Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-03-26 / 13. szám
13. szám. Budapest, 1874. márczius 26. Ötödik évfolyam. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz . » félévre . 4 „ Királyutcza 45. sz. I. em. Király utcza 45. sz. I. em. Tartalom: Mit várunk az új közlekedésügyi minisztertől ? — A vasúti cartellekről. — A keleti vasut. (Vége.) — A pesti közúti vaspálya-társaság közgyülése. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Külföldi hirek. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1874. évi február hav üzlet-eredményeinek kimutatása. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda Kiadóhivatal Mit várunk az uj közlekedésügyi minisztertől? —.. A beállott kormányváilság mikénti megoldása a nagyközönség részéről elsősorban a tisztán politikai elvek tusája gyanánt tekintetett, és a mutatkozott nagy érdeklődésnek legnagyobbrészt ezen szempont szolgált alapjául. Vannak azonban oly körök is, amelyek a válságban a politikán kívül nemzetgazdasági érdeket is látnak, és hivatásuk természeténél fogva a bekövetkezett megoldást ez utóbbi tekintetekből ítélik meg. A kormányválságot nem politikai indokok, hanem tisztán csak a téves irányú állami gazdálkodás okozta; minélfogva a válság helyes elintézéséül oly kormány alakítását kelle óhajtani, amely az eddig követett állami gazdálkodást jobbal felcserélni nem csak akarja, de tudja is. Midőn bármely parlamentáris államban kormányváltozásról van szó, minden egyénileg vagy a közérdek szempontjából érdekelt fél azon nézeteket óhajtja érvényre emelni, amelyek saját működési körét a legközelebbről érintik. Mi a magyar állam területén egy igen fontos érdeket, a közlekedési ügyet szolgáljuk, nagyon természetes tehát, hogy részünkről csak egy oly kormánynyal tudunk rokonszenvezni, amely a közlekedésügyet az eddigi gyakorlattól eltérőleg az állam pénzerejének túlcsigázolt megterheltetése nélkül tovább fejleszteni, és az országra rótt nagy terheket a közlekedés hátránya nélkül mérsékelni tudja. Ezen szempontból akarunk mi is a kormányban történt változáshoz szólani s kifejteni a közlekedési ügy emelése érdekében minő intézkedéseket várunk. Önálló háztartásunk hét éves korszaka alatt sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy az egyes szakminisztériumok élén a valódi szakképzettséget igen ritkán láthattuk képviselve. Csak saját küszöbünk előtt akarunk seperni és állításunk igazolásául szakmánk állami főképviselőjét, a közlekedési minisztériumot idézzük. Hét évi időszak alatt nemcsak szakképzett, de még oly közlekedési miniszterrel sem bírtunk, ki a közlekedési ügyekben kellő tájékozást szerzett volna magának. Az eddigi közlekedési miniszterek pártjuknak kivétel nélkül kitűnő tagjai, tehetségeik érvényesítésére azonban a működési tért helytelenül választották. Az egyéni szorgalom és tehetség a szakképzettséget pótolhatja ugyan, tartózkodó működése azonban a várt eredményeknek megfelelő nem lehet. Miután tehát mi a közlekedési ügy lendületét csak egy szakképzett minisztertől vártuk, a kormányválság helyes elintézését csakis ezen szakma illetékes betöltéséről feltételeztük. Ezen átalános nézetek után szándékunknak megfelelően szóljanunk kell az új közlekedési miniszter úrról s azon módozatokról, amelyek alkalmazása által a közlekedés ügyét emelni és az eddig terhek könnyítését eszközölni reményijük. Gróf Zichy Józsefnek közmunka és közlekedési miniszterré lett kinevezése által a közlekedési és kereskedelmi tárczák tervezett egyesítése tényleg elejtetett s ezt annyival inkább tekinthetjük egy jobb irány követésének előjeléül, mert a mi zilált közlekedési viszonyaink között a külföldi példák utánzása csakis újabb zavart, újabb bonyodalmakat okozott volna. A nehézségek, melyek a közlekedési tárcával jelenleg össze vannak kötve, osztatlan figyelmet és munkásságot kivánnak, egy uj irány kijelölését és követését, megrögzött bajok kiirtását, téves nézetek legyőzését — s ezért csakis helyeselhető, hogy a fontos állás ismét önállólag töltetett be. Gróf Zichy József tehetségeit eddigelé ugyan leginkább a kereskedelmi ügyek közül fejtette ki, de ha tekintjük azt, hogy avval kapcsolatban leginkább a közlekedésügy jár; ha tekintjük hogy nevezett, mint a képviselőházban többször volt alkalom hallani, a közlekedésügy viszonyait elegendőleg ismeri s behatóan tanulmányozta, míg egyrészt el nem hallgathatjuk örömünket a közlekedési tárca ilyetén betöltése fölött, másrészt teljes bizalommal várjuk a létező ferde viszonyok teljes reformálását, egy alapjától kezdve jobb, czélszerűbb közlekedési politika inaugurálását. Amit, részletesen felsorolva, várunk az új közlekedésügyi minisztertől, azt következőkben véljük röviden összefoglalhatni. Várjuk először is a közlekedési vállalatok és a kormány közötti viszony határozott körvonalazását. Közlekedésügyünk önállóságának első idejében a kormány felügyelete és beleavatkozása a közlekedési vállalatok ügyeibe jóformán csak névleges volt, mint azt eléggé illustrálja a keleti vasút ügye is; később azonban, midőn a pénzügyi válság közeledett és be is állt, a minden oldalról hangoztatott „takarékosság" oly kicsinyes szűkkeblűséget eredményezett, mely ha még tovább foly, rövid idő múlva a közlekedési vállalatok igazgatóságait minden önállóságtól megfosztotta volna, egyedül a folytonos kérdőre vonatás és felelősség terhet hagyván rajtuk. Fölösleges volna ismételni, hogy az államnak van joga, sőt kötelessége az általa anyagilag segélyzett közlekedési vállalatok ügyeit ellenőrizni s felügyeletet gyakorolni — de annyi bizonyos, hogy némi önállóságot ez utóbbiaktól sem lehet megtagadni, sőt a helyes kezelés érdekében ez múlhatatlanul szükséges is. Meg kell tehát szorosan és világos körvonalakban jelölni a határt az önállóság és beavatkozási jog között, s eleje lesz véve azon sajnos félreértéseknek, melyek magának az ügynek csak kárára vannak. Várjuk másodszor, hogy a jelen pénzviszonyok követelte a -