Vasas, 1983 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
SZERVEZETI ÉLET flHjHRHHBHHflHHflflBíHIHiHHIHflHHHBHflHHflHHHHHHHHIHHHflflHflkfliHHIHHi A Vasas igazán nincsen könnyű helyzetben, amikor arra vállalkozik, hogy minél több olvasót megnyerjen magának. Olyan olvasókat, akik valóban őszintén kedvelik és szívesen olvassák a lapot. A dolog egyik nehézsége abban rejlik, hogy — a tapasztalatok ezt mutatják — még a feltétlenül szükséges alapkövetelmények tekintetében sincs meg a társadalmi egyezség, milyen is tulajdonképpen a jó újság? Mit várhat el tőle joggal a közvélemény? Milyen „kritériumoknak” kell megfelelnie ahhoz, hogy akkor is jónak tartassák, ha — érthető módon — nem minden cikk elégíti ki, egyformán valamennyi olvasói réteg érdeklődését és igényét? Ezekről a kérdésekről egészen ellentmondó és végletes vélekedések, elképzelések forognak közszájon. Talán ezzel a tisztázatlansággal is magyarázható, hogy az olvasók részéről — az elvétve csorduló-cseppenő elismerés és dicséret mellett — sokkal több bírálat éri a lapot, mint amennyire valóban rászolgált. Egy sántító hasonlattal lehetne leginkább érzékeltetni ezt a helyzetet. A kor színvonalán álló, átlagos minőségű kerékpártól például mindenképpen túlzás lenne azt várni, hogy négysebességes legyen, beépített hintaszékkel, s hegymenetben még csárdást is tudjon táncolni. Természetesen, mindenkinek szíve joga, hogy elégedetlen legyen egy szimpla géppel, aminek csak két kereke van, s legfeljebb taposni lehet, de ettől árban és minőségben még bőven megütheti az elfogadhatóság pillanatnyi általános mértékét. Nagyra tartjuk a nyílt kiállást, az őszinte emberi szót. Még akkor is, ha olyasmit kérnek számon tőlünk, amivel nem lehetünk „adósok”. A kritikát azonban csak akkor tudhatjuk megszívlelni és hasznunkra fordítani, ha nem rugaszkodik el túlságosan a kemény, de egyedül biztonságos „anyaföldtől”. Így vagyunk egy olvasónk (Pataki Mihály, 1215 Bp. Ady Endre u. 29.) soraival is, aki ezzel kezdi levelét: „Örömmel olvastam a lap novemberi számában, hogy az olvasók kritikai megjegyzései végre eljutnak önökhöz.” Aztán emlékeztet arra, amit az akkori „háztájiban” az áremelkedésekről írtunk, a békáról, amit kénytelen-kelletlen le kell nyelnünk, majd nekünk szegezi Hankiss Elemér HVG-ben publikált cikkének egyik kérdését: „... vajon nem azért haladnak épp és csak az árváltozások viszonylag gyorsan és akadálytalanul, mert azok a rétegek, amelyeket legjobban sújtanak, nem tudják megvédeni az érdekeiket?” De csak azért, hogy a saját kérdéseit feltehesse: „Most már nem tudom, hogy ezt a békát is le kell nyelnem? És önök? Talán megszokták?” Mit mondjunk? Övön aluli az ütés? Hogy a ringben egészen biztosan diszkvalifikálnak? Nem ezt tesszük. Köszönjük, hogy vette a fáradságot és nyíltan írt nekünk. Tiszteljük véleményét, méltányoljuk aggodalmát. Bennünket is nyugtalanít, hogy éppen a legnagyobb terheket viselők életkörülményei esetleg rosszabbra fordulhatnak ... Arra gondolunk, hogy a kérdések ironikus, csípős felhangjával sem megbántani akart bennünket, hanem mozdulásra és cselekvésre bírni. Azok érdekében, akik a védelemre legjobban rászorulnak. Ha ebben a pillanatban nem is tudhatjuk meggyőzni arról, hogy a közömbösség és a belenyugvás idegen tőlünk, talán a mostantól tizenhat oldalon megjelenő lapunk majd érvel helyettünk. Azok a cikkek, amelyekből a figyelmes olvasók saját örömeikre és gondjaikra ismerhetnek. A tudósítások, amik segítik a mindennapi életben való tájékozódást és eligazodást. Az érdekes, hasznos, szórakoztató olvasmányokról nem is beszélve, amelyekből minden eddiginél többet kínál idei első lapszámában kedves olvasóinak a szerkesztőség Minden forint a tagság érdekeit szolgálja Szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége decemberben jóváhagyta az 1983. évi költségvetést, amely biztosítja a munkatervi feladatok megvalósításának anyagi feltételeit. A költségvetés előkészítése idén is az új tagdíjbesorolással kezdődött. A besorolás alapja az 1982. első féléves átlagkereset és az 1981-es nyereségrészesedés egyhavi átlaga volt. Az összesített adatok szerint a dolgozók jövedelme mintegy 8%-kal nőtt. Az egy főre eső átlagos tagdíj az 1981-es 41,38 Ft-ról 44,58 Ft-ra emelkedett, ez 7,7%-os növekedés. Sajnos tovább tart a szakszervezet taglétszámának évek óta tartó csökkenése. Az összes taglétszámunk az 1983-es terv szerint 653 000 lesz, hétezer fővel kevesebb az előző évinél. Az alapszervezetek költségvetés-tervezetükben 96,8%os szervezettséget és 96,9%-os tagdíjfizetési készséget terveztek. Az országos éves tagdíjbevételi terv megközelíti a 255 millió forintot. A gazdasági körülmények a szakszervezeti gazdálkodásban is arra ösztönzik a tervezőket, hogy az anyagi eszközök hatékonyabb felhasználására, ésszerű takarékosságra törekedjenek. Az 1983-as költségvetésben a tagokat közvetlenül érintő területeken az elnökség módosította a tervezési irányelveket, így például a szakszervezeti segélykeret tervezhető felső határát az eddigi 18%-ról 20%-ra emelte. Ez azt jelenti, hogy szakszervezetünk tagjai összesen mintegy ötvenmillió forint segélyt kaphatnak ez évben. Egy személy egy évben különböző címeken és forrásokból négyezer forint segélyt kaphat. Tartós, több hónapos betegállomány esetén — az szb döntése alapján —, szociális körülményeit is figyelembe véve, a vállalati és szakszervezeti segély együttes összege hatezer forint is lehet egy évben. A kiemelkedő társadalmi munkát végző szakszervezeti tisztségviselők jutalmazási keretét a tervezet 5%-ban jelöli meg; ez 1983-ban összesen kb. 13 millió forint lesz, egymillió forinttal több mint 1981- ben. A tagdíj visszamaradó részéből adható jutalom csak egyik fajtája a közösség érdekében tevékenykedő társadalmi tisztségviselők jutalmazásának, elismerésének. Ennek alsó határát az elnökség 500 Ft-ban állapította meg, és javasolja, hogy az ajándéktárgy, üdülőjegy vagy pénz formájában történő jutalmazás lehetőleg november 7-én legyen. Egy társadalmi tisztségviselő egy évben összesen kétezer forint jutalmat kaphat, de indokolt esetben az szb külön döntése alapján ez az összeg háromezer forintig emelkedhet. Az országos költségvetésben a felhasználások négy főcsoportja szerepel: „Az alapszervezetek” című részköltségvetés az összes tagdíjbevételnek csaknem 73%-ával gazdálkodik az alábbiak szerint: a) A tagdíjból való alap- és különrészesedés; b) a teljes tagság érdekeit szolgáló, de a központi könyvelésenkeresztül kezelt „Támogatások; c) a teljes tagság érdekeit szolgáló, a SZOT által kezelt közös beruházások; d) a saját eszközökből történő kulturális, szociális és sportberuházások. A második főcsoport a központi vezetőség apparátusának fenntartási költségeit, a harmadik a tizenkilenc megyében működő területi szervek költségeit tartalmazza, a negyedik a vasasszakszervezet hozzájárulása a SZOT költségeihez. Az alapszervezeteknél maradó tagdíjrész (1983-ban várhatóan mintegy 130 millió forint) felhasználható: függetlenített és tiszteletdíjas tisztviselők bérére és járulékára 25%, segélyekre 37%, egyéb szociális célra 5,5%, kulturális célra 11%, tömegsportra 4,5%, szervezési és ügyviteli munkára 7%, a kiemelkedő társadalmi munkát végzők jutalmazására 10%. Az elnökség és a központi vezetőség köszönetet mondott azoknak a tisztségviselőknek, választott testületeknek, amelyek részt vettek az eddigi eredményes pénzügyi munkában; külön köszönték meg a társadalmi ellenőrző szervek, a számvizsgáló bizottság tagjainak munkáját. Az 1983-as országos költségvetés egyelőre másfél millió forintos bevételi többletet tervez. A költségek emelkedési szintje meghaladja a bevétel növekedését, ezért célszerű, hatékony pénzgazdálkodásra lesz szükség, hogy megvalósíthassuk céljainkat. A legtöbb előfizetést gyűjtötték Az előfizetésgyűjtő akció meghosszabbítása miatt a lapzárta időpontjába még pontos számszerű eredményekről nem tudunk beszámolni. Ugyanakkor ígéretünkhöz híven megkezdjük a csoportjukban teljes előfizetésgyűjtést elérő bizalmiak nevének nyilvánosságra hozását. Alumíniumárugyár: Ballai Sándorné és Szabó Lajosné. Állami Pénzverő: Bach Antalné és Tátrai Mária. Autóvillamossági Felszerelések Gyára: Gergely István. Borsodi Hőerőmű Vállalat: Fodor Benjámin, Szabó Sándorné, Desudzsák Györgyné, Juhász Béla, Dankó József, Bódi Béla és Szilágyi Béla. Borsodnádasdi Lemezgyár: Vincze Károly, Kormos Béla, Papp Gyula, Magyar Barnabás, Balázs József, Dobrik László, Jakab Sándorné, Kertész József, Balázs Kálmán, Kormos Gábor, Nagy Imréné, Bartók Albinné, Vincze Tibor, Bartha István, Halász Károly, Bíró Ferencné, Zenlényi József, Oravecz György, Kovács Józsefné, Veres Istvánná, Kovácsné Pál Aranka, Murgács Béláné, Kiss Lászlóné, Csuhaj Józsefné, Boza Bertalan, Humenyánszky István, Bóta Tiborné, Kiss Gyula, Kiss László, Pazsicky Géza, Szabó Lajos, Kormos László, Vincze László, Farkas Pál, Pataki István, Antal József, Hamar László, Érsek Gyula, Hamu Ferenc, Kazinczi Zoltán, Szilágyi Istvánnné, Bóta Sándor, Kormos Géza, Bóta Géza, Kormos Kálmán, Kelemen Ferenc, Sike Károly, Ficzere János, Bozó István, Becsei Emil, Zólyom Józsefné és Csermeki Sándorné. Budapesti Vegyipari Gépgyár: Mama Piroska, Mocsári Józsefné, Győrvári Jánosné és Schriffert Lászlóné. Csavaripari Vállalat: Kovács Imre (Onga). Csepel Vas- és Fémművek: Vámossy Lászlóné, Bányász Tibor, Benkő László (Fémmű), Balkó Béla, Csökli Gyula, Vona Irma, (szolgáltató vállalat), Udvari László (vas- és acélöntödék), Gyurics Lászlóné, Benkő Béla, Pajer János, Vincze József, Tabajdi Lajosné, Emhéfer Sándor (Vasmű), Haba Péterné, Bagyanik Józsefné, Szabó Zoltánná (Gyermekintézmények) és Szalai Ferencné (CSM, Munkásotthon). BIZALMI KLUBOKVezetői látogatás Baranyai Géza titkár december 16-án látogatást tett a Kontaktéban, ahol tájékoztatót hallgatott meg a vállalat 1982. évi várható eredményeiről, az 1983. évi terv elképzeléseiről, a feladatokról. A vállalat politikai, társadalmi vezetése részletes tájékoztatást adott a politikai és szakszervezeti munka helyzetéről, eredményeiről. A program befejezéseként Baranyai Géza aktuális kérdésekre adott választ, és vázolta a szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatokat. Farkas Lajosné titkár december 10-én az Ajkai Hőerőműbe látogatott el, ahol a vállalat politikai, társadalmi, gazdasági vezetése tájékoztatást adott a vállalat feladatairól és az 1982. évre tett vállalások teljesítéséről. Ezt követően üzemlátogatás keretében megtekintette a villamos- és hővezénylőt, valamint a vállalat szociális létesítményeit. A látogatás programjának befejezéseként aktívaértekezleten találkozott szakszervezeti tisztségviselőkkel, az általuk felvetett kérdésekre adott választ, tájékoztatta az aktívákat a szakszervezeti mozgalom időszerű feladatairól. Paszternák László titkár december 3-án a Csepel Autógyár 2. sz. gyáregységénél tett látogatást, ahol üzemlátogatás után a gyár vezetése tájékoztatást adott a gyár életéről, feladatairól és eredményeiről. Ezt követően Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyárban folytatódott a program, melynek keretében a vállalat vezetésével megtekintették a szociális létesítményeiket és a termelő üzemeket, ahol a vállalatnál folyó termékek gyártásával, technológiájával ismerkedhetett meg. A látogatás programjának összegzéseként a vállalat politikai, társadalmi és gazdasági vezetése tájékoztatást adott feladatairól, eddigi eredményeiről. December 15-én az ORION-Jpan a vállalat vezetése tájékoztatta a vállalat gazdasági és szakszervezeti munkájáról. Ezt követően üzemlátogatáson vett részt, majd a program további részében szakszervezeti tisztségviselőkkel és szocialista brigádok vezetőivel találkozott, kérdéseikre válaszolt. Bizalmi fórumot teremtett Szabolcsban az szmt, valamint a megyei és városi művelődési központ a HAFE Nyíregyházi Gyárának szakszervezeti tisztségviselői részére. Pezsgő élet kezdődött a foglalkozásokon, hiszen olyan emberek gyűltek össze, akiknek a megnövekedett feladataikhoz rendszeres tapasztalatcserére és továbbképzésre van szükségük. A klubfoglalkozások nem merültek ki az előadások hallgatásában, kérdésfeltevésekben, beszélgetésekben, hanem tapasztalatcsere-látogatásra és közös kirándulásra is sor került. A tapasztalatokról rendszeres tájékoztatást kapnak a helyi szb-titkárok. Az új esztendőben a példa nyomán a BEAG UNIVERSIL Gyárban alakítottak bizalmi klubot. Féléves programtervet dolgoztak ki, melyben a bizalmi akadémia kérdésköreiről és helyi sajátosságokról lesz szó. A tervekben a két klub közös foglalkozása is szerepel, sőt közös kirándulás is. U. G. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár szakszervezeti bizottsága véleményezte az idei gazdasági, szociálpolitikai és munkavédelmi előtervet. Az előterv kimunkálásához az 1982. évi várható teljesítést, a VI. ötéves terv erre az évre vonatkozó előírásait meghatározó módon vették figyelembe. A testület állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a tervezési munkát idén is az értékesítési lehetőség, valamint a rendelkezésre álló technikai-technológiai adottság és a termékösszetétel jelentősen befolyásolja. Kedvezőnek ítélhető a rendelésállomány kitöltöttsége. A vszb nagy fontosságot tulajdonít az exportfeladatok teljesítésének, a vállalatok közötti kooperációs és szállítási fegyelem erősítésének. Támogatja a vállalat és a dolgozók számára is hasznos vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását, továbbá az indokolatlan bérkiáramlás megakadályozását. Ugyanakkor az arra rászoruló gyermekes családok nagyobb anyagi támogatása érdekében szükségesnek tartja a vállalati segélykeret növelését. A testület úgy döntött, hogy a tisztségviselői s politikai tömegoktatás során kiemelten kell foglalkozni a vállalati tervre ható szabályozók ismertetésével, magyarázatával és a konkrét hatások megértetésével. A szakszervezeti tisztségviselők feladatául határozták meg a munkafegyelem további erősítésének segítését, az indokolatlan túlóráztatások elleni fellépést, a munka szerinti differenciálás elvének a gyakorlatban történő következetes érvényesítését, Jegi kicsi vonzereje miatt pedig alig számottevő. Az intézetben az elmúlt két évben kiemelt bérfejlesztést hajtottak végre. Ez — s a korábbi bizonytalanságok megszűnése — javította a munkahelyi légkört, a közérzetet. Ugyanakkor az emberek hangulatát befolyásolják: az elektronikai iparban fellelhető bizonytalanság, a vállalat kedvezőtlen anyagi helyzete, a mozgóbér csökkenése stb. Jó az együttműködés a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők között. Az üzemi demokrácia gyakorlása új elemekkel is bővült, mint például a vezetői tevékenység értékelése, vagy az alsóbb szinteken munkálkoó vezetők kinevezésének új rendje. A megoldatlan kérdések között tartják számon a rugalmas munkaidő bevezetését, amelyet a dolgozók erőteljesen sürgetnek. A Magyar Vagon-és Gépgyár szakszervezeti bizottsága a munkavédelmi helyzetről tárgyalt. Megállapította: a baleseti helyzetben az év első négy hónapjában mérsékelt, májustól kezdve pedig ugrásszerű javulás következett be. Ebben nagy szerepe volt a munkaverseny-pályázatok elrendelt felülvizsgálatát követő intézkedéseknek. Figyelemre méltó, hogy a bekövetkezett balesetek döntő többsége emberi hiányosságokra, a technológiai és munkavédelmi előírások megszegésére, valamint a vezetői ellenőrzések elmulasztására vezethető vissza. Helyesnek tartja a testület, hogy a munkavédelmi technológiai utasítások mindenütt rendelkezésre állnak. Gondot jelent viszont, hogy az utasításokban foglaltak gyakorlati alkalmazását sem a közvetlen munkahelyi vezetők, sem a biztonsági megbízottak, sőt esetenként még a szakszervezet munkavédelmi felügyelői sem követelik meg. A munkavédelmiőr-mozgalom — néhány kivételtől eltekintve — a gyárakban, gyáregységekben holtpontra jutott. A vszb véleménye szerint ezért a helyi gazdasági és szakszervezeti vezetők egyaránt felelősek. A testület úgy látja, hogy a tapasztalt hiányosságok megszüntetése főként a meggyőző politikai és szakmai nevelő munka erősítésével, a dolgozók és a vezetők szemléletének kedvező irányú változtatásával érhető el. Ennek érdekében konkrét intézkedési tervet dolgoztak ki. Mohácsi Regős Ferenc grafikája A Telefongyár szakszervezeti bizottsága megtárgyalta a fejlesztési intézet dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről szóló beszámolót. Az intézet 327 dolgozójának jelenleg az egyik legfontosabb feladata a tőkés importból származó alkatrészek kiváltása egyenértékű hazai, illetve szocialista országokból beszerezhető típusokkal. Gondot okoz, hogy a létszámhelyzet évről évre romlik, egyes kulcsfontosságú helyeken már csak egy-egy szakember van. Fel kell készülniük a létszám további csökkenésére is, mivel néhány éven belül mintegy húsz dolgozó nyugdíjazása esedékessé válik. Ezzel párhuzamosan a szakemberutánpótlás — a vállalat jelen VASAS 1983. JANUÁR