Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)

1885-09-16 / 107. szám

107. szám. Budapest, 1885. Szeptember 16. Tizenhatodik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: A berlini nemzetközi telegraf-értekezlet működése. II. — Bodoky Lajos­­. — A keleti csatlakozásokról. — Különfélék. — Vasutigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői iroda: VI., Andrássy-út 4. sz a., Harkányi-féle ház II. em. Elő fizetési d­íj : Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó hivatal : VI, Andrássy-út 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. A berlini nemzetközi telegraf-értekezlet működése. II. A legutolsó e czimü czikklinkben ismertettük az értekez­let megnyitását és annak mikénti megalakulását. Ezen érte­kezlet, bár a nemzetközi telegraf-szabályzat felülvizsgálásával és számos változtatást czélzó javaslattal is fog foglalkozni, kétségen kivül a dijszabási kérdésekre fog fősúlyt fektetni s e feladat megoldása képezendi az értekezlet munkálatainak súlypontját. A­ki a lapokat figyelmesen szokta olvasni, az minden esetre emlékezni fog azon panaszokra, melyek időközönként fel-felmerültek a lapok­ hasábjain; tudniillik hogy a külföldi for­galomban a táviratdíjak aránytalanul magasak és elkerülhetlenül szükségesnek tartották az e részben való szabályozást, illető­leg díjmérséklést. És valóban nem is lehet azt tagadni, hogy a jelenleg érvényes díjtételek a nemzetközi telegraf-forgalom fejlődésére, emelkedésére felette károsak, még mérsékelt, rationális telegraf­dijszabás mellett — a­milyen például a mi, vagy más országok belföldi dijszabása is, — a telegraf mindenkinek forgalmi, közlekedési eszközévé lesz, a kisipar és kereskedelem igényeit is kielégíti, valamint a magán­érdekeket is. Most a nemzetközi forgalom útjai és közlekedési eszközei majdnem a spekulánsok és nagyiparosok monopóliuma, mivel csak ezeknél áll némileg arányban a táviratok továbbításáért fizetett magas díj a tele­gráf használata által elérendő haszonnal; a családi és kizáró­lag magán­érdekekben feladott táviratok a nemzetközi forga­lomban e szerint igen természetesen a legkisebb minimumra szorítkoznak. A díjak nagysága, az egyes igazgatások részéről igényelt dijrészesü­lések elkerülhetlen következményképen komplikált leszámolási rendszert követelnek meg, mely sokba kerül s ez által a dijleszállítás ismét meg van nehezítve. Olcsó, egyöntetű, a leszámolást lehetőleg korlátozó díjszabás tehát az a czél, mely felé okvetlen törekedni kell a nemzetközi telegraf-forga­lom egészséges fejlődhetésének érdekében. Már az 1880 évben tartott londoni telegraf-értekezlet alkal­mával egy tervezetet nyújtott be a német telegraf-igazgatás, mely egész Európa területére egységes táviratdíjat ajánlott, a nemzetközi forgalomban a szó szerinti díjszabás behozatalát és az átmenő forgalomban a leszámolási eljárás korlátozását és egyszerűsítését véve alapul. A német javaslatot méltányolták ugyan Londonban, de nem fogadták el , egyrészt azért, mivel a szó szerinti díjszabással a belföldi forgalomban tett tapasz­talatokat még nem tartották kielégítőknek ; másrészről, mivel a résztvevő igazgatások legtöbb része azt hitte, hogy a német javaslat elfogadása által a bevételek csökkennének s ezért a felelősséget nem voltak hajlandók magukra venni. A szó szerinti díjszabással időközben a belföldi és kül­földi forgalomban oly tapasztalatokat szereztek, melyek az egységes szó szerint való nemzetközi telegraf-díjszabás kívána­tosságának érzetét más telegraf-igazgatásnál is felköltötték és most meg vannak arról győződve a szakemberek majdnem általánosan, hogy még pénzügyi szempontból sem ellenezhető az, mert egységes és olcsó díjszabás behozatala mellett a vár­ható forgalomnövekedés rövid idő alatt kiegyenlíti azon veszte­ségeket, a­melyek minden ilyen átmeneti intézkedéssel együtt szoktak járni. A német javaslat tehát nem egyéb, mint lényegileg ismét­lése a londoni értekezleten benyújtott tervezetnek. Mivel azonban e kérdés fontosságát és némileg sürgőssé­gét is belátták, az­óta több igazgatás foglalkozott behatóbban a kérdés mikénti megoldásával. Hazai telegráf-igazgatásunk, mely mindig fontosabb és fontosabb szerepet játszik a nemzetközi érte­kezleteken Koller Lajos miniszeri tanácsos szakavatott egyé­niségénél fogva, a díjszabással és főleg a nemzetközi leszámolás egyszerűsítésével szorgalmasan foglalkozott s bár csak azon szem­pontból hányta-vetette meg közösen az ezekre vonatkozó javasla­tot az osztrák telegráf-igazgatással, hogy fellépésének nagyobb súlyt adhasson és a javaslat elfogadását inkább biztosítsa, mégis határozottabban kellett volna a javaslatnak azon jelleggel bír­nia, hogy az magyar is, illetőleg e fellépésnél politikai önálló­ságunkat és e részben Ausztriától való függetlenségünket mar­kánsabban kellett volna kifejezésre juttatni, mint a­hogy tör­tént. Az összes lapokban osztrák-magyar javaslatról olvasunk, mely a bennünket a nélkül is még mindig Ausztria tartomá­nyának tartó külföld előtt nem igen segíti elő politikai s tele­gráfü­gyi függetlenségünk általános elismerésének kívánatos ügyét. Igazgatásunk javaslata, mely a magyar és osztrák tele­gráf-főigazgatás Bécsben tartott értekezleteinek eredménye, igen figyelemre méltó, főleg a nemzetközi leszámolást illetőleg. Mivel azonban — mint már említettük is — a német javaslat régibb keletű s a fősúlyt a nemzetközi díjszabás leszállításá­nak mikéntjére fekteti, ez alkalommal előbb a német javasla­tot ismertetjük meg, melyről elmondhatjuk azt, hogy az szűk­keblű pénzügyi tekintetektől ment és a közérdeket tartja szem előtt.­­ A német javaslat a következő: Nemzetközi táviratdíjszabás. Európai hálózat. 1. Egységes díjtétel. A nemzetközi európai távirat díja áll: a) 50 centimes alapdíjból, b) 20 centimes szódíjból. 2. Pótdíj. A tengeralatti kábelek használata mellett továbbítandó táviratokért pótdíj szedhető, de az szavanként 10 centimesnél több nem lehet. 3. A díjak felosztása. Minden telegráf-igazgatás osztatlanul megtartja a saját területén feladott táviratokért beszedett díjakat és ezekből némi átmenő díjat fizet úgy a szárazföldi, mint a tengeralatti kábel­vonalakon való átmeneteiért. 4. Átmeneti díjak. Az átmeneti díj tesz: A) Szárazföldi átmenetnél A) Belgium, Bosznia-Herczegovina, Dánia, Görögország, Luxemburg, Montenegro, Németalföld, Norvégia, Portugália, Románia, Svájc­ és Szerbia részére szavanként 2 centimes-ot;­­) Németország, Francziaország, Nagybritannia, Olasz­ország, Ausztria, Magyarország, Oroszország, Svédország, Spa­nyolország és Törökország részére szavanként 4 centimes-ot. Ezen utóbbi díjat azon igazgatás, a­mely az átmenetelt közvetíti, bizonyos átmeneti utakra nézve, 2 centimesre leszállít­hatja.

Next