Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-03-26 / 13. szám
13. szám. Budapest, 1879. Márczius 26. Tizedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTALOM : A vasúti csoportosítás kérdése a képviselőházban. — Legmagabb elismerés. — A szegedi árvíz és az osztrák államvasut-társaság. — Az első erdélyi vasút igazgatósága és építési vállalata közti kiegyezési szerződés. — Vasutaink egészségügyi szolgálata. — Zombor-anatini vasút. — A magyar északnyugati vasút. — Törvényjavaslat, a mezőtur-szarvasi másodrendű vasút kiépítéséről. — A képviselőház közlekedési bizottságának jelentése a mezőtúr-szarvasi másodrendű vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatról. — Törvényjavaslat, a magyar észak-nyugoti vasút kiépítésére vonatkozó 1870. évi XLI. törvényczikknek hatályon kivül helyezéséről. — Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a közlekedési minisztérium 1879. költségvetése tárgyában (Vége). — Vasúti hirek. — Kormányrendelet. — Vegyesek. A m. k. államépitészeti és folyammérnöki hivatalok ajánlati tárgyalásai. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1879. évi február havi üzleteredményeinek kimutatása. — Szerkesztési iroda: V., Vadagz-uttzit 14. sz. földszint. Előfizetési díj: Házhozhordással g. postai küldéssel egész évre 8 frt. félévre 4 „ Siadó-hivatal: V., Vadágz-utcza II. sz. ittlibtzint. Megjelenik minden szerdán. A vasúti csoportosítás kérdése a képviselőházban. A rendszertelen vasútépítés pénzügyi és nemzetgazdasági hátrányait már évek óta érezzük ; régtől fogva ki is lett adva tehát a jelszó, hogy a fennálló forgalmi viszszásságok megszüntetésének s az állambiztosítási teher csökkentésének egyedüli módja: a vasutak czélszerűbb csoportosítása. Legutóbb a kormány programmjába is fel lett véve a vasutak czélszerűbb csoportosítása, s hallomás szerint a közmunka és közlekedési m. k. ministériumban Hieronymi államtitkár úr elnöklete alatt egy szűkebb körű bizottság már hosszabb idő óta foglalkozik a csoportosítási kérdés tanulmányozásával. Hogy minő eredményekre jutott e bizottság, s hogy általában minő programmja van e tekintetben a kormánynak, arról még semmit sem tudunk, s csak a képviselőház 1. év márczius hó 8-án tartott ülésében a közmunka és közlekedési m. k. ministérium költségvetésének tárgyalása alkalmával kifejtett vita vet némi világot a csoportosítási kérdés mai állására. A biztosítást élvező vasutak által megtérítendő felügyeleti költségeknél ugyanis Boross Béni szóba hozta a vasutak csoportosítását, kiváló szakismerettel beszélvén vasúti politikánkról, nevezetesen a csoportosítás kérdéséről és a tarifaügyről. E fölszólalás érdekes nyilatkozatokra adott alkalmat, nevezetesen szólottak a csoportosítási kérdésről Péchy minister úr, Ivánka Imre és Hieronymi Károly. E nagyérdekű nyilatkozatokat a következőkben reprodukáljuk. Boross Béni a vasutak csoportosítását és központosítását oly mérvben, mint azt Francziaországban keresztül vitték, nem tartja helyesnek, s azt hiszi, hogy ily centralizáczió mellett költségkímélés sem fog előállani. A kisebb vasutak csoportosítását helyesnek tartja, de e tekintetben a lehető decentralizácziót sürgeti olyképen, hogy ezen vasutak igazgatóságai az illető vidékre helyeztessenek. Azon vasutak állami kezelés alá vételét sürgeti, melyek az ország szivét a külfölddel egyenesen összekötik. Érti a budapest-brassó-bukaresti, a budapestzimonyi, a budapest-fiumei és a budapest-oderbergi irányokat. Ezek csoportosítása által hiszi érdekeinket biztosíthatóknak. Péchy Tamás közlekedési miniszter megjegyzi, hogy nagyrészben egyetért Boross nézeteivel. A csoportosítást illetőleg a kormány megtette a kellő intézkedéseket azon vonalakra nézve, melyek megszerzését szükségesnek tartja. E tekintetben lépéseket tett a tiszavidéki vasútnál, mely sok vasútra nézve összekötő kapcsot képez; ez vezette a kormányt a keleti vasút megszerzésénél, mely összefügg a budapest bukaresti vonallal. A kormány eljárását, melylyel a csoportosítást tervezte, nagyban megakadályozták a pénzügyi viszonyok, melyek rendezése a közbejött viszonyok folytán továbbra elodáztatott, továbbra mindenesetre, mint ezt szóló Széll Kálmánnal tervezte, mert ezek rendezése után akarta a kormány a csoportosítás művét végrehajtani. De ezen viszonyokon kívül akadályozta a kormányt az, hogy több vasút, melyek e tekintetben szóba jöhetnek, oly helyzetben volt, mely a kormányra nézve, mig e helyzet meg nem változik s az ügyek le nem bonyolittatnak, lehetetlenné tette az eljárást. Reményli különben, hogy legközelebb megteheti ez irányban több kérdésre nézve az előterjesztéseket. Ivánka Imre hivatkozik Francziaországra, hol az egész ország zónákra van osztva, melyeken az ott létező vasutak egy közös igazgatóságban vannak centralizálva. Azon eszmét tévesnek tartja, hogy az államnak minden néven nevezendő vasutat birtokába kell vennie, mert az állami kezelés drágább, mint a társulati; csupán a domináló vasútvonalak megszerzése szükséges s e tekintetben nem szabad sajnálni az áldozatot, mert ezáltal a kormány befolyást gyakorolhat az összes forgalomra. Hieronymi Károly maga is egészségtelen állapotnak tartja azt, hogy az ország fővárosából a végpontokra 2 — 3 vasút közvetíti a forgalmat. Ezen bajon a decentralizáció által nem lehet segíteni, hanem úgy kell segíteni, hogy azon egyes vonalszakaszok, melyek az ország fővárosából kiindulva, a főbb forgalmi irányokban a végpontokig vezetnek, lehetőleg egy igazgatóság alá helyeztessenek. Ezzel azonban távolról sem akarja azt mondani, hogy e tekintetben a centralizáczióban Francziaország példája követtessék, mely oly nagy komplexumokat egyesít, hogy az igazgatás lehetetlenné lesz. Elismeri, hogy azon vonalaknál, melyek a főforgalmi irányoktól eltérve, egyes forgalmi vidékek érdekeinek szolgálnak, nagy előnynyel bír az, ha az illető igazgatóság lehetőleg közel van az illető vidékhez, hangsúlyozza főleg oly olcsó vonalak létesítését, minőt Boross hozott létre. A czél tehát nézete szerint az, hogy a fővárosból kiinduló fővonalak egy igazgatóság alá helyeztessenek, de több vonal ne helyeztessék egy igazgatóság alá, mint amennyit a kellő intézkedések czélszerű megtétele kíván. A centralizácziót hangsúlyozza a fővonalakra nézve speciális magyar szempontból s lehető megszüntetését óhajtja azon vonalaknak, melyeknek tendencziája természetüknél és fekvésüknél fogva az, hogy a fővárost csak közben eső állomásnak tekintik. A fennebbi nyilatkozatok nyomán constatálhatni véljük, hogy a vasutak czélszerűbb csoportosításának kérdése rövid időn megoldásra kerül, mert a miniszer úr is nyíltan bevallja, hogy némely vonalak, nevezetesen a tiszai vasút megszerzése iránt máris történtek előkészítő lépések, melyek azonban az általános pénzügyi helyzet nehézségei miatt egyelőre sikert még nem eredményezhettek. A miniszer úr nyilatkozata továbbá azt is sejtetni engedi, hogy a csoportosításnál a kormány szemei előtt önczélként lebeg a vasutak nagyobb mérvű államosítása, s nézetünk szerint ez igen helyes, mert különösen a tömösbrassó-nagyvárad-püspökladány-szolnok-czeglédi vonalat és másrészt a gyulafehérvár-arad-szajoli vonalat, ha az osztrákállamvasút forgalmi hatalmát lehetőleg ellensúlyozni kívánjuk, semmiféle magántársulatnak át nem engedhetjük, hanem feltétlenül szükséges, hogy mindazon vonalakat állami kezelésben tartsuk. Hogy az említett vonalaknak államosítása mily feltétlen szükségesség, ennek bizonyítékául elég arra utalnunk, hogy az osztrák államvasútnak mindenkor sikerült a vele versenyző magánvállalatokat saját hatalmi körébe bevonni, példa erre a tiszai vasút, mely tudvalevőleg szerződésszerűleg köteles Czegléden minden szállítmányt az osztrák államvasútnak átadni, amely tapasztalati tényekkel szemben az engedély-okmányok tarifa kikötései, valamint a múltban hatálytalan eszközöknek bizonyultak, úgy kétségkívül a jövőben sem nyújtanának megfelelő biztosítékot. Nem kevésbé érdekes s egyúttal megnyugtató következtetések vonhatók le Hieronymi államtitkár úr nyilatkozatából is, ki, mint említettük, a csoportosítási kérdés tanulmányozására kiküldött kormánybizottság elnöke s e szerint szavai nem kizárólag egyéni véleményt jeleznek. Az államtitkár úr ugyanis úgy vél a fennálló forgalmi visszásságokon segíthetni, „hogy egyes szakaszok, melyek a fővárosból kiindulva a végpontokig vezetnek, lehetőleg egy igazgatóság alá helyeztessenek." Tökéletesen egyetértünk ezen eszmével, melyben kifejezve látjuk a kormánynak a csoportosítás által elérni kívánt másik főczélját, t. i. a forgalomnak a fővárosban való összpontosítását. A jelzett két főczél szem előtt tartásával végrehajtott csoportosítás, azt hiszszük, biztosítandja azon nemzetgazdasági és pénzügyi előnyöket, melyektől a főbb forgalmi irányoknak