Vas Népe, 1971. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
CHILEI FIATALOK A „HŐSI KORSZAKBAN” A közelmúltban Szombathelyen járt a KISZ KB előadójaként Papp Anna, aki három hetet töltött latin-Amerikában. Brazíliában, Peruban, Chilében, Bolíviában és Venezuelában találkozott latin-amerikai fiatalokkal. Ez az írás az előadás és a vele történt beszélgetés alapján készült. Mielőtt élményeiről olvasnánk, idézzük föl, mit tudunk a hosszú-keskeny Chiléről, amelyről a legtöbbet be szélt. 4300 kilométer hosszú tengerpartja van, az Andok 7000 méter magasságig emelkedő lánca mentén fekszik, az ország legnagyobb szélessége 200 kilométer körül jár, köztársaság, lakossága mintegy nyolc millió, spanyolul beszélnek, sok kreol és mesztic is él itt. A 21 éves írni olvasni tudó fiataloknak szavazati joga van. Az ország jelenlegi kommunista elnöke Salvador Allende számos változtatást készített elő, rézbányák, bankok államosítása, decentralizálás stb. A fiatalság segíti az elnök programját.) — Mit csinálnak most a chilei fiatalok? — Az egyetemeken februárban ért véget a tanév, kezdődik a nyári szünidő. Brigádokba szervezetten a vidéki munkahelyekre indultak már ottjártamkor. Mentek, hogy segítsenek a parasztoknak a termést betakarítani, erdőt telepíteni, üzemekbe dolgozni. Olyasmi ez, mint nálunk a nyári építőtáborok. Náluk nincsenek kiépített táborok, azért is hasonlat, s nem több, mert például ők mérnökhallgatókkal, orvosokkal, vagy kész szakemberekkel együtt képeznek egy-egy brigádot. Amit csak el lehet képzelni, amilyen szakmára csak szükség lehet, a brigádban mindenki megtalálható. — Ez a szavunk, „brigád” egyezik az ő szavukkal. — Igen. Az ifjúsági alapszervezetet is Brigádnak nevezik. Teljes neve egyébként Brigáda Ramona Para. 1954- ben utcai tüntetésen csendőrsortűz végzett ezzel a lánnyal. Tiszteletére vették föl a nevét. — S a fővárosban mivel foglalkozik a fiatalság? — Santiago — érdekes város. Én valahogy úgy voltam vele a megérkezéskor, hogy hiába igyekeztem az emberekre, a házakra nézni, szinte mindent eltakartak a feliratok. Embernél nagyobb, szembeötlő kék betűkkel vakító fehér falon a jelmondatok — s ezekből ki lehet olvasni az ország jelenét és közelmúltját. A chilei kommunista ifjúsági szövetség tagjai a választási kampány idején is, most is barna overallban bukósisakban festékesvödörrel ecsettel „agitáltak, agitálnak." Munkára mozgósítják a fiatalságot. A munkabrigádok feladatai között az is szerepel, hogy az analfabéta lakosságot megtanítsák a betűre. Áprilisban kezdődik náluk az alfabétikus program. Erre is a jelszavakkal készítik föl az egyetemistákat. Elnéztem ezeket a jelszavakat, s arra gondoltam, hogy mint a restaurátorok munkája során, az egymásra festett rétegekből az időben visszafelé haladva föl lehetne tárni a történelmet. Most a legújabb jelszavak közül is egyik legnagyobb hatású ez: „Chile boldogsága a gyermekekkel kezdődik!" vagy „A gyermek arra születik, hogy boldog legyen!" A brigádok tejet osztanak a tartományokban. Napi fél liter tej jár minden kiskorúnak. Chilében az emberek nem nagyon ismerték a tejet, mint táplálékot. Korosztályok nőttek föl úgy, hogy a tej alig szerepelt étrendjükön. Ennek inkább anyagi okai voltak a szegényebb néprétegek között. — S ez a lemez, mi van rajta? — Latin-Amerika népdalai, illetve a chilei együttes műsora. Nagyon szeretik a dalt mindenütt. Ahogy megismertem mostani életüket, mondtam, hogy ugyanazt az időt élik, amit nálunk a koalíciós időben az akkori fiatalság. Mozgalmasabb, oldottabb az életük, ők azt mondták, hogy bár már ott tartanának, ahol női Magyarországon. — Egyszóval országszerte frissülés, újulás tapasztalható Chilében? — Családvédelmi minisztériumot hoznak létre. A Népi Egység Ifjúságának májusban lesz a kongresszusa. Most dolgozzák ki feladataikat. Ami a fél liter tejet teti, érméi sokkal átfogóbb intézkedések kezdődtek mér régebben. A gyerekek az iskolában kapják a reggelit, a legszegényebbeknek ebédet is adnak. Valóban sok új, friss intézkedés, általános felemelkedés kezdete tapasztalható. S ez még a közeli országok fiatalságát is csábítja, ötven uruguayi fiatallal találkoztam, akik a nyári szünet idejére átszöktek Chilébe, s majd ismét visszatérnek az országba. Azért jöttek, hogy segítsenek Argentínából százötvenen lopakodtak át a határon Az argentin diktatúra és az uruguayi „twpomaros"-ok, partizánok ellen keményen eljáró hatalom árnyékában nagy bátorság szükséges az ilyen cselekedethez. — Milyen pártokhoz tartozik még az ifjúság? — Radikálisok, szocialisták ■őt keresztény ifjak szervezetei is előfordulnak. A kezdeményező erő azonban nem az övék, őkete a Brigáda Ramona orientálja. (donezek) Miért kellett csalódniuk az elektroműszerész tanulóknak a Cipőgyárban? — Elmegyek a gyárból. — Megőrültél? Fél évvel a szakmunkásvizsga előtt? Nem számít neked egy szakma? — Szakma? Kiröhögnek, ha azt mondom majd: kérem itt a szakmunkás-bizonyítványom, elektroműszerész vagyok. Semmit nem ér a papír, ha nincs gyakorlati tudás. Villanyszerelők mellett hogyan legyek elektroműszerész? Császár Ferenc valóban ki is lépett a Cipőgyárból. Jelenleg Szombathelyen, a Pamutipari Vállalatnál dolgozik. ★ 1969 szeptemberétől a szombathelyi Cipőgyárban négy érettségizett fiú ismerkedik az elektroműszerész szakmával. Hárman: Biró Ernő, Launer Tibor és Karcsics László, az idén kapnak szakmunkás-bizonyítványt. ★ Launer Tibor: Kezdetben aludtunk, ültünk, unatkoztunk. Később ugyanazt tanultuk, amit a villanyszerelők és a lakatosok. Az oktatók úgy lopkodták össze az oktatáshoz szükséges anyagot. Azt a munkát bízták ránk, ami éppen volt. Mi is el akartunk menni. Be telebeszélték a fejünket, meg akinek négyünk közül az időtájt éppen olyan munkája akadt, amit szeretett, az mindig azt mondta: várjunk még. Ha végzünk szélnek eresztenek bennünket egy semmit érő papírral... Biró Ernő: Másodikban kikerülünk a műhelybe. Itt csendesen utálnak bennünket. Nyáron felvettek egy elektroműszerészt, ha mellette vagyunk csak az egyszerű munkát bízza ránk. A többit legfeljebb nézhetjük. Karcsics László: Vajon melyik fiatal nem keseredik el, ha nem a választott szakmájának megfelelően dolgozik? ★ Abonyi Zoltán elektroműszerész: A Dunai Vasműből jöttem a Cipőgyárba. Nekem is egy-két hónapomba került, amíg átálltam. Régi munkahelyemen nem találkoztam ilyen gépekkel. Nem az a lényeges, hogy két év alatt a tanulók mindent tudjanak. Ha megfelelő alaptudás megvan, a gyakorlatot később is elsajátíthatják. Az a baj, hogy az elméletet sem tudják. Most jönnek rá arra, hogy nem tanultak? Nincs önbizalmuk? Ja, kérem én nem adhatok nekik önbizalmat. A gépeknek menniök kell. Nincs idő arra, hogy kivárjuk, amíg a tanulók eltotojáznak rajtuk. A fiúk érettségizettek. Nem az a baj, hogy van érettségijük, hanem az, hogy ezt túlzottan hangoztatják is, olyanok előtt, akiknek nincs. ★ Tóth Zoltán személyzeti és oktatási osztályvezető. A gyárnak szüksége van elektroműszerészekre. A régi mechanikai gépeket felváltjuk modern automata gépsorokra, ezekhez már nem elegendő a villanyszerelők szaktudása. Az oktatás a nulláról indul. A műhely nem alkalmas a tökéletes szakmunkás képzéshez, hiányos a felszereltsége is, de az alaptudás megszerezhető. És egyelőre nincs más. A gyárnak előreláthatóan 15 —20 elektroműszerészre van szüksége. A képzés nem lesz folyamatos, a szükség kényszerít bennünket erre a megoldásra. ★ Varsányi Péter elektroműszerész oktató: A srácoknak érteniük kell a villanyszereléshez, sőt a lakatos munkához is. A tanterv is előír három hónap vasipari gyakorlatot. Húsz százalékban mégis igazuk van a fiúknak, mert a kimondott elektroműszerész munka, átmenetileg még kevés. Miért kiábrándultak? Mert valami mást képzeltek el. Azt hitték csak az lehet elektroműszerész, aki fehér köpenyben, mini csipeszekkel babrál. Az új gépekről 80 órás tanfolyam indult a gyárban. Ezen a fiúk is részt veszenk, de sajnos, az időpontokat nem sikerült egyeztetni, így a heti két előadásból az iskola miatt csak egyet hallgathatnak végig. ★ Békés József villanyszerelő-oktató: Az első évben összeállítottuk a listát, felírtuk milyen műszerek kellenek az oktatás megindításához. A felét kihúzták, minek az... Úgyis csak tönkreteszik — mondta az akkori energetikus. így fordulhatott elő az, hogy kaptunk hat olyan műszert, ami még most is ott áll a szekrényben és semmire sem jó. 1970 februárjában beköltöztek az elektroműszerész tanulók egy kerékpártárolóból átalakított műhelybe. Igaz a mostani első éveseket is gyakran meglátogatják itt a patkányok és a pára eszi azt a pár holmit, amit sikerült összecsenni innen-onnan, de legalább van egy külön helyiség. Varsányi Péter elektroműszerész-oktató: Az 1970-ben érettségizettekkel könnyebb dolgozni. De például az elvégzett munkát nem tudjuk pontosan ellenőrizni, mert nem megfelelő a műszerezettség. Ezért az első évben előírt anyagot nem tudjuk teljesen elvégezni. Szőke János, a villanyszerelők csoportvezetője: Sok minden múlik a tanulók hozzáállásán. Egyszerűen rühellik a munkát és elnéznek mindenkinek a feje fölött, mert érettségizettek. A múltkor összeállítottam egy nyomtatott áramkört, ilyet ritkán láthatnak. Az egyik fiú elkérezkedett tíz percre és egész délelőtt nem jött vissza. Nekem nem fontos, hogy tudjon. Én a munkámat elvégzem, tanuló oktatással nem bíztak meg. Csak azt nem tudom, mit tanultak ezek az első évben? Ódor Emil, a gyár KISZ titkára: Tudok a fiatalok gondjáról. Megpróbáltam közvetíteni a felnőttek és a fiatalok között. A KISZ kezdeményezésére épült a külön műhely is. A tanuláshoz szükséges feltételeken még sokat lehetne javítani. A KISZ-nek pénze nincs! Mi csak kérhetünk. Mi a megoldás? 1. Ne játsszák meg magukat az érettségizettek! Ne nézzék le azokat, akiknek nincs érettségijük, és tanuljanak. Kell és lehet! 2. A felnőttek, akikre rábízzák a fiatalokat, ne a mindent tudó gyakorlottak, hanem a türelmes apa hangján beszéljenek. 3. A tanuláshoz szükséges feltételeket javítani kell. Hiszen százezreket érő gépsorokat bíznak majd a jövendő szakemberekre és nem mindegy, hogy ilyen értékkel, milyen felkészültségű emberek bánnak! Treiber Mária ★ ★ * 1OTBL Március »■ &«*d Korábban jönnek a Zsigulik A nemrégiben tartott Zsiguli-bemutató nagy érdeklődést váltott ki a gépkocsira várakozók körében. A szovjet kocsi az első látásra megnyerte a közönség tetszését, s ez meglátszik a Merkur megszaporodott levelezésében is. Jóllehet a vállalat közölte, hogy az újfajta szovjet gépkocsi megrendelési feltételeiről időben tájékoztatja a közönséget, már most naponta százával érkeznek a „sürgető” megrendelő, érdeklődő levelek. A Merkur Vállalatnál elmondották, hogy a Zsigulival kapcsolatos levelek megnövelték a vállalat munkáját. Pedig a rendelkezésre álló típusok kiadásával öszszefüggő feladatok mellett nem jut idő arra, hogy a Zsigulival foglalkozzanak, az ilyen érdeklődő levelekre nagy számuk miatt képtelenek válaszolni. Ezúton is kéri a vállalat az érdeklődők türelmét, annál is inkább, mert a közeli hetekben már többet tudnak mondani a Zsiguliról. Korábban ugyanis a II. félévre ígérték a Zsiguli első szállítását, s ennek megfelelően május végére, június elejére a megrendelések felvételét. A szovjet partner számunkra örvendetes változást közölt, a kocsik szállítási idejét valamivel előbbre hozza, így már a második negyedév elején — esetleg márciusban — megkezdődhet a Zsiguli-rendelések felvétele. Addig felesleges, hiábavaló az érdeklődés, hiszen a Merkúr kellő időben közzéteszi a megrendelés feltételeit, a tudnivalókat Arra kérik azokat, akik már írtak a vállalatnak Zsiguli ügyben, hogy a hivatalos közlemény megjelenése után ismételjék meg kérésüket, megrendelésüket, mert az eddigi érdeklődéseket nem veszik figyelembe. VAS NÉPE Gépszemlére most is szükség van! Még jól emlékszünk a gépállomások idejéből a tavaszi nagy gépszemlékre, ahol szigorú műszaki bizottság bírálta felül a téli javítási munkák minőségét. Akkor igényesebbek voltak a téeszek vezetői is, s nem egy jegyzőkönyv őrzi ma is azokat a hibákat, melyek miatt végül nem vették át az erő-, vagy munkagépeket. Amióta viszont a téeszek maguk, vagy téesz-közi társulások útján létrehozott műhelyekben javítják a gépeket, a szigorú szemlék elmaradtak, vagy csak tessék-lássék módján rendezik meg. A munka ellenőrzésének ez a felületes módja aztán megbosszulja magát. Már a tavaszi munkák idején elkezdődnek a meghibásodások, a gépkiesések, amiket pedig el lehetett volna kerülni, ha egy alapos gépszemlén tüzetesen vizsga alá veszik a „kijavított gépeket”. Az igazság kedvéért persze azt is meg kell mondani, hogy a téeszek egy részének, sajnos, még mindig nincs megfelelő szerelőműhelye, hiányos a javító bázisok műszaki felszereltsége és szakember sincs elegendő. De az adott lehetőséget ésszerűbben kihasználva mégis meg kell követelni, hogy a munkapadokról egyetlen roszszul javított gép se kerüljön le. És ezt csak úgy lehet elérni, ha a régi, szigorú gépszemlékhez hasonlóan önmagával szemben — iletve a javító részlegével — is igényesebb lesz a técez vezetősége, mert a gépek biztonságos és gazdaságos üzemeltetése csak így képzelhető el. 4- 1. Tan, de minek igen, és Szombathelyen, a Derkovits városrészben a presszó előtt egy nyilvános telefonfülke — csak azt nem tudja az ember, hogy minek. Úgy hírlik, valaha réges-régen, sok-sok hónappal ezelőtt használni is lehetett Telefonérmével működött, tárcsázással bármely szombathelyi számot fel lehetett hívni belőle. Ez az azonban, mondom, már régen volt Manapság már semmire sem lehet használni. Legfeljebb eső elleni menedéknek. De erre a célra sem használják, mert csupán pár lépésre van a presszó, az melegebb, s ott le is lehet ülni. Ez a helyzet úgy állt elő, hogy sok-sok hónappal ezelőtt valaki (tudatosan vagy véletlenül? — nem tudhatjuk) elrontotta a fülkében levő telefonkészüléket. Más valaki később a telefonkagylót is leszerelte és elvitte. S azok a valakik pedig, akiknek az ilyen nyilvános telefonfülkében elhelyezett készülékek karbantartása, megjavítása volna a feladatuk, valahogy megfeledkeztek a kötelességükről. .. Pedig a környéken nagy szükség volna nyilvános telefonra. (Tét egyébként a közelben levő üzletek alkalmazottai is tanúsíthatják, pillanatnyilag ugyanis sürgős esetekben ezekben az üzletekben bonyolítják le telefon ügyeiket a városrész mindazon lakói, akiknek nincs saját telefonuk. Szinte hallom az illetékesek válaszát: Az előállt helyzetért azok a felelősek, akik tönkretették a készeiket.“ Kétségtelen, hogy mindazoknak, akik ezt vallják, van igazuk. Magam is szigorúan elítélem azokat, akik ilyesmit művelnek. Sőt, hatóságilag üldözendőnek tartom az ilyen, cselekményeket. De ez a dolognak csak egyik oldala. A telefonrongálókat, ha lehet, fülön kell csípni és meg kell őket büntetni, esetleg a javítás költségeit is meg lehet velük fizettetni. De az ilyen fontos funkciót betöltő nyilvános telefonkészüléket akkor is meg kell javítani, ha a rongáló névtelen marad. Néhány felelőtlen telefonrongáló miatt ugyanis nem bűnhődhet egy egész városrész. Szombathely legidősebb asszonya a Savaria út 23. szám alatt lakó özvegy Niczky Ferencné ma ünnepli századik születésnapját. A nem mindennapi évfordulón a városi tanács, a Hazafias Népfront képviselői, a megyeszékhely üzemei és a legfiatalabbak nevében úttörők köszöntik a matuzsálemi korú nénit. A jó egészséget kívánó kedves szavakat virágokkal, ajándékcsomagokkal egészítik ki az ünneplők. 3 mmmmmmnmm Sajtótájékoztató Sopronban A grazi nemzetközi vásár előkészítéséről tájékoztatta hétfőn a sajtó képviselőit, gazdasági vezetőket, ipari és kereskedelmi szakembereket a soproni Liszt Ferenc művelődési házban Josef Stöffler Graz alpolgármestere. Az idén április 30. és május 9. között rendezik meg a grazi vásárt, amelynek középpontjában az osztrák vasiparon kívül építőipar berendezések, mezőgazdasági eszköz- és termékbemutató, lakberendezési tárgyak és idegenforgalmi kiállítás áll. A vásárra összesen 1835 kiállítót várnak Ausztriából, továbbá 35 európai, illetve tengerentúli országból.