Vas Népe, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Bolgár—magyar barátsági gyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A látogatás első állomása az elektronikai részegységek Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetet gyára volt. A különböző számítógépekhez szükséges memóriaegysége­ket készítő, legkorszerűbb gépekkel berendezett csarno­kokat Sztojko Mihor igazga­tóhelyettes mutatta be a vendégeknek. A barátsági gyűlésen mon­dott beszédében Nemes De­zső megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd a többi kö­zött hangsúlyozta: " A mi pártjainkat és né­peinket összeköti a hagyo­mányos barátság és olyan közös célok, amelyeknél szebbek magasztosabbak még nem álltak népeink előtt: a fejlett szocialista társadalom építésével a testvéri orszá­gok összefogásának és együtt­működésének bővítésével gyorsítani országaink további gazdasági és kulturális fel­­emelkedését, védeni szabad­ságunkat, és nagy vívmá­nyainkat, amelyeket a nagy szovjet nép segítségével és egymás támogatásával értünk el, hozzájárulni a nemzetközi békéért és a haladásért vi­lágszerte folyó nagy küzde­lemhez. — Ezekben a napokban — folytatta — amikor a Bolgár Kommunista Párt XI. kong­resszusa megvonja az el­múlt öt év munkájának mér­legét azzal a jogos büszke­séggel tekinthetnek pártjuk legmagasabb fórumára, hogy az országépítő munka sike­reiben — amiről a Központi Bizottság beszámolója szólt — az önök szívós munkájá­nak eredményei is tükröződ­nek. Küldöttségünk önökkel együtt örül, és nagyrabecsü­léssel tekint nagyszerű ered­ményeikre. Azzal a tudattal térünk majd haza szép hazájukból, hogy a Bolgár Kommunista Párt újabb reményteljes táv­latokat nyitott népük, orszá­guk számára. A most kezdődött ötödik magyar ötéves terv célkitű­­zéseiről szólva Nemes Dezső kijelentette, hogy azok meg­valósításában a magyar nép épít a szocialista gazdasági integrációra is. Az integráció — mutatott rá —­­természe­tesen nemcsak gazdasági­­műszaki együttműködés, en­nél szélesebb körű, s mert valósítása nem csupán or­szágaink központi szerveinek megállapodásain múlik, ha­nem döntően azokon is, akik a megállapodásokat végre­­hajtják”. Beszéde végén Nemes De­zső aláhúzta, hogy ,.népeink barátsága nem mai keletű, de akkor teljesedett ki iga­zán és kapott új értéket, amikor országaink a szocia­lista fejlődés útjára léptek, és közös céljaik valóraváltá­­sáért fáradozva az élet min­den területén szoros együtt­működés fejlődött ki. Az MSZMP küldöttsége üzemlátogatás és a lelkes hangulatú barátsági gyűlés után a sztratagorai párt­iskolára látogattak el. A látogatás utolsó állomása a „Zagore” agráripari komp­lexum volt, a hét termelőszö­vetkezetből és két állami gazdaságból alakult gazdaság eredményeit Rllen Jordanov, a komplexum igazgatója is­mertette. Szovjet felszólalás a BT angolai vitájában­ ­ A Biztonsági Tanács ked­den este folytatta az Ango­lai Népi Köztársaság elleni dél-afrikai agresszió kérdésé­nek megvitatását. Az ülésen felszólalt a Szovjetunió és a Dél-afrikai Köztársaság kép­viselője. Harlamov szovjet delegá­tus beszédében rámutatott, az angolai események újólag megerősítették azt a bűnös szerepet, amelyet a pretoriai fajgyűlölők az imperialista körök afrikai csendőreiként játszanak, amikor fegyverek­kel próbáltak neokolonialista rendszert kényszeríteni az angolai népre, megkísérelték vérbe fojtani a fiatal füg­getlen államot. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke szerdán a Kremlben fogadta Hans Friderichset, az NSZK gazdaságügyi mi­niszterét, aki a szovjet-nyu­gatnémet gazdasági és tudo­mányos-technikai együttmű­ködési bizottság hatodik ülésszaka alkalmából tartóz­kodik a Szovjetunióban. A megbeszélés során szá­mos külpolitikai kérdést vi­tattak meg és eszmecserét folytattak a kétoldalú, va­lamint az európai gazdasági, tudományos-műszaki és ipa­ri együttműködés­­ fejleszté­sének távlatairól. Alekszej Koszigin, az SZKP XXV. Kongresszusa határozatai­nak szellemében vázolta a Szovjetunió elvi álláspontját. A megbeszélés tárgyszerű , konstruktív légkörben zaj­lott le. Egyszerűsítik a k­ülönbrőn behozott áruk és ajándék küldemények vámkezelését A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter 1976. április 1-ével módosí­totta, egyszerűsítette az utas­­forgalomban behozható áruk és az ajándékcsomagok után fizetendő vám megállapítá­sát és csökkentette a vám összegét is. Az utasok által behozható, tehát vámkezel­hető áruk mennyiségét az új szabályozás a korábbinál korszerűbben és az emberek személyes szükségletéhez job­ban igazodva határozza meg. A vámhivatal eddig azt, hogy mennyi áru hozható be, darabszám vagy mis mérték­­egység szerint állapította meg. Például törülközőből három darab, harisnyából, zokniból hat-hat pár, teából egy kilogramm, kakaóporból 500 gramm. A jövőben az áruk belföldi fogyasztói ára alapján állapítják meg, hogy egy-egy fajta áruból mennyit lehet behozni. Egyenként 100 forint értéket meg nem ha­ladó árukból sok forint össz­értékű, 200 forint értéket meg nem haladó árukból 1000 forint összértékű, 000 forint értéket meg nem hala­dó árukból 2500 forint össz­értékű, 100 forint értéket meg nem haladó árukból 5000 forint összértékű áru vám­kezelhető. Ez azt jelenti pél­dául­ olyan törülközőből, amelynek belföldi forgalmi értéke 25 forint, 20 darab, nylonharisnyából, zokniból, amelynek a belföldi forgalmi értéke 20—20 forint, 25—25 pár, kilogramonként 200 fo­rintos teából öt kilogramm, 100 forintos kakaóból öt ki­logramm vám kezelhető. Az utasok összegen az eddigi 4000 forint helyett 5000 fo­rint, a társasutazásban részt vevők pedig a korábbi 1000 forint helyett 2000 forint bel­földi forgalmi értékű árut hozhatnak be vámfizetés nél­kül. Az utas lényegesen egy­szerűbben túljut a vámvizs­gálaton, hiszen a behozott áruk vámkezeléséhez semmi­lyen nyomtatványt nem kell kitöltenie, ha az általa beho­zott áruk mennyisége az előbbiekben meghatározott feltételeknek megfelel és összértékük az 5000 forint, illetőleg a 2000 forint értéket nem haladja meg. A beho­zott árukat csak akkor kell írásban felsorolnia, ha egy­­egy áruból a felsoroltaknál nagyobb értéket hoz be, vagy ha azok összértéke az 5000, illetőleg 2000 forintot meg­haladja. A jövőben az egy évet meg nem haladó, de leg­alább két hónapig tartó hiva­talos kiküldetésből vagy ta­nulmányairól végleg hazaté­rők a turistákat megillető 5000 forint kedvezményen kí­vül még további 8000 forint összértékű árut is vámmen­tesen behozhatnak. Ez a ked­vezmény a harmadik hónap­tól kezdve minden külföldön eltöltött további hónap után 2000 forinttal növekszik, ha nem lépik túl az egy-egy áruból behozható árumennyi­séget. Egyszerűbb lett az aján­dékküldemények vámkezelé­se is, a kisebb értékű aján­dékcsomagok vámmentesek lettek, vagy az utánuk fize­tendő vám összege csökkent. Vámmentesek a 300 forint összértékű ajándékküldemé­­nyek, a gyógyszerek és gyó­gyászati segédeszközök. Az ennél nagyobb értékű aján­dékküldeményeknél az ed­digi százalékos vámtételek helyett lényegesen alacso­nyabb összegű vámot kell fi­zetni. Például, ha az ajándék­küldemény összértéke 301— 500 forint között van, egy­ségesen 150 forint, ha 501— 1000 forint között van, 300 forint, ha 1001—2000 forint között van, 600 forint, ha 2001—3000 forint között van, 1000 forint, ha 3001—4000 fo­rint között van, 1500 forint, ha 4001—5000 forint között van, egységesen 2000 forint a vám. A korábbi 80 százalékos vámot csak az 5000 forint összértéket meghaladó aján­dékküldeményeknél kel fi­zetni. 2 Szovjet kormánynyilatkozat az egyiptomi lépésekről Szád az egyiptomi elnök a közelmúltban, mint ismere­tes, egyoldalúan érvényte­lennek nyilvánította az 190- es szovjet-egyiptomi barátsá­gi és együttműködési szer­­ződést. Ezzel egyidejűleg Egyiptomban zajos szovjet­­ellenes kampány indult meg, amelynek során kísérletek történtek a Szovjetunió Egyiptommal kapcsolatos álláspontjának elferdítésére, valamint arra, hogy az egyip­tomi politika legutóbbi ku­darcaiért a Szovjetuniót hi­báztassák. Ezzel kapcsolatiban a Szov­jetunió kairói nagykövetsége március 31-én nyilatkozatot adott át az egyiptomi félnek. A nyilatkozat határo­zottan visszautasítja a hiva­talos egyiptomi körök és a sajtó képviselőinek rágalma­zó állításait, s tényeket sora­koztat fel, amelyek arról ta­núskodnak, hogy a Szovjet­unió Egyiptom és az egyip­tomi nép Irányában követke­zetes és elvi baráti politikát folytat. A nyilatkozat kijelenti: az egyiptomi kormányzat az utóbbi években kezdett el­térni a Szovjetunióval való együttműködés politikájától, a szovjet-egyiptomi szerző­dés elveitől. Mindez a közel­­keleti rendezéssel összefüggő kérdésekben nyilvánult meg szemléltető­ módon. Az egyip­tomi vezetők külön ügyletei Izraellel, amelyeket az egyip­­tomi nép igazi­ barátai előtt eltitkolva, az agresszorral szembenálló arab országok háta mögött kötöttek, gya­korlatilag kivonták Egyipto­­mot a megszállt ara­b földek felszabadításáért vívott harc frontjából. Az egyiptomi kormányzat megkísérelve, hogy igazolja fel­agrassaaml és annak­ pártfogóival folytatott kal-, már politikáját, elferdítette és kiforgatta mindazt, ami a Szovjetunióval való együtt­­működéssel, főképp a kato­nai területen való együttmű­ködéssel függ össze. Ugyan­­akkor köztudott, hogy az egyiptomi fegyveres erők­ csakis a szovjet fegyverszál­­lítások eredményeként áll­hattak ellen huzamos időn keresztül az izraeli agresz­­szornak, és arathattak sike­reket az 1973-as októberi harcok idején. A szovjet kormány nyilat­kozatában rámutat: Egyip­tomban egyesek azt a látsza­tot szeretnék kelteni, hogy a szovjet-egyiptomi szerző­dés felbontása, alig változtat valamit a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatain és 41 s tálában a közelk keleti hely­zeten. Ez azonban távol áll a valóságtól. A jelenlegi egyiptomi ve­­­etőség politikája ellent­­mond az egyiptomi nép és más ara­b népek valódi ér­dekeinek. Ez a politika lé­­nyegesen megnehezíti az igazságos közel-keleti ren­dezés elérését, gyengít­ az arab államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az Izrael által megszállt arab területek felszabadítá­sát. Folytatódtak Genfbben a SALT-tárgyalások Szerdán Genfben a Szov­jetunió állandó ENSZ képvi­seletének épületében újabb ülést tartott a szovjet és az amerikai küldöttség, amely a hadászati támadófegyverek korlátozásáról tárgyal. A genfi nemzetközi sajtó­­központban közzétett tájé­koztatás szerint ezúttal több mint másfél órát tanácskoz­tak a küldöttségek. Ismertté vált az is, hogy a két kül­döttség vezetője, Vlagyimir Szemjonov szovjet külügymi­niszter-helyettes és Alexis Johnson amerikai nagykövet a szerdai plenáris ülés előtt kedden csaknem három órán át tárgyalt a szovjet misszió épületében. A sajtó képvise­lőinek közelebbi tájékozta­tást a plenáris ülésről nem adtak, csupán annyit közöl­tek, hogy április 7-én tartják a SALT-tárgyalások követ­kező hivatalos ülését. Bejelentették, hogy szer­dán megtartották Genfben a szovjet—amerikai konzulta­tív bizottság ülését is. Mint ismeretes, ez az állandó kon­zultatív bizottság hétfőn kezdte meg nyolcadik ülés­szakát. Feladata, hogy előse­gítse azoknak a céloknak és előírásoknak megvalósítását, amelyek benne foglaltatnak a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerző­désben, a hadászati támadó­fegyverek korlátozásának te­rületén megvalósítandó egyes intézkedésekről szóló ideigle­nes megállapodásban, vala­­mint a nukleáris háború ve­szélyének csökkentését célzó intézkedésről kötött szovjet­amerikai megállapodásban- Ford—Husszein tanácskozás Fő téma: a libanoni rendezés Ford amerikai elnök és Husszein jordániai király kedden a Fehér Házban több mint egy órán át tanácsko­zott a közel-keleti helyzet­ről és a libanoni válságról. A megbeszélés után a Fehér Ház közleményben jelentette be, hogy a két fél egyetér­tett az újabb tűzszünet ki­hirdetésének és a konfliktus politikai rendezésének szük­ségességében. Ford és Hus­­­szein álláspontja szerint — mondja a közlemény — az ilyen rendezésnek szavatol­nia kellene a különböző li­banoni csoportosulások ön­állóságát, az ország nemzeti egységét és területi integri­tását. Ford és Husszein tanács­kozásán jelen volt Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter ie, Ford az esti órákban vacsorát adott jor­­dániai vendége tiszteletére. A külügyminisztérium sz­ó­vivője Kissingerre hlvaffce®r­va kedd este hangoztatta­, hogy az Egyesült Államok a libanoni válság ügyében fel­vette a kapcsolatot Szíriával, a különböző libanoni csopor­tosulásaikkal, és más közel­­keleti országokkal. Ugyancsak a külügymi­nisztérium szóvivője számolt be arról, hogy az Egyesült Államok Dean Brown volt nagykövetet Washington kü­lönleges libanoni képviselő­jévé nevezte ki. Robert Fri­­sebb külügyminisztériumi szóvivő nem volt hajlandó­ megjegyzéseiket fűzni Dean Brown esetleges közvetítő szerepéhez. Kijelentette vi­szont hogy a nagy tapaszta­latokkal rendelkező ameri­kai diplomata Libanonban „felméri a kialakult helyze­tet” és „bármikor, bármely tekintetben" a különböző li­banoni csoportosulások ren­delkezésére fog állni. A társadalmi tudat és közhelyeink A2­­óbbi években elég gyakran fog­lalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez természetes, hiszen szocialista fejlődésünk a társadalom egyetemes, tehát anyagi és szellemi gyarapodását és változását egy­aránt igényli és eredményezi. Csakhogy job­bára társadalmunk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóbban vizsgálni, anyagi sikereinkkel szoktunk előszeretettel foglalkozni —­ például a mérlegkészítések idején —, miközben társad­almunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy tár­sadalmi tudatunkról alkotott általánosítás­sal. Ennek következtében az olvasóban, vagy a szemlélőben az a benyomás alakul­hat ki, hogy szocialista társadalmunk ösz­­szetevője egyfelől a dinamikusan és ered­ményesen fejlődő anyagi lét, másfelől vi­szont a visszahúzó, fejlődésében gátolt, „el­maradott’ társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat el­marad a léttől” megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hi­szen azt a látszatait kelti hogy társadal­munk tudata valamiféle homogén tudatfor­ma, amelynek legfőbb jellemzője az anyagi léttől való törvényszerű ,.elmaradás”. Pedig ha csak egy kicsit tekintü­­k mé­lyebbre, okvetlenül látnunk kell, hogy a társadalmi tudat legalább annyira sokszínű, mint az anyagi lét, vagy maga a társada­lom. A társa­dalm­i tudat a két bonyolult áttételeken keresztüli tükröződé­se, azaz az anyagi termelés által létreho­zott és meghatározott tudatformák összensé­­­ge, amelybe nézetek és hiedelmek,­­érméik és téveszmék kénzetek, antikádok, trdaikai, jogi elméletek, esztétikák és etikai felfogá­sok, az emberi gondolkodás hihetetten és gazdag és sokszínű produktumai tartoznak A társadalmi tudat tehát meglehetősen he­terogén, a legkülönbözőbb, egymással merőb­ben ellentétes tudatformákat foglalja illet­ve foglalhatja magába. SzoC­alista társadalmunk osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozó­­dik. Állíthatjuk-e, hogy társadalmi fejlődé­sünk jelenlegi szakaszaiban a társadalom ta­gozódása már nem befolyásolja a társadal­mi tudat változását és formáit? S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy tár­sadalmunk alapvető érdekazonossága elle­nére ma még eltér egymástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek meg­felelően gondolkodásmódja is —­ hanem ar­ról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódok, tevékenységek és tudat­ formák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatá­rolható — a munkásosztály tudata, jól tud­juk, hogy a munkásosztályon belül mennyi­re más és más életmódot, kötődést és gon­dolkodást jelent például Csepelen dolgozni, vagy bányásznak lenni Borsodiban, mint kisó­zemben termelni vagy a „fekete vona­tokkal” nap mint nap inpázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között. A PlUnif SSJ- 87 hasonlóan sokszínű és heterogén a parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tár­gyú szociográfiákból jól tud­juk, hogy mi­lyen nagy különbség van például a tanyasi parasztok és a falvakban, kisebb városok­ban élő parasztok között, de hogy a külön­ int. április 1- n»is zárták

Next