Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)
1885-09-16 / 107. szám
107. szám. Budapest, 1885. Szeptember 16. Tizenhatodik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: A berlini nemzetközi telegraf-értekezlet működése. II. — Bodoky Lajos. — A keleti csatlakozásokról. — Különfélék. — Vasutigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői iroda: VI., Andrássy-út 4. sz a., Harkányi-féle ház II. em. Elő fizetési díj : Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó hivatal : VI, Andrássy-út 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. A berlini nemzetközi telegraf-értekezlet működése. II. A legutolsó e czimü czikklinkben ismertettük az értekezlet megnyitását és annak mikénti megalakulását. Ezen értekezlet, bár a nemzetközi telegraf-szabályzat felülvizsgálásával és számos változtatást czélzó javaslattal is fog foglalkozni, kétségen kivül a dijszabási kérdésekre fog fősúlyt fektetni s e feladat megoldása képezendi az értekezlet munkálatainak súlypontját. Aki a lapokat figyelmesen szokta olvasni, az minden esetre emlékezni fog azon panaszokra, melyek időközönként fel-felmerültek a lapok hasábjain; tudniillik hogy a külföldi forgalomban a táviratdíjak aránytalanul magasak és elkerülhetlenül szükségesnek tartották az e részben való szabályozást, illetőleg díjmérséklést. És valóban nem is lehet azt tagadni, hogy a jelenleg érvényes díjtételek a nemzetközi telegraf-forgalom fejlődésére, emelkedésére felette károsak, még mérsékelt, rationális telegrafdijszabás mellett — amilyen például a mi, vagy más országok belföldi dijszabása is, — a telegraf mindenkinek forgalmi, közlekedési eszközévé lesz, a kisipar és kereskedelem igényeit is kielégíti, valamint a magánérdekeket is. Most a nemzetközi forgalom útjai és közlekedési eszközei majdnem a spekulánsok és nagyiparosok monopóliuma, mivel csak ezeknél áll némileg arányban a táviratok továbbításáért fizetett magas díj a telegráf használata által elérendő haszonnal; a családi és kizárólag magánérdekekben feladott táviratok a nemzetközi forgalomban e szerint igen természetesen a legkisebb minimumra szorítkoznak. A díjak nagysága, az egyes igazgatások részéről igényelt dijrészesülések elkerülhetlen következményképen komplikált leszámolási rendszert követelnek meg, mely sokba kerül s ez által a dijleszállítás ismét meg van nehezítve. Olcsó, egyöntetű, a leszámolást lehetőleg korlátozó díjszabás tehát az a czél, mely felé okvetlen törekedni kell a nemzetközi telegraf-forgalom egészséges fejlődhetésének érdekében. Már az 1880 évben tartott londoni telegraf-értekezlet alkalmával egy tervezetet nyújtott be a német telegraf-igazgatás, mely egész Európa területére egységes táviratdíjat ajánlott, a nemzetközi forgalomban a szó szerinti díjszabás behozatalát és az átmenő forgalomban a leszámolási eljárás korlátozását és egyszerűsítését véve alapul. A német javaslatot méltányolták ugyan Londonban, de nem fogadták el , egyrészt azért, mivel a szó szerinti díjszabással a belföldi forgalomban tett tapasztalatokat még nem tartották kielégítőknek ; másrészről, mivel a résztvevő igazgatások legtöbb része azt hitte, hogy a német javaslat elfogadása által a bevételek csökkennének s ezért a felelősséget nem voltak hajlandók magukra venni. A szó szerinti díjszabással időközben a belföldi és külföldi forgalomban oly tapasztalatokat szereztek, melyek az egységes szó szerint való nemzetközi telegraf-díjszabás kívánatosságának érzetét más telegraf-igazgatásnál is felköltötték és most meg vannak arról győződve a szakemberek majdnem általánosan, hogy még pénzügyi szempontból sem ellenezhető az, mert egységes és olcsó díjszabás behozatala mellett a várható forgalomnövekedés rövid idő alatt kiegyenlíti azon veszteségeket, amelyek minden ilyen átmeneti intézkedéssel együtt szoktak járni. A német javaslat tehát nem egyéb, mint lényegileg ismétlése a londoni értekezleten benyújtott tervezetnek. Mivel azonban e kérdés fontosságát és némileg sürgősségét is belátták, azóta több igazgatás foglalkozott behatóbban a kérdés mikénti megoldásával. Hazai telegráf-igazgatásunk, mely mindig fontosabb és fontosabb szerepet játszik a nemzetközi értekezleteken Koller Lajos miniszeri tanácsos szakavatott egyéniségénél fogva, a díjszabással és főleg a nemzetközi leszámolás egyszerűsítésével szorgalmasan foglalkozott s bár csak azon szempontból hányta-vetette meg közösen az ezekre vonatkozó javaslatot az osztrák telegráf-igazgatással, hogy fellépésének nagyobb súlyt adhasson és a javaslat elfogadását inkább biztosítsa, mégis határozottabban kellett volna a javaslatnak azon jelleggel bírnia, hogy az magyar is, illetőleg e fellépésnél politikai önállóságunkat és e részben Ausztriától való függetlenségünket markánsabban kellett volna kifejezésre juttatni, mint ahogy történt. Az összes lapokban osztrák-magyar javaslatról olvasunk, mely a bennünket a nélkül is még mindig Ausztria tartományának tartó külföld előtt nem igen segíti elő politikai s telegráfügyi függetlenségünk általános elismerésének kívánatos ügyét. Igazgatásunk javaslata, mely a magyar és osztrák telegráf-főigazgatás Bécsben tartott értekezleteinek eredménye, igen figyelemre méltó, főleg a nemzetközi leszámolást illetőleg. Mivel azonban — mint már említettük is — a német javaslat régibb keletű s a fősúlyt a nemzetközi díjszabás leszállításának mikéntjére fekteti, ez alkalommal előbb a német javaslatot ismertetjük meg, melyről elmondhatjuk azt, hogy az szűkkeblű pénzügyi tekintetektől ment és a közérdeket tartja szem előtt. A német javaslat a következő: Nemzetközi táviratdíjszabás. Európai hálózat. 1. Egységes díjtétel. A nemzetközi európai távirat díja áll: a) 50 centimes alapdíjból, b) 20 centimes szódíjból. 2. Pótdíj. A tengeralatti kábelek használata mellett továbbítandó táviratokért pótdíj szedhető, de az szavanként 10 centimesnél több nem lehet. 3. A díjak felosztása. Minden telegráf-igazgatás osztatlanul megtartja a saját területén feladott táviratokért beszedett díjakat és ezekből némi átmenő díjat fizet úgy a szárazföldi, mint a tengeralatti kábelvonalakon való átmeneteiért. 4. Átmeneti díjak. Az átmeneti díj tesz: A) Szárazföldi átmenetnél A) Belgium, Bosznia-Herczegovina, Dánia, Görögország, Luxemburg, Montenegro, Németalföld, Norvégia, Portugália, Románia, Svájc és Szerbia részére szavanként 2 centimes-ot;) Németország, Francziaország, Nagybritannia, Olaszország, Ausztria, Magyarország, Oroszország, Svédország, Spanyolország és Törökország részére szavanként 4 centimes-ot. Ezen utóbbi díjat azon igazgatás, amely az átmenetelt közvetíti, bizonyos átmeneti utakra nézve, 2 centimesre leszállíthatja.