Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-11-21 / 76. szám
76. szám. Budapest, 1879. November 16. Tizedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM : A kflllulill «rnkírtíík véleménye a 1malnpe.i IVjnn-izabfilyon'iról. (Folytats.) — A német vasutl tarl politika s az. emitilk-magrar kivitel. Ik'tzRaoutl és forgalmi hivatala. értesítési k. Szerkesztési Iroda: V., Zoltán-uttza 18. Mz. I. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. . „ „ » félévre 6 . Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadóhivatal: V., Zoltan-uttza 19. MZ. I. emel. Különfélék. — Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A külföldi szakértők véleménye a budapesti Dunaszabályozásról. (Foytatás.) A balparton igen helyes vonalban vezetett szabályos gátak építtettek, az első tervtől tetemesen eltérőleg, minélfogva a kivitelnél tekintélyes megtakarítás lett elérve, anélkül, hogy ez az eredmény rovására történt volna A jobb parton a töltések vonala a vasúti híd nyilása által határoztatott meg, mely a két hidfő között 380 méter széles. A töltés a XXIV. szelvénytől kezdve egyenes vonalban halad, a medernek mindinkább nagyobb sélességet engedve, s miután a két part egymástóli távola 380 métert elér, a gát a balparti gáttal majdnem párhuzamos görbe vonalat követ, úgy hogy a folyam normálszélessége a XXVIII. szelvénytől a XXXIV. szelvényig terjedő töltések között majdnem egyenletesen 380 méter. A jobbparti töltés a vasúti Ilidig magasabb az árvizszinnél, azaz 870 méter. A híd alatt azonban már csak 380 méter magassággal bír a kisvizszin felett. A baloldalon a vámháztól a vasúti Ilidig, hátul az árvizszininél magasabb töltések által határolt, a kisvizszín felett 380 méter magas, és nagyvíz által elbontható földpartot találunk. A vasúti híd alatt a balparti töltés magasabb az árvízszínnél és a soroksári ágat zárja el, úgy hogy az evvel való közlekedésre a gát alsó végén csak 65 méternyi nyílás marad meg. A kisvizszin felett 760 m. magas, és 560 méternyire kőburkolattal van ellátva. A folyamággal való közlekedésre szánt nyitás után következő s az előbbinek folytatását képező gát elején szintén túlemelkedik az árvízszinen, miután 760 méter magas a kisvizszin fölött, de magassága hirtelen fogy, ugy hogy legnagyobb része csak 380 méternyire van a kisvizszin fölött. A soroksári ág egy 3 kilométernyire lejjebb levő, az árvizszinnél magasabb gát által van elzárva, mely mellett egy oldalcsatornában egy, az ág alsó részét tápláló kis zsilip van épitve. A promoutori ágban már eddig is történtek s még folyamatban vannak kotrások, melyek szabályosan hajtatnak végre, s oda irányulnak, hogy a meder legalább tiz láb, azaz 3,16 m. mélységet nyerjen a scuipout alatt. Végre pedig a promoutori ág összeszorítása is addig fog folytattatni, míg a jég fennakadási pontja nem vitetik elég messzira lefelé. A közölt kivonat nyomán megítélhetjük a már végrehajtott munkálatok befolyását, valamint azt is, hogy mit lehet azok folytatásától várni. Legelőször is ki kell fejeznünk abbeli sajnálatunkat, hogy a vasúti híd oly módon épült, melynél fogva a szabályozott meder normál szélességét Promontor fölött 380 méterre kellett összevonni, így fájdalom, meg kelletett hosszabbítani a Budapest mentén levő rendkívüli szorulatot. Ha nem is lehet elkerülni azt, hogy a folyóknak városokon keresztül vonuló részei kivételes helyzetben legyenek, az elkerülhetlen szorulatokat legalább az okvetlen szükséges határok közé kellene szoritani s nem kell megengedni, hogy azok a tulajdonképedi város határain túlterjeszkedjenek. A meder szélességét tehát folytononosan növelni kellett volna, úgy hogy a promontori ág már bejáratánál bírjon azon 250 öl, azaz körülbelül 474 méter szélességgel, mely amint látszik, ezen ág szabályozásában normálszélesség gyanánt lett elfogadva. Nem kell azonban túlságos fontosságot tulajdonítani ezen szorulatnak, s e tekintetben most mindjárt felelünk egy, a közvélemény által tett kérdésre. Ma már nem volna előnyös a vasút jobbparti töltéséből ártéri hidat csinálni és a felette levő gát koronáját leszállítani a czélból, hogy az árvíz ezen híd nyilasaihoz juthasson. A jég zajlása alkalmával ez még veszélyessé is válhatnék, mert igy a jobbparton mintegy mellékmedret teremtenénk, melyben az elégtelen mélység és sebesség folytán a jég némely helyen minden bizonynyal megakadna, melyek igy egy általános összetorlódásnak kiinduló és támpontjai lennének. A jelenlegi helyzetet lehet elítélni és sajnálni, de javítani rajta már csak a híd valóságos meghosszabbítása, a jobb parti gátak lerontása és más új irányban való újraépítése által lehetne. Szükségtelen mondanunk is, hogy ezen munkálatok aránytalanul nagyobb költséget igényelnek, mint amilyent a török várható eredményre fordítani érdemes. Amíg ezen tárgynál időzünk, kijelentjük még azt is, hogy a balparti gát görbülete épen nem túlzott, sőt ellenkezőleg nagyon szabályos és helyes, és hogy az eredeti terven történt változtatás, mely jobban simul a meder állapotához és az ott levő nagy mélységek követelményeihez, teljesen igazolt és semmi hátránynyal sem jár. A szabályozás végrehajtott részének legfőbb pontja a soroksári ágnak teljes elzáratása egy, az árvízszinen felül emelkedő gát által. A csepeli szétágazás és a Dunának két részre oszlása folytán a folyó viszonyai már régóta megállapodtak a természet és a hydraulika változatlan törvényei szerint, s bizonyos egyensúly létesült a víz lefolyása előtt nyitva álló kettős meder alakja, szelvénye, iránya, vízemésztése és esése között. Bizonyos, hogy egy oly tekintélyes ágnak, mint a soroksári, elzáratása megtörte a fennálló egyensúlyt, és ha nem is lehet annak következményeit pontosan előre látni és megmérni, de semmi esetre sem kétséges, hogy a folyamban uralkodó viszonyok nagy mérvben megzavartattak. Hogy ezt beláthassuk, elég arra emlékeznünk, hogy az elzárt ág azelőtt nagyvíz alkalmával a Duna összes vízmennyiségének egyharmadát vezette le. A legközvetlenebb eredmény az volt, hogy az árvízszin lejtője emelkedett azon ágban, mely ezentúl egyedül tartozott levezetni az összes vizet, s miután ezen ág hossza 58 kilométer, bármily csekély legyen is az emelkedés minden egyes ponton, a szétágazás kezdetén, a e szerint a budapesti szorulat alsó részén a végeredmény már jelentékeny. A tapasztalás igazolta ezen számítást. Nem fogjuk itt részletesen idézni azon vízállási észleléseket, melyek két különböző időszakban, azaz 1872, vagyis a szabályozás előtt és 1872 után Komárom és Budapesten létettek. Csak ezen észlelések eredményét fogjuk összefoglalni. A velünk közölt diagrammok világosan megmutatják, hogy a komáromi vízállások változásával arányosan változtak a budapestiek is, és hogy a szabályozás óta Budapesten a vízszin a komáromihoz viszonyítva emelkedett. Ezen diagrammok után azonban nehéz az emelkedés minőségét megítélni. Kevy amerikai mérnök érdekes eredményeket hozott ki belőlük, melyeket következőképen lehet összefoglalni. A kisvízszin emelkedése Budapesten alig észrevehető. Az emelkedés csak akkor kezd láthatóvá lenni, mikor a víz a budapesti vízmércén 3 lábat elér. Így megfelelő komáromi vízállás mellett, a víz, mely Budapesten azelőtt 3 lábnyira emelkedett, 1872 után 3 láb 3 hüvelyket ért el.