Vasas, 1983 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

SZERVEZETI ÉLET flHjHRHHBHHflHHflflBíHIHiHHIHflHHHBHflHHflHHHHHHHHIHHHflflHflkfliHHIHHi A Vasas igazán nincsen könnyű helyzetben, amikor arra vállalkozik, hogy minél több olvasót megnyerjen magának. Olyan olvasókat, akik valóban őszintén kedvelik és szívesen olvas­sák a lapot. A dolog egyik nehézsége abban rejlik, hogy — a tapasztalatok ezt mutat­ják — még a feltétlenül szükséges alapköve­telmények tekintetében sincs meg a társa­dalmi egyezség, milyen is tulajdonképpen a jó újság? M­­it várhat el tőle joggal a közvé­lemény? Milyen „kritériumoknak” kell meg­felelnie ahhoz, hogy akkor is jónak tartas­sák, ha — érthető módon — nem minden cikk elégíti ki, egyformán valamennyi olva­sói réteg érdeklődését és igényét? Ezekről a kérdésekről egészen ellentmondó és végletes vélekedések, elképzelések forognak közszá­jon. Talán ezzel a tisztázatlansággal is magya­rázható, hogy az olvasók részéről — az elvét­ve csorduló-cseppenő elismerés és dicséret mellett — sokkal több bírálat éri a lapot, mint amennyire valóban rászolgált. Egy sán­tító hasonlattal lehetne leginkább érzékeltet­ni ezt a helyzetet. A kor színvonalán álló, átlagos minőségű kerékpártól például min­denképpen túlzás lenne azt várni, hogy négy­­sebességes legyen, beépített hintaszékkel, s hegymenetben még csárdást is tudjon tán­colni. Természetesen, mindenkinek szíve jo­ga, hogy elégedetlen legyen egy szimpla gép­pel, aminek csak két kereke van, s legfel­jebb taposni lehet, de ettől árban és minő­ségben még bőven megütheti az elfogadha­tóság pillanatnyi általános mértékét. Nagyra tartjuk a nyílt kiállást, az őszinte emberi szót. Még akkor is, ha olyasmit kér­nek számon tőlünk, amivel nem lehetünk „adósok”. A kritikát azonban csak akkor tud­hatjuk megszívlelni és hasznunkra fordítani, ha nem rugaszkodik el túlságosan a kemény, de egyedül biztonságos „anyaföldtől”. Így va­gyunk egy olvasónk (Pataki Mihály, 1215 Bp. Ady Endre u. 29.) soraival is, aki ezzel kezdi levelét: „Örömmel olvastam a lap no­vemberi számában, hogy az olvasók kritikai megjegyzései végre eljutnak önökhöz.” Aztán emlékeztet arra, amit az akkori „háztájiban” az áremelkedésekről írtunk, a békáról, amit kénytelen-kelletlen le kell nyelnünk, majd nekünk szegezi Hankiss Elemér HVG-ben publikált cikkének egyik kérdését: „... va­jon nem azért haladnak épp és csak az ár­változások viszonylag gyorsan és akadályta­lanul, mert azok a rétegek, amelyeket leg­jobban sújtanak, nem tudják megvédeni az érdekeiket?” De csak azért, hogy a saját kérdéseit feltehesse: „Most már nem tudom, hogy ezt a békát is le kell nyelnem? És önök? Talán megszokták?” Mit mondjunk? Övön aluli az ütés? Hogy a ringben egészen biztosan diszkvalifikálnak? Nem ezt tesszük. Köszönjük, hogy vette a fárad­ságot és nyíltan írt nekünk. Tiszteljük véle­ményét, méltányoljuk aggodalmát. Bennün­ket is nyugtalanít, hogy éppen a legnagyobb terheket viselők életkörülményei esetleg rosszabbra fordulhatnak ... Arra gondolunk, hogy a­ kérdések ironikus, csípős felhangjá­val sem megbántani akart bennünket, ha­nem mozdulásra és cselekvésre bírni. Azok érdekében, akik a védelemre legjobban rá­szorulnak. Ha ebben a pillanatban nem is tudhatjuk meggyőzni arról, hogy a közöm­bösség és a belenyugvás idegen tőlünk, ta­lán a mostantól tizenhat oldalon megjelenő lapunk majd érvel helyettünk. Azok a cik­kek, amelyekből a figyelmes olvasók saját örömeikre és gondjaikra ismerhetnek. A tu­dósítások, amik segítik a mindennapi élet­ben való tájékozódást és eligazodást. Az ér­dekes, hasznos, szórakoztató olvasmányokról nem is beszélve, amelyekből minden eddigi­nél többet kínál idei első lapszámában ked­ves olvasóinak a szerkesztőség Minden forint a tagság érdekeit szolgálja Szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége decem­berben jóváhagyta az 1983. évi költségvetést, amely biz­tosítja a munkatervi felada­tok megvalósításának anyagi feltételeit. A költségvetés előkészítése idén is az új tagdíjbesorolás­sal kezdődött. A besorolás alapja az 1982. első féléves átlagkereset és az 1981-es nyereségrészesedés egyhavi átlaga volt. Az összesített adatok szerint a dolgozók jö­vedelme mintegy 8%-kal nőtt. Az egy főre eső átlagos tag­díj az 1981-es 41,38 Ft-ról 44,58 Ft-ra emelkedett, ez 7,7%-os növekedés. Sajnos tovább tart a szakszervezet taglétszámának évek óta tartó csökkenése. Az összes taglét­számunk az 1983-es terv sze­rint 653 000 lesz, hétezer fő­vel kevesebb az előző évinél. Az alapszervezetek költség­vetés-tervezetükben 96,8%os szervezettséget és 96,9%-os tagdíjfizetési készséget tervez­tek. Az országos éves tagdíj­bevételi terv megközelíti a 255 millió forintot. A gazdasági körülmények a szakszervezeti gazdálkodásban is arra ösztönzik a tervezőket, hogy az anyagi eszközök ha­tékonyabb felhasználására, ésszerű takarékosságra töre­kedjenek. Az 1983-as költség­­vetésben a tagokat közvetle­nül érintő területeken az el­nökség módosította a tervezési irányelveket, így például a szakszervezeti segélykeret ter­vezhető felső határát az eddi­gi 18%-ról 20%-ra emelte. Ez azt jelenti, hogy szakszerveze­tünk tagjai összesen mintegy ötvenmillió forint segélyt kaphatnak ez évben. Egy személy egy évben kü­lönböző címeken és források­ból négyezer forint segélyt kaphat. Tartós, több hónapos betegállomány esetén — az szb döntése alapján —, szociá­lis körülményeit is figyelembe véve, a vállalati és szakszer­vezeti segély együttes össze­ge hatezer forint is lehet egy évben. A kiemelkedő társadalmi munkát végző szakszervezeti tisztségviselők jutalmazási ke­retét a tervezet 5%-ban je­löli meg; ez 1983-ban összesen kb. 13 millió forint lesz, egy­millió forinttal több mint 1981- ben. A tagdíj visszamaradó részéből adható jutalom csak egyik fajtája a közösség ér­dekében tevékenykedő társa­dalmi tisztségviselők jutalma­zásának, elismerésének. En­nek alsó határát az elnökség 500 Ft-ban állapította meg, és javasolja, hogy az ajándék­tárgy, üdülőjegy vagy pénz formájában történő jutalma­zás lehetőleg november 7-én legyen. Egy társadalmi tiszt­ségviselő egy évben összesen kétezer forint jutalmat kaphat, de indokolt esetben az szb külön döntése alapján ez az összeg háromezer forintig emelkedhet. Az országos költségvetésben a felhasználások négy főcso­portja szerepel: „Az alapszer­vezetek” című részköltségve­tés az összes tagdíjbevételnek csaknem 73%-ával gazdálko­dik az alábbiak szerint: a) A tagdíjból való alap- és külön­­részesedés; b) a teljes tagság érdekeit szolgáló, de a köz­ponti könyvelésen­­keresztül kezelt „Támogatások; c) a tel­jes tagság érdekeit szolgáló, a SZOT által kezelt közös be­ruházások; d) a saját eszkö­zökből történő kulturális, szo­ciális és sportberuházások. A második főcsoport a köz­ponti vezetőség apparátusá­nak fenntartási költségeit, a harmadik a tizenkilenc me­gyében működő területi szer­vek költségeit tartalmazza, a negyedik a vasasszakszervezet hozzájárulása a SZOT költsé­geihez. Az alapszervezeteknél ma­radó tagdíjrész (1983-ban vár­hatóan mintegy 130 millió fo­rint) felhasználható: függetle­nített és tiszteletdíjas tisztvi­selők bérére és járulékára 25%, segélyekre 37%, egyéb szociális célra 5,5%, kultu­rális célra 11%, tömegsport­ra 4,5%, szervezési és ügyvi­teli munkára 7%, a kiemel­kedő társadalmi munkát vég­zők jutalmazására 10%. Az elnökség és a központi vezetőség köszönetet mondott azoknak a tisztségviselőknek, választott testületeknek, ame­lyek részt vettek az eddigi eredményes pénzügyi munká­ban; külön köszönték meg a társadalmi ellenőrző szervek, a számvizsgáló bizottság tag­jainak munkáját. Az 1983-as országos költség­­vetés egyelőre másfél millió forintos bevételi többletet ter­vez. A költségek emelkedési szintje meghaladja a bevétel növekedését, ezért célszerű, hatékony pénzgazdálkodásra lesz szükség, hogy megvaló­síthassuk céljainkat. A legtöbb előfizetést gyűjtötték Az előfizetésgyűjtő akció meghosszabbítása miatt a lap­zárta időpontjába még pontos számszerű eredményekről nem tudunk beszámolni. Ugyanak­kor ígéretünkhöz híven meg­kezdjük a csoportjukban teljes előfizetésgyűjtést elérő bizal­miak nevének nyilvánosságra hozását. Alumíniumárugyár: Ballai Sándorné és Szabó Lajosné. Állami Pénzverő: Bach An­­talné és Tátrai Mária. Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyára: Gergely István. Borsodi Hőerőmű Vállalat: Fodor Benjámin, Szabó Sán­dorné, Desudzsák Györgyné, Juhász Béla, Dankó József, Bó­­di Béla és Szilágyi Béla. Borsodnádasdi Lemezgyár: Vincze Károly, Kormos Béla, Papp Gyula, Magyar Barnabás, Balázs József, Dobrik László, Jakab Sándorné, Kertész Jó­zsef, Balázs Kálmán, Kormos Gábor, Nagy Imréné, Bartók Albinné, Vi­ncze Tibor, Bartha István, Halász Károly, Bíró Ferencné, Zenlényi József, Ora­­vecz György, Kovács Józsefné, Veres Istvánná, Kovácsné Pál Aranka, Murgács Béláné, Kiss Lászlóné, Csuhaj Józsefné, Bo­­za Bertalan, Humenyánszky István, Bóta Tiborné, Kiss Gyula, Kiss László, Pazsicky Géza, Szabó Lajos, Kormos László, Vincze László, Farkas Pál, Pataki István, Antal Jó­zsef, Hamar László, Érsek Gyula, Hamu Ferenc, Kazinczi Zoltán, Szilágyi Istvánnné, Bóta Sándor, Kormos Géza, Bóta Géza, Kormos Kálmán, Kele­men Ferenc, Sike Károly, Fi­­czere János, Bozó István, Be­csei Emil, Zólyom Józsefné és Csermeki Sándorné. Budapesti Vegyipari Gép­gyár: Mama Piroska, Mocsári Józsefné, Győrvári Jánosné és Schriffert Lászlóné. Csavaripari Vállalat: Ko­vács Imre (Onga). Csepel Vas- és Fémművek: Vámossy Lászlóné, Bányász Tibor, Benkő László (Fémmű), Balkó Béla, Csökli Gyula, Vo­­na Irma, (szolgáltató vállalat), Udvari László (vas- és acélön­tödék), Gyurics Lászlóné, Ben­kő Béla, Pajer János, Vincze József, Tabajdi Lajosné, Em­­héfer Sándor (Vasmű), Haba Péterné, Bagyanik Józsefné, Szabó Zoltánná (Gyermekin­tézmények) és Szalai Ferencné (CSM, Munkásotthon). BIZALMI KLUBOKVezetői látogatás Baranyai Géza titkár december 16-án látogatást tett a Kontaktéban, ahol tájékoztatót hallgatott meg a vállalat 1982. évi várható eredményeiről, az 1983. évi terv elképzeléseiről, a feladatokról. A vállalat politikai, társadalmi vezetése részletes tájékoz­tatást adott a politikai és szakszervezeti munka helyzetéről, eredményeiről. A program befejezéseként Baranyai Géza ak­tuális kérdésekre adott választ, és vázolta a szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatokat. Farkas Lajosné titkár december 10-én az Ajkai Hőerő­műbe látogatott el, ahol a vállalat politikai, társadalmi, gaz­dasági vezetése tájékoztatást adott a vállalat feladatairól és az 1982. évre tett vállalások teljesítéséről. Ezt követően üzemlá­togatás keretében megtekintette a villamos- és hővezénylőt, va­lamint a vállalat szociális létesítményeit. A látogatás program­jának befejezéseként aktívaértekezleten találkozott szakszer­vezeti tisztségviselőkkel, az általuk felvetett kérdésekre adott választ, tájékoztatta az aktívákat a szakszervezeti mozgalom időszerű feladatairól. Paszternák László titkár december 3-án a Csepel Autógyár 2. sz. gyáregységénél tett látogatást, ahol üzemlátogatás után a gyár vezetése tájékoztatást adott a gyár életéről, feladatai­ról és eredményeiről. Ezt követően Szigetszentmiklóson a Cse­pel Autógyárban folytatódott a program, melynek keretében a vállalat vezetésével megtekintették a szociális létesítménye­iket és a termelő üzemeket, ahol a vállalatnál folyó termékek gyártásával, technológiájával ismerkedhetett m­eg. A látogatás programjának összegzéseként a vállalat politikai, társadalmi és gazdasági vezetése tájékoztatást adott feladatairól, eddigi ered­ményeiről. December 15-én az ORION-Jpan a vállalat vezetése tájé­koztatta a vállalat gazdasági és szakszervezeti munkájáról. Ezt követően üzemlátogatáson vett részt, majd a program to­vábbi részében szakszervezeti tisztségviselőkkel és szocialista brigádok vezetőivel találkozott, kérdéseikre válaszolt. Bizalmi fórumot teremtett Szabolcsban az szmt, valamint a megyei és városi művelődé­si központ a HAFE Nyíregy­házi Gyárának szakszervezeti tisztségviselői részére. Pezsgő élet kezdődött a foglalkozá­sokon, hiszen olyan emberek gyűltek össze, akiknek a meg­növekedett feladataikhoz rendszeres tapasztalatcserére és továbbképzésre van szüksé­gük. A klubfoglalkozások nem merültek ki az előadások hallgatásában, kérdésfeltevé­sekben, beszélgetésekben, ha­nem tapasztalatcsere-látoga­tásra és közös kirándulásra is sor került. A tapasztalatokról rendsze­res tájékoztatást kapnak a he­lyi szb-titkárok. Az új esz­tendőben a példa nyomán a B­EAG UNIVERSIL Gyárban alakítottak bizalmi klubot. Fél­éves programtervet dolgoztak ki, melyben a bizalmi akadé­mia kérdésköreiről és helyi sajátosságokról lesz szó. A ter­vekben a két klub közös fog­lalkozása is szerepel, sőt kö­zös kirándulás is. U. G. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár szakszervezeti bi­zottsága véleményezte az idei gazdasági, szociálpolitikai és munkavédelmi előtervet. Az előterv kimunkálásához az 1982. évi várható teljesítést, a VI. ötéves terv erre az évre vonatkozó előírásait meghatá­rozó módon vették figyelembe. A testület állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a tervezési munkát idén is az értékesítési lehetőség, valamint a rendel­kezésre álló technikai-techno­lógiai adottság és a termék­­összetétel jelentősen befolyá­solja. Kedvezőnek ítélhető a rendelésállomány kitöltöttsége. A vszb nagy fontosságot tulaj­donít az exportfeladatok telje­sítésének, a vállalatok közötti kooperációs és szállítási fegye­lem erősítésének. Támogatja a vállalat és a dolgozók számára is hasznos vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását, továbbá az indokolatlan bér­­kiáramlás megakadályozását. Ugyanakkor az arra rászoruló gyermekes családok nagyobb anyagi támogatása érdekében szükségesnek tartja a vállalati segélykeret növelését. A testület úgy döntött, hogy a tisztségviselői s politikai tömegoktatás során kiemelten kell foglalkozni a vállalati tervre ható szabályozók ismer­tetésével, magyarázatával és a konkrét hatások megértetésé­vel. A szakszervezeti tisztségvi­selők feladatául határozták meg a munkafegyelem továb­bi erősítésének segítését, az in­dokolatlan túlóráztatások el­leni fellépést, a munka szerinti differenciálás elvének a gya­korlatban történő következetes érvényesítését, Jegi kicsi vonzereje miatt­­ pedig alig számottevő. Az intézetben az elmúlt két évben kiemelt bérfejlesztést hajtottak végre. Ez — s a ko­rábbi bizonytalanságok meg­szűnése — javította a munka­helyi légkört, a közérzetet. Ugyanakkor az emberek han­gulatát befolyásolják: az elekt­ronikai iparban fellelhető bi­zonytalanság, a vállalat ked­vezőtlen anyagi helyzete, a mozgóbér csökkenése stb. Jó az együttműködés a gaz­dasági vezetők és a szakszer­vezeti tisztségviselők között. Az üzemi demokrácia gyakorlása új elemekkel is bővült, mint például a vezetői tevékenység értékelése, vagy az alsóbb szinteken munkálko­ó vezetők kinevezésének új rendje. A megoldatlan kérdések között tartják számon a rugalmas munkaidő bevezetését, amelyet a dolgozók erőteljesen sürget­nek. A Magyar Vagon-­­és Gép­gyár szakszervezeti bizottsága a munkavédelmi helyzetről tárgyalt. Megállapította: a baleseti helyzetben az év el­ső négy hónapjában mérsékelt, májustól kezdve pedig ugrás­szerű javulás következett be. Ebben nagy szerepe volt a munkaverseny-pályázatok el­rendelt felülvizsgálatát követő intézkedéseknek. Figyelemre méltó, hogy a bekövetkezett balesetek döntő többsége emberi hiányosságok­ra, a technológiai és munka­­védelmi előírások megszegésé­re, valamint a vezetői ellen­őrzések elmulasztására vezet­hető vissza. Helyesnek tartja a testület, hogy a munkavédelmi techno­lógiai utasítások mindenütt rendelkezésre állnak. Gondot jelent viszont, hogy az utasí­tásokban foglaltak gyakorlati alkalmazását sem a közvetlen munkahelyi vezetők, sem a biztonsági megbízottak, sőt esetenként még a szakszerve­zet munkavédelmi felügyelői sem követelik meg. A mun­kavédelmiőr-mozga­­lom — néhány kivételtől elte­kintve — a gyárakban, gyár­egységekben holtpontra jutott. A vszb véleménye szerint ezért a helyi gazdasági és szakszer­vezeti vezetők egyaránt fele­lősek. A testület úgy látja, hogy a tapasztalt hiányosságok megszüntetése főként a meg­győző politikai és szakmai ne­velő munka erősítésével, a dol­gozók és a vezetők szemléleté­nek kedvező irányú változtatá­sával érhető el. Ennek érdeké­ben konkrét intézkedési tervet dolgoztak ki. Mohácsi Regős Ferenc grafikája A Telefongyár szakszervezeti bizottsága megtárgyalta a fej­lesztési intézet dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről szóló beszámolót. Az intézet 327 dolgozójának jelenleg az egyik legfontosabb feladata a tőkés importból származó al­katrészek kiváltása egyenérté­kű hazai, illetve szocialista or­szágokból beszerezhető típu­sokkal. Gondot okoz, hogy a lét­számhelyzet évről évre romlik, egyes kulcsfontosságú helye­ken már csak egy-egy szak­ember van. Fel kell készülniük a létszám további csökkenésé­re is, mivel néhány éven belül mintegy húsz dolgozó nyugdí­jazása esedékessé válik. Ezzel párhuzamosan a szakember­utánpótlás — a vállalat jelen­ VASAS 1983. JANUÁR

Next