Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)

1879-11-21 / 76. szám

76. szám. Budapest, 1879. November 16. Tizedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM : A kflllulill «rnkírtíík véleménye a 1malnpe.­i IVjnn-izabfilyon'iról. (Folytats.) — A német vasu­tl tarl p­­olitika s az. emitilk-ma­grar kivitel. Ik'tzRaoutl és forgalmi hivatala. értesítési k. Szerkesztési Iroda: V., Zoltán-uttza 18. Mz. I. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. . „ „ » félévre 6 . Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó­hivatal: V., Zoltan-uttza 19. MZ. I. emel. Különfélék. — Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A külföldi szakértők véleménye a budapesti Duna­szabályozásról. (Fo­ytatás.) A balparton igen helyes vonalban vezetett szabályos gátak építtettek, az első tervtől tetemesen eltérőleg, minélfogva a kivitelnél tekintélyes megtakarítás lett elérve, a­nélkü­l, hogy ez az eredmény rovására történt volna A jobb parton a töltések vonala a vasúti híd nyilása által határoztatott meg, mely a két hidfő között 380 méter széles. A töltés a XXIV. szelvénytől kezdve egyenes vonalban halad, a medernek mindinkább nagyobb s­élességet engedve, s miután a két part egymástóli távola 380 métert elér, a gát a balparti gáttal majdnem párhuzamos görbe vonalat követ, úgy hogy a folyam normálszélessége a XXVIII. szelvénytől a XXXIV. szelvényig terjedő töltések között majdnem egyenlete­sen 380 méter. A jobbparti töltés a vasúti Ilidig magasabb az árvizszin­nél, azaz 8­70 méter. A híd alatt azonban már csak 3­80 méter m­agassággal bír a kisvizszin felett. A baloldalon a vámháztól a vasúti Ilidig, hátul az árviz­szininél magasabb töltések által határolt, a kisvizszín felett 3­80 méter magas, és nagyvíz által elbontható földpartot találunk. A vasúti híd alatt a balparti töltés magasabb az árvíz­színnél és a soroksári ágat zárja el, úgy hogy az evvel való közlekedésre a gát alsó végén csak 65 méternyi nyílás marad m­eg. A kisvizszin felett 7­60 m. magas, és 560 méternyire kőburkolattal van ellátva. A folyamággal való közlekedésre szánt nyitás után követ­kező s az előbbinek folytatását képező gát elején szintén túl­emelkedik az árvízszinen, miután 7­60 méter magas a kisviz­szin fölött, de magassága hirtelen fogy, ugy hogy legnagyobb része csak 3­80 méternyire van a kisvizszin fölött. A soroksári ág egy 3 kilométernyire lejjebb levő, az árvizszinnél magasabb gát által van elzárva, mely mellett egy oldalcsatornában egy, az ág alsó részét tápláló kis zsilip van épitve. A promoutori ágban már eddig is történtek s még folyamatban vannak kotrások, melyek szabályosan hajtatnak végre, s oda irányulnak, hogy a meder legalább tiz láb, azaz 3,16 m­. mélységet nyerjen a scuipout alatt. Végre pedig a promoutori ág összeszorítása is addig fog folytattatni, m­íg a jég fennakadási pontja nem vitetik elég messz­ira lefelé. A közölt kivonat nyomán megítélhetjük a már végre­hajtott munkálatok befolyását, valamint azt is, hogy mit lehet azok folytatásától várni. Legelőször is ki kell fejeznünk abbeli sajnálatunkat, hogy a vasúti híd oly módon épült, melynél fogva a szabályozott meder normál­ szélességét Promontor fölött 380 méterre kellett összevonni, így fájdalom, meg kelletett hosszabbítani a Buda­pest m­entén levő rendkívüli szorulatot. Ha nem is lehet elke­rülni azt, hogy a folyóknak városokon keresztül vonuló részei kivételes helyzetben legyenek, az elkerülhetlen szorulatokat legalább az okvetlen szükséges határok közé kellene szoritani s nem kell megengedni, hogy azok a tulajdonképedi város határain túlterjeszkedjenek. A meder szélességét tehát folytono­nosan növelni kellett volna, úgy hogy a promontori ág már bejáratánál bírjon azon 250 öl, azaz körülbelül 474 méter szélességgel, mely a­mint látszik, ezen ág szabályozásában nor­málszélesség gyanánt lett elfogadva. Nem kell azonban túlságos fontosságot tulajdonítani ezen szorulatnak, s e tekintetben most mindjárt felelünk egy, a közvélemény által tett kérdésre. Ma már nem volna előnyös a vasút jobbparti töltéséből ártéri hidat csinálni és a felette levő gát koronáját leszállítani a czélból, hogy az árvíz ezen híd nyilasaihoz juthasson. A jég zajlása alkalmával ez még veszélyessé is válhatnék, mert igy a jobbparton mintegy mellékmedret teremtenénk, melyben az elégtelen mélység és sebesség folytán a jég némely helyen minden bizonynyal megakadna, melyek igy egy általános összetorlódásnak kiinduló és támpontjai lennének. A jelenlegi helyzetet lehet elítélni és sajnálni, de javítani rajta már csak a híd valóságos meghosszabbítása, a jobb parti gátak lerontása és más új irányban való újraépítése által lehetne. Szükségtelen mondanunk is, hogy ezen munkálatok aránytalanul nagyobb költséget igényelnek, mint a­milyent a török várható ered­ményre fordítani érdemes. A­míg ezen tárgynál időzünk, kijelentjük m­ég azt is, hogy a balparti gát görbülete épen nem túlzott, sőt ellenkezőleg nagyon szabályos és helyes, és hogy az eredeti terven történt változtatás, mely jobban simul a meder állapotához és az ott levő nagy mélységek követelményeihez, teljesen igazolt és semmi hátránynyal sem jár. A szabályozás végrehajtott részének legfőbb pontja a soroksári ágnak teljes elzáratása egy, az árvízszinen felül emelkedő gát által. A csepeli szétágazás és a Dunának két részre oszlása folytán a folyó viszonyai már régóta megállapodtak a természet és a hydraulika változ­atlan törvényei szerint, s bizonyos egyensúly létesült a víz lefolyása előtt nyitva álló kettős meder alakja, szelvénye, iránya, vízemésztése és esése között. Bizonyos, hogy egy oly tekintélyes ágnak, mint a sorok­sári, elzáratása megtörte a fennálló egyensúlyt, és ha nem is lehet annak következményeit pontosan előre látni és meg­mérni, de semmi esetre sem kétséges, hogy a folyamban ural­kodó viszonyok nagy mérvben megzavartattak. Hogy ezt beláthassuk, elég arra emlékeznünk, hogy az elzárt ág azelőtt nagyvíz alkalmával a Duna összes vízmennyiségének egy­har­madát vezette le. A legközvetlenebb eredmény az volt, hogy az árvízszin lejtője emelkedett azon ágban, mely ezentúl egyedül tartozott levezetni az összes vizet, s miután ezen ág hossza 58 kilo­méter, bármily csekély legyen is az emelkedés minden egyes ponton, a szétágazás kezdetén, a e szerint a budapesti szorulat alsó részén a végeredmény már jelentékeny. A tapasztalás igazolta ezen számítást. Nem fogjuk itt részletesen idézni azon vízállási észleléseket, melyek két különböző időszakban, azaz 1872, vagyis a szabályozás előtt és 1872 után Komárom és Budapesten létettek. Csak ezen észle­lések eredményét fogjuk összefoglalni. A velünk közölt diagrammok világosan megmutatják, hogy a komáromi vízállások változásával arányosan változtak a budapestiek is, és hogy a szabályozás óta Budapesten a víz­szin a komáromihoz viszonyítva emelkedett. Ezen diagrammok után azonban nehéz az emelkedés minő­ségét megítélni. Kevy amerikai mérnök érdekes eredményeket hozott ki belőlük, melyeket következőképen lehet összefoglalni. A kisvízszin emelkedése Budapesten alig észrevehető. Az emelkedés csak akkor kezd láthatóvá lenni, mikor a víz a budapesti vízmércén 3 lábat elér. Így megfelelő komáromi vízállás mellett, a víz, mely Budapesten azelőtt 3 lábnyira emelkedett, 1872 után 3 láb 3 hüvelyket ért el.

Next