Vas Népe, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Történelmi győzelmet arattak a vietnami hazafiak (Folytatás az 1. oldalról) Kissinger küügyminisz­­ter kedden este — 4 órás késéssel megkezdett — saj­tóértekezlete bevezetője­ként Ford elnök előzőleg fel­olvasott nyilatkozatát vissz­hangozta, mondván, hogy azon a napon, amelyen „minden távozni kívánó amerikai elhagyta Vietna­mot ,. nincs itt az ideje a vádaskodásnak, hanem a se­bek begyógyításának ideje jött el”. „ A lehető legkedvezőbb színben feltüntetve az USA indokínai intervenciójának végkifejletét, utólagosan három alapvető követel­ményben” jelölte meg az amerikai erőfeszítések cél­ját: a Vietnamban maradt amerikaiak életének védel­me; a „lehető legnagyobb számú” olyan dél-vietnami „kimentése”, akik a legutób­bi 15 évben szorosan együtt­működtek az USA-val; és „a körülmények által meg­engedett lehető leghumánu­sabb politikai megoldás” el­érése. Kérdésekre válaszolva Kissinger nem volt hajlandó belemenni a domino-elmélet­­megvitatásába, de nem ha­gyott kétséget aziránt, hogy meggyőződése szerint az USA indokiniai politikájá­nak végső kudarca elkerül­hetetlenül „átgyűrűző ha­tást” gyakorol majd a világ más térségeire is. Az USA „potenciális el­lenfeleihez” címezve szavait Kissinger hangoztatta, hogy­­,kitartunk elkötelezettsé­geink mellett... Úgy gon­dolom — folytatta —, hogy a háború tapasztalatai éret­tebbé tettek bennünket el­kötelezettségek vállalása te­kintetében, s egyúttal eltö­kéltebbé a meglevő kötele­zettségeink betartásában... Ami pedig más országokhoz fűződő kapcsolatainkat ille­ti — Izraelt is beleértve — nem lenne helyes, ha ba­rátaink ellenségei téves kö­vetkeztetéseket vonnának le a vietnami tanulságokból”.­­ Az USA indokínai inter­venciójának általános, tanul­ságairól szólva Kissinger ezt mondotta: „Hosszú idő­be telik, amíg amerikaiak szenvedélymentesen tudnak majd beszélni, vagy írni er­ről a háborúról. Világos, hogy a háború nem érte el azoknak a céljait, akik eb­be eredetileg belevitték az USA-t, sem azoknak a cél­ját, akik igyekeztek véget vetni az USA részvételének a már meghozott áldozatok­kal összeegyeztethető mó­don.” Egy kérdésre válaszolva Kissinger határozottan kije­lentette, hogy Thieu mene­dékjogot kaphat az USA- ban, amennyiben ezt kéri, de az amerikai kormány nem szándékozik elismerni egy dél-vietnami „emigráns­kormányt”. „Ez a sajtóértekezlet —■ állapította meg Marvin Kalb, a CDS diplomáciai fő­munkatársa — Kissinger búcsúja volt Vietnamtól, amely kezdettől fogva egé­szen a keserű végkifejletig felborította a külügyminisz­ter stratégiai számításait és alaposan megtépázta szemé­lyi tekintélyét is.” A Saigon körül állomásozó bábhadsereg utolsó védelmi állásai elleni roham szerdán hajnalban kezdődött. A né­pi fegyveres erők keletről, északnyugatról, délnyugat­ról és délkeletről egyidőben indították támadásukat. A Bien Hoa-i katonai létesít­mények elfoglalása után át­keltek a Dong Nai-folyón, bekerítették a Tan Son Nhut-i repülőteret, több tu­cat megerősített állásból ve­tették ki az ellenséget, és koncentrált tüzérségi­ táma­dást indítottak Saigon kato­nai célpontjai ellen. A báb­hadsereg­ véglegesen össze­omlott Délre a hazafiak a város központjában is elfoglalták a stratégiai fontosságú pon­tokat. Déltől kezdve Saigonban a hatalmat a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front gyakorolja. Az új ha­tóságok egyik első lépése volt a börtönkapuk kinyitá­sa: valamennyi politikai fo­goly visszanyerte szabadsá­gát. Nyugati hírügynökségek tudósítóinak jelentései sze­rint szerdán délután Saigon utcái megteltek ünneplő em­berekkel. A népi erők kato­náit közrefogták a helybe­liek, kezüket szorongatják, megvendégelik őket. A há­zakra kitűzték a DIFK zász­laját, az utcákon feliratok jelen­tek meg, szövegeikkel a saigoniak a népi fegyveres erőket és a DIFK-et ünnep­ük és köszöntik. A DIFK a saigoni rádió­ban szerdán bejelentette, hogy Dél-Vietnam egész te­rülete fölött teljes ellenőr­zést gyakorol. A BBC saigoni tudósítója, Derek Wilson, a felszabadító erők saigoni bevonulásáról küldött szerdai tudósítójá­ban leírja, hogy a városköz­pont felé tartó harckocsik integető, a csapatokat üdvöz­lő emberek sorfala között haladtak, és Saigon lakossá­gának első reagálása a jelek szerint a megkönnyebbülés volt. Egy másik BBC-tudósító, Brian Barren, az elnöki pa­lota elfoglalásának szemta­núja volt. Elmondotta: az őrség némi ellenállást tanú­sított, de hamarosan elsö­pörték, s a palota kapuit benyomták. Duong Minh az egyik emeleti szobában tar­tózkodott, a felszabadító hadsereg tisztjei vették kö­rül. Minh közölte a tudósí­tóval, hogy a megelőző órák­ban kapcsolatban volt az ideiglenes forradalmi­­ kor­mány haderőivel. A jelentés általános benyomásként hoz­záfűzi, hogy a lakosság a hatalomátvételt elégedetten fogadta, a légkör rendkívül barátságos volt. Immár Saigonból sugároz­za műsorát a Felszabadulás rádióadó. Közép-európai idő szerint szerdán 7 óráig a dél-vietnami főváros rádió­­állomása a saigoni kormány közleményeit sugározta, majd kétórás szünet után 9 óra­kor jelentkezett ismét. Ezút­tal a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front nevé­ben. A dél-vietnami felszabadu­lás rádió hivatalosan beje­lentette, hogy Saigon neve ezentúl Ho Si Minh város. Saigont több mint két évti­zeddel ezelőtt nevezték el először Ho Si Minh elnök­ről. Magyar vezetők üdvözlő távirata a DVK vezetőinek Dr. Nguyen Huu Thónak, a Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadí­tási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nya mellett működő tanácsadó testület elnökének, Huynh Tan Phat-nak, a Dél-vietnami Köztársaság Ide­iglenes Forradalmi Kormánya elnökének. HO SI MINH-város A vietnami nép hosszú felszabadító küzdelmének nagy győzelme alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése és Minisztertanácsa, az egész magyar nép ne­vében forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küld­jük önöknek és Önökön keresztül Dél-vietnam hős népé­nek. A magyar nép a legnagyobb tisztelettel és elismerés­sel adózva, cselekvő szolidaritással támogatta azt a hősies küzdelmet, amelyet a dél-vietnami hazafiak a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi kormányának közvetlen irányí­tásával északi testvéreinkkel összefogva az imperializmus és csatlósai ellen vívtak a párizsi megállapodás végrehajtá­sáért, hazájuk szabadságáért, függetlenségéért, egységéért, a társadalmi fölemelkedésért, népük világszerte elismert nagy vezetője, — Ho Si Minh elnök — végakaratának meg­valósításáért. Az egész vietnami nép végső győzelembe vetett szilárd meggyőződésünkkel Önök mellett álltunk a közös célokért vívott harc legnehezebb perceiben is. A nagy áldozatok árán kivívott győzelem fölötti jogos örömben osztozva biztosít­juk Önöket, hogy a továbbiakban is számíthatnak népünk legmélyebb testvéri érzéseiből fakadó internacionalista együttműködésére. Kívánunk Önöknek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Front Központi Bizottsága, a Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya mellett működő ta­nácsadó testület és a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya valamennyi tagjának, egész dél-vi­etnam hazaszerető, bátor és dolgos népének további kiemel­kedő eredményeket azon az úton, amelyen északi testvére­ikkel szorosan összefogva haladnak a független, virágzó és békés Vietnam megteremtéséért, a testvéri szocialista or­szágokkal kialakult sokoldalú együttműködés további elmé­lyítéséért, az emberiség békésebb és boldogabb jövőjének biztosításáért. KADAR JÁNOS, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. Budapest, 1975. április 30. Púja Frigyes Egyiptomba látogat Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Iszmail Fahmi, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere meghívá­­­sára csütörtökön hivatalos látogatásra az­­EAK-ba uta­zik. Gáspár Sándor beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Országszerte megújuló, gaz­dagodó, egyre tartalmasabbá váló életünk számtalan ta­­nújelével találkozhatunk. A korszerű gyárak, az iparoso­dó mezőgazdaság, az újjászü­lető városok és falvak mun­kánk eredményeit hirdetik. Megváltozott életünkről val­lanak azok az emberek is, akik alkotó akaratukat, ha­zaszeretetüket, szocialista meggyőződésüket nap mint nap tettekben juttatják kife­jezésre. Már eddig is sokat meg­valósítottunk céljainkból, de még nem mindent. Még sok­kal többet akarunk elérni, hogy minden becsületes dol­gozó embernek még szebb, még gondtalanabb legyen az élete. Nem pihenünk meg, szün­telenül hajt bennünket a holnapért vállalt felelősség, a magunk és gyermekeink jövőjéért való tenniakará­­sunk. Céljainkat, terveinket csak két kezünk szorgalmas mun­kájával válthatjuk valóra. Ma már milliók érzik és ér­tik — saját tapasztalataikból —, hogy csak a jól, a tisz­tességesen végzett munka le­het fejlődésünk forrása. A több lakást, a jobb és szebb árut, a kulturáltabb életkö­rülményeket nekünk kell megteremtenünk. Ezért tisz­teljük a munkát, ezért be­csüljük a szebb életünkért munkálkodó, dolgozó embert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely cél­jaink elérését közelebb hoz­za. Szabad utat biztosítunk valamennyi hasznos kezde­­ményezésnek. Erősítjük az alkotó munka lendületét, a közösségi magatartást, a szo­cializmus ügye iránti elkö­telezettségtől áthatott cselek­vést. Nem látványos meg­nyilvánulásokra, látszatered­ményekre, hanem szívós és fegyelmezett munkával elér­hető, tartós eredményekre van szükségünk. Ebben a jövőt formálás­ban mindannyiunknak meg­van a maga posztja, ahol helyt kell állnunk és nem is akárhogyan, hanem a dolgo­zó embert mindig jellemző becsülettel és elkötelezett­séggel. Kedves Elvtársak! Népünk jól tudja, hogy a­­fejlett szocialista társadalom felépítésének két döntő je­lentőségű belső forrása van, mégpedig a jó politika és a társadalmi méretű összefo­gás. Most mindkettővel rendel­kezünk. Pártunk, népünk alkotó erejére és tehetségére ala­pozza terveit. Az ország egész lakossága bizalommal és cselekvő egyetértéssel fo­gadta a XI. kongresszuson elfogadott határozatot és programot. Ez eddig egyet jelent az előttünk álló nagy feladatok teljesítésének leg­szilárdabb biztosítékával. Pártunk ismeri az igénye­ket és a reális lehetőségeket. Mindent elkövet, hogy ezek összhangba kerüljenek. Őr­ködik azon, hogy szoros kap­csolatban legyen a történel­met formáló munkásosztály­­lyal és szövetségeseivel, a szövetkezeti útra lépett pa­rasztsággal, a szocialista ér­telmiséggel, egész dolgozó népünkkel. Az MSZMP XI. kongres­­­szusa reális fejlődést határo­­zott meg. Világosan látjuk céljainkat, kezünkben tartjuk sorsunkat, munkánkkal ala­kítjuk jövőnket. Népünk összefogása, egyetértése a mindennapi munkában jut kifejezésre. Csak rajtunk áll, hogy ezt a nagy erőt — a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtása során — következetesen megőrizzük. E gondolatok jegyében mégegyszer őszinte tisztelet­tel és megbecsüléssel kö­szöntöm hazánk dolgozó né­pét. Kívánom, hogy család­jukkal és munkatársaikkal együtt boldogan ünnepelje­nek május elsején, a muka ünnepén, a világ dolgozói­nak harcos seregszemléjén." Az ünnep után pedig követ­­kezzenek ismét a dolgos hét­köznapok, amelyekhez egész népünknek erőt, egészséget és újabb sikereket kívánok. Andersen sajtóértekezlete K. B. Andersen, a Dán Ki­rályság külügyminisztere szerdán sajtókonferencián ta­lálkozott a magyar és külföl­di sajtó képviselőivel a kül­ügyminisztérium Dísz téri vendégházában. Dr. Randé Jenő, a külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője üdvözölte a dán külügymi­nisztert. A dán diplomácia vezetői a magyar—dán kap­csolatokat jónak ítélte. Mint mondotta, a két ország kö­zött nincsenek különösebb problémák. Kereskedelmi kapcsolataink az elmúlt né­hány évben jelentősen bő­vültek. Mindkét ország érde­kelt abban, hogy fokozza Dá­niába, illetve Magyarország­ra irányuló, exportját, ehhez adottak a lehetőségek, úgy­hogy a további fejlesztés megvalósítása nem jelenthet problémát. A miniszter em­lékeztetett a kereskedelmi valamint műszaki-gazdasági és ipari együttműködésre vo­natkozóan öt évre megkötött egyezményre, amelynek ke­reteiben számos konkrét program valósult meg. A ma­gyar fél néhány hónappal ezelőtt kifejezte kívánságát az egyezmény megújítására, s mi készek vagyunk erre — mondotta K. B. Andersen. Az ezzel kapcsolatos tárgya­lások május 5-én kezdődnek Koppenhágában, s eredmé­nyeként remélhetőleg hosszú, lejáratú, tízéves egyezmény megkötésére kerül sor. A kulturális kapcsolatokat szintén jónak minősítette, megemlítve, hogy a közel­múltban megkötött, három évre szóló egyezmény a ko­rábbi megállapodás keretei­ben jelöli meg az elkövetke­zendő időszakban sorra ke­rülő feladatokat. Nemzetközi kérdésekről szólva annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia harmadik, befejező szakaszá­nak megtartására,­­ a Genf­ben jelenleg folyó tárgyalá­sok eredményéből függően — ez év nyarán, talán már jú­liusban sor kerülhet Helsin­kiben. K B. Andersen, a Dán Ki­rályság külügyminisztere, va­lamint felesége és kísérete, szerdán elutazott Budapest­ről JASSZER ARAFAT A SZOVJETUNIÓBAN. Jasszer Arafat a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke Moszkvában sajtóértekezletet tartott. (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) Savaria Táncverseny 975/ Ma délután három órakor ismét megszólal — immár tizedszer — a jól ismert szignál Szombathelyen, a Mű­velődési és Sportház nagytermében, hogy aztán másod­percek múlva betáncoljanak a kedves, bécsi keringő hangjai mellett a parkettre a 10. Savaria Nemzetközi Táncverseny és Magyar Táncbajnokság résztvevői. Az első napon a magyar B-osztály legkiválóbb párja nyeri el a győzelmi trófeát, május másodikán és harma­dikén pedig a nemzetközi mezőny „Sonderklasse” ver­senyzői mérkőznek egymással. Az elmúlt évtized során mindig bemutatkozott egy-egy „szupertáncos” pár is. Nyilván az idei év sem nélkülözi majd ezt a szenzációt, bár a nevekkel várnunk kell az eredményhirdetésig. Annyit viszont máris elárulhatunk, hogy a vasi közönség „élethossziglani kedvencévé” avatott, ausztráliai Richard Foley—Kay Waterman páros ezúttal sem kíván távol maradni a nemes versengéstől. Eddig öt ízben szerepel­tek nálunk, s az első alkalommal harmadik, a második és harmadik esetben második, a negyedik és ötödik sze­replésük idején első helyezést értek el a standard tán­cokban, a közönség legteljesebb egyetértése mellett... A nemzetközi verseny pontozóbírái angol, francia, lengyel, magyar, osztrák, svájci és szovjet szakemberek legkiválóbbjai közül kerülnek ki. A műsorvezető tisztét ezúttal is Kovács P. József, a televízió népszerű bemondója látja el. A gálaest mű­sorában fellép Korda György, e bemutatót táncol Rene és Josette Barsi, az amatőr táncművészet egykori két, nagy csillaga, akik jelenleg is megbecsült profi­ táncosok, s oktatóként is igen nagy hírnévnek örvendenek. A táncverseny-sorozat első évtizedének egyik leg­szebb gyümölcsét is élvezhetjük az idén az­által, hogy a szombathelyi Savaria Táncklub, mely már tavaly, Mis­kolcon is kimagaslóan a legjobbnak bizonyult a formá­ciós versenyben, most nemcsak Szombathelyen, hanem a Savaria Táncversenyt követően Grácban is a legran­gosabb produkciót ígért. (Nem véletlen, hogy a szom­szédos Stájer tartományban az ő fellépésükkel reklá­mozzák a vasárnapi versenyt!) Most első ízben mutatkozik be sokat ígérő utánpót­lásunk, a szombathelyi gyermek-táncklub is, amelyben több mint száz kis pályakezdő próbálgatja — immár nem is egészen alapfokon — ezt a nehéz művészetet. A Savaria Nemzetközi Táncverseny és Ma­gyar Tánc­­bajnokság eseményeiről rendszeresen tudósítjuk majd olvasóinkat. •“ Kulcsár ” 1918. május 16 Csütörtök

Next