Vasuti és Közlekedési Közlöny, 9. évf. (1878)

1878-09-11 / 37. szám

37. szám. Budapest, 1878. Szeptember II. Kilenczedik évfolyam. Előfizetési dij: Házhozhordással v. pontai küldéssel egész évre 8 frt. 1­­ . félévre 4 . Kiadó-hivatal: V., Tadász-utcza 9. sz. földszint. TARTALOM : Útközben elhagyott podgyász-darabok visszaszerzése iránti felszólamlások. — A vasutüzleti távírdák múltja és jelene. I. — A budapesti közraktárak tervezete. (Folyt.) Osztrák vasuti ügyek. — A német vasuti igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás). — Európa keleti kereskedelmi utai. —Vasuti hirek. — Kormányrendelet a magy. kir. belügyminisztériumtól. — A m. k. államépitészeti és folyammérnöki hivatalok ajánlati tárgyalásai. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Vadner-utcza 9. sz. földszint. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. Útközben elhagyott podgyász-darabok visszaszerzése iránti felszólamlások. A német vasuti igazgatóságok egyletének m. é. közgyűlése tudvalevőleg egy indítványnyal is foglalkozott, mely egy vagy több központi közeg szervezését tervezte oly czélból, hogy általuk a vasúti kocsikban, váró­termekben stb. elhagyott podgyász visszaszerzése megkönnyítessék. A bizottsági javaslatok meghallgatása után a közgyűlés akkor egy vagy több központi hivatal felállításától, melyekhez elveszett podgyász- vagy málhadarabok iránt a felszólamlások intézendők volnának, eltekintett, elfogadott ellenben a felszó­lamlások számára egy közös mintát, mely minden állomáson készletben tartandó s az utasoknak kivonatra kiszolgáltatandó. Eme az­­1877-iki Hangában tartott közgyűlés VIII. pont­jánál megállapított, s az elveszett vagy elhagyott utipadgyász vagy málhadarabok visszaszerzését czélzó felszólamlásokhoz használandó minta most, a német vasúti igazgatóságok egylete ügyvezető igazgatóságának közlése szerint, valamennyi az egy­lethez tartozó vasutak állomásain az utazó közönség rendelke­zésére áll. Hogy e czélszerű berendezés fennállásáról minél szélesb körök nyerhessenek tudomást, a vasúti igazgatóságok egy része vonalaik állomásai váró és éttermeiben, másik része pedig sze­mélyszállító kocsijaik összes coupéiban a közönség tájékozásául megfelelő hirdetményeket függesztetett ki. Ezenkívül a napirend ugyanazon pontjánál 3. szám alatt hozott ama további, azonban nem kötelező erejű határozat, mely szerint „közös kocsik által járt vonalak számára közös beren­dezések megállapításával olykép tétessék kísérlet, hogy talált s 14 nap lefolyása alatt vissza nem követelt tárgyak egy bizo­nyos egyleti igazgatósághoz legyenek bejelenteniek, s az utazók az átmeneti kocsikban kifüggesztett hirdetmények útján amaz igazgatóság cziméről és székhelyéről értesitendők, melyhez a netáni felszólamlások intézendők" az átmeneti kocsik által járt köteléki útirányok túlnyo­móan nagyobb részénél szintén végrehajtatott. A Németország, Ausztria-Magyarország, Németalföld, Bel­gium, Orosz-Lengyelország és Románia területein levő vala­mennyi egyleti vasútra nézve érvényes felszólamlási minta szö­vege a következő: Német vasuti igazgatóságok egylete. Felszólamlási minta. 187 hó és közti utamban bó. .. indulás állomásról.. . .órakor, érkezés állomásra .. .órakor..... tulajdonos pálya.. . .számú átmeneti *) kocsijának osztályú betűvel jelzett coupéjában, **), a váró­teremben a következő tárgyat (ennek pon­tos leírása) hagytam el, kérem ennek szíves fel­keresését és elküldését állomásra (a cím és lakhely pontos megjelölése). Végül legyen még magyarázólag megjegyezve, mikép az utas, ki valamely vasuti kocsiban vagy állomáson podgyász­vagy málhadarabot elhagyott vagy elvesztett, legczélszerűbben jár el, ha azon vasuti állomás főnökéhez fordul egy egyleti fel­szólamlási minta kiszolgáltatásáért, melyen a veszteséget észre­veszi. E mintát azután kitöltve, a felszólamlás további foga­natosításának czéljából vagy ugyanazon, vagy bármely más állomás főnökének is átadhatja. Igen kívánatos volna, ha ezen az utazó közönségre nézve felette fontos és kényelmes berendezés ismertetését, a felszólam­lási minta lenyomatása mellett, a napilapok szerkesztőségei is tovább terjesztenék. *) Ha a kocsi átmeneti kocsi volt, ugy e szó „átmeneti" aláhúzandó, ellenkező esetben pedig törlendő. **) Ha a tárgy a kocsiban hagyatott vissza, e szavak: „a váró teremben" törlendők és megfordítva. A vasútüzleti távírdák múltja és jelene­­ i. N­a tekintetbe vesszük, mily jelentékeny helyet foglal el napjainkban a villamos távirda, mint hírközvetítő a közlekedés birodalmában, mennyi millió távirat továbbittazik évenként a földkerekség valamennyi csak némileg is polgárosodott orszá­gaiban, mily óriási szolgálatokat tesz az úgy egyesek, mint államok érdekében csupán mint gyors hírhordó, legnagyobb részt az állam, kisebb részt egyes társulatok birtokában és ke­zelése alatt, a vasutüzleti távírdák szerepe, bár nem kevésbé fontos, mégis — mint csaknem kizárólag a vasutüzletre vonat­kozó—, a többiek mellett másodrendűvé sülyed. Pedig ez nem volt mindig igy, sőt épen ellenkezőleg kezdetben a távirda kizárólag mint a vasutüzlet segédmunkása szerepelt s a vasút szolgálatában fejlődött és izmosodott annyira, hogy most már mint önálló közlekedési ág állja meg és tölti be a maga helyét. A vasútüzleti szolgálatnál a villamos távirda oly kézzel­fogható előnyökkel kínálkozik, hogy a vasutak már elettől fogva nemcsak arra szorítkoztak, hogy a távirdai találmányokat, ha­csak mennyire­ annyira hasznavehetőknek bizonyultak, szolgála­tukba vegyék, hanem épen a vasúti üzlet fontossága volt leg­kivált ama tényező, mely eleinte a távírdák fejlesztését és töké­letesítését sürgetősen követelte. Az első nagyobb méretű távirdák részben kizárólag a vasúti szolgálat végett állíttattak fel, és a­hol nem így volt, ott is, mint az első állami távirdák Német­országban és Ausztriában, a vasútvonalak mentén lettek vezetve. Angliában, némely kevéssé jelentékeny kísérletek után, az 1846-ban alakult távirda társulat (Electric Telegraph Company) által épített távirda - vonalak egyidejűleg adattak ugyan át a vasúti szolgálatra és magánüzleti hiradásra, de az utóbbi czélra csak igen kis mérvben használtattak, így 1851-ben, ámbár már 190 állomás volt a közönség használatára megnyitva, mégis egész évben mindössze csak 48,490 magántávirat továbbuttatott, azaz egy állomásra nem esett mindennapra egy távirat. Mekkora különbség! — egy negyed század múlva 1876-ban Angliában 5375 állomás 21 millió 820 ezer táviratot kezelt. Ily óriási szaporodás természetesen nem egyszerre, de mégis rohamosan keletkezett úgy, hogy a magántáviratok a vasúti üzletieket a vonalakról csakhamar leszorították és a vasutaknak saját vona­lakról kellett gondoskodniok. Mily korán felkarolták a vasutak a villamos távirdát, annak bizonyságául nem lesz érdektelen a következő történelmi tényeket felsorolni. Már 1835-ben, alig hogy építeni kezdték a lipcse-drezdai vasutat, a vasúti igazgatóság különösen az út.

Next