Bíró Friderika: Az őrség ház- és lakáskultúrája (1975)
I. A népi ház- és lakáskultúra kérdései és kutatásának módszere
A NÉPI HÁZ- ÉS LAKÁSKULTÚRA KÉRDÉSEI ÉS KUTATÁSÁNAK MÓDSZERE Tanulmányunk a Vas megyei Őrség településeinek ház- és lakáskultúráját teszi vizsgálat tárgyává.* Napjainkban mintegy 2000 lakóépület, valamint ezek lakó- és mellékhelyiségeinek belvilága felett kellett a kutatónak áttekintést szereznie, hogy a paraszti-népi életformának ezen a területén a jelenségeket rendszerezni tudja és azokból következtetéseket vonhasson le. Feladata annál is nehezebb volt, mivel a helyi ház- és lakásműveltség jelenségeit az egész paraszti porta építészeti és művelődési miliőjében és ezzel összefüggésben kellett elemeznie, sőt azon túlmenően a helyét is meg kell keresnie az egész Őrség gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti fejlődésében. Feladatának, célkitűzésének valóra váltásához néhány elvi meggondolás alapján fogott hozzá. A mai falu építészeti képe természetszerűleg hosszú történeti fejlődés eredménye. A lakások belvilága, bútorai, berendezése és elrendezése is az. A történeti fejlődés különböző korszakai lényegüknek, azaz gazdasági-társadalmi szerkezetüknek megfelelően más és más építészeti kultúrát, más és más lakásműveltségi színvonalat hoztak létre. A paraszti porta, a porta építményei, a lakóházak, a lakásbelsők ennélfogva magukon hordozzák — tartalmukban és formájukban egyaránt — keletkezésüket és esetleges átalakulásukat meghatározó tényezők lényeges vonásait. Egy-egy adott falu építményei és berendezési objektumai különböző történeti korszakokban keletkeztek és amennyiben fennmaradtak és a mai falu világában jelen vannak, vallanak múltjukról, a keletkezésüket meghatározó gazdasági-társadalmi körülményekről, gazdaságföldrajzi adottságaikról, az ipari technika egykori és egykorú színvonaláról, vallanak a létrejöttükben szerepet játszó tradíció jellegéről, annak regionális, nemzeti vagy éppenséggel nemzetközi vonásairól, vallanak a korszak parasztjainak műveltségi színvonaláról, igényéről és ízléséről is. Az épületekben és berendezési tárgyakban testet öltött mai falukép tehát egyfajta összetettséget, komplexitást takar, amely tartalmi és formai kritériumok következetes alkalmazásával történeti rétegekre és csoportokra bontható, leírható és elemezhető. Az Őrség mai világában még szerepet játszó, legalábbis közvetlen és köz . Az Őrség — szóhasználatunkban — történelmi-néprajzi megjelölés. Magában foglalja az egykori történeti őrség településeit, számszerűen 18 községet, nevezetesen Szalafő, Őriszentpéter, Ispánk, Kisrákos, Pankasz, Nagyrákos, Szatta, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány (Bajánsenye), Kerca, Szomoróc (Kercaszomor), Kerkáskápolna, valamint Jugoszlávia területén Őrihodos, Короток, Bükkalja községeket. Etnikai kultúráját tekintve azonban a megjelölésen értjük a szorosan vett történeti Őrség geográfiai környezetét is, így a Rábától délre fekvő falvakat és a Kerka mentén, valamint a Zala forrásvidékén fekvő településeket. Tanulmányunk a szorosan vett Őrség falvait vizsgálja, de alkalmasint témánkkal kapcsolatban kitekintett az előbb említett geográfiai Őrség településeire is.