Vasuti és Közlekedési Közlöny, 20. évf. (1889)
1889-06-30 / 78. szám
Budapest, 1889 junius 12-én. 70. szám. Huszadik (XX.) évfolyam. TARTALOM: Hivatalos rész. — A Ill-ik nemzetközi vasúti congressus. — Az első magyar-gácsországi vasut 1888-ban. — Vasúti államosítás Svájczban. — Osztrák vasúti ügyek. — Az írásbeliség a vasúti fuvarozási jogban. (Irta : Hajnal Vilmos.) — Közlemények. — Vasútüzleti hirek. — Közgyűlés. — Állami építkezések. - Hivatalos értesítések. — Hirdetések. Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap- Szerkesztői Iroda Előfizetési díj: Kiadóhivatal : Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 1 2ert VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. ‹ » ‹ » » fél évre 6 » VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelemügyi m. kir. minister folyó évi junius hó 25-én 25,086 sz. a. kelt rendeletével gróf Károlyi Tibor és érdektársainak a magyar északkeleti vasut nagykárolyi állomásából kiinduló Fény, Nádaerdő, Iiricse és Pilis községek érintésével, a nyíregyháza- mátészalkai vasut nyírbátori állomásáig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1889 évi junius hó 26-án 30,157 sz. a. kelt rendeletével Gregersen G. és fia budapesti építész-vállalkozóknak a Dunánújszőny és Komárom,illetve Ujszőny és Jánossziget (Kriegsinsel) között létesitendő állandó hidra az 1881 XLI. t.-cz. értelmében az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Közmunka és közlekedésügyi m. kir. minister. 18,057 szám. Engedélyokirat. (Vége.) 6. §. A vaspályavonal mentén, vagy az egyes állomásokban szükséges üzleti távírdák, távbeszélők, vagy villamos jelzők iránt az 1888 évi XXXI. t.-cz. és az annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez az engedélyes czég szorosan alkalmazkodni köteles. A távírdák, távbeszélők és villamos jelzők felállításához, berendezéséhez és üzletben tartásához a közmunka és közlekedésügyi ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki, mely alkalommal az építés, berendezés és üzletben tartás feltételei a közmunka és közlekedésügyi minister által rendeleti úton fognak megállapíttatni, mihez engedélyes alkalmazkodni köteles. A közmunka és közlekedésügyi m. kir. miniszer részére fentartva marad a jog, hogy a vaspályavonal mentén szükséges üzleti távirda-, vagy távbeszélő vezetékeknek a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőig, valamint a forgatható védjelző-készülékekig való kiépítését — a részletekre nézve az illető posta- és távirdaigazgatóság és az engedélyes közt, a közmunka és közlekedésügyi miniszer jóváhagyásának fentartása mellett jegyzőkönyvileg megállapított feltételeknek megfelelően — saját közegei által foganatosíthassa. Ez esetben, amennyiben az üzleti távirda, vagy távbeszélő vezetékekkel egyidejűleg állami távirda, vagy távbeszélő vezeték nem építtetnék, engedélyes köteles az oszlopok és más építési anyagok összes árát s az összes építési költségeket, amennyiben pedig egyidejűleg állami távirda, vagy távbeszélő vezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes építési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét a közmunka és közlekedésügyi miniszernek megtéríteni. Mindkét esetben köteles engedélyes az építéshez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és az oszlopokat s a többi építési anyagokat az építendő pálya mentén, az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben, a vasútvágányon saját költségén szétoszlatni. A közmunka és közlekedésügyi miniszernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda, esetleg távbeszélő vezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok, az állami költségén való fentartás kötelezettsége mellett, már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át.Az üzleti távirda, távbeszélő és villamos vezetékek és berendezések, összes alkatrészeikkel együtt, a vasut kiegészítő tartozékát képezik. Egyébként az 1888 : XXXI. t.-cz., valamint az ennek alapján kibocsátott vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877-ben kötött egyezmény határozatai az engedélyes czégre nézve is kötelezők maradnak és lesznek. 7. §. A szállítási díjak a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasut számára a következőleg szabatnak meg: A 10,000 kilogrammos kocsirakományokban feladásra kerülő áruk után vasúti kocsinként három forint, beleértve a kezelési illetéket, de a szállítási adón kívül. Teljes kocsirakományoknál kisebb mennyiségben feladott árukért a tényleges súly minden 100 kgm.-ja után 50 kr., beleértve a kezelési illetéket, de a szállítási adó nélkül, küldeményenként azonban legalább 50 kr. Terjedelmes áruk után a darabáruk fenti egységtételének kétszerese szolgál legmagasabb tételként. Egyéb szállítási határozmányok tekintetében a m. kir. államvasutak vonalain fennálló szabályok alkalmazandók. Ha ezen vasút tiszta jövedelme három egymást követő éven át a befektetési tőke 7°/6-ára emelkedik, jogában állandó közmunka és közlekedésügyi miniszernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, ezen vasútra is érvényes leend. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő fuvardíjakat belföldi ezüstben számítsa olyképen, hogy az árkeret tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzék elfogadni. 8. §. Az előző értelmében meghatározott díjszabási tételek engedélyei által időközben egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasút egyik vagy mindkét irányában leszállíthatók. A leszállított díjszabási tételek az előbbi mértékre ismét felemelhetők ugyan, mindazonáltal a felemelés csak a szabályszerű hirdetés napjától számított három hó múlva lép hatályba.