Vas Népe, 1975. augusztus (20. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 179. szám Ara: 80 fillér 1975. augusztus 1. Péntek Folytatódik az európai biztonsági konferencia Leonyid Brezsnyev Kádár János felszólalása Barabás Miklós, az MTI kiküldött tudósítója, jelenti. Az európai biztonsági kon­ferencia csütörtök délelőtti ülésének első szónoka Gus­tav Husák, a CSKP KB fő­titkára, csehszlovák köztár­sasági elnök többek között kijelentette: Ez az első alkalom a tör­­­ténelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra, hogy megteremtse a bé­ke, a biztonság és a békés együttműködés reális felté­teleit, annak ellenére, hogy továbbra is fennállanak po­litikai, gazdasági, ideológiai és társadalmi különbözősé­gek. Különösen nagyra értékel­jük azt a szerepet, amelyet a konferenciát megelőző tár­gyalásokon a Szovjetunió betöltött, nagyra értékelj­ük a Szovjetunió békepolitiká­ját. Ugyanakkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gondolkodó erőknek, vala­mint a nyugateurópai, az amerikai és a kanadai poli­tikusoknak, akik­ az európai országok közötti megértés megvalósítására törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Gustá­v Husák —, hogy Európa földjén számtalan agresszió szárma­zott abból, hogy visszaéltek a hatalommal, erőszakos­kodtak és népeket nyomtak el. A müncheni diktátum, Csehszlovákia hitleri meg­szállása, Lengyelország le­­rohanása, a Franciaország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és más európai országok elleni fasziszta támadás, a második világháborúnak mindezek a borzalmai bizonyítják ezt. Ezután Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára mondotta el be­szédét. A többi között a követke­zőket mondotta: A béke — rendkívül fon­tos kérdés­ a lengyel nép szá­mára, amely hosszú és ne­héz utat tett meg független­sége és szabadsága kivívá­sáig. Országunk, szövetsé­­geseinkk­el és barátainkkal együtt komoly erőfeszítése­ket tesz a béke megszilárdí­tása érdekében. Népünk rendkívüli megelégedéssel üdvözli az európai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet sikerét mivel a ta­nácskozás munka­j­áiban kez­dettől fogva aktívan részt­­vettünk. Nagyra értékeljük a résztvevő országok által közösen elért eredményeket, s különösen nagy jelentősé­get tulajdonítunk az aláírás­ra kerülő dokumentumok­nak. A tanácskozás megrende­zésében és alapvető állás­foglalásaiban a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése elvének alátámasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatko­zat bizonyítja az államhatá­rok és az államok területi épsége sérthetetlenségének fontosságát. A dokumentum elfogadása azt jelenti, hogy a résztvevő államok egy­­szers mindenkorra lemonda­nak mindenféle területi kö­vetelésről. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó határozatok elő­segítik a béke anyagi alap­jának kibővítését , a keres­kedelem szabad fejlődését, az ipari és tudományos-mű­szaki együttműködést. A tanácskozásnak a kultu­rális cserére és egyéb kap­csolatokra vonatkozó dön­téseit mindenek előtt a jó­akarat és a kölcsönös biza­lom érdekében kell alkal­maznunk. A délelőtti ülés következő szónoka Valéry Giscard d,Es­­taing francia köztársasági elnök a brit és a nyugat­német kormányfőhöz hason­lóan úgy értelmezte a hel­sinki záróokmányt, hogy annak hatálya kiterjed Nyu­­gat-Berlinre is. Állást fog­lalt a francia „védelmi erő” fenntartása mellett, de ugyanakkor kinyilvánította, hogy Franciaország tovább­ra is távolmarad a NATO integrált katonai szervezeté­től. A francia államfő minde­nekelőtt azt a kérdést ve­tette fel, mi is­­tulajdonkép­pen a célja a biztonsági ér­tekezletnek és az ott aláírás­ra kerülő záróokmánynak? Mint mondotta, a cél Euró­pa biztonsága. Ez azt jelen­ti — folytatta —, hogy el­sősorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: vajon realisták és őszinték vagyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről beszélünk? Válaszolva a saját maga ál­tal feltett kérdésekre, hang­súlyozta: Pusztán az a tény, és az a mód, ahogyan ezt az értekezletet megszervez­ték, bizonyítja az enyhülés szellemét, amely mindnyá­junkat elő­bbre visz. A kon­ferencia legnyilvánvalóbb je­lentősége az, hogy a Finlan­dia palota nagytermében harminchárom részvevő or­szág legfelsőbb szintű poli­tikai vezetői vannak jelen. A konferencia bebizonyítot­ta hogy általános az óhaj a dialógusra — mutatott rá a francia államfő. A francia köztársasági el­nök után Leonyid Brezsnyev, az SZ­­KP Központi Bizottsá­gának főtitkára mondotta el beszédét. Befejezéséhez közeledik megyénkben a gabona betakarítása Jó ütemben halad és befe­jezéséhez közeledik megyénk­ben a gabona betakarítása — állapította meg tegnap Szombathelyen a megyei me­zőgazda­sá­gi operatív bizott­ság. A gabonabetakarításban a legjobb a helyzet a sárvári és a celldömölki járásban: az előbbiben 95 százalék­nál, az utóbbiban pedig 92 százaléknál tartanak az ara­tásban. A szombathelyi já­rásban a gabona 82 százalé­kát, a körmendiben pedig 71 százalékát takarították be. E két utóbbi járásban rész­ben az ár- és a belvizek, részben pedig a későbbi érés hátráltatta az aratást, je­lenleg azonban már itt is nagy erőfesztéseket tesznek a késés behozására. Főként a sárvári és a cell­dömölki járásban­ most már naponta gyarapodik azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek már teljes egészéb­en végeztek a gabo­na betakarításával. A sárvá­ri járásban például már 7 olyan tsz van, amelyikben már a zabot is learatták. Megyei átlagban a búza aratása 74,9 százaléknál, a rozsé 92,2 százaléknál, az ősziárpáé 99,4 százaléknál, a tavaszi árpáé 96 százaléknál, a zabé pedig 14,5 százalék­nál tart. A megyében a gazdaságok zöme ennek a hétnek a vé­gére, a többi gazdaság pe­dig várhatóan a következő héten befejezi a gabona be­takarítását. A megyei operatív bizott­ság felhívta a figyelmet, hogy ott, ahol szükség van erre és a gabonák érési állapota is lehetővé teszi, az eddiginél jobban éljenek a másutt már felszabadult kombájnok igénybevételének lehetőségeivel. Ugyancsak felhívta a me­gyei operatív bizottság a gazdaságok vezetőinek fi­gyelmét arra is, hogy — a további munkák zavartalan­sága érdekében — mindenütt gondoskodjanak a kiürült üzemanyagtartályok feltöl­téséről, továbbá most már mind nagyobb figyelmet for­dítsanak a soron következő munkák — a szalmabetaka­rítás, a tarlóhántás, a siló­zás, valamint az átlagosnál gazosabb cukorrépa gyomta­lanítása, gazoló kapálása — jó elvégzésére. Az operatív bizottság ülé­sén bejelentették, hogy a megyei tanács vk mezőgaz­dasági és élelmezési osztá­lya — a betakarított gabo­na állapotára és a szakvé­leményekre való tekintettel — körlevélben szólítja fel a termelőszövetkezeti vezető­ket: mindenütt okvetlenül végeztessék el a vetésre szánt gabonájuk megvizsgá­lását, azaz győződjenek meg róla, hogy alkalmas-e vető­magnak az erre a célra tar­talékolt és tartalékolandó ga­bona. I± IL Leonyid Brezsnyev: Közös feladat, hogy teljes érvényt szerezzünk a megállapodásoknak Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia zárószakaszának összes részvevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere­­jét. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozáson résztvevő országokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tudatá­ban vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a na­pokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a tere­­­­ben jelenlevő magasrangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyil­vánul ? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, ami­lyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé­­gesi döntéseit követő idő­szakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A ta­nácskozás célkitűzései an­nak az európai nemzedék­nek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Eu­rópa földjét a két világhá-­­ ború alatt. A 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politi­kai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kon­tinenssé változtassák Euró­pát, amely mindörökre meg­szabadul a háború­s megráz­kódtatásoktól. A békére va­ló jogot biztosítani kell Eu­rópa valamennyi népe szá­mára. Természetesen amel­lett vagyunk, hogy ugyan­ezt a jogot biztosítsuk föl­­­­dünk valamennyi népe szá­mára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén ala­puló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen re­alitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alapján elképzelje és felvá­zolja a jövőt. Itt, Európáb­­an nem egy­szer ékesítették magukat ké­tes „babérokkal” az agresz­­szorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európá­ban politikai doktrínává ki­áltották ki a világuralomra való törekvést, amely az­után több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalé­kaikat bűnös és embergyűlö­lő célkitűzések elérésére ál­dozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következ­tetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai konti­nens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszo­nyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredményes valamennyi részvevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamiká­ját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utób­bi években mindinkább meg­határozzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácsko­zás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendü­letet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tar­talmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémáki széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A részvevő országok kö­ö­zötti kapcsolatok szilárd ala­pot nyertek azokból az alap­vető elvekből, amelyek meg­határozzák az államok kö­zötti viszonyban követendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követke­zetességgel küzdött a szov­jet állam megalapítója, Le­nin és amelyekért ma is har­col a szovjet nép. A tanácskozás meghatároz­ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki te­rületen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a mű­velődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehető­ségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsö­nös tájékoztatás. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhat­ják, de­ a viszálykodás mér­gét is elhinthetik az egész világon, az országok és a né­pek között. Szeretnénk re­mélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai eny­hülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is­ minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A Szovjetunió következe­tes híve annak, hogy a ta­nácskozást követően a ka­tonai enyhülés tovább fej­lődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: meg­találni a lehetőséget a kö­zép-európai haderőcsökken­tésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: minden­kinek hasznára váljék. (Folytatás a 2. oldalon)­ ­ Képünkön az ülésterem panorámája. A Minisztertanács ülése — Interjú úr, Bors Zoltánnal — Rádió- és tv-műsor

Next