Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)

1881-10-09 / 121. szám

121. szám. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. TARTALOM. Az alduna kérdése. György Endre. — Előmunkálati engedély. — A m. k. államvasutak üzletjövedelmi feleslegének beszállítása. — A képviselőház közlekedésügyi bizottságának megalakulása. — Vinkovce város és vidékének felirata a vukovár-samnezi csatorna létesítése, a Kossuth hajózhatóvá tétele és a Felső-Száva és Kulpart szabályozása tárgyában. — Törvényjavaslat a nagykikinda-becskereki vasút kiépítése tárgyában. — Kormányrendelet. (Folytatás.) — Különfélék. — Igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői Iroda, VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. « » » » fél évre 6 » Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) I­. em. Az alduna kérdése: Lido al Malamocco, október 5. A román kormány terveiről az aldunai kérdésben annyi ellentétes sürgöny látott már napvilágot, hogy azokat már magánál ezen ténynél fogva is apokrypheknek kellene tartanunk, ha benső okok nem tanúskodnának is valószínűtlenségekről. Bármily ellentétet foglaljon is el a román kormány a b. Haymerle Avant-projetjével szemben, nehezen fog odáig menni, hogy a berlini szerződés 55-ik czikkelyének magyarázatára a kongressus­ban résztvett signatarius hatalmak új ülésezését kivánná; sem azt, hogy újra követeljen oly dolgot, a­mi az Avant-projet által superált stádiummá lett, nevezetesen új tárgyalási alapnak új formátumban való kidolgozását. Ily propozíc­iók nem jöhetnek semmi esetre sem a román kormánytól, a­mely épen a nevezett szerződés 53. czikkelye értelmében csak most vétetett fel a dunai bizottság kebelébe. A kérdés delikát természetű lévén, a konjunktúrák keresése meglehetősen odiózus. Szemben azonban az e kérdésre vonatkozó egész áramlattal, nem szabad szemet hunynunk előtte, különösen nem nekünk, a­kiknek bőrére folyik a játék. De nobis fabula narratur. Ha Boerescu Bazil külügyministersége ezen kérdés elintézé­sétől tétetik függővé, kettős az ok siettetni a megoldást. Boerescu úr jó román hazafi és magas látkörű ember. Ő hazája álláspontját óhajtja összeegyeztetni a geográfiai szomszédok érdekeivel, s ha a román politikus benne nem Oroszország, hanem monarchiánk felé néz, a román közgazda is bizonyosan meg­találja a modus vivendit. Volt alkalmam megismerni Boerescu úr nézeteit az aldunai kérdésben, s habár nem tartom a diskré­cziókkal megegyeztethetőnek magán­vélemény-nyilvánítást anti­cipálni hivatalos gyanánt, azt — azt hiszem, — jogosan constatálha­tom, hogy a román kormánynak ez idő szerint tulajdonított mindkét felfogás távol esik Boerescu úr véleményétől. Nekem úgy tetszik, hogy ezen kérdésben a főkérdés, mely az alaki megoldásnál legalább irányadó lett volna, kívül maradt a megvitatás keretén. Az olasz külügyminiszter, Mancininek ismeretes körjegyzéke, még inkább a franczia közvetítési javaslat, sőt maguk a galaczi tárgyalások oly messze terelték a kérdést a kiindulási ponttól, hogy bizonyos historikus sorrend a meg­oldásnál is aligha képzelhető. Hogy a berlini szerződés 55-ik czikkelye a szerződő felek intenczióihoz képest foganatosíttassák, vissza kell mennünk a berlini kongresszus tárgyalásaira, az akkor hangoztatott fel­fogások teljes megismerésére. A san­ stefanoi béke 12. czikkében az aldunára nézve az egyetlen intézkedés csupán a nemzetközi bizottság jogainak, kötelezettségeinek, és prerogatióinak sértetlen fentartása. Ennél­fogva a Vaskaputól Galaczig terjedő folyamrészre nézve semmi intézkedés, sem a megváltozott helyzet követelményeinek meg­felelő javaslat nem létezik. Az önállóvá tett Románia r­everain jogai még a nemzetközi bizottság kebelébe való felvétel által sem respektáltattak. A kongressus tárgyalásai alkalmával — megfelelőleg a lord Beaconsfield és Gorcsakov hg. által tett nyilatkozatoknak — július 2-án az osztrák-magyar egyik küldött Haymerle b. javas­lata 4 pontban foglalta össze a kérdést. Ezen javaslat szerint kimondatott volna: 1. hogy »a folyó egész része a Vaskaputól a Fekete tengeri torkolatig semlegesnek nyilvánittatik« (tehát a vaskapu-galaczi és a galacz-szulinai rész közt semmi különbség nem létezik); 2. hogy a nemzetközi bizottság ideje »1883-on túl is uj szerződésig« kiterjesztetik, s abban Románia is részt vesz; 3. hogy »a Vaskapu alatt a hajózási és folyamrendőrségi szabályok hasonlatosak lesznek azokhoz, a­melyeket a Galacz alatti vonalra az európai bizottság hoz be. Az európai bizottság egy kiküldött biztosa őrködik ezen szabályzatok végrehajtása felett. A Vaskapu és Galacz közt eső vonalon a kereskedést és hajózást nem terhelheti semmi oly spec­iális adó, a­melynek hatása az volna, hogy a szárazföldi kereskedést és közlekedést előnyözze a folyamival szemben­; 4. hogy a Vaskapu szabályozá­sával Ausztria-Magyarország bizatik meg. Az ezen javaslat felett kifejtett vitában, maga a javaslat­tevő K. Haymerle a következő pontokban formulázta javaslata fő elveit: 1. a Duna semlegessége a Vaskaputól lefelé; 2. az európai bizottság állandósága; 3. Románia résztvevése abban, és 4. a Vaskapu-szabályozás ellátása. Az itt részletesen kifejtett eljárás tekintetében az első hiba — s a jelen konfliktus első csírája — akkor vettetett el, a­midőn Bismarck hg. javaslatára az egész szövegezés bizottsághoz küldetett vissza, a­mely bizott­ság azonban a határozat szerint csupán a főelvekre szorítkozzé­k, mert csak azok szavaztathatnak meg (»seuls susceptibles d'être votés par le Congrés«). A július 4-ki ülésben Suvaloff gr. Oroszország ellen propo­siczióit terjeszti be, a­melyben kimondatik, hogy: 1. a Duna szabadsága az 1815, az 1856 és 1871. (Bécs, Páris és London) szerződések alapján újra kimondatik; 2. az erődök lerontandók; 3. az európai bizottság fentartatik; és 4. az 1865. acte public­a körülmények által igényelt módosításokkal fentartatik. A módosítások egy bizottság által létetnek, a­hova a parti államok biztosai is meghivatnak és helybenhagyatnak a signatarius hatalmak képviselőinek értekezlete által. A Haymerle b. által kiemelt elvek közül tehát csupán az első hagyatik fent az orosz javaslat szerint, az is csupán részlegesen. A két szövegből egyet csinálni Bismarck­ig, és Waddington ajánlatára a két javaslattevő bizatik meg: igazi concordantia discordantium. Mindjárt ez alkalommal azonban elfogadtatott a Duna semlegességének kimondása és a Vaskapu­szabályozás, ugy hogy függőben maradt csak az európai bizott­ság tartama és a Vaskapu és Galacz közt eső vonalrész szabályzata. A két meghatalmazott közös egyetértésével terjesz­tetett elő aztán a kongressusnak, s fogadtatott el azon szöveg, a­mely a szerződésben foglaltatik. Az 54-ik czikk kimondja, hogy »az európai bizottság tartamára kijelölt idő lefolyása előtt egy évvel, a hatalmak egyességre jutnak megbizatásának meg­hosszabbítása vagy azon módosításokra nézve, a­melyeket szükségeseknek találnak javasolni.« Az 55. pedig így szól: »A Vaskaputól Galaczig a hajózási, folyamrendőrségi és fel­ügyeleti szabályzatok a parti államok küldötteivel támogatott európai bizottság által fognak kidolgoztatni és összhangba hozatni azokkal, a­melyek kimondattak vagy ki fognak mondatni a Galacz alatt levő folyamszakaszra.« (»seront elaborés par la Commission européenne assistée de Delegués des Etats riverains.«) Így jött létre, két ellentétes javaslat között egy harmadik, meglehetősen elhamarkodott szöveg. Mily más ez, mint a b. Haymerle eredeti szövege. A kardinális kérdés nem az, hogy ki fogja a javaslatot készíteni, mert hiszen a javaslatra nézve vezérelvül úgyis ki van mondva, hogy az az európai bizottsá­géval lehetőleg összhangban legyen, hanem az, hogy ki fogja azt végre­hajtani ? Haymerle b. javaslata megmondja, hogy az európai bizottságnak küldötte; a szöveg megoldatlan hagyja ezt. Hasonlóul megoldatlan marad az európai bizottság tarta­mának kérdése, mert az, hogy tárgyalások indíthatók meg, megoldásnak bizonyosan nem tekinthető. S itt van a konfliktusnak természetes alapja, magában az alapul szolgáló szerződésnek nem világos, zaklatott és minden oldalra magyarázható voltában. Nekem őszintén úgy tetszik, hogy az Avant-projet javas­lata megelőzte korát. A berlini szerződés értelmében nem egy

Next