Vasuti és Közlekedési Közlöny, 22. évf. (1891)
1891-01-14 / 6. szám
Budapest, 1891 január 14-én. 6. szám. Huszonkettedik (XXII.) évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap. Szerkesztői iroda: Előfizetési díj: Kiadó hivatal: Helyben és iddiken postai küldéssel egész évre 12 frt V., alkotmány-utcza 24. sz. a. _ rM fw^Vf » fél évre 6 » ''''VV! -TARTALOM: Hivatalos rész. — Vasutak kartelje Amerikában. — Közlemények. — Vasutüzleti hirek. — Díjszabások és szállítási ügyek. — Hivatalos értesítések. — Hirdetések. V., alkotmány-utcza 24. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelemügyi ra. kir. minister kinevezte: Fellért Károly posta és távirdafelügyelőt s czímzetes posta és távirdatitkárt, végleges minőségű posta és távirdatitkárrá; Spisich János és Tihanyi Mihály posta és távirdafogalmazókat és Lányi Győző posta és távirdatisztet, végleges minőségű posta és távirdafelügyelőkké; Nikolits Mihály, Radics István posta és távirdasegédfogalmazókat és Kontek Ignácz posta és távirdatisztet, végleges minőségű posta és távirdaigazgatósági fogalmazókká; Székely István posta és távirdaigazgatósági fogalmazót, továbbá Kiss László, Frank Ede, Clement Károly és Vaskovich Szilárd posta és távirdatiszteket, végleges minőségű posta és távirdafőtisztekké; Daumé Károly, Farkas János, Gaál Gyula, Rab Zoltán, Szigethy István és Némethi János posta és távirdasegédtiszteket, valamint Molnár István, Mihálka László, Hody Imre, Faykiss Árpád, Mátz János, Schönvizner Szilárd, Dienstenberger Iván, Ritt József, Szabó Ágoston, Schöffberger Gusztáv, Horátsek Rezső, Meliszek Albert, Dobák Emil, Korossy Dezső, Csobánczy Domokos, Debreczeny Sándor ifj., Löw Vilmos, Csia Albert, Kertész Gyula, Szilágyi Miklós, Novák János, Braun Ignácz, Pauisz Kornél és Hochfelder Márton posta és távirdagyakornokokat, végleges minőségű posta és távirdatisztekké. Vasutak kartelje Amerikában. Ismételten szóltunk már e lapok hasábjain a féktelen versenyről, melyet az északamerikai vasutak egymás ellen folytatnak, ráutaltunk arra, hogy a vasúti királyok miként igyekeznek a kisebb vállalatokat tönkretenni, hogy azután azokat megkaparithassák, hogy sokszor veszteségre is dolgoztatnak vonalaikon és rendszeresen lenyomják részvényeik árfolyamait, tőzsdei baisse-speculátiókkal kárpótolva magukat a veszteségekért, melyeket vonalaik többi részvényeseinek nyakába hárították. Sok esetben nyilvánvaló veszteséggel szállítottak nagy küldeményeket, de kárpótolták magukat azzal, hogy a titkos kedvezményekben részesített feladókkal megosztották a hasznot, melyet azok a vasút és versenytársaik rovására húztak. De ez az anarchicus állapot, ez a bellum omnium contra omnes hovatovább tűrhetetlenné vált. Az egyik »vasútkirály« Pierrepont Morgan múlt hó 15-ikére értekezletre hívta össze a Chicagótól nyugat felé eső vasúttársulatok elnökeit egy vasúti kartel megkötése czéljából. A hírt a szaksajtó megelégedéssel fogadta, mert Morgan úr kezdeményezése azt tanúsította, hogy Vanderbilt nem ellenzi a vasutak szövetkezésének tervét, mely voltaképen Jay Gouldtól indult ki. A meghívást elfogadták a Chicagótól nyugatra eső összes vasutak, kivéve a Chicago and Alton társulatot. Az értekezleten határozati javaslatot terjesztettek elő, mely oda irányult, hogy a Western Railway Association« név alatt az érdekelt vasutak szövetkezetet alakítsanak, melynek czéljai a következők volnának: 1. észszerű egyforma állandó díjszabásokat megállapítani és fenntartani, melyek a közönségre nézve igazságosak, de a szállítási vállalatoknak is hasznot hagynak ; 2. minden vasútnak méltányos részt biztosítani a forgalomból, melyhez természetes joga van; 3. meggátolni a haszontalan és költséges forgalmi eltereléseket ; 4. új módszert behozni az áru- és személyforgalomban a közönség kényelmére és a társulatok előnyére és pedig nem tarifaemelések, hanem gazdaságosabb kezelés által. Minden keleti városban ügynök állíttatnék fel, aki a nyugati állomásokba szóló küldeményeket méltányosan felosztaná az egyes társulatok közt. Az értekezlet a kitűzött napon New Yorkban megtartatott, 16 vasúti hálózatnak 40 képviselője jelent meg, köztük Jay Gould, Huntington, Sage, Pullmann, Cable és Hughilt. A Chicago and Alton kivételével (mely kijelentette, hogy esetleg később csatlakozik a szövetkezethez) képviselve volt a Chicago s a Csendes Óczeán közti terület valamennyi vasútja. Az Association ügyeit egy biztos és több ülnök fogja vezetni. Ezek megállapítják a köteléki díjszabásokat, szabályozni fogják a versengés tárgyát képező forgalmat és ellenőrzik a forgalom által követett utakat, nézeteltéréseket egy választott bírósági tanács intéz el. Az értekezlet elé terjesztett javaslat kimondja, hogy a tarifák nem fognak felemeltetni, hogy a fölös közvetítő ügynökségeket megszüntetik, a titkos díjkedvezményeket eltörlik, a versenyt közmegegyezéssel méltányosan osztják meg a versenyzők közt. Minden hálózat elnöke és egy igazgatója a társulat nevében intézkedhetik a tarifák elfogadása és fenntartása tekintetében és alárendelt közegek azokat nem fogják módosíthatni. Ezen egyezmény elfogadása esetén a társulatok megtakarítanák a nagy áldozatokat, melyekbe nekik a versengés került. A szövetkezet tartama egyelőre 1891 július 1-éig volna kimondva. Véleményező bizottságot is alakítottak a díjszabások kidolgozására. Érvényes szavazathoz a 4/5-ödnyi többség lesz szükséges. Az értekezlet azzal végződött, hogy a szövetkezet 1891 január 1-én életbe lép, ha annak határozatait az érdeklett vasutak igazgatóságai jóváhagyják. A Chicago-Saint-Paul and Kansas City vasút máris vonakodott az egyezményt aláírni, de kijelentette, hogy a díjszabási kérdésben compromissumra hajlandó. Közlemények. A román vasutak gabonaforgalma az utóbbi időkben igen sok panaszra adván okot. Duca úr, a román államvasutak vezérigazgatója, a kamara pénzügyi bizottságában érdekes felvilágosításokat adott e tárgyban. Kiemelte elsősorban a kocsik hiányát, majd arra utalt, hogy a román vasutakon a forgalom nyolcz hónapon át jóformán szünetel, míg augusztustól novemberig óriási mérveket ölt. Növeli a bajt, hogy a galnaforgalom legnagyobb része három állomáson (Galatz, Braila és Corabia) koncentrálódik. Nehezíti a forgalmat a bukaresti és brailai indóházak impracticus berendezése, amennyiben nincs elég hely a lerakodásra és nincs mellékvágány ; a szárnyvonalak 800 kilométernyi terjedelemben oly gyenge vágányokkal bírnak, hogy ott csak kis vonatok közlekedhetnek kis mozdonyokkal; a