Napló, 1962. június (Veszprém, 18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

2 Leghasznosabb a politikai segítség — Mind eredményesebben patronálják a termelőszövetkezeteket a várpalotai bányászok — A VÁRPALOTAI SZÉNBÁ­NYÁSZATI TRÖSZTNEK nincsen olyan üzeme, amely már évek óta ne patronálna rendszeresen egy­két termelőszövetkezetet. A ter­melőszövetkezetek várják is az ipari dolgozók, a bányászok segít­ségét. Az irányításban nagyobb tapasztalattal rendelkező üzemi vezetők, a fegyelemhez szokott munkások sok tanáccsal tudják könnyíteni a nagyüzemi mezőgaz­daság megszilárdításával, a nagy­üzemi vezetési módszerek kiala­kításával kapcsolatos gondokat. Tanácsokat tudnak adni a mun­kaszervezéshez, az adminisztráció megszervezéséhez, de ha valami sürgős javítanivaló van, ha ter­vet, költségvetést kell készíteni, ahhoz is — és amit elsősorban kellett volna említeni: a politikai munka javításához. Nemrég a Várpalotai Városi Pártbizottság is értékelte — és alapjában véve jónak értékelte — a bányász pártszervezetek me­zőgazdaságot segítő munkáját. Az értekezletre meghívott termelő­szövetkezetbeliek is elmondták, hogy nagy hasznát veszik a bá­nyászok segítségének. Még egy-két évvel ezelőtt is többnyire a gazdasági segítségre gondoltak csak a várpalotaiak, ha tsz-patronálásról esett szó. Egy-egy beszámoltatáskor sorban elmondták az üzemek képviselői, hogy szivattyút javítottak, vagy rendbehozták a darálót, vagy használt anyagot adtak jutányo­san, esetleg ingyen a szövetkezet­nek, nemegyszer azt is „bevallot­ták”, hogy kőműveseket küldtek „feketén” a termelőszövetkezet­be. A bányászok több alkalom­mal is segítettek a kapálásban, az aratásban. Ez mind nagyon hasznos volt — de ennél mesz­­szebbre alig terjedt a patronálás, ennél többet alig jelentett a ter­melőszövetkezetek segítése, a munkások és parasztok közötti kapcsolat erősítése, ma már másképp gondol­koznak az üzemekben és a szö­vetkezetekben is. Igaz, közben erősödtek, gazdagodtak a szövet­kezetek, s ők sem csak az effajta segítséget várják az üzemi patro­­nálóktól, hanem elsősorban a po­litikai segítségre számítanak, most már erre van nagyobb szük­ségük. A tröszt központja által patronált balatonszepezdi ,terme­lőszövetkezet például gazdasági segítséget egyáltalán nem igényel — politikai segítséget viszont an­nál többet. A várpalotai bányász pártszer­vezetek sokat változtattak, javí­tottak patronáló munkájuk mód­szerein, s egyre nagyobb gondot fordítanak a politikai segítség­­nyújtásra. Ezt bizonyítja majdnem mindegyik alapszervezet ilyen tevékenysége. A gazdasági segít­séget most már inkább a vezeté­si módszerek átadásával, a szo­cialista munkaverseny meghono­sításával adnak. MIND TÖBBEN ÉRTIK MEG a bányáknál is, hogy a" munkás­­osztálynak kell "segíteni a pa­rasztság gondolkodásának" meg­változását, erősíteni a termelő­szöveti tagság erkölcsi-politikai egységét, segíteni a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek létre­hozását, illetve megerősítését Példák bizonyítják, hogy ahol még nem alakultak meg a párt­szervezetek, ott igen hasznos munkát végezhetnek a patroná­lok a falu tömegszervezeteinek összefogásában. Falunapokat, pártnapokat tartottak, segítették az oktatást, faliújságok, tsz-hír­­adók létrehozását. Herend­bánya igen sokat segí­tett az általa patronált szentgáli termelőszövetkezetnek az egye­sítésnél végzett politikai és agi­­tációs munkájával. Ezzel sok ne­hézség leküzdéséhez nyújtottak segítséget. A gépüzemi kommu­nistáknak nagy részük van ab­ban, hogy Nemesvámoson több párttagot vettek fel az utóbbi évben. Hasonló példaképpen le­het említeni a Kádártag gyulafi­­rátóti egyesített termelőszövetke­zetet patronáló S. Il.-bányát is. Ez utóbbi helyen is megnőtt a pártszervezet tekintélye és a pártszervezet mind többet tud se­gíteni a termelőszövetkezet veze­tőinek is. Fáradhatatlanok a patronálás­­ban a Beszálló-bányaiak is, azon­ban még mindig a gazdasági se­gítségadást tartják a legfonto­sabbnak és nem fordítanak elég gondot a politikai munka meg­erősítésére. Ahol többen végzik a patroná­­lást, ahol külön patronáló csopor­tokat hoztak létre, sokkal többet tudnak tenni a termelőszövetke­zetek gazdasági megszzilárdításá­­ért, politikai munkájának megja­vításáért. EGY ÉV TAPASZTALATAIT összegezték a várpalotai bányász pártszervezetek. És ezen egy évi­g és a korábbi patronáló munka tapasztalatainak hasznosításával még többet tehetnek a várpalo­tai bányászok a szövetkezetek megszilárdításáért, a mezőgazda­ságra vonatkozó párthatározat végrehajtásáért. Mike Tiborné Készülékenként 45 Ft „kiszállási díj“ Az elromlott mosógépeket, rádió­kat, televíziókat és egyéb villamos háztartási eszközöket ugyancsak a boltok veszik át, ahonnan a területi­leg illetékes ktsz vagy GELKA el­szállítja. A kisebb hibákat a helyszí­nen megjavítják. A pápai járásban a földművesszö­vetkezetek igyekezete, a javítások megszervezésével részben hiábavaló­nak bizonyul és ez nem a földmű­­vesszövetkezeteken múlik. A GELKA vállalja ugyan a rádiók, televíziók szállítását, javítását, de minden egyes készülék be- és visszaszállítás­áért 35—35 Ft költséget számolnak fel, így egy rádió javítása a tényleges össze­esni felül 70 Ft-ba kerül. A helyben javított rádiókért 45 Ft kiszállási költ­séget számolnak el. A Pápától leg­messzebbre eső községből az oda­­vissza út autóbusszal 20 forintba ke­rül. Természetes, hogy a tulajdono­sok inkább ezt választják, dacára an­nak, hogy ez sem könnyű dolog, to­vábbra is viszik-hordják a televíziót, rádiót, mintsem kifizessék a magas díjakat. Az utazással sok idő elmegy. A ja­vításra szoruló gépeket hétköznap le­het csak szállítani. Többnyire terme­lőszövetkezeti tagokról van szó. Szá­mukra az egynapi utazgatás munka­egységet, jövedelemkiesést jelent, a termelőszövetkezet számára pedig le­maradást, különösen most, a nagy dolog időben. Tehát egyik megoldás sem megfelelő a falusi lakosság szá­mára. Egy rádió javítása plusz 45 forint. Ha ugyanabban a községben a GEL­KA tíz darabot javít, 450 forint. Jo­gos a kérdés: mi lenne akkor, ha a vidékre kiutazó vállalati dolgozó egy helyen egy nap alatt több ügyet el­intéz, minden elintézett dolog után felszámolná a kiszállási költséget? Az illetékes szervek nem azért hoz­ták a szolgáltató tevékenységgel kap­csolatos rendelkezést, hogy az ebben érdekelt vállalatok teljesítsék a ter­vüket (ilyen borsos árak mellett bi­zonyára túl is teljesítik), hanem a fa­lusi lakosság érdekeit tartották szem előtt. A GELKA ugyan országos ren­delkezésre hivatkozik, mégis megol­dást lehetne, s kell is találni e tart­hatatlan állapot megszüntetésére. Szélessi Anna N­APOÓ 1982, Minins 1 Tudósítóink, levelezőink írják A világnézeti nevelésről tárgyaltak a pápai járás és a város iskoláinak nevelői A Pápai Járási Tanács kezde­ményezésére tanácskozásra jöttek össze a járás és a város általános és középiskoláinak igazgatói. An­­dorka Sándor elvtárs, a járási ta­nács művelődésügyi osztályának vezetője beszámolójában elemezte a világnézeti nevelés jelenlegi helyzetét a járás iskoláiban és a szülői házaknál. A beszámoló megállapította, hogy jelentős eredmény tapasztalható, de ered­ményesebb munkát várnak a pe­dagógusoktól. Ehhez az szüksé­ges, hogy a pedagógusok mellé felsorakozzanak a tanácsok veze­tői, a falusi értelmiség. Tóth Károly elvtárs, a Pápai Városi Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője arról be­szélt, hogy a városnak és a falu­nak közös problémái vannak, amelyeket a nevelésben közösen kell megoldani a városi és járási iskolaigazgatóknak. Vas Pál elvtárs, a járási tanács elnöke rámutatott arra, hogy a jövőben is tartanak ilyen közös értekezletet, melynek tapasztala­tait minden bizonnyal hasznosí­tani tudják a pedagógiai munká­ban. A tanácskozáson elhatároz­ták, hogy minden iskola nevelő­­testületi értekezleten beszéli meg a világnézeti neveléssel kap­csolatos helyi problémákat. Balogh István Az első szocialista névadó ünnepség Urkúton Bensőséges családi hangulatú ünnepség színhelye volt vasár­nap Urkúton a közsé­gi tanácsház nagy­terme. Itt rendezték meg a község életé­ben az első szocialis­ta névadó ünnepélyt. A gyönyörűen feldí­szített terem és az úttörők sorfala, várta a résztvevőket. Az ünnepségen a járási tanács­­ is képvisel­tette magát. Rejnicz Pál, a he­lyi tanács elnöke üd­vözölte a szülőket, valamint a névadó szülőket, és hangsú­lyozta az új névadási forma jelentőségét, majd reményét fe­jezte ki, hogy ehhez hasonlóan mind töb­ben rendeznek majd ilyen kedves szocia­lista névadó ünnep­séget a községben. Wolf Pál és Kökö­­nyei Judit szülők gyermekének a Csa­ba és Pál nevet ad­ták. A helyi társadal­mi szervek értékes ajándékkal, kelen­gyével kedveskedtek az újszülöttnek. A járási tanács egy szép kivitelű ezüst­kupát ajándékozott. Az ünnepség befe­jezéseként az úttörők egy-egy kedves né­met és magyar gyer­mekdalt énekeltek. Balázsi István Eredményes munka a sümegi bazaltbánya KISZ szervezetében Sok szervező munkába került, de megérte, hogy tavaly, társadal­mi munkában röplabda pályát építettünk, labdarúgó csapatot szerveztünk, népi tánccsoportot hoztunk létre. Színjátszóink ugyancsak siker­rel szerepeltek a nyilvánosság előtt. Az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalom követelményeinek valamennyi KISZ tagunk eleget tett. Május elsején színjátszóink jól sikerült műsorral szórakoztat­ták a közönséget. Az üzemben két ifjúsági KISZ brigádot szerveztünk, amelyek egymással versenyben egyre szebb eredményeket érnek el. Készü­lünk a Jankovics Lajos Kulturá­lis Szemle járási döntőjére is. Eb­ben az évben 300 órát akarunk dolgozni társadalmi munkában és az Ifjúság a szocializmusért mozgalom tavalyi eredményeit meg akarjuk kétszerezni. Bízunk benne, hogy lelkes ösz­­szefogással terveinket mind való­ra váltjuk. Joó István KISZ titkár Megkezdték a művelődési otthon építését Bazsiban Inban kialudt az utolsó petróle­umlámpa is, villanyt kapott a község. A lakások többségében megtalálható a rádió is, az isko­lában hetenként egyszer filmve­títéssel szórakoztatják a község lakosságát. Ez azonban már nem elégíti ki az igényeket. A fiatalok és az idősebbek is szeretnének többet szórakozni, színelőadást látni, televízió közvetítést nézni, arról nem is beszélve, hogy jó lenne már egy helyiség is a bá­lok megrendezésére. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága nemrég határozatot ho­zott, amely — figyelembe véve a lakosság jogos igényeit — ki­mondja, hogy ez évben meg kell kezdeni a művelődési otthon épí­tését. Az építkezés egy részét a község dolgozói társadalmi mun­kában vállalták, a földműves és egyéb szakmunkákat pedig a Sü­megi Községgazdálkodási Válla­lat dolgozói végzik. Jellemző a község lakosságának kulturális igényére, hogy amikor meghir­dették a művelődési otthon épí­tésével kapcsolatos társadalmi munkát, másnap reggel hat óra­kor mintegy negyvenen meg­kezdték a lapátolást, az épület alapjainak feltöltését. Kivette a munkából a részét, a tanács vb. titkára is. Még az idő­sek is lapátot fogtak a jó hír hallatára. Bár az épület átadási határideje ez év decembere, a je­lek arra mutatnak, ha továbbra is ilyen lelkesedéssel kapcsolódik bele az építőmunkába a lakos■ ság, akkor jóval határidő előtt felépülhet a művelődési otthon. Bakos­illa A művelődési otthon hiányát leginkább azok érzik, akiknek a községében még nincs ilyen léte­sítmény. Ezek közé tartozik ma még a sümegi járásban Bazsi köz­ség, bár hozzátehetjük, már nem sokáig. Három évvel ezelőtt a fa­ „A maga sorsa meg van rontva.. Ismerik ezt a hitetlenkedéssel teli mondatot, ha új technikai világcsodáról hallhatunk: Nahát, ilyen is van már? Most éppen a fordítottjáról hallunk a bírósá­gon és­­ magunk is elcsodálkoz­tunk: Ilyen is van még? Ki akar jósoltatni? Negyvenéves, feketehajú ci­gányasszony Kolompár Zsuzsan­na, a tízszeresen büntetett elő­életű tolvaj. Ezenkívül más fog­lalkozása nincs. Most utoljára éppen „beleszólt” mások sorsá­ba. Igaz, hogy hagyták ... Kajder Istvánnéhoz kopogta­tott be először Balatongyörökön. Krumplit, kenyeret akart tőle venni, de Kujderné csak tessékel­te kifelé. — Nem akar jósoltat­ni? — kérdezte a hívatlan ven­dég. — Vagy nem tudja, ki akar jósoltatni? Kujderné a házából ugyan za­varta, de, a szomszédhoz küldte Kolompár Zsuzsannát. Pár perc múlva ő maga is átszaladt, akkor már Herczeg Kálmánná a jóslást hallgatta. — A maga sorsa meg van ront­va! — mondta a „jósnő” kenet­­teljes­ hangon. — Magának vala­mi nagy bánata van! Féltékeny... — és még hasonló „jókat” mon­dott neki, sőt azt is: még a lakás­ból is ki fogják üldözni. Az asszony fizetett — zsírt és tepertőt adott a cigányasszony­nak. — Én tudnék segíteni —súgta neki a cigányasszony, mikor meg­látta, mennyi minden van az éléskamrában. — De csak négy­szemközt mondhatom el. A szomszédasszony, Kujderné ugyanis ott volt még. Ezért a jós­nő elvonult, hogy várakozik, míg az asszony elmegy. Hogy ezalatt a rövid várakozás alatt mit gon­dolt ki — az enyhén szólva fan­tasztikus. Szentelt alsónadrág... — Maga azért, boldogtalan, mert az ajtószárfában kilenc szál cérna van, ami leköti a boldogságát és kilenc kanál halottvíz. Ha azt eltávolítják, boldog lesz ... El lehet képzelni, hogy Her­czeg Kálmánna valóban boldog­talan arcot vágott ehhez a „rej­télyes” dologhoz! És ahelyett, hogy kidobta volna a fecsegő asszonyt, így gondolkodott: ha már meg tudta mondani, hogy ott van, el is tudja venni bizto­san. És Kolompár Zsuzsanna nem volt rest kiaknázni a nem min­dennapi helyzetet, jól rászedte a hiszékeny asszonyt, összeszedte az egyik láda tetején levő holmi­kat — női hálóinget, férfiinget, blúzt, törülközőt, alsónadrágot. — Ezeket elviszem, beszentel­tetem. Három nap múlva vissza­hozom őket és ekkor eltűnik a kilenc szál cérna és a kilenc ka­nál halottvíz. Meglátja, hogy újra boldog lesz! A „jósnő” sietve távozott a holmikkal. Az asszony pedig min­dent végiggondolt még egyszer. „Jaj, a holmik! Hátha nem hoz­za vissza!” — villant át agyán az első józan gondolat. Szaladt át Kujdernéhoz, és együtt rohantak megkeresni a cigányasszonyt. A jósnőnek „igaza“ van Megtalálták a rendőrök Kolom­pár Zsuzsannát, meg a holmikat is A feljelentés alapján bíróság elé került a dolog. Miket mon­dott a vádlott jósnő vallomásá­ban? — Bűnösnek érzem magam ab­ban, hogy Herczegnének jósoltam és mindent összehazudtam neki. De ha nem mondják, hogy jósol­hatok, nem tettem volna. Én megkérdeztem, mikor a ruhákat ideadta, hogy nem félti-e őket. Azt mondta nem, dehogy, mert én olyan igazat jósoltam neki, minden pontosan úgy van, ahogy mondtam.. Mit is mondott neki? „A maga sorsa meg van rontva.” Hát mi­ért, talán nincs? Hát nincs meg­rontva annak sorsa, aki az űrha­józás korszakában olyan badarsá­gokat elhisz, hogy kilenc szál cér­nához van kötve a boldogsága? Még ha idős falusi asszony len­ne, de 32 éves! Nem kilenc szál­hoz van kötve az ő boldogsága, de sokkal erősebb lánchoz, a babo­nához. A jósnőt egyévi börtönre ítélte — nem jogerősen — a Keszthelyi Járásbíróság. De Herczegnét hány évig fogja még rabként tartani a babona kolonca? Amíg nem tudja elszakítani ezt a láncot, valóban nem lehet boldog. És ez nemcsak jóslás. Ez igaz. P. Szőke Mlária

Next