Vasuti és Közlekedési Közlöny, 15. évf. (1884)

1884-01-13 / 5. szám

5. szám. Budapest, 1884. január 13. Tizenötödik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. _ M _ Szerkesztői iroda: Előfizetési díj: Kiadóvatal. Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. VI., sugarat 4. sz. a„ Harkányi-féle ház II. em. m és 1 . évre 6 VI., sugarat 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. TARTALOM. Büntetőjogi döntvények. — Az első erdélyi és báttaszék-dombovár-zákányi (duna-drávai) vasutak államosítása. — A magyar királyi államvasutak heti bevételei. — A miskolcz-békéscsaba-aradi vasúti consorezium feloszlása. — A metkovich-mostari vsut. — Szerb vasutak. — Különfélék. — Igazgaási és forgalmi hivatalosértesítések. — Hirdetések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Büntetőjogi döntvények. (»Büntetőjog Tára« után.) I. A vasúti társaság kártérítési kötelezettsége ; a viselt hivatal elvesztésének kimondása. (B. T. K. 438, 442 §§., 1874. XVIII. t.-cz.) A vaspályát illetőleg elkövetett közveszélyü cselekmény miatt elitélt egyén bűnvádi uton kötelezhető az okozott kár megtéritésére. A vasúti társaságnak kártérítési kötelezettsége ellenben bűnvádi uton meg nem állapitható, mert a vasúti társaság a közegei ellen inditott bűnvádi eljárásban mint vádlott nem szerepel. A károsult fél igényeit a vasúti társaság ellen az 1874. évi XVIII. t.-czikkben meghatározott uton érvényesítheti. Ha hivatalban levő egyén oly büntetendő cselekményt követ el, melyre a törvény a viselt hivatal elvesztésének kimondását előírja, ennek kimondása a B. T. K. 54. §-a alapján nem mellőzhető. Tényállás: Murzsicz János vasúti őrt az 1882. év augusztus 3. és 4. napja közti éjjel szobájának küszöbén elnyomta az álom, ugy hogy a 11 órakor elhaladó személyvonatot épen nem, a 311/11. számú tehervonatot pedig csak akkor vette észre, midőn az a nyitva hagyott sorompóhoz ért. De már ekkor a vonat Koczinszky Mátyás nyolctökrös szekerével, melyen a cselédek szintén aludtak, összeütközött. Az egyik ökör agyongázoltatott, egy másik megsebesült, a szekér eleje összetörött, a vonat podgyászkocsija pedig a vágányból kisiklott. Ítéletek: A békésgyulai kir. törvényszék: Murzsicz János a szolgálati kötelesség megszegésének a B. T. K. 438. §-ába ütköző vétségében vétkesnek kimondatik s e miatt a 442. és 92. §§ oknak alkalmazásával hat havi fogházbüntetésre és szolgálatától való elmozdításra ítéltetik. Káros részére 200 frt kár és 6 frt költségnek megfizetésében pedig a m. kir. államvasutak igazgatósága marasztaltatik el. Indokok: (Következik, a fent előadott tényállás.) Daczára azonban a fenforgó enyhítő körülményeknek, vádlott a B. T. K. 442. §. feltétlen rendelkezéséhez képest szolgálatából való elmozdítására is ítélendő volt. A m. kir. államvasutak igazgatósága személyzetének vétkes mulasztása által okozott károkért felelős lévén, az okozott kár és költségekben elmarasztalandó volt. (1882. deczember 11-én, 3017 sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla a m. kir. államvasutak igazgatóságát a Koczinszky Mátyás részére megítélt 200 frt kár és 6 frt költség fizetése alól büntető uton felmenti, s nevezett káros részére a m. kir. államvasutak igazgatósága elleni követelésének érvényesítése végett, az 1874. évi XVIII. t.-czikkben meghatározott eljárást fenhagyja; ellenben vádlottat a 200 frt kár és 6 frt költségnek az ítélet jogerőre emelkedésétől 15 nap alatt leendő megfizetésére ítéli, s ezekkel a változtatásokkal a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Indokok: Bűnvádi eljárás alapján a magánjogi igény megítélés tárgyát csak az ellen képezheti, aki annak alanya. Miután pedig a vasúti társaság mint testület ellen a fenforgó bűnügy sem nem indíttatott, sem nem indíttathatott, ennélfogva a kir. törvényszék ítéletének azon részét, mely szerint a vasúti társaság képviseletében annak igazgatósága kár és költség fizetésére köteleztetett, megváltoztatni és káros részére a törvény által meghatározott külön eljárást felhagyni, ellenben vádlottat ugyanannak megfizetésében marasztalni kellett, mert úgy a kár, mint a költség az ő, büntető úton megtorlás alá eső vétkes kötelességszegésének következménye. (1883 február 19-én, 14,865 sz. a.) A kir. Curia. A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1883 október 16-án, 6271 sz. a.) II. Vasúti közveszélyü cselekmény. Ha vaspályavonaton vagy annak közelében levő személyek vagy áruk a vaspálya által való megsérülés vagy rongálás veszélyének voltak ugyan kitéve, de az illető vasúti hivatalnokot vagy szolgát szolgálati kötelesség megszegése nem terheli, akkor az nem büntethető a B. T. K. 438-ik §-a alapján. Tényállás: A Budapestről 1882 évi január hó 7-én 239. sz. a. 1 óra 50 perckor induló vonatnak a 188. számú őrházhoz való megérkeztekor a közúti sorompót Hegedűs Antal vasúti őr elmulasztotta bezárni, és csakis a vonatot vezető személyzet figyelmének volt köszönhető, hogy az összeütközés a vasúti vágányokon épen akkor keresztül haladó szekerekkel, melyek szálfát szállítottak, elkerültetett. A vonat Hegedűs állítása szerint, néhány perccel korábban érkezett az őrházi sorompóhoz és így őt az elzárás elmulasztása miatt a szolgálati kötelesség megszegése nem terheli. Ítéletek: A budapesti kir. törvényszék: Hegedűs Antal a B. T. K. 438. §-ába Ütköző vaspálya szolgálati kötelesség megszegése által elkövetett közveszélyű mulasztás vétségében mondatik ki vétkesnek, s ezért a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett két havi fogházra s állásától való elmozdításra ítéltetik. Indokok: (Következik a fent előadott tényállás.) Megcáfoltatik vádlott azon védekezése, hogy a vonat rendesen 2 óra 15 perczkor ér őrházához a kihallgatott tanuk, továbbá a szakértők véleménye által, továbbá a szakértők véleménye szerint vádlottnak az aviso rötöni átvétele sem lévén oly feltétlenül szükséges, hogy a kijelölt helyet elhagyja, annyival is inkább, miután vádlott a vonat jövetele felől már tudomással bírt, ami igazoltatik azon ténye által is, hogy a huzalsorompót már is elzárta. Vádlott ezen kötelesség megszegése által mind az árukat, mind a személyeket a vaspálya forgalma által való megsérülésének s megrongálása veszélyének tette ki, miért is őt a B. T. K. 438. §-ába ütköző vétségben vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál míg egyrészt súlyosítóul vétetett büntetett előélete, másrészt azon körülmény, hogy mulasztását, illetve kötelessége megszegését szolgálati teendő teljesítése által követte el, továbbá, hogy a bekövetkezendő veszélyt személyének veszélyeztetésével elhárítani törekedett, s végre, hogy bár a szerencsétlenség nem merülvén fel, oly enyhítő körülményeknek vétettek, hogy a 92. §-t alkalmazni kellett. (1882 november 6-án, 32,514 sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintettel a vádlott mellett felsorolt enyhitő körülményekre, büntetése nyolcz napi fogházra leszállittatik, s egyebekben a kir. törvényszék ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1883 február 5-én, 3441 sz. a.)