Vas Népe, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

Vasutas település-e Celldömölk? — Javulnak a vasutasok élet- és munkakörülményei — A kulturális és a sportélet nem kielégítő A vasúti csomópont helyzetéről tárgyalt a celldömölki járási pártbizottság Ha az kerül szóba Celldö­­mölkön, milyen szerepe van a nagyközség életében a vasútnak és a vasutasságnak, többnyire megegyeznek a vélemények abban, hogy ez a szerep jelentős. Néha azonban túlzó vélemények is elhangzanak. Vannak, akik a legutóbbi évtizedekben végbement társadalmi válto­zásokat figyelmen kívül hagyva ma is egyértelműen vasutas településként be­szélnek Celldömölkről. Két­ségtelen, hogy a felszabadu­lás előtt ez a megállapítás nagyjában és egészében helytálló is volt. De mi a helyzet ma? A többi között e kérdésre keresett és adott reális vá­laszt a vasúti csomópont po­litikai, társadalmi és gazda­sági helyzetét tárgyalva a minap a celldörmölki járási pártbizottság. A járás veztő párttestü­­­­lete, amely a vasúti csomó­pont pártbizottsága tagjainak részvételével tárgyalta a té­mát, abból indult ki, hogy Celldömölk fejlődésében a múltban a vasútnak valóban meghatározó szerepe volt. 1871-ben, amikor a vasút megjelent Celldömölkön, a településnek mindössze 700 lakosa volt. Ettől kezdve a vasúti csomópont fejlődésé­­­vel együtt rohamosan nőtt a lakosságszám. Az utóbbi évtizedekben azonban — a helyi iparpolitikai célkitűzé­sek megvalósítása révén — új ipari üzemek létesültek, jelentősen nőtt az ipari fog­lalkoztatottság. A közel két­ezer főnyi vasutasság ma az iparban és a közlekedés­ben foglalkoztatott összlét­­számnak neje egészen a fe­lét teszi ki. Mint Fider Sándor, a já­rási pártbizottság első titká­ra hangoztatta a pártbizott­sági ülésen, a vasutasság — ha már nem is egyedül meg­határozó — ma is jelentős társadalmi tényező a nagy­község életében, s a járás és a nagyközség vezetőinek, vezető testületeinek ennek megfelelően kell foglalkozni­­uk problémáikkal, helyze­tükkel. A celldömölki vasutasság politikai szervezettségére jel­lemző, hogy közel egyötödük párttag és szinte az összlét­­szám egésze szervezett dol­gozó. Nyilván ennek is sze­repe van abban, amit a párt­bizottsági ülésen résztvevő Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára is hangoztatott felszólalásá­ban, hogy a celldömölki vas­úti csomópont összességé­ben évek óta jól oldja meg feladatát. Problémát jelent viszont, hogy a vasút kor­szerűsítésének korszakát él­jük, és a korszerűsítéssel já­ró gondok most kezdenek je­lentkezni, ami az emberek, a vasutasok élet- és munka­­körülményeit is érinti. Hinnek ellenére a tények étlapján a pártbizottsági ülés azt állapíthatta meg, hogy az elmúlt években a celldö­mölki vasutasság bérviszo­nyai érezhetően — évente 4 százalékkal — javultak, s jobbak lettek munkakörül­ményeik is. Korszerű 950 fős öltöző és mosdó létesült a csomóponton, s az épít­mény funkciója szerint is, építészetileg is a település egyik legjobban sikerült lé­tesítménye. Tervezik egy korszerű üzemi konyha, ét­kezde és oktatóterem létesí­tését is. A MÁV a nagyköz­ségben 55 lakás építéséhez adott pénzt dolgozói számá­ra. Szó esett a pártbizottsági ülésen arról is, hogy nem kielégítő a vasutasok köré­ben a kulturális és sportte­vékenység, pedig a celldö­mölki vasutasság körében mindkettőnek komoly ha­gyományai vannak. A párt­­bizottság kérte a vasútnál dolgozó kommunistákat, hogy e területeken is legye­nek kezdeményezők — pél­dául vasutaskórus szervezé­sében, megfelelő sporttevé­kenység kialakításában és hasonló akciókban. Ami a vasúti csomóponton az Üzemi légkör javítását illeti, a pártbizottsági ülés minden kommunista vas­utasnak feladatául adta, hogy a maga területén se­gítse elő az üzemi demok­rácia fejlesztését. Elítélte a pártbizottság azt a szórvá­nyosan jelentkező nézetet és gyakorlatot, hogy egyes veztők csak a kötelezettsége­ket hangoztatják, néhányan a beosztott dolgozók közül pedig csak jogaikról akarnak tudni. A felszólalók rámu­tattak: a vasúti csomóponton is csak úgy fejlődhet az üzemi demokrácia, ha a jo­gokat és a kötelezettségeket egységben értelmezik, s mindenki számára beleszó­lási fórumot teremtenek, aki becsülettel teljesíti kö­telességét A fentieken túl is nagyon sok kérdésben foglalt állást a téma kapcsán a celldömöl­ki járási pártbizottság. A vasútüzemi pártbizottságot a feladatokat illetően intézke­dési terv kidolgozására kö­telezte, s úgy foglalt állást, hogy a pártbizottság határo­zatát minden vasúti alap­szervezetben ismertetni kell. Határozatban rögzítette azt is, hogy a vasutasokat az eddiginél nagyobb mérték­ben kell bevonni a nagyköz­ség közéletébe. A feladatok megjelölése után most a végrehajtáson a sor. S a jó határozatok va­lóra váltásáért a celldömöl­­ki kommunista vasutasok, vasúti vezetők tehetnek a legtöbbet. Lőrinci Károly Úttörőavatás, rajzverseny, zakatolás f­olytatás az­­ oldalról) A városi pártbizottság ne­vében köszöntöm a 25 éves úttörőmozgalmat, s jólesően állapíthatom meg, hogy Szombathely úttörői méltóak a bizalomra és a dicséretre. Jól tanulnak, példásan tel­jesítik kötelességüket, jo­gosan és büszkén viselhetik a vörös nyakkendőt. Ennek elismeréseként határozott úgy a Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizott­sága, hogy jubileumi emlék­zászlót adományoz Szom­bathely úttörőinek. Jelké­pezte e zászló a párt- és a felnőtt társadalom megbe­csülését. A pajtások az újonnan ka­pott zászló előtt tették le az esküt, s váltak a több millió gyermeket­­ számláló mozgalom tagjaivá. Alig csillapult a Március 15 téren a nyüzsgés, máris újabb eseményhez gyűltek össze gyerekek, felnőttek. A Savaria téren aszfalt-rajz­versenyt rendezett az Ipar­cikk Kereskedelmi Válla­lat. A kijelölt kockákba 70 gyerek rajzolt színes és fe­hér krétával. Ki-ki kedve szerinti témát választhatott. A rajzok olyan jól sikerül­tek, hogy az eredeti hat díj helyett tizenkettőt adtak ki. A hat-tízévesek között: Léder Edit (IV. osztályos), Vincze Edit (IV. osztályos) és Rédei Zsuzsa (V.-es paj­tás) valamennyien a szom­bathelyi Népfront utcai ál­talános iskola tanulói rajzai sikerültek a legjobban. A 10—14 évesek között Bony­hádi Zoltán (Tolbuhin isko­la VII. osztályos), Kovács András (Zrínyi iskola VII. osztályos), és Márk Róbert (Derkovits iskola VII. osztá­lyos) rajzoltak a legügyeseb­ben. A győztesek vízfestéket, tollat, körzőt, vagy labdát kapzok­ Az Úttörő Közlekedési- és Játszó Parkban KRESZ ve­télkedő folyt. Harmincöt gyerek versenyzett, azok akik előzőleg a járási KRESZ-ve­télkedőn első helyezést ér­tek el. A gyalogos, a kerék­páros közlekedés általá­nos szabályaiból „vizsgáz­tak” elméletben és gyakor­latban. Csapatok között a legjobbak sorrendben: Kő­szeg Landler Jenő általá­nos iskola, Celldömölk, 2-es számú általános iskola, Kő­szeg, Bersek általános isko­la. Egyéniben: első Németh András (Rum), második Horváth Gábor (Sárvár), harmadik Nagy Erik­a (Lócs). Az Úttörőházban délután gombfoci-bajnokságon, bű­vész bemutatón szórakoztak a pajtások. Gelle László megyei úttö­rő titkár avatta fel, s adta át a KISZ lakótelepen az üzemek, a KISZ fiatalok, s az úttörők összefogásával épült sport játszóteret. Délután 5 órakor újra fel­sorakoztak az úttörők. Ne­vükben Gelle László kö­szönte meg a város vendég­látását. Szomorúan szóltak a har­sonák, fáradtan csúszott le az árbocról a zászló. Véget ért a megyei úttörőtalálko­zó. Illetve mégsem: táncba, pontosabban zakatolásba kezdett sok-sok gyerek bú­csúzóul a Március 15 téren. Sötétedésig. —treiber— Úttörők leszünk. Nyakkendő a kézben, várakozás az arcokon. 1971. június 1. Kedd Jó idő... Hajnal óta csacsogó, locsogó hangot ad az eresz­­csatorna. Esik az eső. Felséges csocsorgás, mennyei zene. De hallom a szomjas föld hangos kortyogását is és az ablakom előtt álló vadgesztenyefa zöld­ láng­­nyelv-csattogását... Már minden lekókadt füszálderék kihúzta ma­gát. A salátafejek fél fej­jel magasodtak. Gyönyö­rűségtől remeg a burgo­nyabokor, s a kukoricák, répák mint tocsogó kisli­bák nyújtózkodnak a víz­ben. Víz, víz! Életet adó csendes kiadós májusi eső, a hetek óta tá­­togó szomjas föld, a her­vadt növényvilág meg­mentésére. Micsoda éledés! Látom az emberek ar­cát, a falusi házak torná­cán álldogáló parasztokat, amint magukba szippant­ják az időt, a jó időt. Cset­­tintenek is, s érmüük oly nagy, hogy azt már kife­jezni sem bírják. Csak állnak, s érzik, hogy szí­vükből kiveri ez a csendes májusi eső a bánatot, a kétségeket, s az aggodalom helyén a biztos kenyér ér­zése kerekedik, domboso­­dik... Jó idő! Aranyeső, ami­nek minden cseppje élet. Locsorogj ereszcsatorna. Nincs most ennél szebb zene, embert indító és megtartó mulatság. Zuhogj csak eső! Zu­hogj, hogy szívünk röpül­hessen magasan, mint a madár, mint az a bizonyos boldogságot jelentő kék­­madár ... —dávid— VAS NEVE Bomba és felkiáltójel Tiltakozni akar az Indokí­nában folyó háború és a bombázás ellen az a plakát, amely megyénkben is megje­lent a napokban a hirdető­­táblákon. Szűkszavú a pla­kát, jelképekkel kíván min­denki számára érthetőt mon­dani. Sajnos, amit mond, az éppen ellenkezője óhajunk­nak. Nézzük csak, mi van a plakáton? Indokína neve nagy betűkkel, alatta óriási sárga bomba és egy ugyan­akkora felkiáltójel. Ez így kívánságot, óhajt, felszólítást, parancsot fejez ki, mert a felkiáltójel ezt jelzi a köz­lemény, a mondat végén. Le­olvasva a jeleket: Indokíná­ban legyen bomba! Hogy kellett volna mind­nyájunk óhaját, vagyis en­nek az ellenkezőjét jelezni a nemzetközileg elfogadott jel­rendszer szerint? Erre páldát a forgalmi jelzőtáblákon ta­lálhatunk. Várakozni tilos, bekanyarodni tilos, kürtölni tilos, főútvonal megszűnt, valamennyin ott a mindenki számára érthető áthúzó vo­nal. Valami ilyet várhatna az ember, ha azt akarja je­lezni hazánkbelieknek és a milliónyi átautazó, látogató külföldinek: tilos a bombá­zás Indokínában! Bizonyára sokan megnéz­ték, ellenőrizték ezt a pla­kátot, mielőtt a hirdetőtáb­lákra került. Senki nem jött rá erre? Orbán Lehetne három kilométerrel hosszabb? Lehetne bizony azoknak az autóbuszoknak az útvona­la, melyek Gersekarát és Körmend között közleked­nek. Ehhez persze a VOLÁN forgalmi irányítóinak — a menetrendek meghatározói­nak — jóindulata is szüksé­ges. Ugyanis Telekesnek — amely három kilométerre van Gersekaráthoz — na­ponta csak egy pár autóbu­sza van a járási székhely­re. Akinek például két—há­rom órás elintéznivalója van Körmenden, az felül reggel 4 óra 10 perckor Telekesen az autóbuszra, de vissza csak este féltizenegykor érkez­het. Ez bizony igen drága utazás — a kényelmetlenség­ről nem is szólva — hiszen egy nap, sőt egy egész este kárbavész. Ilyenkor nagy dolog időben különösen bosz­­szantó és drága dolog tét­lenségre kárhoztatni az em­bereket. Különben, ha meg­oldás is találha­t a dologra. Márpedig egy kis jóindulat­tal — ha más nyomós szak­mai szempont nem zavarja — az látszik egyszerűnek, hogy ha Gersekarátig köz­lekedik egy autóbusz, az már három kilométerrel odébb is mehetne a szomszédos Te­­lekesig. Ezt kérik a VOLÁN- tól a megye szélén — a vas­útállomástól távol élő — kis község dolgozói, akiknek szorgalma is megérdemelné, hogy ha ügyes-bajos dolgu­kat intézik a járási székhe­lyen, ne kelljen ezért haj­naltól késő éjszakáig ott­­tartózkodniuk. M Ay- Pártnapok a megyében az SZKP XXIV. kongresszusa anyagából E héten a megyében a kö­vetkező helyeken lesznek pártnapok az SZKP XXIV. kongresszusa anyagából: Ma, június elsején délután 3 órai kezdettel Kőszegen, a Gyógypedagógiai Intézetben (Pozsgai Zoltán, a Vas Népe főszerkesztője), délután 5 órai kezdettel az Uraiújfalui Álla­mi Gazdaságban (Lakczi Győ­­zőné, a megyei pártbizottság osztályvezetője); holnap, június 2-án délután 4 órai kezdettel Rumban (Nagy József, a megyei ta­nács osztályvezetője); csütörtökön, június 3-án délután 2 órai kezdettel Bü­kön, a Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat üzemében (dr. Hor­váth Sándor, a megyei tanács osztályvezetője), ugyancsak délután 2 órai kezdettel Szombathelyen, a REMIX- ben (dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófő­­osztályának vezetője), délután f­él 3 órai kezdettel Celldö­­mölkön, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál (Varga László, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője), délután 4 órai kezdettel Szombathelyen, a Járműjavítóban (Fiöeesdh László, az Oktatási Igazgató­ság tanszékvezetője), délután háromnegyed 5 órai kezdet­tel Szombathelyen, a Tanács­­akadémián (Szalay László, a Központi Bizottság tagja, a Felsőfokú Tanítóképző Inté­­zet igazgatója), délután fél 7 órai kezdettel Sárváron, a Városi Tanácson (Rácz János, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője), este 7 órai kez­dettel Jánosházán (Maróti Já­nos, a megyei pártbizottság munkatársa), este 8 órai kez­dettel Felsőcsatáron (dr. Ágoston Ottó, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője), pénteken, június 4-én dél­után 2 órai kezdettel Szent­­gotthárdon, a Selyemgyárban (Puskás Sándorné könyvtáros, a megyei pártbizottság tagjai Szentgotthárdon, a Kasza­gyárban (dr. Ágoston Ottó, a megyei pártbizottság osztály­­vezetője), Körmenden, a Lá­dagyárban (Tóth István, a megyei pártbizottság munka­társa), Körmenden, a Cipő­gyárban (Rujsz Lászlóné, or­szággyűlési képviselő), Sárvá­ron, a kórházban (Gerse Já­nos, a szombathelyi Forra­dalmi Múzeum igazgatója), délután 3 órai kezdettel Kör­menden, a tanácsi dolgozók számára (Stefanik Károly, a megyei tanács osztályvezető helyettese), délután fél 4 órai kezdettel Szombathelyen, a METESZ Székházban (Csi­kós József, a KISZ megyei bizottságának titkára), dél­után 4 órai kezdettel Szom­bathelyen, a VASÉP dolgozói számára az Ifjúság Házában (Rácz János, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője), es­te 8 órai kezdettel Sitkén (Máthé Sándor, a megyei ta­nács elnökhelyettese), Eger­­völgyön (Ipkovits György, a megyei tanács csoportvezető­je).

Next