Napló, 1962. június (Veszprém, 18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
2 Leghasznosabb a politikai segítség — Mind eredményesebben patronálják a termelőszövetkezeteket a várpalotai bányászok — A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZTNEK nincsen olyan üzeme, amely már évek óta ne patronálna rendszeresen egykét termelőszövetkezetet. A termelőszövetkezetek várják is az ipari dolgozók, a bányászok segítségét. Az irányításban nagyobb tapasztalattal rendelkező üzemi vezetők, a fegyelemhez szokott munkások sok tanáccsal tudják könnyíteni a nagyüzemi mezőgazdaság megszilárdításával, a nagyüzemi vezetési módszerek kialakításával kapcsolatos gondokat. Tanácsokat tudnak adni a munkaszervezéshez, az adminisztráció megszervezéséhez, de ha valami sürgős javítanivaló van, ha tervet, költségvetést kell készíteni, ahhoz is — és amit elsősorban kellett volna említeni: a politikai munka javításához. Nemrég a Várpalotai Városi Pártbizottság is értékelte — és alapjában véve jónak értékelte — a bányász pártszervezetek mezőgazdaságot segítő munkáját. Az értekezletre meghívott termelőszövetkezetbeliek is elmondták, hogy nagy hasznát veszik a bányászok segítségének. Még egy-két évvel ezelőtt is többnyire a gazdasági segítségre gondoltak csak a várpalotaiak, ha tsz-patronálásról esett szó. Egy-egy beszámoltatáskor sorban elmondták az üzemek képviselői, hogy szivattyút javítottak, vagy rendbehozták a darálót, vagy használt anyagot adtak jutányosan, esetleg ingyen a szövetkezetnek, nemegyszer azt is „bevallották”, hogy kőműveseket küldtek „feketén” a termelőszövetkezetbe. A bányászok több alkalommal is segítettek a kapálásban, az aratásban. Ez mind nagyon hasznos volt — de ennél meszszebbre alig terjedt a patronálás, ennél többet alig jelentett a termelőszövetkezetek segítése, a munkások és parasztok közötti kapcsolat erősítése, ma már másképp gondolkoznak az üzemekben és a szövetkezetekben is. Igaz, közben erősödtek, gazdagodtak a szövetkezetek, s ők sem csak az effajta segítséget várják az üzemi patronálóktól, hanem elsősorban a politikai segítségre számítanak, most már erre van nagyobb szükségük. A tröszt központja által patronált balatonszepezdi ,termelőszövetkezet például gazdasági segítséget egyáltalán nem igényel — politikai segítséget viszont annál többet. A várpalotai bányász pártszervezetek sokat változtattak, javítottak patronáló munkájuk módszerein, s egyre nagyobb gondot fordítanak a politikai segítségnyújtásra. Ezt bizonyítja majdnem mindegyik alapszervezet ilyen tevékenysége. A gazdasági segítséget most már inkább a vezetési módszerek átadásával, a szocialista munkaverseny meghonosításával adnak. MIND TÖBBEN ÉRTIK MEG a bányáknál is, hogy a" munkásosztálynak kell "segíteni a parasztság gondolkodásának" megváltozását, erősíteni a termelőszöveti tagság erkölcsi-politikai egységét, segíteni a termelőszövetkezeti pártszervezetek létrehozását, illetve megerősítését Példák bizonyítják, hogy ahol még nem alakultak meg a pártszervezetek, ott igen hasznos munkát végezhetnek a patronálok a falu tömegszervezeteinek összefogásában. Falunapokat, pártnapokat tartottak, segítették az oktatást, faliújságok, tsz-híradók létrehozását. Herendbánya igen sokat segített az általa patronált szentgáli termelőszövetkezetnek az egyesítésnél végzett politikai és agitációs munkájával. Ezzel sok nehézség leküzdéséhez nyújtottak segítséget. A gépüzemi kommunistáknak nagy részük van abban, hogy Nemesvámoson több párttagot vettek fel az utóbbi évben. Hasonló példaképpen lehet említeni a Kádártag gyulafirátóti egyesített termelőszövetkezetet patronáló S. Il.-bányát is. Ez utóbbi helyen is megnőtt a pártszervezet tekintélye és a pártszervezet mind többet tud segíteni a termelőszövetkezet vezetőinek is. Fáradhatatlanok a patronálásban a Beszálló-bányaiak is, azonban még mindig a gazdasági segítségadást tartják a legfontosabbnak és nem fordítanak elég gondot a politikai munka megerősítésére. Ahol többen végzik a patronálást, ahol külön patronáló csoportokat hoztak létre, sokkal többet tudnak tenni a termelőszövetkezetek gazdasági megszzilárdításáért, politikai munkájának megjavításáért. EGY ÉV TAPASZTALATAIT összegezték a várpalotai bányász pártszervezetek. És ezen egy évig és a korábbi patronáló munka tapasztalatainak hasznosításával még többet tehetnek a várpalotai bányászok a szövetkezetek megszilárdításáért, a mezőgazdaságra vonatkozó párthatározat végrehajtásáért. Mike Tiborné Készülékenként 45 Ft „kiszállási díj“ Az elromlott mosógépeket, rádiókat, televíziókat és egyéb villamos háztartási eszközöket ugyancsak a boltok veszik át, ahonnan a területileg illetékes ktsz vagy GELKA elszállítja. A kisebb hibákat a helyszínen megjavítják. A pápai járásban a földművesszövetkezetek igyekezete, a javítások megszervezésével részben hiábavalónak bizonyul és ez nem a földművesszövetkezeteken múlik. A GELKA vállalja ugyan a rádiók, televíziók szállítását, javítását, de minden egyes készülék be- és visszaszállításáért 35—35 Ft költséget számolnak fel, így egy rádió javítása a tényleges összeesni felül 70 Ft-ba kerül. A helyben javított rádiókért 45 Ft kiszállási költséget számolnak el. A Pápától legmesszebbre eső községből az odavissza út autóbusszal 20 forintba kerül. Természetes, hogy a tulajdonosok inkább ezt választják, dacára annak, hogy ez sem könnyű dolog, továbbra is viszik-hordják a televíziót, rádiót, mintsem kifizessék a magas díjakat. Az utazással sok idő elmegy. A javításra szoruló gépeket hétköznap lehet csak szállítani. Többnyire termelőszövetkezeti tagokról van szó. Számukra az egynapi utazgatás munkaegységet, jövedelemkiesést jelent, a termelőszövetkezet számára pedig lemaradást, különösen most, a nagy dolog időben. Tehát egyik megoldás sem megfelelő a falusi lakosság számára. Egy rádió javítása plusz 45 forint. Ha ugyanabban a községben a GELKA tíz darabot javít, 450 forint. Jogos a kérdés: mi lenne akkor, ha a vidékre kiutazó vállalati dolgozó egy helyen egy nap alatt több ügyet elintéz, minden elintézett dolog után felszámolná a kiszállási költséget? Az illetékes szervek nem azért hozták a szolgáltató tevékenységgel kapcsolatos rendelkezést, hogy az ebben érdekelt vállalatok teljesítsék a tervüket (ilyen borsos árak mellett bizonyára túl is teljesítik), hanem a falusi lakosság érdekeit tartották szem előtt. A GELKA ugyan országos rendelkezésre hivatkozik, mégis megoldást lehetne, s kell is találni e tarthatatlan állapot megszüntetésére. Szélessi Anna NAPOÓ 1982, Minins 1 Tudósítóink, levelezőink írják A világnézeti nevelésről tárgyaltak a pápai járás és a város iskoláinak nevelői A Pápai Járási Tanács kezdeményezésére tanácskozásra jöttek össze a járás és a város általános és középiskoláinak igazgatói. Andorka Sándor elvtárs, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszámolójában elemezte a világnézeti nevelés jelenlegi helyzetét a járás iskoláiban és a szülői házaknál. A beszámoló megállapította, hogy jelentős eredmény tapasztalható, de eredményesebb munkát várnak a pedagógusoktól. Ehhez az szükséges, hogy a pedagógusok mellé felsorakozzanak a tanácsok vezetői, a falusi értelmiség. Tóth Károly elvtárs, a Pápai Városi Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője arról beszélt, hogy a városnak és a falunak közös problémái vannak, amelyeket a nevelésben közösen kell megoldani a városi és járási iskolaigazgatóknak. Vas Pál elvtárs, a járási tanács elnöke rámutatott arra, hogy a jövőben is tartanak ilyen közös értekezletet, melynek tapasztalatait minden bizonnyal hasznosítani tudják a pedagógiai munkában. A tanácskozáson elhatározták, hogy minden iskola nevelőtestületi értekezleten beszéli meg a világnézeti neveléssel kapcsolatos helyi problémákat. Balogh István Az első szocialista névadó ünnepség Urkúton Bensőséges családi hangulatú ünnepség színhelye volt vasárnap Urkúton a községi tanácsház nagyterme. Itt rendezték meg a község életében az első szocialista névadó ünnepélyt. A gyönyörűen feldíszített terem és az úttörők sorfala, várta a résztvevőket. Az ünnepségen a járási tanács is képviseltette magát. Rejnicz Pál, a helyi tanács elnöke üdvözölte a szülőket, valamint a névadó szülőket, és hangsúlyozta az új névadási forma jelentőségét, majd reményét fejezte ki, hogy ehhez hasonlóan mind többen rendeznek majd ilyen kedves szocialista névadó ünnepséget a községben. Wolf Pál és Kökönyei Judit szülők gyermekének a Csaba és Pál nevet adták. A helyi társadalmi szervek értékes ajándékkal, kelengyével kedveskedtek az újszülöttnek. A járási tanács egy szép kivitelű ezüstkupát ajándékozott. Az ünnepség befejezéseként az úttörők egy-egy kedves német és magyar gyermekdalt énekeltek. Balázsi István Eredményes munka a sümegi bazaltbánya KISZ szervezetében Sok szervező munkába került, de megérte, hogy tavaly, társadalmi munkában röplabda pályát építettünk, labdarúgó csapatot szerveztünk, népi tánccsoportot hoztunk létre. Színjátszóink ugyancsak sikerrel szerepeltek a nyilvánosság előtt. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom követelményeinek valamennyi KISZ tagunk eleget tett. Május elsején színjátszóink jól sikerült műsorral szórakoztatták a közönséget. Az üzemben két ifjúsági KISZ brigádot szerveztünk, amelyek egymással versenyben egyre szebb eredményeket érnek el. Készülünk a Jankovics Lajos Kulturális Szemle járási döntőjére is. Ebben az évben 300 órát akarunk dolgozni társadalmi munkában és az Ifjúság a szocializmusért mozgalom tavalyi eredményeit meg akarjuk kétszerezni. Bízunk benne, hogy lelkes öszszefogással terveinket mind valóra váltjuk. Joó István KISZ titkár Megkezdték a művelődési otthon építését Bazsiban Inban kialudt az utolsó petróleumlámpa is, villanyt kapott a község. A lakások többségében megtalálható a rádió is, az iskolában hetenként egyszer filmvetítéssel szórakoztatják a község lakosságát. Ez azonban már nem elégíti ki az igényeket. A fiatalok és az idősebbek is szeretnének többet szórakozni, színelőadást látni, televízió közvetítést nézni, arról nem is beszélve, hogy jó lenne már egy helyiség is a bálok megrendezésére. A községi tanács végrehajtó bizottsága nemrég határozatot hozott, amely — figyelembe véve a lakosság jogos igényeit — kimondja, hogy ez évben meg kell kezdeni a művelődési otthon építését. Az építkezés egy részét a község dolgozói társadalmi munkában vállalták, a földműves és egyéb szakmunkákat pedig a Sümegi Községgazdálkodási Vállalat dolgozói végzik. Jellemző a község lakosságának kulturális igényére, hogy amikor meghirdették a művelődési otthon építésével kapcsolatos társadalmi munkát, másnap reggel hat órakor mintegy negyvenen megkezdték a lapátolást, az épület alapjainak feltöltését. Kivette a munkából a részét, a tanács vb. titkára is. Még az idősek is lapátot fogtak a jó hír hallatára. Bár az épület átadási határideje ez év decembere, a jelek arra mutatnak, ha továbbra is ilyen lelkesedéssel kapcsolódik bele az építőmunkába a lakos■ ság, akkor jóval határidő előtt felépülhet a művelődési otthon. Bakosilla A művelődési otthon hiányát leginkább azok érzik, akiknek a községében még nincs ilyen létesítmény. Ezek közé tartozik ma még a sümegi járásban Bazsi község, bár hozzátehetjük, már nem sokáig. Három évvel ezelőtt a fa „A maga sorsa meg van rontva.. Ismerik ezt a hitetlenkedéssel teli mondatot, ha új technikai világcsodáról hallhatunk: Nahát, ilyen is van már? Most éppen a fordítottjáról hallunk a bíróságon és magunk is elcsodálkoztunk: Ilyen is van még? Ki akar jósoltatni? Negyvenéves, feketehajú cigányasszony Kolompár Zsuzsanna, a tízszeresen büntetett előéletű tolvaj. Ezenkívül más foglalkozása nincs. Most utoljára éppen „beleszólt” mások sorsába. Igaz, hogy hagyták ... Kajder Istvánnéhoz kopogtatott be először Balatongyörökön. Krumplit, kenyeret akart tőle venni, de Kujderné csak tessékelte kifelé. — Nem akar jósoltatni? — kérdezte a hívatlan vendég. — Vagy nem tudja, ki akar jósoltatni? Kujderné a házából ugyan zavarta, de, a szomszédhoz küldte Kolompár Zsuzsannát. Pár perc múlva ő maga is átszaladt, akkor már Herczeg Kálmánná a jóslást hallgatta. — A maga sorsa meg van rontva! — mondta a „jósnő” kenetteljes hangon. — Magának valami nagy bánata van! Féltékeny... — és még hasonló „jókat” mondott neki, sőt azt is: még a lakásból is ki fogják üldözni. Az asszony fizetett — zsírt és tepertőt adott a cigányasszonynak. — Én tudnék segíteni —súgta neki a cigányasszony, mikor meglátta, mennyi minden van az éléskamrában. — De csak négyszemközt mondhatom el. A szomszédasszony, Kujderné ugyanis ott volt még. Ezért a jósnő elvonult, hogy várakozik, míg az asszony elmegy. Hogy ezalatt a rövid várakozás alatt mit gondolt ki — az enyhén szólva fantasztikus. Szentelt alsónadrág... — Maga azért, boldogtalan, mert az ajtószárfában kilenc szál cérna van, ami leköti a boldogságát és kilenc kanál halottvíz. Ha azt eltávolítják, boldog lesz ... El lehet képzelni, hogy Herczeg Kálmánna valóban boldogtalan arcot vágott ehhez a „rejtélyes” dologhoz! És ahelyett, hogy kidobta volna a fecsegő asszonyt, így gondolkodott: ha már meg tudta mondani, hogy ott van, el is tudja venni biztosan. És Kolompár Zsuzsanna nem volt rest kiaknázni a nem mindennapi helyzetet, jól rászedte a hiszékeny asszonyt, összeszedte az egyik láda tetején levő holmikat — női hálóinget, férfiinget, blúzt, törülközőt, alsónadrágot. — Ezeket elviszem, beszenteltetem. Három nap múlva visszahozom őket és ekkor eltűnik a kilenc szál cérna és a kilenc kanál halottvíz. Meglátja, hogy újra boldog lesz! A „jósnő” sietve távozott a holmikkal. Az asszony pedig mindent végiggondolt még egyszer. „Jaj, a holmik! Hátha nem hozza vissza!” — villant át agyán az első józan gondolat. Szaladt át Kujdernéhoz, és együtt rohantak megkeresni a cigányasszonyt. A jósnőnek „igaza“ van Megtalálták a rendőrök Kolompár Zsuzsannát, meg a holmikat is A feljelentés alapján bíróság elé került a dolog. Miket mondott a vádlott jósnő vallomásában? — Bűnösnek érzem magam abban, hogy Herczegnének jósoltam és mindent összehazudtam neki. De ha nem mondják, hogy jósolhatok, nem tettem volna. Én megkérdeztem, mikor a ruhákat ideadta, hogy nem félti-e őket. Azt mondta nem, dehogy, mert én olyan igazat jósoltam neki, minden pontosan úgy van, ahogy mondtam.. Mit is mondott neki? „A maga sorsa meg van rontva.” Hát miért, talán nincs? Hát nincs megrontva annak sorsa, aki az űrhajózás korszakában olyan badarságokat elhisz, hogy kilenc szál cérnához van kötve a boldogsága? Még ha idős falusi asszony lenne, de 32 éves! Nem kilenc szálhoz van kötve az ő boldogsága, de sokkal erősebb lánchoz, a babonához. A jósnőt egyévi börtönre ítélte — nem jogerősen — a Keszthelyi Járásbíróság. De Herczegnét hány évig fogja még rabként tartani a babona kolonca? Amíg nem tudja elszakítani ezt a láncot, valóban nem lehet boldog. És ez nemcsak jóslás. Ez igaz. P. Szőke Mlária