Vasuti és Közlekedési Közlöny, 22. évf. (1891)

1891-01-14 / 6. szám

Budapest, 1891 január 14-én. 6. szám. Huszonkettedik (XXII.) évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap. Szerkesztői iroda: Előfizetési díj: Kiadó hivatal: Helyben és idd­iken postai küldéssel egész évre 12 frt V., alkotmány-utcza 24. sz. a. _ rM fw^Vf » fél évre 6 » ''''VV! -TARTALOM: Hivatalos rész. — Vasutak kartelje Amerikában. — Közlemények. — Vasutüzleti hirek. — Díjszabások és szállítási ügyek. — Hivatalos értesítések. — Hirdetések. V., alkotmány-utcza 24. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelemügyi ra. kir. minister kinevezte: Fellért Károly posta és távirdafelügyelőt s czímzetes posta és távirdatitkárt, végleges minőségű posta és távirdatitkárrá; Spisich János és Tihanyi Mihály posta és távirdafogalmazókat és Lányi Győző posta és távirdatisztet, végleges minőségű posta és távirdafelügyelőkké; Nikolits Mihály, Radics István posta és távirdasegédfogalmazókat és Kontek Ignácz posta és távirdatisztet, végleges minőségű posta és távirdaigazgatósági fogalmazókká; Székely István posta és távirdaigazgatósági fogalmazót, továbbá Kiss László, Frank Ede, Clement Károly és Vasko­vich Szilárd posta és távirdatiszteket, végleges minőségű posta és távirdafőtisztekké; Daumé Károly, Farkas János, Gaál Gyula, Rab Zoltán, Szigethy István­ és Némethi János posta és távirdasegédtiszteket, valamint Molnár István, Mihálka László, Hod­y Imre, Faykiss Árpád, Mátz János, Schönvizner Szilárd, Diensten­berger Iván, Ritt József, Szabó Ágoston, S­c­h­ö­f­f­b­e­r­g­e­r­ Gusztáv, Horátsek Rezső, Meliszek Albert, Dobák Emil, Korossy Dezső, Csobánczy Domokos, Debreczeny Sándor ifj., Löw Vilmos, Csia Albert, Kertész Gyula, Szilágyi Miklós, Novák János, Braun Ignácz, Pauisz Kornél és Hochfelder Márton posta és távirdagyakornokokat, végleges minőségű posta és távirdatisztekké. Vasutak kartelje Amerikában. Ismételten szóltunk már e lapok hasábjain a féktelen versenyről, melyet az északamerikai vasutak egymás ellen folytatnak, ráutaltunk arra, hogy a vasúti királyok miként igye­keznek a kisebb vállalatokat tönkretenni, hogy azután azokat meg­kaparithassák, hogy sokszor veszteségre is dolgoztatnak vonalai­kon és rendszeresen lenyomják részvényeik árfolyamait, tőzsdei baisse-speculátiókkal kárpótolva magukat a veszteségekért, melyeket vonalaik többi részvényeseinek nyakába hárították. Sok esetben nyilván­való veszteséggel szállítottak nagy külde­ményeket, de kárpótolták magukat azzal, hogy a titkos ked­vezményekben részesített feladókkal megosztották a hasznot, melyet azok a vasút és versenytársaik rovására húztak. De ez az anarchicus állapot, ez a bellum omnium contra omnes hovatovább tűrhetetlenné vált. Az egyik »vasútkirály« Pierrepont Morgan múlt hó 15-ikére értekezletre hívta össze a Chicagótól nyugat felé eső vasúttársulatok elnökeit egy vasúti kartel megkötése czéljából. A hírt a szaksajtó megelégedéssel fogadta, mert Morgan úr kezdeményezése azt tanúsította, hogy Vanderbilt nem ellenzi a vasutak szövetkezésének tervét, mely voltaképen Jay Gould­tól indult ki. A meghívást elfogadták a Chicagótól nyugatra eső összes vasutak, kivéve a Chicago and Alton társulatot. Az értekezleten határozati javaslatot terjesztettek elő, mely oda irányult, hogy a Western Railway Association« név alatt az érdekelt vasutak szövetkezetet alakítsanak, melynek czéljai a következők volnának: 1. észszerű egyforma állandó díjszabásokat megállapítani és fenntartani, melyek a közönségre nézve igazságosak, de a szállítási vállalatoknak is hasznot hagynak ; 2. minden vasútnak méltányos részt biztosítani a forga­lomból, melyhez természetes joga van; 3. meggátolni a haszontalan és költséges forgalmi eltere­léseket ; 4. új módszert behozni az áru- és személyforgalomban a közönség kényelmére és a társulatok előnyére és pedig nem tarifaemelések, hanem gazdaságosabb kezelés által. Minden keleti városban ügynök állíttatnék fel, aki a nyugati állomásokba szóló küldeményeket méltányosan felosz­taná az egyes társulatok közt. Az értekezlet a kitűzött napon New­ Yorkban megtartatott, 16 vasúti hálózatnak 40 képviselője jelent meg, köztük Jay Gould, Huntington, Sage, Pullmann, Cable és Hughilt. A Chicago and Alton kivételével (mely kijelentette, hogy esetleg később csatlakozik a szövetkezethez) képviselve volt a Chicago s a Csendes Óczeán közti terület valamennyi vasútja. Az Association ügyeit egy biztos és több ülnök fogja vezetni. Ezek megállapítják a köteléki díjszabásokat, szabá­lyozni fogják a versengés tárgyát képező for­galmat és ellenőrzik a forgalom által követett utakat, nézeteltéréseket egy válasz­tott bírósági tanács intéz el. Az értekezlet elé terjesztett javaslat kimondja, hogy a tarifák nem fognak felemeltetni, hogy a fölös közvetítő ügy­nökségeket megszüntetik, a titkos díjkedvezményeket eltörlik, a versenyt közmegegyezéssel méltányosan osztják meg a ver­senyzők közt. Minden hálózat elnöke és egy igazgatója a tár­sulat nevében intézkedhetik a tarifák elfogadása és fenntartása tekintetében és alárendelt közegek azokat nem fogják módo­síthatni. Ezen egyezmény elfogadása esetén a társulatok megtaka­rítanák a nagy áldozatokat, melyekbe nekik a versengés került. A szövetkezet tartama egyelőre 1891 július 1-éig volna kimondva. Véleményező bizottságot is alakítottak a díjszabások ki­dolgozására. Érvényes szavazathoz a 4/5-ödnyi többség lesz szük­séges. Az értekezlet azzal végződött, hogy a szövetkezet 1891 január 1-én életbe lép, ha annak határozatait az érdeklett vas­utak igazgatóságai jóváhagyják. A Chi­cago-Saint-Paul and Kansas City vasút már­is vonakodott az egyezményt aláírni, de kijel­entette, hogy a díj­szabási kérdésben compromissumra hajland­ó. Közlemények. A román vasutak gabonaforgalma az utóbbi időkben igen sok panaszra adván okot. Duca úr, a román államvasutak vezérigazga­tója, a kamara pénzügyi bizottságában érdekes felvilágosításokat adott e tárgyban. Kiemelte első­sorban a kocsik hiányát, majd arra utalt, hogy a román vasutakon a forgalom nyolcz hónapon át jó­formán szünetel, míg augusztustól novemberig óriási mérveket ölt. Növeli a bajt, hogy a galnaforgalom legnagyobb része három állo­máson (Galatz, Braila és Corabia) koncentrálódik. Nehezíti a forgalmat a bukaresti és brailai indóházak impracticus berendezése, a­mennyi­ben nincs elég hely a lerakodásra és nincs mellékvágány ; a szárny­vonalak 800 kilométernyi terjedelemben oly gyenge vágányokkal bír­nak, hogy ott csak kis vonatok közlekedhetnek kis mozdonyokkal; a

Next