Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-04-08 / 14. szám

14. szám. Budapest, 1875. április 8. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 st­a a félévre . 4 . Kiadó-hivatal : Zoltán­, előbb Attila utcza 2. sz. II. em. Tartalom: A közlekedésügyi szakférfiak felirata — A tiszavidéki vasut főigazgatója. — Trieszt vasúti érdekei. II. — Vasúti h­irek.­­ Posta- és távir­daügy — Kormány­rendelet. (M. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség ) — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda : Zoltán­, előbb Attila utcza 2. sz. I­. em. Megjelenik minden csütörtökön. "­­ A közlekedésügyi szakférfiak felirata. Az utóbbi időben közlekedésügyi körökben oly nagy szenzá­cziót okozott, a magyar nyelv jogos érvényesitésére czélzó mozgalom a­mily szép kilátásokkal indult meg, oly fényes sikerrel érte el első­sorban kitűzött azon célját: felkelteni a miniszter úr ügyeimet az annyiszor elodázott ügyre s megnyerni annak részére erélyes intézkedését. A m. hó 21-én tartott nagy értekezlet határozatához képest az akkor megválasztott bizottság Tolnay Lajos úrral élén f. hó 2-án adta át a közlekedésügyi minister ur ő nagym­éltóságának az alább egész terjedelmében közlött feliratot, s ez alkalommal oly szi­vélyes fogadtatásban részesült s a kifejezett kívánalmak teljesíté­sére vonatkozólag oly határozott ígéreteket vett, mikép megbízói­nak bizonnyára a legörvendetesebb jelentést teh­eti. A feliratot említett bizottság elnöke Tolnay Lajos úr, a m­. kir. államvazusok igazgatója következő beszéddel nyújtotta át: Nagyméltóságú miniszter úr! A vasutépíítés és vasúti üzlettel foglalkozó budapesti szakfér­fiak megbízásából jelenünk meg Nagyméltóságod előtt, kérelme­zendők, hogy hazánk nyelvének és a nemzeti irányban működő szakképzettségnek vasúti vállalatainknál érvényt szerezni mél­tóztassék. Jól tudjuk mi azt, hogy ezen kérelemre épen Nagyméltósá­goddal szemben tulajdonképen nincs is szükségünk, teljesen meg levén győződve arról, hogy Nagyméltóságod a haza és a nemzet iránti kötelességek teljesítését egy perczig sem fogja legelső teendői sorából kifelejteni. Teljes biztosítékot nyújt nekünk erre nézve azon önzetlen és mélyen átérzett hazaszeretet , mely Nagyméltóságod ismert múltjának minden tettei és nyilatkozataiból, történtek azok szűkebb és szerényebb, vagy tágabb és nyilvánosabb működésének közepette, mindenkor kétségbevonh­atlan őszinteség és nyiltsággal tükröződött viszsza. És ha mindezek daczára jelen alázatos kérel­münk előterjesztését m­ég sem tartottuk feleslegesnek, azt azon, épen az ujabb időben nyilvánult m­egbocsáth­atlan közönynek, részben rosz akaratnak kérjük tulajdonítani, melylyel a vasúti vál­lalatok idegen ajkú alkalmazottjainak tetemes része az általunk képviselt ügy iránt viseltetik. Nem kívántuk és nem is reméltük mi azt soha, sőt ma sem várjuk, hogy mindazon idegen ajkú és születésű hivatalnokok, kik a korábbi évek befolyása alatt, nem keressük jogosan-e vagy jog­,­talanul, helyesen vagy helytelenül, hazánkban alkalmazást nyertek és jóhiszem­űleg állásokat foglaltak, a minisztérium egyszerű parancs­szavára ezen országból eltávolíttassanak, mint ezt idegen ellenfe­leink szándékunk gyanánt előtüntetik, h­anem igenis elvártuk volna és a haza és nemzet érdeke határozottan meg is követeli, hogy ezen idegen szaktársak az állam hivatalos nyelvét teljesen sajátjukká tegyék, hogy nemzetünkhöz simuljanak, és hogy igyekezzenek hasznos és megbízható polgárai lenni azon államnak, mely őket felfogadta, mely nekik kenyeret ad. Azonban fájdalommal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy méltányos várakozásainknak, hazánk ezen mindenek fölött jogos követelményeinek a bevándorolt idegen szaktársak csak igen kis része felelt meg ; a túlnyomó többség nemcsak hogy ezen kívána­talomnak eleget nem tett, de sőt ismeretes, hogy a nagyméltóságú minisztérium ez irányban tett intézkedései és törekvései elé minden lehető és kigondolható nehézséget gördített és a­mi több, köztudo­mású tény, hogy kihivó, a nemzet érzületét mélyen sértő ellenzéket képez. Ily tényekkel és helyzettel szemben és tekintettel azon kö­­ ­­­­ rülményre, hogy a magyar nyelv már ezelőtt másfél évtizeddel lett viszszahelyezve a hivatalos állami nyelv jogaiba, hogy a magyar állam közel egy évtized óta élvezi alkotmányos önkormányzatát, és hogy már több év óta egyszersmind rendeletileg is követeli a nagym. közm. és közi. minisztérium a hazai nyelv és a hazai erők jogosult igényeinek kielégítését vasúti vállalatainknál, hazánk és önma­gunk iránti szent kötelességünknek tekintjük ezen ügyben felszó­lalni, kérvén nagyméltóságodat, hogy azt, a­mit a jóakaratú figyel­meztetés, intés, a példátlan türelem eredményezni képesek nem va­lának, most már kérlelhetlen szigorral követelni méltóztassék. Jelen alázatos feliratunkban, melyet ez alkalommal Nagymél­tóságodnak átnyújtani szerencsések vagyunk, bátorkodunk egy­szersmind röviden fölsorolni azon eszközöket is, melyek nézetünk szerint alkalmazandók lennének ott, hol az eddig alkalmazott esz­közök célhoz nem­ vezettek. Ne vegye Nagyméltóságod ezen hazafiúi kötelességünk által előszabott eljárásunkat szerénytelenségnek, méltóztassék ezt inkább azon körülménynek tulajdonítani, hogy mi, kik vasutainkhoz leg­közelebb állunk, tudomással bírhatunk oly dolgok felől is, melyek a nagyméltóságú minisztérium figyelmét könnyen elkerülhetik. Végül tiszteletteljesen és hazafiúi bizalommal kérjük Nagy­méltóságodat , fogadja kegyesen jelen alázatos felterjesztésünket és enged­je reménylenünk, hogy Nagyméltóságod bölcs intézkedései ezen egyiránt fontos és égető kérdésnek mielőbbi alapos megoldá­sát eredményezendik, és hogy határt fog szabni oly intencziók és törekvések továbbterjedésének, melyek folytán vasutaink bizonyos körülmények bekövetkezése esetében hazánk és nemzetünk érdekei ellen irányzott eszközökké válhatnának". A miniszter úr átvévén a feliratot, ezen a meggyőződés hang­ján elmondott beszédre kivonatilag körülbelül következőleg vá­laszolt : Magam is nemcsak most, de már rég óta át vagyok hatva an­nak szükségességétől, hogy az ország területén levő közi­­vállala­tok az állam érdekeinek és a nemzeti igényeknek megfelelő értelem és irányban kezeltessenek, szívesen fogadom tehát a hazai szakfér­fiak nálam megjelent ezen bizottsága által átnyújtott feliratot, mert ebben is csak újabb bizonyítékát látom annak, hogy egyéni meg­győződésem és nézetem a közvélemmény kívánalmaival találkozik; a közvélemény határozott irányú nyilatkozatai csak fokozni fogják az erélyt, melyet e téren az állam c­éljainak és az államélet egész­­séges fejlődésének követelményeihez képest már az eddig megje­lent rendeletek szigorú végrehajtása körül is kifejteni okvetlen szükséges teend. Folytatólag hangsúlyozta a miniszter úr, hogy már­is eléggé alaposan informáltatta magát a helyzet és a szükségeseknek mutat­kozó teendőkre nézve, és í­gy tudomása van arról, hogy némely társulat azért nem igyekezett megfelelni az eddig megjelent minisz­teri rendeleteknek, mert az azokban foglalt határozatoknak nem kívánt komoly jelentőséget tulajdonítani. Az állam hivatalos nyelvének behozatalára nézve annyi újabb és újabb, eléggé tág időtartamra kiterjedő határidők lettek kitűzve, hogy tekintve jelen feliratokban panaszolt eredménytelenséget, ma­gam sem látom indokoltnak újabb határidőket engedélyezni és e tekintetben azonnal határozottan és magyarázatokat nem tűrő mó­don és irányban fogom tudatni szándékomat az illető társulatokkal, és csak­is a szolgálat érdekeire kiválólag fontos befolyással bíró esetek figyelembe vétele mellett leszek hajlandó egyes kivételeket engedélyezni, de ezen egyes kivételeket is határozott, meg nem hosszabbítható időtartamhoz fogom kötni. Nyugtassák meg önök ez irányban megbízóikat és legyenek

Next