Vasuti és Közlekedési Közlöny, 21. évf. (1890)

1890-03-26 / 37. szám

Budapest, 1890 márczius 26-án. 37. szám. Huszonegyedik (XXI.) évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: Hivatalos rész. — A kábelvezetékek államosítása. — Emlék a kereskedelemügyi minister urnak. — Személyi h­irek. .— Közlemények.— Állami építkezések. — Hivatalos értesítések. — Hirdetések: VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt » » » » » fél évre . » Kiadó hivatal: VI., Podmaniczky-utcza 17/b. sz. a. Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap. Szerkesztői iroda: HIVATALOS RÉSZ. Kereskedelemügyi magyar miniszerem előterjesztésére Sch­rimpf Zsigmond posta- és távirda-tanácsosnak a ministeri osztálytanácsosi,­­ Oberhauszer Lajos és Brauter Bódog posta- és tárrda-igazgatósági titkároknak pedig a posta- és távirda-tanácsosi czímet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Budapesten, 1890 márczius hó 8-án. Ferencs József s. k. Baross Gábor s. k. A kereskedelemügyi m. kir. minister Hun­fal­vy Géza, dr. Ybl Félix, dr. Képessy Árpád és dr. Ballagi Béla ministeri segédfogalmazókat ministeri fogalmazókká,­­ dr. Návay Aladár, dr. Bálint Béla, dr. Kármán Lajos és dr. Szirm­ay Tibor fizetés nélküli segédfogalmazókat pedig ministeri segédfogalmazókká nevezte ki. A kábelvezetékek államosítása. A közlekedési vállalatok államosításának szószólói Angol­országban azt az eszmét vetették fel, hogy a tengeri távíró­vezetékeket az állam vegye meg és kezelje maga. Arra hivat­koznak, hogy az állam, miután államilag kezeli a belföldi táv­irdát, ugyanezt tehetné a tengeri távirdákkal is, melyek Angliát összekötik Kelet-Indiával, a gyarmatokkal és az idegen álla­mokkal. Érdekesnek tartjuk közölni a »Railway News« czikkét erről a kérdésről. »A­mi az Egyesült­ Királyság távirdavonalait illeti, vilá­gos, hogy a kormány, mely a postát már kezelte, minden városban és faluban megfelelő intézeteket bírt a táviratok fel­vételére és kézbesítésére. A távirda helyes kiegészítése volt a postaszolgálatnak. De az korántsem bizonyos, hogy a táviratok továbbításának kizárólagos monopóliuma a közönségnek azokat az előnyöket nyújtotta, melyeket óhajtani lehetett volna. Alig lehet kétségbe vonni, hogy azon esetben, ha a táviratok kézbe­sítését több magán társulat, a verseny által ösztökélve eszkö­zölte volna, a közönség nem kevesebb, sőt alkalmasint még több előnyben részesült volna, mint a­mennyiben a mostani rendszer mellett részesül. Ha a magán­vállalatok annyi tőkét költöttek volna, a­mennyit az állam költött a távirdaszolgálat szervezésére, akkor a közönség jobban volna ellátva, mint a­hogy most van. A posta, hogy biztosítsa magának a monopó­liumot, melyet oly drágán szerzett meg, kénytelen volt sok tekintetben korlátozni a távirda-közlekedést, kénytelen volt pl. a telefon­szolgálat ügyeibe is beavatkozni, a­minek az lett a következménye, hogy a távbeszélés Angliában jobban van kor­látozva, mint bármely más művelt országban. A kormány csak habozva fogadta el a neki felajánlott javításokat, melyek pl. más országokban, a­hol alkalmazták, többször igen gyakor­latiaknak bizonyultak.­­De ha felteszszük is, h­ogy az angolországi távirda­hálózat államosítása helyes és észszerű politika volt, abból még korántsem következik, hogy ezt a rendszert bátran lehet alkalmazni a tengeri és nemzetközi távirda-vezetékeknél. Hen­nicker Heaton és Cyrus Field az államosítást politikai indokok­ból javasolták, de ezek nem elégségesek. »A lényeges kérdés a pénzügyi. »Arra, hogy vagy 100,000 angol mfdnyi tengeralatti kábelt megvegyen, a kormány csak úgy határozhatná el magát,­­ ha az államosítás szükségesnek vagy legalább is czélszerűnek bizonyulna. A tőke, melyet eddig a tengeralatti távirdaveze­tékekre költöttek és melyet csekély kivétellel angol tőkepénze­sek jegyeztek, közel 35 millió font sterling. Ha ezt a hálózatot az állam úgy venné át, a­hogy a continentális hálózattal tette, azaz a tőkepénzeseknek a jövőbeli haszonért is kárpótlást adna, akkor az államosítás mintegy ötven millió font sterlinget igényelne.­­Az állam kitűnő hitele mellett a kormány ezt az ösz­szeget 3°/0-os kamatra kaphatná kölcsön és így 1.500.000 font­nyi évi kamatterhet vállalna el. »Jelenleg 26 társulat áll fenn, melyek — ideértve a társu­latoknak fizetett segélyt — mintegy 3.170.000 fontot vesznek be. »Ha az állam átveszi a hálózatot, az összbevétel 50%-ából kell a költségeket fedezni, mert az állam által befektetett tőke kamatja csak így térülne meg. De vajjon erre van-e kilátás? Egy-két példával illustrálhatjuk a kábelvezetékek üzem-coeffi­ciensét. Az »Anglo-American« kábeltársulat 10,437 mfld. után 291,000 font sterlinget vesz be, de a tiszta jövedelem csak 87,500 font, az üzemköltség a bevétel 70­­/o-át emészti meg; a franczia »atlanti« kábel 1.680,000 font tőke után csak­2°/0-ot jövedelmez; a »Direct United States« 1.214,000 font után 3°/o ot fizet; a »West­ India and Panama« és több más kábel egyáltalán nem fizet osztalékot a részvénytőke után ; az »Eastern Extension«, melynek 12,820 mildnyi hálózata van, 7°/o-ot fizet 3.400.000 fontnyi tőke után Ha már most figyelembe vesz­szük a javításokat és a leírásokat, úgy látjuk, hogy a befek­tetett tőke csak 4°/o-ot jövedelmez, tehát kevesebbet mint az angol vasutaknál, a­melyek pedig nincsenek annyi koc­kázat­nak kitéve, mint a tengeralatti táviró vezetékek. A vonalak forgalma nagy részben idegen államokból kerül. Biztosra lehet tehát venni, hogy a tengeralatti távirdák üzeme nem hozná be az államosításhoz szükséges tőke kamatait.­­A jelenlegi forgalom adataiból merített érvekkel szem­ben arra utalnak, hogy a penny-posta és az olcsó táviratok rendszere mily roppant lendületet adott a forgalomnak. Nem hiszszük, hogy a tengerentúli távirdaforgalom oly nagy fejlő­désnek indulna. Sir James Anderson, a­ki e téren a legilleté­kesebb szakférfiú, tagadja, hogy a nemzetközi távirdaforgalom nagy expansív erővel bírna. A magán­viszonyok, melyek a postai levélforgalomnak a főtápot nyújtják, a kábel-távirdában kevés szerepet visznek. Legfeljebb azt tudatják a kábelen egész röviden, ha születés, házasság vagy halálozás történik. Bővebb részleteket erre vonatkozólag nagy távolságokra csak levél útján közölnek. »Nagy fejlődésre képes még a »coile-rendszer« is; sir James Anderson 1886-ban felhozta, hogy nyolcz nyelven 100,000 »távirdai szót« használtak, melyek 5—5 mondatot tudtak kifejezni és a kereskedők annyira vitték, hogy egyes szavakkal 500,000 fogalmat tudtak kifejezni. És ezt nemcsak

Next