Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-11-21 / 78. szám
78. szám. Budapest, 1879. November 21. Tizedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. Előfizetési dij: Szerkesztési iroda. Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. Kiadó-hivatal: » n » „ félévre 6 „ V., Zoltán-utcza 1«. mx. I. emel. Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok Zoltán-utca» 18. mx. I. emelét ára 20 kr. TARTALOM : Észrevételek az anyagszerkezelés köréből. — A szállítási adóról szóló törvényjavaslat a képviselőház pénzügyi bizottságában. — A másodrendű vasutakra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása az osztrák birodalmi tanács vasuti bizottságában. — A budapesti közúti vaspályán gőzmozdonyokkal tett kisérletek. — A külföldi szakértőknek a budapesti Dunaszabályozásra vonatkozó véleménye folytán készülő adó. — Angol-India vasutai. Vörös Lászlótól. (Folytatás.) —Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Észrevételek az anyagszerkezelés köréből. (Szt.) A vasuti üzletre beszerzett anyagszerek beszerzésénél és azok kezelésénél követendő számadási eljárásra nézve, a felsőbb helyen jóváhagyott számlázási rendszerhez csatolt „általános megjegyzések" 2-ik pontja a következő határozatokat tartalmazza: a) „A vasúti üzletre beszerzett anyagok szállításáért, ha nem egész vonatokat kívánnak, a saját pályán nem számíttatnak fel költségek." b) „A többi szállítási költségek, valamint mindazon költségek, melyek a beszerzett anyagszerek körül felmerülnek, az illető anyagszerek beszerzési árához csatolandók." c) „Az üzletre nézve használhatlanná vált anyagszerek az egyes szolgálati osztályok által a valószínűleg várható eladási áron átszámíttatnak az általános anyagszerszámlára, amely ezen anyagszerek kiszolgáltatása, s az ócska anyagszerek eladása által mentetik fel a megterhelés alól." d) „A mutatkozó feleslegek és hiányok — amennyiben nem sikkasztásból eredtek — az egyes szolgálati osztályoknak javára vagy terhére hatnak." e) „Az anyagszerek elszállítási költségei az anyagszerkezelés szertáraihoz és lakhelyeihez, valamint az anyagszertári kezelőség által az egyes fogyasztási osztályokhoz küldendő anyagszerek felrakási költségei az anyagszerkezelőség által viseltetnek." Legyen szabad a fentebbi pontokra megjegyzéseket téve, néhány oly kérdést is megemlítenünk, melyeknek kölcsönös megbeszélésével tisztába hozandónak véljük a különféle felfogásokból esetleg bekövetkezhető nézeteltéréseket. A szokásban levő eljárás szerint a beszerzett anyagok bizonyos egységárakkal vétetnek számba, s értékükkel ezek alapján kerülnek felhasználáskor az üzleti fejezetek és czikkekre. Az év végén mutatkozó állomány szintén az egységárak alapján számíttatik ki s amennyiben a beszerzési árakhoz képest árkülönbség merülne fel, e különbözet szinte az üzletre vitetik át, még pedig rendesen a felhasznált anyagszerek értéke arányában megosztva. Mondottakból világos először, hogy nem közömbös az egységáraknak mi módoni felvétele, s másodszor, hogy az egységárak gyakoribb helyesbítése által eleje vehető az év végére maradó nagyobb különbözeteknek. Első pontra nézve a fentebb idézett (b) pont nyújt felvilágosítást, de még világosabb a magyar kir. államvasutak számlázási rendszerében foglalt magyarázat, mely említett pontot így értelmezi: „Minden egyéb szállítási költség, mely valamely újonnan beszerzett anyagszer közül az első rendeltetési helyen való átvételnek befejezéséig — tehát beleértve az első lerakódást is — felmerül: az illető anyagszer beszerzési árához vetendő." E szerint tehát a beszerzési ár, a vám és egyéb költségek, és az illető anyagszernek az átvételi állomásig felmerült szállítási és lerakási díja együtt veendők az egységárnak alapjául. Természetes dolog, hogy a beszerzési ár az egységárral közel vagy azzal épen egyenlő lesz, ha az anyagszemnek ára az átvételi állomásra helyt (loco) köttetik ki. Az egységár felvétele iránt tehát kétségünk többé nem lehet, mert az elől idézett (a) pontban foglalt további szállítási költségek már nem alterálják az egységárt, amennyiben azok közvetlenül az illető szolgálati ágnak terhére kerülnek , egyéb kezelési költségek pedig az (e) pont szerint az anyagszerkezelőség által viseltetnek. Ami az egységárnak gyakori helyesbítését illeti, ennek szükségességét könnyű bebizonyítani. A kereskedelmi törvény szerint az anyagok az év végén tényleges (kereskedelmi) értékükkel lennének számba veendők. Ezen kívánság vasúti üzleteknél, különösen garantírozott vasutaknál, in praxi csak úgy vihető keresztül, ha az egységárak lehetőleg sokszor, pl. negyedévenként helyesbíttetnek, mely esetben az év végén számba veendő egységárak szükségképen közel egyenlők vagy épen egyenlők lesznek a tényleges kereskedelmi árakkal. Ellenkező esetben oly lényeges árkülönbségek merülhetnének fel, melyek az üzleti eredményeket a valóságtól eltérő színben tüntethetnék elő. A kereskedelmi törvényt nem lehet tehát szó szerint követni. Világos ez azért is, mert a kereskedelmi törvény szószerinti követése megkövetelné, hogy minden állomáson más-más értékkel vétessenek fel az egynemű anyagok is, mely álláspont ámbár elvben (t. i. az egyes szállítási költségek figyelembevételével) helyes, régen meghaladottnak tekinthető. Szükségesnek véljük e helyt kiemelni, hogy az egységárak gyakori szabályozása csak azon esetben fog a kívánt czélra vezetni, ha az egyes anyagszerekből csak annyi készlet szereztetik be, amely készlet a bevett szokás szerinti három havi fogyasztás fedezésére elegendő. Évekre terjedő beszerzések, különösen ha romlásnak vagy apadásnak alávetett tárgyakról (pl. faneműekről, olajról stb.) van szó, megrovást érdemelnek még akkor is, ha pillanatnyilag pénzügyi előnyökkel is kecsegtetnek. A beszerzett anyagoknál követendő eljáráshoz hasonló eljárás követendő általában véve az üzlettől visszanyert használható vagy nem használható régi anyagokra nézve is, csakhogy itt az egységár megállapításánál, amint ezt az elől felsorolt (c) pont világosan előírja — a valószínűleg várható eladási ár veendő alapul, mert az illető anyag fel nem használhatása esetén eladás alá kerül. Miután itt azon lehetőséggel állunk szemközt, hogy a felvett egységár esetleg az eladásnál el nem éretik, igen óvakodni kell az egységárak felcsigázásától, — ámbár a felmerült különbözetek a (d) pont szerint az üzletre valók — óvakodni kell pedig azért, mert ez által a valóságtól eltérő üzleteredmények tüntethetnek ki, mi különösen akkor érdemel megrovást, ha egy ily túlságos árral számba vett, régi anyagszer néhány évig heverne, s egészen vagy nagyrészt elértéktelenednék. Mondottakból kitűnik az is, hogy igen helyes és észszerű az anyagszerek beszerzési illetve egységi árait a további kezelési s egyéb költségektől függetlenekké tenni. A czikkünk élén foglalt (a) pont szerint a vasutak saját vonalaikon a saját czélra beszerzett anyagszerek szállításáért díjakat csak az esetben számítanak fel, ha az illető szállítmány külön vonatot kíván. Ez eljárást egészben véve helyesnek tartjuk, mert aprócseprő szállítmányok a vasútnak több költséget alig okoznak, míg azok önkezelési díjainak felszámítása és ellenőrzése oly költségeket okozna, melyeket sehogy sem lehetne indokolva találni. Nézetünk szerint indokolt volna az is, ha egész kocsirakatokat képező saját szállítmányok is számba vétetnének, mégpedig az egész vonatoknál követett mód szerint bizonyos önköltségi díj mellett. A (d) pont szerint a sikkasztásból eredő hiányok elvben