Vasuti és Közlekedési Közlöny, 9. évf. (1878)

1878-10-09 / 41. szám

41. szám. Budapest, 1878. Október 9. Kilenczedik évfolyam. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. TARTALOM: Az occupatio és vasutaink. — A magyar királyi államvasutak 1877-ben. (Vige.) — A német vasuti igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás). — A magyar­országi ármentesitő társulatok. (Folytatás) — Személyi hirek. — Vasuti hirek. — Távirdai hirek. — Kormányrendeletek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Vadász-ats-za 2. sz. földszint. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 8 frt. „ . » félévre 4 „ Kiadó­hivatal: V., Vadasz-utcza 9. sz. földszint. Az occupatio és vasutaink. A vasutak észszerű használata a siker egyik legfontosabb tényezőjévé vált korunk hadjárataiban. Kiváló befolyás enged­tetett ez okból a hadvezénylet részére új vasútvonalak meg­állapításánál, a közös hadügyministériumban külön osztály állít­tatott fel a vasutak és a vasúti forgalom számára, s a vasúti technika a háború és a hadvezénylet igényeinek kielégítése czéljából azok rendelkezése alá bocsáttatott. Ennek következté­ben tapasztaltuk most Bosznia megszállásának alkalmából az alföld-fiumei vasút állomásától Broodig tervezett határvidéki vasút, s az ennek folytatását Brandukig képező vonal kiépítésének siettetését is. Valamely vasút katonai szállítóképessége egyrészt összes, nemcsak műszaki, hanem administratív szervezetének minősége, másrészt ennek a hadiszállítmányok külön czéljaira való felhasz­nálása által feltétel­eztetik. A katonai szállítmányozás észszerű szervezése a vasutakon tehát a katonai igények s a vasútmű­szaki teljesítmények összeegyeztetésén, valamint a katonai szük­ségletek s a vasúti lehetőségek mérvének és nemének megálla­pítása czéljából a katonai és vasúti közegek egyenjogosult összeműködésén alapszik. Ezekből kiindulva a „P. Ll." érdekes adatokat közöl vas­utainknak Bosznia és Herczegovina most befejezett megszállása alkalmával véghezvitt teljesítményeiről. Önként érthető, hogy naponként 15—20 vonat forgalmára berendezett vasutak a katonai szállítmányozás igényeinek min­den nehézség nélkül megfelelhetnek. Más ez oly vasutaknál, melyek­nek forgalmi igényei naponta néhány vonat által kielégíthetők, s ennek megfelelően vannak berendezve is. Ily helyzetben vannak a viszonyaik folytán csakis aláren­delt forgalomra berendezett magyar államvasutak déli vonalai, a mohács-pécsi,pécs-barcsi­ és az alföld-fiumei vasutak, mely utóbbi irányában kiváltkép igen jelentékeny igények támasztottak csa­patok és hadiszükségletek szállítása tekintetében a közelebb lefolyt idő alatt. Ausztria-Magyarországban most harmadízben teljesítettek a vasutak tömeges csapatszállításokat: 1859-ben, 1866-ban és most 1878-ban. 1859-ben a csapatok szállítása a monarchia bel­sejéből Lombardiába igen jelentékeny, s a vasutak hegyi ter­mészete folytán nehéz is volt. A szállítmányozás szervezése nem lévén kielégítő, fennakadások és torlódások gyakrabban történ­tek s a vasutak szállító eszközei feletti rendelkezés igen meg volt nehezitve. 1866-ban a felvonulás meglehetősen lassan ment véghez s a hadjárat rövidsége a hadvezénylet magasabb stádiumait nem juttatá fejlődésre. E hadjárat legnagyobb vasuti teljesít­ményét az Olaszországban győztes hadsereg visszaszállítása Felső-Olaszországból Bécsbe képezi. Ez alkalommal 10 nap alatt 297 vonattal 127,411 személy, 16,631 ló, 254 ágyú és 2,777 jármű szállíttatott. A vasúti forgalomban egy ágyú vagy jármű 8, s 1 ló 4 emberrel tekintetvén egyenlőnek, az összes telje­sítmény 217,073, s tehát vonatonként átlag 733 személy volt. A legújabb mozgósítás alkalmával az alföld-fiumei vasúton 23 nap alatt 265 vonattal 76,578 személy, 18,552 ló és 4,716 jármű, vagyis a lovak és járművek aquivalensét személyekre átszámítva, 188,514, s vonatonként átlag 700 személy szállítta­tott. Megjegyzendő, hogy 1866-ban a déli vasút a csapatszálli­tások tartamára a békeszolgálatot beszüntette, s kevés kivétel­lel kettős vágánynyal birt, mig az alföld-fiumei, a mohács-pécsi, pécs-barcsi vasutak, valamint a magyar államvasutak déli, s a déli vasút magyar vonalai csak egy vágányúak. Ezenkívül az alföld-fiumei s a nevezett többi, a katona szállításokban többé­kevésbé részes vasutak a fokozott polgári személyforgalom köve­telményeit is nemcsak teljesen kielégítik, hanem e súlyosabb körülmények daczára még a szállítási határidőt sem szok­ták szűkebb korlátok közé. De nem csupán a tömegek irányadók a vasúti szállítmá­nyozás terén elért eredmények megítélésénél, hanem e tekintet­ben főkép a körülmények döntők, melyek között a szállí­tás eszközöltetett Nehezebb s elismerésre méltóbb lehet bizo­nyos körülmények között két ezredet rendeltetési helyére szállítani, mint más viszonyok közt egy egész hadosztályt továbbítani. Például ha eleve számításba nem vett új csapatok szállításának szüksége a már megállapított szállítási intézkedések megváltoztatását igényli; oly körülmény, mely a jelenlegi mozgó­sítás alkalmával nem egyszer ismétlődött. Természetes, hogy az összpontosítás és felállítás módja, a hadcsapatok szelleme, külön­féle fegyvernemekből való mikénti összeállítása sat.,— el is tekintve a közreműködő tényezők szervezetének nagyobb vagy csekélyebb mérvű czélszerűségétől, — az e nemű teljesítmények végzését sok­félekép nehezítik. Kétségtelen ezek szerint, hogy csakis a vezetők legnagyobb erélye, szakismerete, s előrelátó tehetsége, a végre­hajtó közegek nagymérvű önfeláldozása s valamennyieknek hatalmas kötelességérzete képes a vasuti szervezet cselekvő­képességét, az irányában támasztott rendkívüli igények magas­latán fentartani. Hasonlítsuk össze a német vasutak teljesítményeit azzal, mit a jelen mozgósítás alkalmával a mi vasutaink végeztek. Az 1870—71-ki német-franczia háború oly roppant tömegeket hozott mozgásba, melyekhez még csak távolról hasonlíthatókat is a népvándorlás ideje óta a világ nem látott. A háború kiütésekor Németországban 51 autonóm pályacsoport volt s pedig 15 állami­, 5 az állam által kezelt és 31 magánvasút. A hadsereg felvonulása 5 , 600,000 ember s hozzátartozandóinak szállítására terjedt, úgy hogy a felvonulás öt útvonalán naponta 42,000 embert kellett szállítani. A mostani mozgósításnál kitűnt, hogy a magyar vasutak, a béke­forgalom fentartása mellett, naponként 16 katonai vonatot, egyenként 1200 emberrel könnyen képesek továbbítani, mi a fenn kimutatott teljesítményhez tökéletesen hasonlónak mondható. A körülmény, hogy a csapatszállítmányok átlagos közép­útja a magyar vasutakon 160, a német vasutakon ellenben 350 kilométer volt, a német beszakadó pályák kettős vágánya, s a béke­forgalom beszüntetése által nagyon is kiegyenlíttetik. A magyar közlekedési ministérium s a főfelügyelőség most teljesen megfelelőknek bizonyult, s valamennyi vasútra egyaránt alkalmazott hasonnemű intézkedéseinek köszönhető, hogy adott esetben vasutaink bármelyike szintén hasonlóan kedvező ered­ményt volna képes felmutatni. Tekintettel az eszéki végállomásra, a csapatszállítások túl­nyomóan nagyobb része az alföld-fiumei vasút déli vonalrészén vonult végig, mely alkalommal a dunai gőzkomp is teljesen czélszerűnek bizonyult, mert nem kevesebb mint 16 vonat napon­ként lett annak segélyével a Dunán átszállítva. Ez oly kocsi­forgalom, mint még akkor sem várható, ha a dálya-brood­serajevoi csatlakozó pálya kiépítése által, az Usku­b-saloniki csatlakozás létesítése s azon vidékek kereskedelmének az alföld­fiumei vasúton át Budapestre irányítása sikerülne. Magától értetődik, hogy a csapatszállitmányok oly nagy

Next