Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-03-26 / 37. szám

37. szám. Budapest, 1880. márczius 26. Tizenegyedik évfolyam. vasuti és közlekedési közlöny. Szerkesztii iroda: V., Zoltán­-fik­zii 19. sz. 1. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre k­í­írt. n » »­v félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó­hivatal: V., Zoltán­­ utcza 13. mx. I. emk­l. TARTALOM : A b­udapesti Duna-szakasz szabályozása. — Uj törvényjavaslatok. — Uj vasut- és hajózási tervezet. — A ködési vállalaink. — Különfélék. — Vegyesek. — fo­ntogatási és forgalmi hivatalos értesitések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. budapest-zimonyi vasút iránya. — Az üvegipar és kíszlet A húsvéti ünnepek miatt lapunk legközelebbi száma csak szerdán fog megjelenni. A budapesti Duna-szakasz szabályozása. 7') Hieronymi Károlytól a napokban a fenti czím alatt egy 16 táblával csinosan kiállított mű­ jelent meg, melyet tárgya fontosságánál és a benne nagy szorgalommal és tapintatosan összegyűjtött becses adatoknál, nemkü­lömben azon viszonynál fogva, melyet a szerző a szabályozási munkálatokkal szemben, mint azok tervezésének és végrehajtásának főtényezője elfoglal, mindenkinek figyelmébe ajánlunk, a­ki a Dunának és szorosab­ban a budapesti Duna-szakasznak szabályozási kérdésével valaha foglalkozott, vagy e kérdés iránt érdeklődik. A könyvnek ismertetése czéljából, mely főleg a külföldi szakértők csak nemrég megjelent véleményének c­áfolatául íratott, a szerző fejtegetéseinek eredményét röviden összevonva, a következőkben adjuk. A mű­ fejezetei: A budapesti Duna-szakasz szabályozása. Vízmérési adatok. A Duna medre. A dunai árvizek jellemzése. A szabályozás feladata. A szabályozás következményei. A duzzadás oka. A külföldi szakértők javaslata. Zárszó. A három első fejezetben előadja szerző a budapesti Duna-szakasz szabá­lyozásának történetét, a Dunán eszközölt vízmérések lényegét, felvilágosításokat ad a könyvében felhasznált adat­gyű­jtemény­ről és igen érdekesen fejtegeti a folyam medrének alakulását és sajátos természetét. A negyedik fejezetben áttér a legfonto­sabb kérdésre, a dunai árvizek jellemzésére, és minden ismert körülménynek és adatnak gondos elemzése után, és jeles hazánkfia Vásárhelyi Pál beíró szavainak idézése mellett bebizonyítani igyekszik, hogy az 1838 évi, nemkü­lönben a többi években előfordult hasonló magas vízállások egytől egyig a Budapest alatt támadt jégdugulásoknak tulajdoníthatók, ellenben a vízbőség magában véve, lefolyási akadályok, azaz jégtorlaszok nélkü­l komoly veszélyt soha sem hozott a fővárosra. A budapesti Duna szakasz szabályozása tehát azon czél­ból vézetett foganatba, hogy a jégdugulásoknak közvetlen a főváros alatt, az úgynevezett kopasz­ zátonyon képződése meg­akadályoztassák. Ezért szoríttatott a Gellérthegy alatt veszedel­mesen szétterülő mederrész a szabály­os szélességre, ezért mélyi­tetett a meder több helyen kotrások által, és végre ezért zára­tott el teljesen a Dunának mellékága, a soroksári dunaág. Eléretett ezek által, hogy az 1838-ikihoz hasonló magas árvíz nem fenyegetheti többé a fővárost, mert eleje vézetett annak, a­mi az 1838-iki nagy vizet okozta, hogy t. i. a fővá­ros közvetlen közelében, a kopasz­ zátonyon és a Csepel-sziget orránál jégdugulások képződhessenek, és tudjuk, hogy a szabá­lyozás keresztülvitele óta ezen helyeken nem is képződtek. Meg­engedi szerző, hogy ezen eredmény azon kellemetlenség árán éretett el, hogy a végrehajtott munkák hatása következtében a vízszine Budapesten a szabályozás előtt észlelt vízszinhez képest némileg emelkedett, kimutatja azonban az összehasonlítások egész hosszú sorában, hogy a szabályozást követő első években ezen vizszinemelés a 12'-nál nem nagyobb vízállásoknál 1' 2' 8"'-ra tehető . Hieronymi szerint ezen vizszinemelés a meder kikotrá­sával és kiképződésével fokozatosan csökken, és 1879. évben a vízszin 12'-nál kisebb vízállásoknál már csak 11' 4"'-al duz­zadt föl a szabályozás előtti vízálláshoz hasonlítva; a 12'-nál nagyobb vízállások pedig eddigelé rendesen a jégviszonyok befolyása alatt állottak, azért azokból következtetést vonni nem igen lehet, de megengedi, hogy a másoktól kiszámított 3'-nyi vízszinduzzadás, az 1876. évi 23'-as vízállásnak megfelelőleg, a valóságot megközelítheti. Az előzőkből kifolyólag bebizonyítja szerző, hogy teljesen indokolatlan az aggodalom, mintha a szabályozási munkálatok által okozott vízszínduzzadás valaha veszélylyé fajulhatna, de ha ezen kényelmetlen, s a mellett, folyton izgató állapotnak hamar akarunk véget vetni, akkor a vámház és Promontor közötti folyamrészben most mindjárt kotrás általi mélyítés útján helyre kell állítani a normális keresztszelvény területét, mely képes legyen a felülről érkező vízmennyiséget mindenkor duz­zadás nélkül levezetni, és midőn ezen mederkijavítás lehető­ségét bizonyítja, elismeri azt, hogy a főváros biztonságát szem előtt tartva, a medernek természetes kiképződését bevárni nem szabad, mert a promontori ág önképzése örvendetesen bár, de alulról fölfelé halad. A főváros biztonsága sürgősen követeli, hogy a szabá­lyozási munkák minél előbb erélyesen folytattassanak és koránt­sem hitette azt el magával bárki is, hogy az eddig végrehajtott munkákkal a szabályozás feladata már befejeztetett volna. Nem illenék ezen ismertetés szűk keretébe, ha elsorolnék mindazokat, miket szerző legközelebb kivitetni kíván, annak elérése végett, hogy az árvíz színe ne emelkedjék soha többé oly magasságig, melynél a főváros veszélyben forogna, mégis czélszerű­nek véljük az általa kijelölt irányt szerző saját szavai­val jellemezni: „A helyzet — úgymond — két irányban igényel orvos­lást. A jégdugulások révén ugyanis a fővárosra nézve az igazi árvízveszély okozói, mindent meg kell tenni arra nézve, hogy a­mint megakadályoztatott a jégdugulások képződése közvetlen Budapest alatt, hol kétségtelenül legveszélyesebbek voltak, épen úgy eleje vétessék képződésüknek oly pontokon is, hol a főváros vízállására lényeges befolyást gyakorolhatnak. Ezen szempontból sürgős szükségűnek jelezhetők azon munkálatok, melyeknek feladata a jégdugulások képződését Budapest alatt meggátolni, mert Budapest alatt képződött jégdugulások a vizet Budapesten felduzzasztják és pedig annál magasabbra, mennél közelebb esnek Budapesthez, de nem maradhatnak el, bár későbbre halaszthatók, azon munkák sem, melyeknek czélja, hasonló jégdugulásokat a sz.-endrei sziget alsó csúcsa és a főváros közötti folyamszakasz­ban meggátolni, mert ha itt támadna jégdugulás, ennek elszaba­dulásakor és az általa visszatartott jég- és víztömegek hirtelen letódulása által támadhat Budapesten rendkívül magas vízállás." Végre az utolsó fejezetben a külföldi szakértők javaslatá­nak eredményével foglalkozik a szerző, de előbb több lényeges tévedést helyreigazít, oly pontokra vonatkozó tévedéseket, melyek a külföldi szakértők következtetéseinek alaptételeit képezték. A külföldi szakértők véleményes jelentéséből azon körül­ményt veszi külön bírálat alá, melyből amazok állítása szerint a legnagyobb veszély háramolhatna Budapestre. Azon esetet t. i., ha a promontori ágban ismét támadna jégtorlódás és a Csepel­sziget mentén idővel kiépített töltések a vízszint Budapesten még magasabbra duzzasztanák, mint volt 1876-ban, a midőn a víz képes volt magának utat törni a szigeten keresztül. Szerző ezen eshetőségeket már előbbi fejezetekben tette megfontolásának tárgyává, ki is fejtette ugyanott nézeteit és indítványát. E helyett tévedésre vezeti vissza a külföldi szak­értők aggályát az iránt, mintha a promontori ágnak összeszorítása 250 ölnyi szélességre magas töltésekkel valaha tervez­tetett, vagy csak szándékba vétetett volna, és e szerint azon káros következményeket, melyek abból várhatók volnának, tisz­tán képzeleti veszélynek nevezi. Továbbá a külföldi szakértők által javasolt mentő eszközt, t. i. a soroksári ágat elzáró gátnak bukó gáttá átalakítását veszi éles bonczolás alá és kifejti, hogy ezen javaslat nem csökkenti, sőt nagyobbítja a lehetőséget, hogy a promontori ágban jégtorlódások képződjenek. *) Kapható Zilahy Sámuel budapesti könyválásnál.

Next