Vasuti és Közlekedési Közlöny, 21. évf. (1890)
1890-03-26 / 37. szám
Budapest, 1890 márczius 26-án. 37. szám. Huszonegyedik (XXI.) évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: Hivatalos rész. — A kábelvezetékek államosítása. — Emlék a kereskedelemügyi minister urnak. — Személyi hirek. .— Közlemények.— Állami építkezések. — Hivatalos értesítések. — Hirdetések: VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt » » » » » fél évre . » Kiadó hivatal: VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap. Szerkesztői iroda: HIVATALOS RÉSZ. Kereskedelemügyi magyar miniszerem előterjesztésére Schrimpf Zsigmond posta- és távirda-tanácsosnak a ministeri osztálytanácsosi, Oberhauszer Lajos és Brauter Bódog posta- és tárrda-igazgatósági titkároknak pedig a posta- és távirda-tanácsosi czímet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Budapesten, 1890 márczius hó 8-án. Ferencs József s. k. Baross Gábor s. k. A kereskedelemügyi m. kir. minister Hunfalvy Géza, dr. Ybl Félix, dr. Képessy Árpád és dr. Ballagi Béla ministeri segédfogalmazókat ministeri fogalmazókká, dr. Návay Aladár, dr. Bálint Béla, dr. Kármán Lajos és dr. Szirmay Tibor fizetés nélküli segédfogalmazókat pedig ministeri segédfogalmazókká nevezte ki. A kábelvezetékek államosítása. A közlekedési vállalatok államosításának szószólói Angolországban azt az eszmét vetették fel, hogy a tengeri távíróvezetékeket az állam vegye meg és kezelje maga. Arra hivatkoznak, hogy az állam, miután államilag kezeli a belföldi távirdát, ugyanezt tehetné a tengeri távirdákkal is, melyek Angliát összekötik Kelet-Indiával, a gyarmatokkal és az idegen államokkal. Érdekesnek tartjuk közölni a »Railway News« czikkét erről a kérdésről. »Ami az Egyesült Királyság távirdavonalait illeti, világos, hogy a kormány, mely a postát már kezelte, minden városban és faluban megfelelő intézeteket bírt a táviratok felvételére és kézbesítésére. A távirda helyes kiegészítése volt a postaszolgálatnak. De az korántsem bizonyos, hogy a táviratok továbbításának kizárólagos monopóliuma a közönségnek azokat az előnyöket nyújtotta, melyeket óhajtani lehetett volna. Alig lehet kétségbe vonni, hogy azon esetben, ha a táviratok kézbesítését több magán társulat, a verseny által ösztökélve eszközölte volna, a közönség nem kevesebb, sőt alkalmasint még több előnyben részesült volna, mint amennyiben a mostani rendszer mellett részesül. Ha a magánvállalatok annyi tőkét költöttek volna, amennyit az állam költött a távirdaszolgálat szervezésére, akkor a közönség jobban volna ellátva, mint ahogy most van. A posta, hogy biztosítsa magának a monopóliumot, melyet oly drágán szerzett meg, kénytelen volt sok tekintetben korlátozni a távirda-közlekedést, kénytelen volt pl. a telefonszolgálat ügyeibe is beavatkozni, aminek az lett a következménye, hogy a távbeszélés Angliában jobban van korlátozva, mint bármely más művelt országban. A kormány csak habozva fogadta el a neki felajánlott javításokat, melyek pl. más országokban, ahol alkalmazták, többször igen gyakorlatiaknak bizonyultak.De ha felteszszük is, hogy az angolországi távirdahálózat államosítása helyes és észszerű politika volt, abból még korántsem következik, hogy ezt a rendszert bátran lehet alkalmazni a tengeri és nemzetközi távirda-vezetékeknél. Hennicker Heaton és Cyrus Field az államosítást politikai indokokból javasolták, de ezek nem elégségesek. »A lényeges kérdés a pénzügyi. »Arra, hogy vagy 100,000 angol mfdnyi tengeralatti kábelt megvegyen, a kormány csak úgy határozhatná el magát, ha az államosítás szükségesnek vagy legalább is czélszerűnek bizonyulna. A tőke, melyet eddig a tengeralatti távirdavezetékekre költöttek és melyet csekély kivétellel angol tőkepénzesek jegyeztek, közel 35 millió font sterling. Ha ezt a hálózatot az állam úgy venné át, ahogy a continentális hálózattal tette, azaz a tőkepénzeseknek a jövőbeli haszonért is kárpótlást adna, akkor az államosítás mintegy ötven millió font sterlinget igényelne.Az állam kitűnő hitele mellett a kormány ezt az öszszeget 3°/0-os kamatra kaphatná kölcsön és így 1.500.000 fontnyi évi kamatterhet vállalna el. »Jelenleg 26 társulat áll fenn, melyek — ideértve a társulatoknak fizetett segélyt — mintegy 3.170.000 fontot vesznek be. »Ha az állam átveszi a hálózatot, az összbevétel 50%-ából kell a költségeket fedezni, mert az állam által befektetett tőke kamatja csak így térülne meg. De vajjon erre van-e kilátás? Egy-két példával illustrálhatjuk a kábelvezetékek üzem-coefficiensét. Az »Anglo-American« kábeltársulat 10,437 mfld. után 291,000 font sterlinget vesz be, de a tiszta jövedelem csak 87,500 font, az üzemköltség a bevétel 70/o-át emészti meg; a franczia »atlanti« kábel 1.680,000 font tőke után csak2°/0-ot jövedelmez; a »Direct United States« 1.214,000 font után 3°/o ot fizet; a »West India and Panama« és több más kábel egyáltalán nem fizet osztalékot a részvénytőke után ; az »Eastern Extension«, melynek 12,820 mildnyi hálózata van, 7°/o-ot fizet 3.400.000 fontnyi tőke után Ha már most figyelembe veszszük a javításokat és a leírásokat, úgy látjuk, hogy a befektetett tőke csak 4°/o-ot jövedelmez, tehát kevesebbet mint az angol vasutaknál, amelyek pedig nincsenek annyi kockázatnak kitéve, mint a tengeralatti táviró vezetékek. A vonalak forgalma nagy részben idegen államokból kerül. Biztosra lehet tehát venni, hogy a tengeralatti távirdák üzeme nem hozná be az államosításhoz szükséges tőke kamatait.A jelenlegi forgalom adataiból merített érvekkel szemben arra utalnak, hogy a penny-posta és az olcsó táviratok rendszere mily roppant lendületet adott a forgalomnak. Nem hiszszük, hogy a tengerentúli távirdaforgalom oly nagy fejlődésnek indulna. Sir James Anderson, aki e téren a legilletékesebb szakférfiú, tagadja, hogy a nemzetközi távirdaforgalom nagy expansív erővel bírna. A magánviszonyok, melyek a postai levélforgalomnak a főtápot nyújtják, a kábel-távirdában kevés szerepet visznek. Legfeljebb azt tudatják a kábelen egész röviden, ha születés, házasság vagy halálozás történik. Bővebb részleteket erre vonatkozólag nagy távolságokra csak levél útján közölnek. »Nagy fejlődésre képes még a »coile-rendszer« is; sir James Anderson 1886-ban felhozta, hogy nyolcz nyelven 100,000 »távirdai szót« használtak, melyek 5—5 mondatot tudtak kifejezni és a kereskedők annyira vitték, hogy egyes szavakkal 500,000 fogalmat tudtak kifejezni. És ezt nemcsak