dolgozó embert, élet- és munkakörülményeinek javítását, az egész társadalom felemelkedését kell hogy szolgálja. Részt veszünk az iparfejlesztés koncepciójának kimunkálásában. Ez folyamatos, egész éves feladat volt, és még nem lezárt most sem. E kérdésben az a megfontolás vezetett bennünket, hogy az iparfejlesztés a párt gazdaságpolitikájában és a szakszervezeti munkában is kiemelt jelentőséggel bír. Felelősen fejtettük ki véleményünket, hogy a jövőt hogyan alapozzuk meg. Különösen fontos, hogy a jelenlegi helyzetben miként tudjuk a távlati célkitűzéseket megfogalmazni, a rendelkezésre álló erőforrásokat a legoptimálisabban koncentrálni. Termelést segítő munkánkban mindig kiemelt jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista munkaversenynek. Bátran mondhatjuk, hogy a szocialista munkaverseny 1982- ben is jelentősen hozzájárult a népgazdasági és a vállalati célkitűzések megvalósításához. A továbbiakban szükségesnek tartjuk, hogy a szocialista munkaversenyben még jobban érvényesüljön a teljesítményelv. 1983-ban jelentős esemény lesz a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása. Az erre való felkészülés során a szocialista brigádok országos vita keretében mondanak véleményt a SZOT irányelvtervezetéről, a szocialista munkaverseny korszerűsítéséről. Rendkívül fontosnak tartjuk — hiszen a mozgalom további sorsának meghatározója lesz a tanácskozás —, hogy jól ragadjuk meg azokat a kérdéseket, amelyek a megváltozott körülmények között is biztosítják, hogy a szocialista munkaverseny betöltse alapvető funkcióját. Meggyőződésünk, hogy a megváltozott gazdasági helyzet, a gazdálkodás nehezebb körülményei minden eddiginél jobban előtérbe állítják az emberi tényezők szerepét, a kezdeményező, a célokkal azonosuló, cselekvő kollektíva jelentőségét. Ez az üzemi demokrácia még tartalmasabb kibontakozását követeli meg. Olyan demokratikus intézményrendszerre és gyakorlatra van szükség, amely rugalmasan hozzáidomul a változó körülményekhez, a gazdálkodás feltételeihez. Egy éve folyamatosan részt veszünk a bérrendszer átfogó továbbfejlesztésének munkálataiban. Ezen belül a bér- és keresetszabályozási rendszer továbbfejlesztésében. Most a a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy tisztségviselőink megismerjék és megértsék a módosuló szabályozásokat. A másik igen fontos feladat a bérszabályozással összefüggésben a belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése. Úgy, hogy a szabályozás hatása a vállalalt és a gyárvezetés irodáin túl jusson el a gyáregységen, üzemeken, osz(Folytatás a 3. oldalon)