Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)
1880-06-30 / 77. szám
71. szám. Budapest, 1880. Junius 405. Tizenegyedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTALOM . Néhány szó a pályafenntartási kiadások megbiráláshoz. — A keleti vasutak kiépítése. — Uj építkezések az osztrák Államvasút budapesti pályaudvarán. — A helyi érdekű és közúti vasutakra vonatkozó franczia törvény. — Különfélék. — Szakirodalom. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: V., Zoltán utcza 19. *sz. I. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadóhivatal: V., Zoltán utcza 13. sz. I. emel. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Nehány szó a pályafenntartási kiadások megbirálásához. A speciálisabb irányú vasuti szakkérdések között a pályafenntartásnak olcsó vagy drága kezelése is olyan kérdés, mely nemcsak az azt vitató technikusok között, de szélesebb körökben is hullámokat ver, anélkül, hogy ez ideig bármely úton is szerencsés megoldási mód állna rendelkezésre. El lehet vitatkozni évekig a felett, hogy melyik vasút pályafenntartása gazdaságos ? s hogy melyik bír olyan okszerű szervezettel, amelyben a végrehajtó és ellenőrző szolgálat úgy egyesítvék, hogy ne csak egyik a másiknak útjában ne álljon, de hogy egymás czéljait kölcsönösen kiegészítsék. Ama lehetséges bizonyítások szerint, ezen kérdések feletti vitákban nem lesz meggyőző és nem lesz meggyőződött, mert hiányzik az ellentétes nézeteknek közös alapra visszavezethetése és igy a nézetek már kezdetben szétágazók lévén, nem csoda, hogy többé nem találkoznak. E sorok czélja kimutatni, hogy közös alapon kívül tett minden bírálati tanulmány meddő; czélja egyszersmind felhívni a szakférfiak figyelmét arra, hogy gyakorlati adatainknak évről évre szaporodása immár sürgetőleg int felénk, hogy oly közös bírálati alap felmutatásában egyesüljünk, amelyen a saját értékek helyettesítése által úgy a múltra, mint a jövőre nézve, legalább nagy vonásokban megítélhető legyen minden vasút pályafenntartásának kezelése. A kérdés, amely megoldásra vár, tehát tulajdonképen kettős. Elseje az volna: saját magát bírálni meg a korábbi évek adataiból. Ez első pillanatra nem látszik nehéznek, amennyiben a kezelésnél egyenlő szakértelem, egyenlő gondosság és igyekezet feltevése és a különleges körülmények ismerése mellett a jellemző munkák drágább vagy olcsóbb volta mintegy önkényt jelentkezik a következtetésekre. Ezek azonban mégis csak felületes és a szakembert meg nem nyugtató következtetések lehetnek, mert habár a pálya ugyanaz is, a lefolyt évek forgalomban, időjárásban külömbözők voltak, és így egyszerű arithmetikai közép vagy lineáris átlaggal való hasonlítása az eredményeknek okvetlenül kisebb-nagyobb csalódásokra vezet és így még a teljesen ugyanazonos úton való adatgyűjtés mellett is szükségesnek látszik, hogy a különböző évek eredményei oly módon vétessenek bírálat alá, amely szerint a pályán jelentkező kisebb-nagyobb rombolást s az ezzel járó kisebb-nagyobb kiadásokra való befolyást a bírálatba szintén be lehessen vonni. E kérdés másik fele volna: önmagát bírálni más pályák eredményeivel. Ez a feladat újabb tényezőket vesz fel a hasonlítás útján való bírálatba és pedig olyanokat, melyek nem lévén közösek, a hasonlítás eredményét viciálják. Ilyenek a pálya telepítési és climatikus viszonyai, a munkabérek, melyek a forgalom különbözőségével anynyi heterogén elemet visznek a hasonlítás útján való bírálatba, hogy ha az első kérdésnél bírnak is jelentőséggel egyes jellemző munkateljesítmények egységárai, itt azoknak egyedüli számbavétele végzetes tévedésekre is vezethet. E két kérdés helyes irányban tárgyalhatásához szükséges tehát elsősorban megvitatni azt, hogy a statistikai adatok miként gyűjtessenek és miként használtassanak, hogy a fenntartási kiadásokat befolyásoló speciális körülmények a bírálatba bevonhatók legyenek, másodsorban a szervezeti kérdés méltatása. Ez utóbbit másodsorba helyeztük, habár tudjuk, hogy ez — mint a szolgálati viszony alapja — tulajdonképen kiindulási tételül volna veendő; s másodsorba csak is azért helyeztük, mert mint a mai idő cause celébre-je — mely avatott és nem avatott részről, még sok vitát és tintát fog fogyasztatni, koránsem fog akkorára megállapodásra jutni, a mikorra a kérdés műszaki része, a közös bírálati alap előkészítése már fogható alakot ölthet. A kiadási statistika miként vezetésének alapjai le vannak ugyan rakva a közös számlázási mintában, erős hit kell azonban ahhoz, hogy gyakorlati szakember — tudatában annak, miszerint a havi számadások nem egyformák, nem azonos szerkezetűek, különösen pedig, hogy a helyszíni feljegyzések — minden számadásnak ezen legjobb, mert legközvetlenebb okmányai nem egyformán kezeltetnek, — két ilyen külömböző módon gyűjtött adathalmaz előtt az érdekességi megjegyzéseken túlmenve, a dolog érdemébe is beereszkedni magát elhatározhassa. E szerint, minthogy az elemekből az altételek, esetleg azoknak még alsóbb osztályaiból való kiindulás már előre helytelennek mondható, ami pedig a benne rejlő radicalizmusnál fogva sokakra ellenállhatlan ingerrel bír, nagy hirtelenséggel azt lehetne elhatározni, hogy a statistikai adatok gyűjtése onnét vegye kezdetét, ahol a számadási dokumentumok találkozása, összefutása kezdődik, például a tételek bizonyos csoportjánál, vagy pedig a czikkeknél. Efféle elhirtelenkedés azonban — habár a bureau-munkák tetemes apasztásával járna és igy kedvező viz volna a bureaucratiai túltengést sirató elegiacusok malmára, — rövid idő alatt igen kegyetlenül boszulná meg magát abban, hogy az egyes vasutak még ily alapvonásokban, — a munkáltatás és munka felügyelet legelemibb teendőiben sem individualizálhatnák magukat és megfosztatnának a részletekben, az egyes szakaszok kezelésében való könnyű önbírálat jótékony befolyásától. Szükségesek ezek s több évekről leírva, tanulságosak is, de csak belső házi használatra, mert aki ezek szerint óhajtana bírálatot mondani a maga és valamely más vasút pályafentartása felől, nem kevesebb tévedéssel járna el, mintha két üzletet a príma nótából akarna megítélni. Vannak ugyanis az ily elemi adatokban, mint például egy folyó méter sin, egy darab talpfa kicserélési költségeiben a tömegesen vagy egyenként való kicserélés eltérésein kívül olyan különbözőségek, mint például az, ha az ócska, de még használható anyagok újból fektetése számba vétetik vagy elhanyagoltatik, vagy idegen szárnyvonalaknak olyatén fenntartása, hogy a költségek nem a pályafenntartás javára, hanem az üzlet jövedelmekben téríttetnek meg, a közös pályaudvarok fenntartási költségeinek különböző módok szerint stipulált elszámolása, és sok más olyan körülmény, amely csak az ezen elemi adatokat számítók előtt lehet ismeretes. Nem ad azonban a hasonlítás útján való bírálat több megnyugvást akkor sem, ha azt ott kezdjük is, ahol már kétség sem fér hozzá, hogy minden homogén kiadási faktor együtt van, például a czikkeknél, vagy még biztosabban a fejezetnél. Ha ugyanis több pálya vonatkilométeres egy akcissa tengelyre, megfelelő évi kiadásai pedig ordinátákként rakatnak fel, az igy eredő vonal mindenkor görbét képez, melynek törvénye keresendő ugyan, de annyit már is bizonyít, hogy az arithmetikai középszeresnek egyenes vonalával nem lehet azon határt megvonni, mely az okszerűen takarékos és ok nélkül költekező kezelés között keresendő. Itt lépnek ezenkívül előtérbe az időjárásnak a pálya climatikus helyzetével kapcsolatos és így eltérő befolyásai az irány, az emelkedési viszonyoknak, a forgalom tömöttségének változó rombolásai, valamint a munkabéreknek különbözősége; — mind olyan tényezők, melyeknek a gazdaságos kezelésre gyakorolt befolyását mindenki kénytelen ugyan elismerni, de a melyek szerint való helyes mérlegelés kulcsát tudomásunk szerint az ideig nem adta meg senki. — A Nándor császár északi vasut hosszú gyakorlati tapasztalatok és kísérletek alapján vonalainak egész apró szakaszaira kiterjedő classificátiót állított ugyan fel a pálya iránya