Napló, 1961. június (Veszprém, 17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-01 / 127. szám
____ Postabontás Várakoznom kell, ott labatlankodom Malomsokon, a Szebb Jövő Termelőszövetkezet irodájában, dr. Danicska Lajos főkönyvelő íróasztala mellett. Jön a postás, levélcsomagot hoz. Következik a postabontás, és végre eszembe jut, hogyan tehetném hasznossá a várakozás perceit. Hiszen egy ilyen postacsomag tulajdonképpen keresztmetszete, sűrített kivonata az ügyintézésnek. Vajon mit mutat ez a levélköteg, így, a véletlen adta kiválasztásban, miről árulkodik? Lássuk! Bontja az első levelet a főkönyvelő és már bosszankodik is. Egyszerű számlakivonat táncol a kezében, de bizony kiderül belőle, hogy a Nemzeti Bank a termelőszövetkezet készpénzéből fizette ki a szerfás süldőszállás anyagát, pedig erre a célra már megnyitották a hitelt. Az összeg nem nagy, de a bosszúság igen. A következő levélre rábólint. A Pápai Állami Gazdaság írja, hogy Barati József mikor jelentkezzék. A termelőszövetkezet ugyanis „sertésgondozót cserél” egy hónapra a gazdasággal. Barati József odamegy és tanul. Cserébe jön valaki, aki viszont itt — munka közben — tanítani fogja a többieket. Okos dolog, jeles! Zizzen a papír, és reccsen a káromkodás. A FŐMAV levele. Látszólag szelíd értesítés arról, hogy a termelőszövetkezet címére útnak indítottak egy négyvasú mélyművelő ekét. Akkor érti meg az ember a mérget, ha megtudja, hogy a termelőszövetkezet Belorussz traktorához rendelt egy függesztett ekét, ez a szerszám pedig, amit küldenek, 100 lóerős traktorhoz való. Ha ráadásul még ismeri az ember a termelőszövetkezeti gépvásárlások lebonyolítási rendjét és tudja, milyen hihetetlenül keserves lesz ezt a tévedést jóvátenni ,■ akkor tud igazán osztozni a főkönyvelő mérgében. Sokszorosított papíros következik. A járási tanács értesíti a szövetkezeteket, hogy a fehérvári MÉH-telepen csillék kaphatók, kilónként hat forintért. Dr. Danicska Lajos már teszi is félre, az elintézendők közé, mert szükségük van csillére. Kedves, udvariasság a járástól hogy üzent. „Békéscsabai Fodrász KTSZ.” Ez a cégjelzés a következő borítékon. Mit akarnak az alföldi fodrászok a Dunántúlon? Kiderül hamar. Keresni! Értesítik az elvtársakat, hogy a kocsi táblák felszerelése kötelező, és ők jutányos áron szállítanak, akár üvegből is, arany betűkkel. Mert nekik van szívük. Jót nevet a főkönyvelő, de már rég eldobta a papírt, amikor még mindig morfondíroz: — Csak azt tudnám, hogy jönnek a fodrászok a cégtáblafestéshez ? !... Elég vékonyka a mai levélköteg. Még egy boríték van, nyomtatványokkal. A megye küldi az időszaki mérleg űrlapjait és használati utasítását. Ez megint okos dolog, Danicska elvtárs ezt a mérleget utasítás nélkül is elkészítené. A nyomtatványokon pedig könnyebb. Befejeződött a postabontás, feltárult a keresztmetszet. Hogy vizsgázott ez elkapott pillanatban honi ügyintézésünk? Tűrhetően, de lehetne jobb. (1. b.) A veszprémi könyvsátor előtt. NAPLÓ Fejlődik Várpalota második kerülete (Tudósítónktól). A közelmúltban a második kerületben, Pétfürdőn tartotta meg ülését a Várpalotai Városi Tanács. Itt egyéb kérdések mellett megtárgyalták a kirendeltségi állandó bizottság beszámolóját, Pétfürdő fejlődéséről. Megállapították, hogy a kerület évről évre egészséges fejlődést mutat fel. Például még 1954- ben csupán 20 ásott kút szolgáltatta itt az ivóvizet. Ma már minden utcában van vezeték, bármelyik lakásba bevezettethetik a vizet. Ennek érdekében igen sokat tett a lakosság, valamint a kerület, két nagyobb üzeme. Tavaly 14 000 óra társadalmi munkát végeztek, 7 kilométer vízvezeték-árkot ástak, orvosi rendelőt, járdát építettek. A városi tanács költségvetésében is méltó helyet foglal el ez a kerület. A községfejlesztési alapban például 7,9-szeresét kapja vissza beruházások formájában a lakosság annak, amit községfejlesztési hozzájárulásként befizet. Bánhegyi Károly Századik születésnap Vártam ezt a különös találkozást — most mégis valami furcsa meghatottságot érzek. Velem szemben a törékeny, ráncosarcú, hófehérhajú néni — százéves. Egy évszázad tanúja volt. A 48-as szabadságharc utáni önkényuralom idején született. Nekünk olyan távolinak tűnik az 1867-es kiegyezés, olyan tankönyv ízű — ő akkor volt hatéves ...Az ezeréves Magyarország díszmagyaros- kokárdás ünnepei a századfordulón — s Liza néni már nem Lizácska, hanem néni, majdnem negyvenéves... S most százéves, június 1-én. Milyen érzés százévesnek lenni? — Ah, nem olyan jó ám, kedvesem. Mert látja, egészséges vagyok, de nem hagynak semmit segíteni.. . — Tegnap is mosogatni akart a Dédi — magyarázza Németh Sándorné, a Lizi néni unokája. — Persze, nem engedjük dolgozni, így is, ha nem vagyunk itthon, kitakarítja a szobát, vagy letörölgeti a bútorokat nálunk is. Néhány éve még sálat kötött szemüveg nélkül a dédunokájának, Tomi fiamnak ... Liza néni nem hallja, mit beszélgetünk. Dobhártyája nem engedelmeskedik, csak a nagyon hangos szó jut el hozzá. A rádiót is ritkán hallgatja már, de olvas, sokat olvas. Az Ország- Világ képeslapot nagyon szereti, egész délutánokat tölt olvasásával. —És emlékezik, felidézi a múltat, és mesél, nagyon szívesen mesél. — De sok mindent megértem én, gyerekeim — mondogatja. — De sokat dolgoztam életemben! Pápán laktunk majdnem negyven évig. A férjem — magas, szakállas, bajuszos volt, úgy is hívták Pápán: Ferenc Jóska. Pedig csak a szakálla hasonlított a királyéra — különben kertész volt, és az Eszterházy gróf parkjában dolgoztunk reggeltől estig. Onnan kerültünk Veszprémbe... Megszépítette az emlékeket az idő. Nem a robotra emlékezik Liza néni, hanem a parkra, a madárdalra, a virágokra — a fiatalságra. Most is úgy szereti a virágokat, mint akkor. — Tomi, az ötéves huncut dédunoka tegnap is hozott egy szép szál rózsát neki. És számontartja a többi virágot is a kiskertben — mindig legyen a Dédinek. — Sok mindent megértem, kedvesem — lapozgat tovább emlékei között. — Mikor a hatvanadik házassági évfordulónkat ünnepeltük, eljött Pápára egy fotográfus és nemsokára benne volt a képünk az újságban. Meg cikk is kettőnkről. Szegény férjem meghalt. 1945-ben, nyolcvanötéves volt. Szép kort megért ő is, — de nem gondoltam, hogy én ilyen sokáig élek... Ezek a drága gyerekeim, mindent megadnak nekem... Igen, ők mindent megtesznek, hogy a Dédinek öreg napjai békességében, boldog nyugalomban teljenek. Féltő szeretettel veszi körül a család. — Jönnek! — süvölt Tomi hangja a folyosóról. S néhány pillanat múlva tele van a szoba pirosnyakkendős úttörőkkel. A veszprémi II. számú leányiskola Havasi gyopár őrse és Rosóczy Józsefné tanárnő köszöntik Liza nénit. Körülülik, kattan a „fotográfus masina”, mosolyognak a gyerekek — csak a Dédike sír. Törékeny kezében a fehér zsebkendő, könnyeit törölgeti, s csak ennyit tud mondani: kedves, drága gyerekeim ... Az örökmozgó Tomi a csokrokat rendezgeti — a sok virág elborítja a feketeruhás, fehérhajú nénikét. A tíz-tizenkétéves gyerekek meghatottan nézik. Jó ideig nem is tud szólni Liza néni. Lánya és unokája mesélnek a gyerekeknek. Mikor búcsúznak az úttörők, mondja: — Legyetek ti is olyan egészségesek, százéveskorotokban, mint én. Sze RAJZOK A JÁRDÁN Gondolatokat ébresztő nap ez a mai. Azért is az, mert Tapolca főterén már kora délelőtt a gyermekeké a szó. Ők most a nemzetközi gyermeknap ünnepeltjei: óvodások, kisdobosok, úttörők és kiszisták. Tőlük — zsibongásuktól — hangos a helyszín, amely fölé a kitáncolásra váró májusra emelkedik. Balatonrendesen és Révfülöpön ma száznál is sokkalta több kisdobos kötheti fel az úttörőket megillető nyakkendőt. Tapolca — a járási székhely — ünnepek Ma kezdődik a könyvhét is! A könyvsátor — szemben a községi pártbizottság épületével — messziről mutogatja értékeit. Mágnesként vonzanak az egyes művek és a sorozatok, könyvkiadásunk büszkeségei. Ünnepi a nyitány. Szerves része, üde meglepetése, hogy egy badacsonytördemici, egy monostorapáti és egy tapolcai pedagógus, Szabóné Gémes Éva, Szőllősi Máté és Zentai Pál éppen ma mutatja be alkotásait a közönségnek. Két kiváló festőművészünk, Bartha László és Áron Nagy Lajos zsűrizte a pedagógus-festőművészek képeit: hatvanötből negyvenegyet találtak kiállításra alkalmasnak: Szabóné 14, Szőllősi 10, Zentai 17 képe alkotja tehát az anyagot. A jegyzőkönyv szerint ezzel a 41 képpel a „kiállítás megnyitható“. A pedagógusok szakszervezete nevében Németh Gyula tanár üdvözli a megjelenteket. Köszönti a három fiatal művészt is, akik „nem a szűk provinciától, hanem a mi teljes és változó életünktől, a szocializmust építő néptők kapják az ihletet és a megbízatást”. A tárlatvezetőt követve — gondolom — sokunkban visszhangzanak ezek a szavak. Azt vizsgálom én is, hogy a megbízatás hogyan ölt testet a látható művekben: olajfestményekben, akvarellekben és grafikákban. Kertelés nélkül mondom meg: a kiállítás — néhány kép kivételével — még egyáltalán nem azt tükrözi és bizonyítja, mintha Szabóné, Szőllősi és Zentai kezébe elsősorban mindennapjaink kollektív élménye adná az ecsetet. A képek szemlélgetése közben maga a tárlatot vezető Szabóné Gémes Éva ismeri el, hogy bizony a ma felé fordulásban még mindhárman eléggé bizonytalanok. Pozitív dolog ez a beismerés. Ebből már nemcsak következtethetünk, meg is győződhetünk, hogy nem tudásukat túlbecsülő emberekkel, hanem kellő önismerettel dolgozó, pályájuk kezdetén álló művészekkel van dolgunk. Bizonyos „múlttal” máris rendelkeznek. Remélhető, hogy pályájuk felfelé ível. Hármójuk művészete közül Szabóné Gémes Éváé a legkiforrottabb. Két grafikájával (Anyám, Nő macskával) biztosítja maga számára az elsőséget. Új képei beszédesen bizonyítják, hogy Szadán — Székely Bertalan volt műtermében — tovább érlelte tehetségét. Értékes képekkel tért vissza a fiatal művészek telepéről: Szádat házak, Libák, Kis szürke ház, Festők Szadán. Oktatás című képei nem keresik a feltűnőt; hivalkodás nélkül is vonzó egységbe foglalt kompozíciók. Hátterei fényárnyékosak, tompított színekkel elmondottak, ezekből villantja ki a házak derűs fényét, a környezetben a munkálkodó emberi kéz jegyeit. Képein nyomát sem találjuk a formakereső nyugtalanságnak, különösen akvarelljei harmonikusak. Temészetmegfigyelése reális ábrázolásmódban érvényesül. Puha, egymásba folyó és leginkább zöldes színbe tartott kompozícióin avatott szem sem fedezhet fel próba előtti erőfeszítéseket. Kísérletezések, innenonnan összekeresgélt elemek helyett leheletfinomsággal kialakított egyéniséget, már-már teljes eredetiséget sugároznak képei. A természet szépségének szépségeire hasonlóan érzékenyen reagáló művész Szőllősi Máté is. A jó rajz, a formák lágysága jellemző egyetlen kiállított grafikájára (Mackó) is. Technikai kiforrottsága a valóság mozgalmas megjelenítésére is képessé teszik. Külön érdeme, hogy nemcsak tájat" lát, hanem embereket is, akiket —meglepető változatokban — munka közben is — ábrázolni mer. Készülődés, Badacsonytomaji strand, Termeöszövetkezet dinynyései című képei ezért jelentenek élményt a sok-sok természeti szépség élményt kínáló kiállítás látogatóinak. Egyébként Szőllősi Máté fejlődésére is termékenyítőleg hatottak a szadai művésztelepen töltött hetek. * Zentai Pál Jakuba János Munkácsy-díjas festőművész tanítványaként jutott el ehhez a bemutatkozáshoz. Tizenhét képével szerepel a kiállításon. Eredeti látásmód, a mondanivaló merészsége és frissesége jellemzik képeit. A három főiskolát végzett pedagógus-festőművész közül ő a „legbátrabb”. Meglepetés, hogy a kiállítás legtöbbre értékelt képét (Fűtőház) akvarell-technikával festette. Tehetségének első képével (Zsákutca) már Egerben tanújelét adta. Az akkor ,.bicskapengével felkent kép állja az időt. Azóta kép-kép után születik: Zentai szorgalmasan — ugyanakkor szigorú önkritikával — alkot. Említett képein kívül Este a Tóti-hegyen, Alkonyat, Malom a tóparton, Tapolcai utca, Lesencetomaj a legértékesebbek. Eddig ismert grafikáiból két kísérletező kedvről és emberszeretetről tanúskodó munkás-portrét állított ki. Ezek a portrék Zentai Pál egyre izmosodó jellemábrázoló erejéről is tanúskodnak. Fischl Vilmos agronómus mondja az első véleményt a kiállított képekről. Tetszenek neki. Különösen annak örül, hogy Zentai Pál a fűtőházat olyan életízűen megfestette. — Egy kicsit azért sok volt a csendéletből — mondja. És, hogy mennyire igaza van, azt most .— szinte hirtelen támadt ötlettel — az utca is igazolni látszik. A kiállítás kezdete előtt Kovács Kámlyné elvtársnő, a járási pártbizottság munkatársa sok-sok színes krétát osztogatott a kisdobosoknak. Ha akkor nem tudtam, most Fischl Vilmos agronómussal együtt megtudhatom, hogy miért. A járda most — az utca mindkét oldalán — olyan tiszta, hogy a tapolcaiak megilletődve egymás mellé rakott tükörlapoknak nézhetik. Rajzok, rajzok a járdán! Kisdobosok rajzai. A zsűri nem kéri vissza a maradék krétákat, dehogy is kéri! Díjazza a tavaszi tárlat legszebb műveit. Olyan szépek, olyan igazak, hogy érdemüket egy-egy szelet, de még egy tábla csokoládéval sem lehet méltóképpen kifejezni. Mindenki kap jutalmat.. ..művészek” neve nélkül is jóleső érzés feljegyezni néhány alkotás címét: Éljenek a gyerekek. Békét a világnak, Gagarin az űrben, Én is űrhajós leszek, Traktorok, Házak ... Akik látják a gyerekek által rajzolt emeletes palotákat, látják a követelményeket is. Szépek az idillikus csendéletek nap- vagy holdsütötte házikói, de már másféle építkezést is észre kell venni. A művészi tehetség erre is kötelez. Cserhát József * Padragon is van már acéltámos frontfejtés A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt Hunyadi aknájában májusban helyezték üzembe e bánya első acéltámos frontfejtését. A padragiaknak a ,,szomszédok”, a Jókai bánya frontmesterei, vasárai segítettek az új módszerek elsajátításában. A padragi frontfejtés érdekessége, hogy a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt területén itt alkalmaztak először cseh gyártmányú acél-s üveggerendákat. 1961. június!• Veszprémi diákok műsora Nemesvámoson (Tudósítónktól). A Veszprémi Lovassy László Gimnázium KISZ szervezetének színjátszói a múlt vasárnap a nemesvámosi művelődési otthonban, telt ház előtt mutatták be Rozov: Felnőnek a gyerekek című háromfelvonásos színdarabját. A darabot a szülői munkaközösség tagja, Járai István tanította be. A szereplők közül dicséret illeti Szilvásy Károlyt, Horváth Magdát, Hernádi Lászlót, Kádár Zoltánt, Járai Istvánt, Bölcs Csabát és Kass Ibolyát. Molnár István